Fact check: Tényleg túlsúlyt és depressziót okoz, növeli az öngyilkosság esélyét a fogamzásgátló tabletta?

Ha Elon Musk posztol az X-re, általában borítékolható: legalább 50 százalék esélye van annak, hogy óriási hülyeséget, álhíreket, dezinformációt oszt meg. Most éppen a fogamzásgátló tabletták kapcsán szólalt meg: azt állította, azok „kövérré tesznek, megduplázzák a depresszió és megháromszorozzák az öngyilkosság esélyét”. A meglepő pedig az, hogy van is igazság abban, amit leírt – persze nem ennyire egyszerű a helyzet, de egyes esetekben tényleg stimmelhet.

Az, hogy a hormontartalmú fogamzásgátló tabletták növelhetik-e a depresszió és más mentális állapotok esélyét, régóta kutatott terület. Egy 2022-es tanulmány például leírja: az ilyen tabletták egyes embereknél kiválthatják vagy állandósíthatják a depressziót. Az orális fogamzásgátlók és a depresszió közötti kapcsolat a tablettákban található progesztogének mennyiségétől és típusától függ. A régebbi tabletták közül sok etinilösztradiol-tartalmú köthető súlyos hangulatingadozási problémákhoz. Az ösztrogén fiziológiás formáit tartalmazó újabb orális fogamzásgátló tabletták jobban tolerálhatók – írja a tanulmány. Ez alapján úgy tűnik, hogy a csak progesztogént tartalmazó szerek hajlamosítanak fokozottabban a depressziós rendellenességekre, de a kutatás azt is megjegyzi, hogy ez az egyébként is depresszióra hajlamos nőknél mutatkozik jobban. „További kutatásokra van szükség annak megállapítására, hogy egyes nők miért tapasztalnak hormonális fogamzásgátló által kiváltott depressziót és szorongást, míg mások egyáltalán nem szenvednek mentális problémáktól” – írják a kutatók.

Egy 2016-os áttekintés azt találta, hogy az ellentmondásos kutatási módszerek és az egységes értékelések hiánya megnehezíti határozott következtetések levonását arról, hogy mely fogamzásgátló tabletták és kiknél hatnak a hangulatra. A szerzők konklúziója szerint amíg megbízható, nagy kutatások nem állnak rendelkezésre, az orvosok nyugodt szívvel írhatják a kombinált fogamzásgátlókat a betegeknek.

Egy nagy résztvevőszámú, megbízható 2016-os dán kutatás azonban azt találta, hogy fokozott a depresszió kockázata minden típusú hormonális fogamzásgátló szedése esetében. Dániában évtizedek óta jól működik és szervezett a nemzeti egészségügyi rendszer, így az 1970-es évek óta kiterjedt adatok állnak rendelkezésre egy sor egészségi tényezőről. A fogamzásgátlóval kapcsolatos kutatáshoz több mint egymillió, 14 évesnél idősebb dán nőt figyeltek meg. A szakértők két különböző módon elemezték a hormonális fogamzásgátlók használatát és az azt követő depressziót: azokat a nőket jegyezték fel, akik diagnózist is kaptak, valamint azokat, akiknél antidepresszánsokat írtak fel a fogamzásgátlók használata után. Kivonták a kutatásból azokat a nőket, akik valamilyen oknál fogva nem kaphattak hormonális fogamzásgátlót, és azokat is, akiknek korábban depressziós diagnózisuk volt.

Azt találták, hogy a hormonális fogamzásgátlás minden formája a depresszió kialakulásának fokozott kockázatával jár, leginkább a csak progeszteront tartalmazó szerek, köztük a méhen belüli hormonális fogamzásgátló módszerek.

Ez a kockázat magasabb volt a 15–19 éves tinédzsereknél, és különösen a nem szájon át szedhető fogamzásgátlási formák esetében. Az, hogy a méhen belüli fogamzásgátlást minden korcsoportban erősen összefüggésbe hozták a depresszióval, különösen fontos, mert az orvosok általában azt mondják: az ilyen módszerek csak lokálisan hatnak, és nincsenek hatással a test többi részére. Fontos megjegyezni, hogy bár a depresszió kockázata a hormonális fogamzásgátlást alkalmazó nők körében egyértelműen megnőtt, az érintett nők száma összességében alacsony volt. 100 hormonális fogamzásgátlót használó nő közül körülbelül 2,2-nél alakult ki depresszió, míg az ilyen szereket és eszközöket nem használók között 100-ból 1,7-nél. Ez azt jelzi, hogy a kockázat tényleg alacsony, viszont létező.

