Fact-check: Afrikában alig kaptak oltást az emberek, hogyhogy nem haltak meg így milliók Covidban?

2022. december 01. – 05:08

Fact-check: Afrikában alig kaptak oltást az emberek, hogyhogy nem haltak meg így milliók Covidban?
Idős emberek sorban állnak koronavírus elleni oltásért egy egészségügyi sátor előtt, 2021. március 29-én, a zimbabwei Hararéban – Fotó: Tafadzwa Ufumeli / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Újra terjedni kezdett a közösségi médiában egy 2021-es cikk, amely azt állítja, hogy a szerény átoltottságú Afrikában az alacsony Covid-halálozás azt bizonyítja, hogy a vakcinák nem működnek, sőt egyenesen károsak. Az állítás nem igaz: sok oka van annak, hogy Afrikában miért nem pusztít annyira a Covid, többek között a gyakorlott járványkezelés, az alacsony átlagéletkor, illetve a helyi népességi és időjárási adottságok.

A neten terjedő cikk szerint 2021. november végéig az afrikai kontinens mindössze 6 százalékát oltották be, ennek ellenére nagyon alacsony a fertőzöttségi és a halálozási ráta is. Ráadásul csak azokban az országokban aránylag magasak ezek a számok, amelyekben a kormányok „erőltették” a vakcinációt. Bár az alapfeltevés igaz (tényleg alacsonyak az afrikai Covid-számok, főleg a várakozásokhoz képest), a cikk súlyos ferdítéseket tartalmaz, és manipulációval dolgozik, így érdemes kicsit jobban átnézni az állításait.

A cikket publikáló Newstarget nevű weboldal a Politifact szerint egy szenzációhajhász történeteket népszerűsítő webhely, eddig egyetlen tényellenőrzést végeztek velük kapcsolatban, ennek pedig az lett az eredménye, hogy az általuk lehozott sztori inkább hamis volt, mint igaz. A Health Feedback egy másik írásukat ellenőrizte korábban, ez már a vakcinációval kapcsolatos cikk volt, és abszolút hamis állításokat tartalmazott. A Health Feedback amúgy kifejezetten hiteles oldal: tudósok olyan hálózata szerkeszti, amelynek tagjai szétválasztják a tényeket az álhírektől az egészségügyi és orvostudományi írásokban, a WHO által vezetett Vaccine Safety Net (VSN) projekt tagja. A Newstargeten tetten érhetők mind az egészségügyi, mind a politikai dezinformációs narratívák, de persze ahhoz, hogy ezeket hitelesen megcáfolhatók legyenek, egyenként kellene őket tényellenőrizni. Most az afrikai koronavírus-vakcinákkal foglalkozó cikknél maradunk.

A szóban forgó írást a weboldal szerint Ethan Huff jegyzi, akinek szerzői oldalára 404-es hibakódot ír ki az oldal. Egy rövid Google-keresés után kiderül, hogy Huff a Natural News weboldalon is gyakran publikál, ami nem is csoda, ha tudjuk, hogy a Natural News eredetileg Newstarget néven futott, majd ebből kivált, és testvéroldallá alakult. A Wikipédia szerint egy szélsőjobboldali, oltásellenes összeesküvésekkel és álhírekkel foglalkozó webhelyről beszélünk, amely az alternatív gyógyászat, az áltudományok, a félretájékoztatás és a szélsőjobboldal népszerűsítéséről ismert. Az Institute of Strategic Dialogue nonprofit által készített kutatás feltárja a Natural News dezinformációi mögötti hálózatot, illetve egy, a Zürichi Egyetem kutatói által készített tanulmány is szól erről. A Health Feedback három tényellenőrzést végzett Huff cikkeiről, mindegyiket hamisnak találta. Egyes híroldalak azt is pedzegetik, hogy a szerző tulajdonképpen nem is létezik.

Ami a cikket illeti, már a stílusában is hozza az álhírek és a dezinformáció tipikus jegyeit: kutatások kimutatták, hogy az álhírek jellemzően a túlzó, szenzációhajhász címmel, a figyelemfelhívó, bulvárszerű szöveggel, a hibás terminushasználattal, a szövegek gyatra nyelvi minőségével (nagybetűs írás, túlzó írásjelhasználat, helyesírási hibák) járnak együtt. A manipuláló szóhasználat is megjelenik: a teljesség igénye nélkül a szerző kínai vírusnak és Fauci-influenzának vagy -náthának hívja a koronavírust, „plandemic”-nek a pandémiát, amivel az előre eltervezettségre utal.

A tartalom is hagy kívánnivalót maga után. A felvetés az, hogy 2021. november 22-én, amikor a cikk íródott, az afrikai kontinens mindössze 6 százaléka volt beoltva koronavírus ellen. A szám nem tér el nagyon a valóságtól: az Our World in Data adatai alapján teljesen beoltottnak ekkor több, mint 7 százalék számított, legalább egy oltást a népesség 11 százaléka kapott meg. 2021. november 21-ig összesen 226 millió beadott dózist jegyeztek fel a kontinensen.

