Hitlergólya robbantotta ki a német divat nürnbergi perét

Egy Hitler-bajszos gólya áll egy férfi mellett a színpadon, egypercnyi szélzaj után a férfi németül énekelni kezd, a közönség tapsol, Hitlergólya pedig táncra perdül. Elkerülhetetlen a kérdés: mégis mit, kit és miért látunk ebben a három és fél percben?

A művészi ambíciójú Hitlergólya és az ő egy tojása

A színpadon Storch Heinar, egy német kabala látható a közönség előtt. A Storch jelentése németül gólya, Storch Heinar maga pedig egy szerencsétlen rajzfilmfigura. Hitler-bajsza van, túlméretezett sisakot hord, el nem ismert művészi tehetséggel és boldogtalan gyermekkorral rendelkezik. Felsőbbrendűségi komplexusban szenved, és egyetlen álma, hogy minden idők legnagyobb divattervezője legyen. Amellett pedig, hogy röpképtelen, néhol egy tojással a lába között ábrázolják, mondván:

a vezetőnek csak egy tojása van.

Storch Heinar karaktere nagyban rájátszik az Adolf Hitlerről elhíresült mítoszokra és tényekre. A vezető egy tojása például arra a vitatott állításra utal, miszerint Hitlernek csak egy heréje volt – ezt egyébként a második világháborúban egy brit katonadal is megénekelte. A gólya külseje egy az egyben a náci vezetőt idézi, művészi vénája a fiatal Hitler törekvéseire hajaz, aki Bécsben akart elismert festővé válni. A bécsi Képzőművészeti Akadémia bizottsága azonban végül nem tartotta kielégítőnek a fiatal Adolf rajztudását, így elutasította jelentkezését. A sanyarú gyerekkor is párhuzamba állítható Hitlerrel, aki 18 évesen vesztette el édesanyját, ekkor szegült ellen leendő művészként apja akaratának is, ő ugyanis azt szerette volna, ha fia köztisztviselő lesz.

A gyűlölet H&M-je

A gólya figuráját 2008-ban hozta létre az Endstation Recht nevű, baloldali fiatalokból álló német ifjúsági csoport a Thor Steinar nevű márka egyre nagyobb népszerűsödésére reagálva. A Thor Steinar eredetileg szélsőjobboldali márkaként indult, először csak az úgynevezett náciboltokban volt elérhető, de népszerűségének növekedésével egyre többfelé tudott terjeszkedni, tulajdonosai idővel boltokat nyitottak többek között Moszkvában, Londonban és Rómában is.

A márka népszerűségét főként az okozta, hogy a Thor Steinar ruhái sokkal kódoltabban voltak szélsőjobboldaliak, és a német neonácik akkoriban már nem szkinhedek akartak lenni, hanem divatosan és nehezebben megfejthetően akarták kifejezni politikai beállítottságukat. A szociológus Jürgen Habermas ezt a divatbeli változást illette egyébként „normcore” néven, lényegében azt állítva, hogy az „egynek lenni a sok közül” stílus a mai neonácikat is elérte, napjainkban egészen hétköznapinak tűnnek az emberek egy náci tüntetésen is.

A „gyűlölet H&M”-jének és az „idegengyűlölet Zarájának” becézett Thor Steinar a mainstreammé vált fast fashion igényeit elégítette ki, csak a márkanév mellett viking harcosok szerepeltek a ruhadarabokon, vagy olyan feliratok a ruhadarabokon, mint hogy „ne adj Gatesnek esélyt!”. Utóbbi arra a konteóra utal, miszerint Bill Gates fejlesztette ki a koronavírust, hogy az ellene beadott vakcinákkal nyomkövető csipeket ültessen az emberekbe. Néhány ruhadarabon megjelenik a márka logója is,

A Thor Steinar később átalakította logóját, így a tiltást feloldották, de a rejtetten neonáci márkák használatát ezután több helyen is betiltották. 2009-ben például a berlini rendőrkapitány tartotta megengedhetetlennek, hogy rendőrei ilyen ruhákat hordjanak. Egy weinstadti középiskola szintén a ruhadarabok betiltása mellett döntött, miután egyre több fiatal fiú jelent meg az iskolában Thor Steinart vagy ahhoz márkákat hordva. Néhány diák nem is a politikai ideológia, hanem a divat miatt hordta ezeket, vagy varrta éppen saját pólójára azt, hogy „88” (az ábécé 8. betűje a H, ez duplán HH, azaz „Heil Hitler”) vagy hogy NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt). A márka viselete a mai napig tilos például Bundestagban, a mecklenburgi-nyugat-pomerániai parlamentben és egyes német focistadionban is.