Egy 2023-as brit tanulmány arra jutott, hogy a fogamzásgátló tablettát használó nőknél akár 130 százalékkal is megnőhet a depresszió kockázata, különösen a használat első két évében. A kutatók megjegyezték, hogy az ezen a területen végzett korábbi tanulmányokat az „egészséges elfogultság” befolyásolhatja, ami annyit takar, hogy egyes nők hangulatváltozások megjelenése miatt abbahagyhatják a fogamzásgátlók szedését, így az adatok alábecsülhetik az orális fogamzásgátlók használatának negatív hatásait.

A kutatók több mint 264 ezer nő adatait vizsgálták meg a brit biobank adatainak felhasználásával. Ezeknek a nőknek körülbelül 80 százaléka használt valamikor fogamzásgátló tablettát. A szakértők azt találták, hogy a fogamzásgátló tabletták használata a depresszió megnövekedett arányával járt együtt az első két évben azokhoz a nőkhöz képest, akik soha nem használtak ilyen szereket. Azoknál a nőknél, akik abbahagyták a fogamzásgátló tabletták szedését, még mindig magasabb volt a depresszió kockázata akkor, ha serdülőkorukban is használtak ilyen tablettákat. Felnőtt nők esetében azonban nem találtak kapcsolódó kockázatot két évvel a fogamzásgátlás abbahagyása után. A kutatók itt is figyelmeztettek: fontos megjegyezni, hogy a megnövekedett kockázat, bár statisztikailag szignifikáns, viszonylag szerény.

Ezzel szemben a Northwestern Egyetem egy 2020-as kutatása nem talált összefüggést a depresszió és az öngyilkosság esélye és a hormonális fogamzásgátlók között akkor sem, ha a vizsgált nők már egyébként is rendelkeztek valamilyen pszichiátriai problémával. A tanulmány szerint az átnézett kutatások eredményei a mintavételi keretek különbségei, a szociokulturális tényezők, a populáció jellemzői és az elkerülhetetlenül zavaró változók miatt eltérők. A pszichiátriai betegségekben szenvedő nőkön végzett klinikai vizsgálatok és randomizált placebokontrollos vizsgálatok általában nem mutattak különbséget a fogamzásgátlókat használó és nem használó nők mentális egészsége között. A kutatók azt javasolják, hogy a hormonális fogamzásgátlásról mindig egyéni faktorok alapján hozzák meg a döntést a nők és orvosaik, és felhívják a figyelmet: az sem jelenti az ilyen szerek depresszióra hajlamosító hatását, hogy egyes kutatások szerint van összefüggés a szedésük és a depresszió magasabb kockázata között, az összefüggés ugyanis nem mindig jelent ok-okozati kapcsolatot.

A megnövekedett öngyilkossági kapcsolathoz Elon Musk egy Time-cikket is belinkelt, amely egy, az American Journal of Psychiatry című folyóiratban 2017-ben megjelent tanulmányt elemez. Ebben dán kutatók arról számoltak be, hogy a hormonális fogamzásgátlót – például fogamzásgátló tablettát, tapaszt, gyűrűt és méhen belüli eszközt – alkalmazó nőknél az öngyilkosság kockázata akár háromszoros is lehet azokhoz képest, akik nem használnak ilyen eszközöket. Ebben a kutatók azt írják: a hormonális fogamzásgátlókkal összefüggő öngyilkosság abszolút kockázata még mindig rendkívül alacsony, de az adatok azt mutatják, hogy érdemes tovább vizsgálni a jelenséget.

Ezt a tanulmányt egyébként azok a kutatók publikálták, akik a korábbi, depresszióval kapcsolatos kutatást is végezték. Ezúttal azt figyelték meg, hogy mi a kapcsolat a hormonális fogamzásgátlók és a halálozás, a halál oka között azokhoz a nőkhöz képest, akik nem szednek vagy nem alkalmaznak ilyen szereket. A kutatás idején vagy a közelmúltban hormonális fogamzásgátlót használó nők körében az öngyilkossági kísérlet kockázata közel kétszeres volt, a befejezett öngyilkosság kockázata pedig háromszoros. A fogamzásgátló tapaszhoz kapcsolódott az öngyilkossági kísérletek legnagyobb kockázata, ezt követte a méhen belüli hormonális fogamzásgátló, a hüvelygyűrű, majd a tabletták.

