Senki nem szereti azt az embert, aki mindig mindenre bólogat – a legfontosabb mondatok Ránky Katalin interjújából

Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!

„Ha akarnak valamit, jöjjenek ők” – mondta Ránky Katalin, amikor a L’Oréal Párizsba hívta tárgyalni. A franciák végül Budapestre utaztak, elfogadták a feltételeit, majd megvették a cégét. Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor nem kérte, hanem diktálta a feltételeket a férfiak uralta üzleti világban.

A 90-es években az egyik legelső és legmeghatározóbb női felsővezető volt Magyarországon, akit a hazai szépségipar újkori megteremtőjeként és legendás alakjaként tartanak számon. Később coachként számos női és férfi vezetőt segített. A 100 nő friss adásában nem csak a történetét mondta el, hanem a hitvallását is megosztotta. A legfontosabb mondatok Ránky Katalin interjújából.

Nem az a fontos, milyen céghez mész, azt nézd, ki a vezető

Amikor fiatalok kérdezik, hova érdemes elmenni dolgozni, azt szokta nekik mondani: „Nem az a fontos, milyen céghez mész, hanem az a legfontosabb, ki lesz a főnököd […], mert attól lehet a legtöbbet tanulni.”

Az első főnöke a Kőbányai Gyógyszerárugyárban Varga Edit volt, akitől rengeteg mindent tanult. Többek közt „figyelni, hogy ki az, aki szépen csinálja a dolgát és ugyanazon a szinten marad, és ki az, aki képes kitörni a korlátokból és valami mást produkálni.”

Amikor a kisfia született, a férjével Londonba költöztek négy évre, ott kijárt egy egyetemet, majd amikor hazaköltöztek, megkereste Varga Editet, hogy szeretne visszajönni dolgozni a laborba. Nem erre a válaszra számított, szó se lehet róla, mondta Varga, szerinte négy év alatt a tudomány elment Ránky mellett. „Te erre már nem vagy képes, de jól beszélsz angolul, franciául, vezesd a piackutató osztályt. Azt mondtam, én nem tudom, mit kell csinálni, majd megtanulod, mondta.”

Ebben is jó volt Varga, hogy „felismerje, hogy ki az, aki jó helyen van és ki az akit más pályára kell állítani, ezt talán megörököltem tőle.”

Ők akarnak valamit, ők jöjjenek!

1982-ben volt egy nagy síbalesete, csuklótól bokáig az egész jobb oldalát összetörte. 5 hónapig volt gipszben, 9 hónapig táppénzen. Ezalatt vezették be a Hélia termékcsaládot Magyarországon a konkurenciánál, amin borzasztóan meglepődött az akkor szépipari piacvezető Kőbányai Gyógyszerárugyár vezetése. „Akkor kitalálták, hogy valahogy máshogy kéne ezt csinálni, én otthon voltam, jöttek látogatni, az akkori személyzetis is jött látogatni, és azt találták ki, hogy vezessem én a kozmetikai osztályt. Azt mondtam, hogy én ezt nem akarom csinálni, mert azt gondoltam, hogy rossz a struktúra.” A javaslatára végül abban állapodtak meg, hogy fölállítanak egy kozmetikai ágazatot, ami alá a kutatás, termelés, értékesítés tartozott. Akkor csinálták meg a Fabulissimo termékcsaládot, és ezalatt fejlesztették ki a Richtofit sportot, ami 1983 óta van a piacon.

A kilencvenes években azt javasolta a vezetőségnek, hogy válasszanak le egy külön céget a Fabulonból, mert úgy érezte változnak az idők. A magyarok sok kozmetikumot használtak akkor, a magyar kozmetikai piac is nagyon fejlett volt, de látta, hogy nem tudnak igazán kompetitívnek lenni mert nagyon drágán dolgoznak. A cég nemet mondott, de az idő végül őt igazolta, évekkel később külön céget csináltak a szépipari ágból.

Felmondott. A rendszerváltás idején három barátjával együtt háztartás-vegyiipari export-import céget alapított. Ekkoriban kereste meg a L'Oréal. „Mondták, hogy Párizsba menjek ki, mondtam, hogy nem megyek, ők akarnak valamit, ők jöjjenek. És jöttek.”

A rendszerváltás Párizsból nézve nem tűnt visszafordíthatatlannak

1993-ban már 750 millió forintos forgalmat csinált a cégével, amikor végül a L'Oréal megvette. Először ugyanis nem L'Oréal Magyarországnak hívták azt.

„Amikor ügynököket keresett a L'Oréal a kilencvenes években, akkor egyáltalán nem voltak biztosak benne, hogy a rendszerváltás nem visszafordítható, ezért a céget nem is hívták Magyarországon L'Oréalnak. A 2000-es években lett csak L'Oréal Magyarország. Hiszen ha egy L'Oréal nevezetű cég bárhol a világon tönkremegy, akkor a tőzsdén összeomlik. Amikor látták, hogy stabil, akkor visszavásárolták.”

