Ha egy férfi is ott van mellettem egy tárgyaláson, biztos, hogy hozzá kezdenek el beszélni – a legfontosabb mondatok Tomcsányi Dóri interjújából

„Azt tudom, hogy vannak mozgolódások, és nagyon sokan akarják maguknak a divat- és dizájnügynökség pozícióit. Az átvétel most egy hot topic, de ebből szeretnék kimaradni” – mondta a Telex 100 nő című műsorában Tomcsányi Dóri. A divattervező beszélt a magyarok öltözködési kultúrájáról és arról, miért fontos számára, hogy nőként is továbbvigye a Tomcsányi nevet.

Eklektikus családban nőtt fel Kőbányán, az egyik házrészben ők éltek a családjával, mellettük a nagymamája és a testvére. „Olyan tárgyakkal voltak körülvéve, amiken Tomcsányi-címer volt, olyan ezüst étkészlet, olyan családi ékszerek. Óriási Zsolnay váza, betekerve egy paplanba, amit egy kádban őriztek a háború alatt.” Másik nagyszülei pedig tipikus panelházban éltek egy vidéki városban. „Amikor mentünk hozzájuk a lakótelepre, az megint egy másik hangulat volt.”

Unatkozó, kallódó tinédzser volt, csak túl kell élni a gimit, nem szabad megbukni matekból, gondolta. A balatoni nyaralójuknak nagyon retró hangulata volt, a teraszon egy narancssárga-barnás, virágmintás óriási textil napellenzővel. „Ez nekem annyira tetszett! Amikor megtudtam, hogy létezik ilyen, hogy divat és textiltervezés, akkor úgy voltam vele, hogy én ilyeneket akarok csinálni.” Elsőre bekerült a MOME-ra, itt már iszonyúan motiválta, hogy mintákat tervez, rajzol, fest, minden a helyére került.

Nagyon erős maximalizmus és versenyszellem volt benne, ráadásul nem csak ruhákat akart készíteni, már akkor kollekcióban gondolkodott. Az egyetem alatt ismerkedett meg volt férjével, vállalkozásszinten együtt kezdték el a Tomcsányit, eközben megszületett a kislánya, és a mesterdiplomát is megszerezte. „Nem tudom, hogy hogy bírtam, tényleg vannak olyan hetek, amik konkrétan kimaradtak.” Erős támogató rendszere volt, a volt férje is rengeteget segített, „egyedül ez nem ment volna”.

Kilenc éve váltak el, akkor vette át a vállalkozás teljes vezetését. Egyik napról a másikra cégvezető lett, azok az üzletviteli dolgok, amiket korábban a volt férje csinált, átszálltak rá, 30 évesen tanult meg számlázni, utalni, üzleti tervet készíteni, fel kellett nőnie a feladatokhoz. „Ott super speedre kapcsoltam, az volt a motivációm, hogy én meg tudom egyedül állni a helyem, és ennek a márkának nem kell eltűnnie, attól függetlenül, hogy mi szétváltunk.” Nagyon fontos számára, hogy a Tomcsányi nevet vigye tovább, mert azt hagyományosan mindig csak a család férfi tagjai tehetik meg. Ez az egyik legfőbb hajtóereje, úgy érzi, a logója az ő címere, mondta.

A válás után új irányokat keresett a márkának, aminek fontos része volt a magyar identitás és a fenntarthatóság. „Ha lenne egy befektető, akkor már kirúgott volna, annyira nem technokrata szemléletű, ahogyan a márkát vezetem” – mondta. Nem hajlandó átállni a tömeggyártásra, és nem hajlandó leadni a minőségből sem. „Lett egy szállóige, amikor ránézünk a szépen megvarrt, elkészült ruhára, hogy na, ott megy el a profit!”

Az a fajta trendkövetés, ami az influenszereken keresztül megy, hidegen hagyja, nem éri el a márkáját. A protokollöltözködés már más. „Nyilván tök jó lenne, ha, mondjuk, a kormányszóvivők az én ruháimat vennék fel, de nem tudom, hogy a magyar társadalom vagy a kommentelők mit szólnának hozzá, hogyha egy színes mintás ruhában állnának ki.”

Szerinte a nemzeti identitás nem lehet egy politikai státusz, kijelentés, szlogen. „Ezt nem szabad hagyni. Én próbálom egy olyan tartalommal feltölteni, ami teljesen más, és teljesen elszakad a politikától. Az igenis mindenkié, és nem kell piros-fehér-zöldnek lennie, meg nem kell matyónak lennie, iszonyú sok rétege van annak, ami a kulturális és nemzeti identitásunk, ezeket tök jó feltárni.”

A Magyar Divat és Design Ügynökség kapcsán azt mondta, hogy „amikor ez az egész elkezdődött, azt éreztem, hogy király, más országokban is van olyan, hogy az állam támogatja a divatot, ez lehet egy jó dolog is”. De később „borzasztó sok pénzt költöttek el olyan dolgokra, ami egész egyszerűen nevetséges volt. Díszvacsora a fashion week előtt vagy influenszereknek az ideutaztatása, ez valahogy elkezdett bennem egy dühöt elindítani, hogy ez egyszerűen nem normális. És nyilván, aki jól helyezkedik, aki ehhez tud jobban kapcsolódni, azok ennek nyertesei voltak, és voltak azok, akik egész egyszerűen nem is tudtak bekerülni ebbe a körbe.” Ő megtűrt márkának gondolja magát, mert a fashion weekre beengedték a márkaismertsége miatt, de mélyebben nem működött együtt az ügynökséggel.

A kormányváltás óta a minisztériumtól nem kereste senki, fogalma sincs róla, mi történik az ügynökségben. „Vegyes érzéseim vannak, egyszer azt érzem, hogy be kéne szántani és sóval beszórni, máskor meg azt, hogy át lehetne venni és kijavítani ezeket az irányokat, átgondolni, visszafogni a költségeket, optimalizálni.” De ebből szeretne kimaradni. „A saját függetlenségem fontosabb, ha van fashion week, akkor azon én bemutatok, de szeretném, hogy ez egy piaci alapon működő valami legyen.”

A műsorban szó esik még arról, hogy tervezőként mit gondol a magyarok öltözködéséről, hogyan alakult ki a Tomcsányi játékos identitása, mikor ért pluszpontot az, hogy női vezető, és szerinte mi lenne a legfontosabb dolog a magyar divat beindításához.