Lázadás a szélsőjobb ellen

A német Spiegel az Alkotmányvédelmi Hivatalnak tette fel a kérdést, hogy miért nem tiltják simán be a Thor Steinart. A hivatal szóvivője azt mondta:

„Ez csak egy divatcímke. Mi csak arra figyelünk, hogy milyen szimbólumokat használ, hogy megbizonyosodhassunk arról, ezek illegálisak-e.”

A boltok bezáratásának kérdése jogos volt, a Thor Steinar németországi terjeszkedésekor ugyanis több városban utcára vonultak az emberek, hogy az új Thor Steinar üzletek ellen tiltakozzanak. Több százan, köztük sokszor politikusok is demonstráltak rasszizmusellenes transzparensekkel a boltok nyitása ellen. A már megnyílt boltokat pedig nemegyszer dobálta meg a tömeg.

A márka elleni tiltakozásul született meg a Thor Steinar anagrammájaként Storch Heinar, a szélsőjobboldalt parodizáló gólya. Ahogy a Storch Heinar oldala írja történetéről:

„A 2007-ben Rostock belvárosában nyílt náci üzlet kapcsán egyre nagyobb vitát generált az a kérdés, hogy nem lenne-e jobb egy teljesen új módon szembenézni ezzel a helyzettel – például egyszerűen egy saját szatirikus divatmárka alapításával. ”

A gólya kitalálása és megtervezése után pár nappal döntöttek úgy, hogy a tervező, Franziska Schneider megvalósult vagy elvetett ötleteit ruhákon szlogenként dolgozzák fel, és új, szatirikus márkaként elindulnak a jobboldali szélsőségek ellen. Storch Heinar népszerűsége az idő múlásával nőtt, részben persze a márka fokozott médiavisszhangja miatt.

A nürnbergi gólyaper

Az üzlet megnyitása után nem sokkal az új márka tulajdonosai levelet kaptak a Thor Steinart tulajdonló Mediatex GmbH-től, hogy per indult ellenük. A szélsőjobboldali márka tulajdonosairól amúgy is ismert, hogy szeretnek pereskedni, amikor valaki kritizálja őket: korábban megpróbáltak fellépni egyes tartományok ellen is, Brandenburg például azért került perbe, mert egy jelentésben rámutattak, hogy a márka népszerű a szélsőjobboldaliak körében. A márka két dologgal vádolta az őt parodizáló Storch Heinart:

• Egyrészt hogy súlyosan károsítja a Thor Steinar márkanevet;
• másrészt hogy visszaél annak nevével, és sérti a tulajdonjogokat.

Kiderült az is, hogy a Thor Steinar egy nappal a Hitlergólya kitalálása után megpróbálta levédetni a Storch Heinar márkanevet is, ezt a német szabadalmi és védjegyhivatal azonban elutasította. A Thor Steinar vs. Storch Heinar ügy ezután került a nürnbergi bíróság elé, az ügy így a „nürnbergi divatper” néven híresült el a helyi sajtóban. A Storch Heinar csapata pénzgyűjtésbe kezdett a per finanszírozására. A bíróság végül azt tanácsolta a Mediatexnek, hogy vonják vissza panaszukat, ezt azonban a tulajdonosok elutasították. Az ügy folytatódott, 2010-ben pedig jogerősen nyert a Storch Heinar, a bíróság a vélemény- és a művészi szabadságra hivatkozva nem tartotta sértőnek a gólya születését.

Síppal, dobbal, Mein Kampffal

A per után megkezdődött a Storch kampányának előkészítése. A márka terjedni kezdett, mára pólók mellett kitűzőket, bögréket is árusítanak, de akad a webshopjukban előke, frizbi, síp és táska is. Illetve a fiktív Storch Heinar kiadott egy saját Mein Kampfot, ami elsősorban a nürnbergi perről szól, a leírás szerint pedig

„Storch Heinar 88 oldalon és 18 epizódon keresztül mesél saját maga által hamisított naplójában arról, hogyan építette fel divatszektorát a semmiből, hogyan védekezett ellenségei ellen, és hogy mire készül még. Meg fognak lepődni!”

A webshopból befolyó összeg a baloldali fiatalokat, a Endstation Rechts munkáját támogatja. Amikorra Storch befolyása érezhetővé vált, a csapat megrendelte az embernagyságú gólya kabaláját is, hogy Storch már ne csak márkaként, hanem politikai szereplőként is megjelenhessen a német közönség előtt, akár énekelve és táncolva is. Habár egy interjúban azt mondta, ő nem divatszakember és nem politikus, „csupán egy gólya”, politikai jelmondata azért idővel mégis született Storchnak:

„A jövőben személy szerint és első számú jelöltként indulok el az összes neonáci ellen és meg fogom mutatni a nemzetiszocialistáknak azt is, hol is lóg Thor kalapácsa. ”