A Newstarget cikke az AP egy korábbi riportjára hivatkozik, ami valóban azt boncolgatja, vajon miért ilyen alacsony a fertőzöttség és a halálozás Afrikában, ha a vakcinációs ráta ilyen csekély, és – helyszíni beszámolók alapján – a védelmi intézkedéseket sem veszik túl komolyan.

Az afrikai fertőzöttségi és halálozási adatok valóban eltérnek az előre jósoltaktól. Az UNICEF 2020. augusztusi cikke szerint a kontinens akkor 1,5 millió fertőzöttnél járt, és 37 ezer halálozással kellett megküzdenie. Ehhez képest ugyanebben az időszakban Amerika 580 ezer, Európa 230 ezer, Ázsia pedig 205 ezer halálozásnál járt.

A mostani adatok azt mutatják, hogy Afrikában 12 705 979 fertőzöttet regisztráltak, közülük 258 076-an hunytak el. Európában ehhez képest 237 891 660 fő fertőződött meg a járvány alatt, 1 960 570-en hunytak el. Észak-Amerikában ez az arány 119 077 973 az 1 564 217-hez, Ázsiában pedig 198 966 876 az 1 497 711-hez. Egymillió főre levetítve a halálozási statisztikák így néznek ki:

Kép: Our World in Data
Kép: Our World in Data

Egyértelmű tehát, hogy Afrikában valóban alacsony mind a fertőzöttség, mind a halálozás aránya a népességhez képest. Ez azonban egyáltalán nem bizonyítja azt, hogy a vakcinák nem működnek, hiszen rengeteg más faktort figyelembe kell venni, ami miatt így nézhetnek ki a számok. Szerencsére több kutató meg is tette már ezt, így számos tudományos tanulmány született az afrikai helyzet elemzéséről.

Az UNICEF idézett weboldala összefoglalja az eddigi megalapozott elméleteket:

  1. Gyors reagálás: a kontinensen először Egyiptomban regisztráltak koronavírusos beteget 2020. február 14-én. Mivel a szakértők aggódtak, hogy a vírus miatt gyorsan túltelítődhetnek az országok egyébként is labilis egészségügyi intézményei, a legtöbb afrikai kormány a kezdetektől fogva drasztikus intézkedéseket tett a vírus terjedésének lassítására. Több ország azelőtt reagált, hogy regisztráltak volna egyáltalán esetet a határain belül.
  2. Nyilvános támogatottság: a PERC által augusztusban 18 országban végzett felmérés szerint a lakosság nagymértékben támogatta a biztonsági intézkedéseket – a válaszadók 85 százaléka nyilatkozott úgy, hogy maszkot viselt az előző héten. „A szigorú közegészségügyi és szociális intézkedésekkel az Afrikai Unió tagállamai március és május között meg tudták fékezni a vírust – áll a jelentésben. – A [korlátozások] lazítása júniusban és júliusban egybeesett a bejelentett esetek számának növekedésével az egész kontinensen.” Persze a korlátozások súlyos áldozatokkal jártak Afrikában is: Dél-Afrikában – ahol a világ egyik legszigorúbb karanténját rendelték el – 2,2 millió munkahely szűnt meg az év első felében.
  3. Fiatal populáció, kevés az idősotthon: világviszonylatban az elhunytak többsége 80 év feletti, míg Afrikában él a világ legfiatalabb lakossága, az átlagéletkor jelenleg 19 év az ENSZ adatai szerint. A szubszaharai Afrikában a Covid–19-fertőzések körülbelül 91 százaléka 60 év alattiakat érint, és több mint 80 százalékuk tünetmentes, közölte az Egészségügyi Világszervezet. Afrikában nagyjából a populáció 3 százaléka 65 év feletti. Ehhez képest Európa, Ázsia és Észak-Amerika lakossága is sokkal öregebb. Ezen kívül sok afrikai országban bevett szokás, hogy az emberek a városokból visszatérnek vidéki otthonaikba, amikor nyugdíjba vonulnak. A vidéki területeken alacsonyabb a népsűrűség, így sokkal könnyebb a távolságtartás.
  4. Megfelelő klíma: korábbi kutatások is találtak összefüggéseket a hőmérséklet és a páratartalom, illetve a Covid–19 terjedése között. A vírus könnyebben terjed alacsonyabb hőmérsékleten és alacsony páratartalom mellett. A trópusoktól távol eső afrikai országok rosszabb helyzetben vannak e tekintetben, jól látszik például, hogy a vírus terjedése felgyorsult Dél-Afrikában, ahogy a déli féltekén beállt a tél, de ahogy melegebb lett, az esetek száma jelentősen csökkent. Ez hatással volt az egész kontinens statisztikájára, mivel a dél-afrikai esetek az összes megbetegedés és halálozás csaknem felét teszik ki.
  5. Jó közösségi egészségügyi rendszerek: a világjárvány akkor érkezett Afrikába, amikor a Kongói Demokratikus Köztársaság az eddigi legnagyobb ebolajárványával küszködött. A szomszédos államok fokozott készültségben voltak, és az utazók egészségügyi szűrését kiterjesztették a Covid–19-re is. Ezen kívül számos nyugat-afrikai állam, amelyek szintén ebolajárvánnyal bajlódtak 2013 és 2016 között, a koronavírus-fertőzés megelőzésére alkalmazott közegészségügyi intézkedéseket már elsajátította, így nem volt újdonság számukra a fertőzöttek elkülönítése, a kontaktkutatás, a tesztelés és a karantén.