A multinacionális világot meg kell tanulni, mondta Ránky a műsorban, és ezt a franciák is így gondolták anno, ezért beíratták egy francia képzésre is. Ha már multikulti, kitalált egy ma már bevett szokásnak számító, de akkor újszerű képzést: az interkulturális tréninget. A különböző nemzeteket arról kérdezték, hogyan látják a másik nemzet képviselőit, milyen velük dolgozni. És hogy mi derült ki a magyarokról, mit mondtak a többiek? Azt gondolták, hogy amikor a magyarok kritikát kapnak, személyeskedésnek veszik, „és mindenki rögtön elkezd bőgni”. Az első válasz pedig mindig mindenre az, hogy na ez nem fog menni, aztán mégiscsak kialakul valahogy. A magyarok pedig a munka és a szabadidő egyensúlyáról beszéltek, ami akkor nem volt még divat – még úgy is, ha ők a magyar cégnél gyakran este tízig dolgoztak, mert Párizsba kellett adatot szolgáltatni éjjel kettőig.

Az életben tudni kell nemet mondani, senki nem szereti azokat az embereket, akik mindig igent mondanak

Arra a kérdésre, hogy hogy tudta mindig érvényesíteni az akaratát, és hogy szabott feltételeket a L'Oréalnak, azt mondta: „Az életben, a magánéletben, a karrierben meg kell tanulni nemet mondani, senki nem szereti azt, aki mindig mindenre bólogat.” Ez egyébként a francia cégnél is szokatlan volt, amikor nyugdíjba vonult, akkor kapta azt a visszajelzést, hogy ő volt az egyetlen, aki mert nemet mondani és addig küzdött, amíg el nem érte, amit akart. „Azért küzdöttem, mert akármennyire a L'Oréal Magyarország nem az én cégem volt, de úgy éreztem, az enyém. És az én cégem becsületét és érdekét mindenáron meg kellett védeni. Ugyanakkor volt annyi önkritikám, hogy én megmondhatom a véleményemet, hát lecserélni akkor se fognak!”

Az a legfontosabb, hogy a nők elhiggyék, képesek rá

Akkor érezte életében először, hogy büszke arra, hogy nő, amikor a L'Oréal és az Unesco közös, Women in Science eseményén részt vett Párizsban, ahol a világ minden tájáról érkező kutatókat díjazták. Elhatározta, hogy ezt a díjat be akarja hozni Magyarországra is.

Az első évben egy negyvenes debreceni kutatónő nyert díjat. Amikor megkérdezték, mire fordítja a díjjal járó szabadon felhasználható összeget, azt mondta, hogy mindig szeretett volna örökbe fogadni egy gyereket, de sosem volt annyi pénze, hogy egy évre el tudjon menni szabadságra. A kutatónő valóban örökbefogadott egy gyereket, „akit 15 éve meghívtunk egy gyűlésre, aki nem beszélt amikor hozzá került, most 3 nyelven beszél, megy mindenhova a mamával.” Szerinte ilyen történetek mentén van értelme az egyenlőségről beszélni. „Amikor női emancipációról beszélünk, akkor nem általában kell beszélni, hanem konkrét példát kell mutatni, hogy igenis valaki akinek 1-2-3 gyereke van, aki otthon maradt szülni, tudja folytatni a pályafutását és tud sikeres lenni azon a pályán, amit kiválaszt. A legfontosabb a példamutatás, hogy elhiggyék, hogy képesek rá.”

A nőknek általában többet kell produkálniuk, hogy vezető pozícióba kerüljenek

Arra a kérdésre, hogy könnyebb-e nőként most vezető pozícióba kerülni, azt válaszolta: „Könnyebb, mint amikor én kerültem, de még mindig nem nagyon könnyű. A nőknek általában többet kell produkálni, ahhoz hogy vezető pozícióba kerüljenek és ahhoz hogy megállják a helyüket a családi életben is.” Majd hozzátette, „egyet biztosan mondhatok, nem érdemes és nem szabad egy vezető karrier miatt feladni egy jó, kiegyensúlyozott, nyugodt családi életet. Jó férjet nehezebb találni, mint jó munkahelyet.”

Férjével három hónapja volt az 55. házassági évfordulójuk, aki azt mondja, hogy ennyi idő alatt nem volt nehéz időszak a házasságban, az nem mond igazat, mondta, náluk is voltak, de valahogy át tudták hidalni. „Amikor nálam volt karrierváltás, akkor ő állt jobban helyet a családban, amikor nála volt előrelépés vagy cégváltás, akkor én álltam jobban helyet, ezt nem tudatosan csináltuk, ösztönösen jött.”

Nehéz felállás, amikor a nőnek magasabbra ível a karrierje, mint a férfié, „ilyenkor azt szoktam tanácsolni, hogy amit nem könnyű csinálni egyébként, hogy ne legyen a nő otthon is főnök. […] Ez abszolút a férfi vezetőkre is vonatkozik. Ugyanúgy. […] Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ez nem működik.” Amikor női vezetőket coacholt, akkor ez volt a leggyakoribb téma.

Az adásban azt is elmondja, hogy bírta a sokszor 10-12 órás munkanapokat, mit gondol arról, hogy tökéletes nőkkel akarnak kozmetikai termékeket eladni, hogyan vette rá a férfi munkatársait, hogy kipróbáljanak sminktermékeket és mit mondott azoknak, akik azt mondták az állásinterjún, hogy szeretnék önmagukat megvalósítani.


Kedvenceink
Partnereinktől
Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!
Kövess minket Facebookon is!