A Time szerint a kutatókat megdöbbentették az eredmények, de valószínűleg ahhoz társíthatók, hogy ezúttal olyan nők voltak a kontrollcsoport, akik soha nem használtak hormonális fogamzásgátlót, a korábbi, depresszióval kapcsolatos kutatásban pedig olyanok is, akik használtak ugyan, de abbahagyták. Valószínűleg a depresszió kockázatának emelkedése is összefügg az öngyilkossági kísérletek és a befejezett öngyilkosságok kockázatának növekedésével.

A legmagasabb kockázat ezúttal is a használat első két évében mutatkozott, de 30 százalékos maradt az első hét év során is. Az eredmények még azután is megmaradtak, hogy a kutatók az öngyilkossági kockázatot befolyásoló egyéb tényezőkhöz igazítottak, beleértve a mentális betegségeket és a szexuális kapcsolatok kezdetét.

Más tudósok azonban azt mondják, hogy a tanulmány nem feltétlenül zárja ki az összes lehetséges okot, amiért a fogamzásgátlót használó nők különböznek azoktól, akik nem használnak ilyen szereket és eszközöket. Például a fogamzásgátlót használó nők nagyobb valószínűséggel élnek párkapcsolatban, és ez nagyobb valószínűséggel hajlamosíthatja őket érzelmi kihívásokra – különösen a fiatalabb nők esetében.

A kutatást végző szakértők egyetértenek abban, hogy az eredmények nem elég erősek ahhoz, hogy arra bátorítsák a nőket: ne használjanak hormonális fogamzásgátlókat. Bár a tanulmány konklúziója szerintük is aggasztó, inkább azt jelentheti, hogy az orvosoknak jobban oda kell figyelniük a kockázati csoportokba tartozó nőkre, és végig figyelemmel kísérniük minden hormonális fogamzásgátlót használó nőt, ügyelve a depresszió jeleire.

Az American Family Physician szaklap is azt írja: bár vannak olyan kutatások, amelyek azt találták, hogy a hormonális fogamzásgátlók használata összefüggésbe hozható az öngyilkosság és az öngyilkosságra hajlamosító viselkedés (gondolatok, öngyilkossági próbálkozás) megnövekedésével, két másik vizsgálata nem talált összefüggést a kettő között. A 2022-es cikk a korábban említett dán kutatáson túl hat különböző tanulmányt elemez:

• Egy 2020-as metaanalízist, amely azt találta, hogy orális fogamzásgátlót szedő nőknél szignifikánsan megnövekedett a befejezett öngyilkosság kockázata a tablettát nem használókhoz képest, de azt is írja, hogy a vizsgálat korlátai közé tartozott az öngyilkosság kockázati tényezőiként ismert társbetegségek lejelentésének hiánya, és a betegek a kutatásokban nagy adag ösztrogént szedtek.
• Egy 2020-as svéd kutatást, amely szerint az orális fogamzásgátlást nem használó nőkhöz képest a kombinált orális fogamzásgátlást használóknál nagyobb volt az öngyilkos magatartás kockázata egy hónappal a fogamzásgátlók elkezdése után, a statisztikák egy év használat után javultak. A csak progesztintartalmú orális fogamzásgátlót használó nőknél még nagyobb volt az öngyilkos viselkedés kockázata egy hónappal a használat után, ami egy év használat után szintén csökkent. A kutatás korlátai között lehet az, hogy a svéd adatbázisban nem regisztráltak minden öngyilkossági kísérletet.
• Egy 2019-es koreai kutatást, amelyben az öngyilkos magatartás fokozott kockázatát figyelték meg az orális fogamzásgátlót használóknál a soha nem használókhoz képest. A résztvevők depressziós diagnózisához igazítva nem volt szignifikáns különbség.
• Egy 2019-es amerikai kutatást, amelyben azt találták, hogy a hatékonyabb fogamzásgátlás (például tabletta) esetében szignifikánsan csökkent az öngyilkossági kísérletek száma a legkevésbé hatékony fogamzásgátlással (például spermicid gél) összehasonlítva az előző évhez képest. A vizsgálat korlátai közé tartozott egy olyan megfigyelési terv, amely befolyásolhatja a betegek kapcsolati állapotát és a fogamzásgátlás típusát; a specifikus ösztrogén és progesztin dózisformákra vonatkozó információk hiánya; és a kutatást nem lehetett megfeleltetni a szexuálisan nem aktív nőkre.
• Egy 1999-es brit kutatást, amelyben azt figyelték meg, hogy az összes halálozási okhoz képest a hormonális fogamzásgátlást alkalmazó nőknél magasabb volt-e az öngyilkosság kockázata, de nem találtak ilyen összefüggést.
• Egy 1994-es amerikai kutatást, amelyben az első számú vizsgált kimenetel a teljes halálozás volt, másodlagos kimenetelű az öngyilkosság, a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és egyéb halálesetek. Nem figyeltek meg szignifikáns különbséget az öngyilkossági halálozás kockázatában a valaha hormonális fogamzásgátlót használók és a soha nem használók között.

