A szeszcsempészből lett autóversenyző, aki történelmet írt

2020. szeptember 27. – 08:05

A szeszcsempészből lett autóversenyző, aki történelmet írt

Másolás

Vágólapra másolva

A legnépszerűbb amerikai versenysorozatnak számító NASCAR 72 éves történetében Wendell Scott volt az első fekete versenyző, és a mai napig az egyetlen, aki nyerni tudott a legmagasabb kategóriában. Csempészként szerzett hírnevet magának, de hamar átnyergelt az autóversenyzésre. Több mint 400 versenyen indult, 25 évvel halála után bekerült a Hírességek Csarnokába, de az egyetlen győzelméért járó trófeát sosem kapta meg. Karrierjét végigkísérte a rasszizmus: rendszeresen kapott életveszélyes fenyegetések, volt, hogy meg akarták lincselni. A Verdák című Disney-rajzfilmben is feltűnt az alakja, róla mintázták az egyik karaktert.

Wendell Scott nevét valószínűleg kevesen ismerik, pedig hasonlóan fontos alakja az Egyesült Államok egyik legnagyobb és legnépszerűbb autóverseny-sorozatának, a NASCAR-nak, mint Lewis Hamilton a Forma-1-nek. Bár nem nyert világbajnokságokat, és nem halmozta a pole pozíciókat, mint Hamilton, Wendell Scott mégis történelmet írt: ő volt első fekete versenyző a NASCAR-ban. A sorozat 72 éves története során mindössze öt fekete versenyző kapott lehetőséget Scotton kívül; a jelenlegi mezőnyben Bubba Wallace az egyetlen fekete versenyző, ami jól mutatja, hogy mennyire úttörőnek számított Scott a hatvanas évek Amerikájába. A NASCAR hiába indított külön tehetségkutató programot 2004-ben (Drive for Diversity néven), hogy a nők és az etnikai kisebbségek is nagyobb eséllyel jussanak versenyzési lehetőséghez, erős szponzori háttér hiányában csak keveseknek sikerült végül megragadniuk a sportágban, Bubba Wallace a szerencsés kivételek egyike.

Nézőcsalogatónak szánták a fekete versenyzőt

Wendell Scott egy déli kisvárosban, a virginiai Danville-ben született 1921-ben. Olyan korszakban élt, amikor a rasszizmus még a mindennapok része volt az Egyesült Államokban. Még bőven érvényben voltak a feketéket hátrányosan megkülönböztető faji törvények: Scott is szegregált iskolában tanult, később pedig szegregált hadseregben szolgált a második világháború alatt. A háború után saját autószerelőműhelyt nyitott, és mellékállásban taxizott. Estéit azonban utasok furikázgatása helyett egészen mással töltötte: sok akkori NASCAR-legendához hasonlóan Wendell Scott is szeszcsempészként szerzett hírnevet magának. Hogy ez mennyire elterjedt volt, azt jelzi, hogy a kor egyik idolja, az ötvenszeres NASCAR-futamgyőztes Junior Johnson még börtönben is ült, miután egyszer lebukott.

Wendell Scott nemcsak ügyes sofőr volt: saját maga bütykölte meg a kocsikat, amikkel az illegálisan lefőzött whiskyket szállította egyik helyről a másikra. Évekkel később gyerekei mesélték el, hogy volt egy kapcsoló a műszerfalon, amivel ki tudta kapcsolni a féklámpákat, így a rendőrök nem vették észre a sötétben, de ha üldözőbe is vették, sosem tudhatták, mikor fog lassítani. Egy második üzemanyagtankot is beszerelt, hogy minél nagyobb távolságot tudjon megtenni a szállítmányával. Hiába voltak állandóan a sarkában a rendőrök, csupán egyszer sikerült elkapniuk, de akkor is megúszta felfüggesztett börtönbüntetéssel.