A kutatások hasonló eredményekre jutottak: a Public Health in Practice szaklapban 2020 novemberében megjelent cikk szerint például az is hozzájárulhat a mutatókhoz, hogy Afrikában a többi kontinenshez képest keveset tesztelnek, illetve hogy a kontinensnek van már tapasztalata a fertőző betegségek kezelésében. A széles körben elterjedt HIV- és tuberkulózistesztekre szánt forrásokat a Covid–19 elleni küzdelemben is hasznosították, az országok kormányai gyorsan elrendelték a bezárásokat, korlátozták a mozgást, és munkacsoportokat hoztak létre az erőfeszítések összehangolására. Ez az elemzés is megemlíti az időjárást, illetve az alacsony átlagéletkort, és azt is megjegyzi, hogy a légi közlekedés adatai alapján alacsonyabb volt a vírus behozatalának kockázata Kínából. A szakértők azt is megjegyzik, hogy bár biztosan kevésbé jelentik a betegséget és a halálozást a hatóságok, ez a különbség egyáltalán nem jelentős, és az alacsonyabb adatokat nem okozhatja csak ez.

Koronavírusos beteget kezelnek egy stadionban kialakított ideiglenes Covid–19-kezelőközpontban, Ugandában, 2021. július 9-én – Fotó: Luke Dray / Getty Images
Koronavírusos beteget kezelnek egy stadionban kialakított ideiglenes Covid–19-kezelőközpontban, Ugandában, 2021. július 9-én – Fotó: Luke Dray / Getty Images

Az International Journal of Environmental Research and Public Health szaklapban 2021 augusztusában megjelent összesítő tanulmány szerint is fontos faktor a kormányok korai és határozott válasza a járványveszélyre, a népességeloszlás, a társadalmi kapcsolatok és az emberi lakhatás természete Afrikában. „Míg a szeroprevalencia-vizsgálatokból származó friss adatok a vírus szélesebb elterjedéséről tanúskodnak, a továbbra is alacsony Covid–19-terhelés a demográfiai piramisokkal, az alapbetegségek előfordulási gyakoriságával, az erős immunitással, a genetikával és a szélesebb szociokulturális dinamikával magyarázható. Noha mindezek hozzájárulnak a Covid–19 megfigyelt profiljához Afrikában, egyesek erősebb bizonyítékot szolgáltatnak, mint mások” – írják a szakértők.

Megkérdeztük a témában Oyewale Tomori nigériai virológust, a Global Virome Project vezetőségének tagját. A virológus korábban kifejtette a véleményét arról, hogy ha az újabb koronavírus-variánsokat sikerül távol tartani Afrikától, a kontinensnek talán nem lesz szüksége olyan mértékű átoltottságra, mint Európának. „Megvizsgáltuk az afrikai esetek és halálozások Európához képest alacsonyabb számainak okait, és úgy találtuk, hogy ha nem a gyógyszerészeti beavatkozásokra összpontosítunk, az több életet menthet meg, mintha várnánk az elérhetetlen oltásokra” – mondta.

A virológus szerint szintén a legfontosabb faktorok közé tartozik az, hogy az afrikai populáció fiatal. „Az afrikai populáció 40-50 százaléka 30-40 év alatti, és kevesebb mint 10 százalékuk esik bele az erősen veszélyeztetett életkori csoportba. A legtöbb halálozás a 60 év feletti, idősebb embereknél történt, akiknek alapbetegségük is volt. A nem túl optimális megfigyelési rendszer és laboratóriumi tesztelés miatt kevesebb esetet és halálozást is jelentettek a kontinensen, mint amennyi valójában lehetett.”

Tomori ugyanakkor úgy gondolja, hogy a nyugati mintára bevezetett járványkezelési intézkedések nem voltak célszerűek. „Elkövettük azt a hibát, hogy lemásoltuk a nyugati-európai reakciót. Az intézkedéseinket arra alapoztuk, amit a Nyugat és a WHO ajánlott. Nem elemeztük a betegség epidemiológiai adatait az országainkban. Ha így tettünk volna, nem követtük volna vakon az európai lezárásokat és megszorításokat. A korlátozások emiatt kudarcot vallottak, nagyon kevesen tartották be a szabályokat. A lezárások alatt megugrott az esetek száma. Legközelebb tanulmányoznunk kell a saját adatainkat, hogy megfelelően reagáljunk ahelyett, hogy az eltérő járványtannal jellemezhető országok iránymutatására várnánk. Afrikának meg kell tanulnia bízni a szakértőiben, és ki kell használnia a tudásukat.”

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!