Egy 2017-es, 2021-ben frissített cikk a kölni Egészségügyi Minőségi és Hatékonysági Intézettől (Institute for Quality and Efficiency in Health Care) azt írja: a legtöbb nő esetében nem valószínű, hogy a fogamzásgátló tabletták, a hüvelygyűrűk és a fogamzásgátló tapaszok jelentősen befolyásolják a testsúlyt. Sok nőnek az évek során lassan egyébként is nő a testsúlya, függetlenül attól, hogy alkalmaz-e hormonális fogamzásgátlást vagy sem. A cikk szerint az ezen a területen végzett klinikai vizsgálatok ellentmondásosak: egyes nők azt jelentik, hogy híznak a kombinált fogamzásgátlóktól, míg mások fogyásról számolnak be. Emiatt a súlygyarapodás és a fogyás is lehetséges mellékhatásként szerepel a hormonális fogamzásgátlók terméktájékoztatóján.

Elméletileg a hormonális fogamzásgátlók hozzájárulhatnak a súlygyarapodáshoz, ha folyadék-visszatartáshoz és megnövekedett testzsírhoz vezetnek. Ezenkívül ezekről a szerekről néha azt mondják, hogy növelik az étvágyat. Nem olyan könnyű azonban bizonyítani, hogy ez valóban így van-e, mert azok a nők, akik nem használnak hormonális fogamzásgátlót, az életkor előrehaladtával jellemzően szintén híznak. A cikk azt is megjegyzi, hogy a vizsgált kutatások nem találtak összefüggést a hormondózis és a súlygyarapodás között. Ha a hormonok valóban befolyásolnák a súlygyarapodást, akkor logikus lenne, hogy a nagyobb dózisok nagyobb súlygyarapodáshoz vezetnek.

Egy Cochrane-vizsgálat 2014-ben összegyűjtötte a rendelkezésre álló jó minőségű kutatásokat a témában, és azt találta, hogy a 49 elemzett vizsgálat alapján nem áll fenn összefüggés a súlygyarapodás és a hormonális fogamzásgátlók használata között. A rendelkezésre álló bizonyítékok nem voltak elegendőek a kombinált fogamzásgátlók súlyra gyakorolt hatásának meghatározásához, de jelentős hatás nem volt nyilvánvaló – írták a kutatók. Egy másik Cochrane-vizsgálat a csak progesztintartalmú fogamzásgátlókat vizsgálta, a 22 kutatás alapján kevés bizonyítékot találtak a súlygyarapodásra, és azokban a tanulmányokban is, amelyekben ez eredményként szerepel, a felszedett túlsúly kevesebb volt, mint két kilogramm. Az egyéb fogamzásgátlási módszereket alkalmazó csoportok súlygyarapodása körülbelül azonos volt.

Nancy Stanwood, a Yale Medicine családtervezési vezetője egy cikkében azt írja: csak a háromhavonta adott progesztinhormon-injekció az, amely a hormonális fogamzásgátlók közül összefüggésbe hozható a súlygyarapodással. A szakértő szerint ez a módszer is csak úgy okoz túlsúlyt, hogy befolyásolja az agynak azon részét, amely az éhségérzetért felelős. Ugyanezt erősíti meg az American Family Physicianben megjelent másik cikk és a hozzá tartozó kommentár is.