Versenyzői pályafutását a NASCAR rivalisának számító Dixi Circuit nevű reginonális versenysorozatban kezdte 1952-ben, tulajdonképpen a csempészkedésnek köszönhette, hogy rajthoz állhatott. A kifejezetten szegény városnak számító Danville-ben mindig kevés néző jött össze a salakos oválpályán megrendezett versenyeken, az embereknek egyszerűen nem volt pénzük versenyekre járni. Ezért, hogy fokozzák az érdeklődést, a szervezők kitalálták, hogy egy fekete versenyzőt is elindítanak. Abban a városban, ami a rabszolgatartó déli államokat tömörítő Konföderáció utolsó fővárosa volt a polgárháború alatt. El lehet képzelni, mekkora ellenkezést válthatott ki, hogy egy fekete is rajthoz állt a fehérek között. A promótereket azonban ez nem zavarta, Wendell Scott személyében meg is találták a tökéletes jelöltet.

„A rendőrök azt tanácsolták nekik, hogy beszéljenek azzal a sötét képűvel, akit évek óta kergetnek. Hát, így lettem autóversenyző”

- idézte fel a kezdeteket Scott egy interjúban. A Danville-i versenyt aztán továbbiak követték, többet meg is nyert közülük, és hamar elismert versenyzővé vált a környéken.

Ahhoz, hogy Scott a NASCAR-ban versenyezhessen, külön lincenre volt szüksége, amit csak hivatalos versenyfelügyelők adhattak ki. A NASCAR elöljárói nem lelkesedtek az ötletért, hogy egy fekete is versenyezzen, ezért sorra elutasították Scott kérelmét. „Azt mondták, inkább adjam oda a kocsimat egy fehér srácnak, mire én azt válaszoltam, hogy nincs az az isten.” Scott nem adta fel, és hosszas próbálkozás után 1953-ban végül talált egy richmondi versenyfelügyelőt, aki a a NASCAR központját megkerülve hajlandó volt megadni számára az engedélyt.

„Megkérdeztem, tisztában van-e vele, hogy mibe vágott bele, még sosem volt fekete versenyző előtte a NASCAR-ban, utazni fognak rá, bántani akarják majd. Azt felelte, hogy el tudja viselni”- nyilatkozta később a versenyfelügyelő, Maurice Poston, aki egyébként félállásban postásként dolgozott.

A pénz volt a másik hátráltató tényező. Az autóversenyzés már akkor sem volt olcsó mulatság, Wendell Scott pedig minden volt, csak tehetős nem. Egy ideig a versenyzés mellett is csempészkedett, hogy benzint és alkatrészeket tudjon venni. Ettől függetlenül egész pályafutását végigkísérték az anyagi gondok, sosem volt elég pénze ahhoz, hogy felvehesse a harcot a nagyobb csapatokkal, volt, hogy új garnitúra gumira sem futotta.

Összesen hétszer zálogasította el a házát, hogy finanszírozni tudja a karrierjét, mivel szponzorai nem voltak. Családja szerint a NASCAR vezetői összeesküdtek ellene, hogy egyetlen cég se támogathassa a mezőny egyetlen fekete pilótáját.

Meglincselték volna, ha sötétebb a bőre

Scottot az sem tántorította el, hogy egyedüli feketeként egyáltalán nem volt veszélytelen a hagyományosan a déli államok sportjának tartott NASCAR-ban versenyezni. A rasszista beszólások mellett rendszeresen kapott életveszélyes fenyegetéseket, és előfordult az is, hogy ismeretlenek kiszúrták versenyautójának kerekeit, máskor meg akarták mérgezni. Az is megtörtént, hogy menekülnie kellett, mert kapott egy fülest, hogy a verseny után páran a meglincselésére készülnek. Az egyik déli városban minden évben megtiltották neki, hogy egyáltalán rajthoz álljon, de arra is volt példa, hogy mondvacsinált indokkal kizárták a versenyből. Ez csak néhány példa a legdurvább atrocitások közül, amelyek Wendell Scottot érték a versenypályákon. „Kétlem, hogy ilyen sokáig jutott volna anélkül, hogy meglincseljék, ha csak egy kicsit is sötétebb a bőre”, nyilatkozta egyszer Warrick Scott, Wendell Scott egyik unokája. Sokszor talán az mentette meg, hogy a versenyek végére olyan koszos lett a portól és az olajtól, hogy meg sem lehetett különböztetni a többi versenyzőtől.

Riválisai sem mindig a legtisztább eszközökkel versenyeztek ellene, nem egyszer próbálták meg direkt kilökni verseny közben. Scott tisztában volt vele, hogy az ő helyzetében nem torolhatja meg ezeket a sportszerűtlenségeket. Ez nem jelenti azt, hogy nem védte volna meg magát, ha eldurvul a helyzet. Az anekdoták szerint egy csőre töltött pisztolyt tartott az ülése alatt. Voltak azonban akik tisztelték eltökéltségéért és versenyzői képességeiért, és ha kellett, megvédték a támadásokkal szemben. A hétszeres NASCAR-bajnok Richard Petty is közéjük tartozott, több mint egy évtizeden keresztül versenyeztek egymás ellen. Petty később saját NASCAR-csapatot alapított, nála vezet a korábban említett Bubba Wallace is.

Wendell Scott autójának replikája a NASCAR múzeumában.
Fotó: Mike Kalasnik / Flickr

Sosem kapta meg egyetlen trófeáját

Scott kilenc évig versenyzett alacsonyabb osztályokban, mielőtt 1961-ben fellépett volna a nézettség és a pénzdíjazás szempontjából is a NASCAR csúcskategóriájának számító Grand National Seriesbe (mai nevén Cup Series). Ahhoz képest, hogy ez mérföldkőnek számított a NASCAR és az amerikai autóversenyzés történetében, nem keltett különösebb visszhangot akkoriban. Nagyobb volt a felhajtás, amikor 1947-ben Jackie Robinson első feketeként bekerült a profi baseball ligába (MLB), vagy amikor Charlie Sifford 1961-ben először indulhatott a nemzeti golfbajnokságban (PGA). Eredményeinek elismerésére több mint ötven évet kellett várnia Scott családjának, de erről később.

Wendell Scott első nascaros évében 32. helyen zárta a bajnokságot, amivel kiérdemelte a legjobbnak újoncnak járó különdíjat. A címet, és az azzal járó pénzdíjat azonban egy másik versenyző kapta meg. Scott életrajzírója, Brendan Donovan Hard Driving című könyvében pilóták, versenyfelügyelők és csapatfőnökök beszámolójára alapozva azt állította, hogy egyértelműen bőrszíne miatt nem kaphatta meg Scott a neki járó díjat.

Két évvel később ugyanez történt meg vele, amikor megszerezte pályafutása első és egyben utolsó futamgyőzelmét. Hiába vert két kört a második Buck Bakerre a floridai Jacksonville-ben, a versenyfelügyelők utóbbit hozták ki győztesnek. Egyes vélemények szerint szándékosan elcsalták Scott győzelmét, akkoriban ugyanis az volt a szokás, hogy a verseny győztese csókot kap a helyi szépségkirálynőtől. Ami biztos, hogy a leintés után néhány órával már Scott győzelmét hirdették ki, de addigra már lement az ünnepélyes eredményhirdetés, és az újságírók, nézők is elhagyták a pályát. Azzal magyarázták a félreértést, hogy a verseny közbeni kavarodásban elszámolták a köröket, és ezért nem Scottot intették le elsőként. Ez gyakran előfordult abban az időben, tehát nem zárható ki, hogy tényleg csak hiba történt. Vannak, akik emiatt a mai napig kétségbe vonják, hogy valóban Scott nyerte azt a versenyt. Mindenesetre a győzelem után járó pénzdíjat később megkapta, a serleget viszont nem, csupán egy fából készült másolat jutott neki.

„Jól jött neki a pénz, de a serleg még többet jelentett volna neki. Sosem felejtette el, hogy mi történt akkor”

- emlékezett vissza Frank Scott, Wendell Scott fia. Ennek már 57 éve, de azóta sem nyert futamot fekete versenyző a NASCAR legmagasabb osztályában. Bubba Wallace az úgynevezett Truck Series-ben tudott győzni, ami alacsonyabb kategóriájú sorozatnak számít, a Cup Series-ben egy harmadik helyig jutott eddig.

A Disney-t is megihletette az élete

Scott még tíz évig versenyzett ezután a NASCAR-ban, karrierjének egy súlyos baleset vetett véget. A talladegai futamon meglökték hátulról, autója irányíthatatlanná vált és kicsúszott a pályáról. Egy másik autó is kipördült, és pont Scott autójába csapódott. Scottnak több helyen eltört a lába és a karja, azt hitte, hogy nem ússza meg élve a balesetet. Több mint egy hónapot töltött kórházban, és miután felépült, már csak egyetlen futamon indult, majd 1973 októberében, utána visszavonult. Csendben, mindenféle felhajtás nélkül, pont úgy, ahogyan karrierje kezdődött. Addigra annyira eladósodott, hogy egyébként sem tudta volna folytatni a versenyzést; kilenc évbe telt, mire ki tudta fizetni a balesetben összetört vadonatúj autóját. Tizenhárom éves NASCAR-pályafutása alatt összesen 495 versenyen indult, egyszer nyert, 147-szer végzett az első tízben. 1966 volt a legjobb éve, akkor hatodikként zárta az összetett bajnokságot. Miután felhagyott a versenyzéssel, autószerelőként dolgozott tovább. 1990-ben, 69 éves korában halt, gerincdaganat következtében.

Több könyv és film is készült Wendell Scott életéről, az 1977-es Greased Lightning című filmben például Richard Pyror játszotta az első fekete NASCAR-versenyzőt. De igazán csak az elmúlt években kezdték el felismerni úttörő szerepét, aminek a feketék egyenjogúságáért küzdő Black Lives Matter-mozgalom csak újabb lökést adott. Közvetve a 2017-es Verdák 3 című Disney-rajzfilmben is feltűnt Wendell Scott; róla mintázták a River Scott nevű karaktert, a 34-es rajtszám is rá utal, ezzel a számmal versenyzett legtöbbször a NASCAR-ban. Szülővárosa is emlékezett róla, 2013-ban emléktáblát állítottak tiszteletére, az utcát, ahol felnőtt, pedig átnevezték Wendell Scott Drive-ra.

Wendell Scott családjának mégis hiányérzete lehet. Évek óta küzdenek azért, hogy a NASCAR-tól megkapják az 1963-as verseny győztesének járó hivatalos serleget, ami Scottot illette volna meg. Eddig azonban nem jártak sikerrel, rejtélyes módon senki sem találja az eredeti trófeát. „A sporttörténelem egyik legnagyobb igazságtalansága, hogy Wendell Scott nem kapta meg az 57 évvel ezelőtti győzelméért járó trófeát” – írták közleményükben. Azt szeretnék elérni, hogy hivatalos eredményhirdetés keretében adják át nekik a trófeát, mivel ez elmaradt akkor, nem ünnepelhette meg méltó módon győzelmét Scott.

„Ez nemcsak a trófáról szól, hanem arról, hogy végre megkapja a sportteljesítményéért járó elismerést”

- mondta Warrick Scott egy mostanában megjelent interjújában. Szerinte ha ez megtörténne, azzal a NASCAR végre elismerné a múltban elkövetett hibákat. Más módon a NASCAR részben igazságot szolgáltatott Wendell Scottnak: 2015-ben bekerült a Hírességek Csarnokába. A rasszizmus elleni harcban is tett lépéseket a sorozat; a George Floyd halála után kitört tiltakozáshullám hatására idén nyáron betiltották a feketék elnyomását szimbolizáló konförderációs zászlók használatát a versenyeken.

(Borítókép: Wendell Scott a Fekete Amerikai Autóversenyzők Szövetségének tagjaival 1970 körül. Fotó: Ethan Casey / Wikimedia Commons)