Az őrületbe kerget, ha folyton az evésre gondolunk, de nem kell egyből a fogyókúrás csodaszerekhez rohanni

Az utóbbi években valósággal berobbantak a fogyókúrás csodaszerként ismert GLP-1 receptor agonisták. A 2-es típusú cukorbetegség kezelésére kifejlesztett szemaglutidról egyre több kutatás bizonyítja, hogy az elhízás mellett számos más betegségre is pozitív hatása van, a szív- és érrendszeri betegségektől kezdve, a meddőségen át egészen a különböző függőségekig. A hozzáférés ugyanakkor problémás: a hosszú távú, magas költségei miatt a GLP-1-terápia a WHO szerint „tovább mélyítheti a gazdagok és a szegények közötti szakadékokat”, és 2030-ra is csupán a rászorulók 10 százaléka jut majd hozzá.

A fogyasztószerekhez kapcsolódva egy új kifejezés is megjelent a köztudatban: ez a food noise, amit magyarul ételzajnak fordíthatunk. Erre egyelőre nincs hivatalos definíció vagy orvosi diagnózis: szakértők szerint azt a jelenséget írja le, amikor – egy általában evészavarban szenvedő – valaki állandóan az ételekre, evésre gondol. Egy, a Nature magazinban is megjelent 2025-ös tanulmány szerint olyan, étellel kapcsolatos tartós gondolatokról van szó, amelyeket az egyén kellemetlennek érzékel, és károsak lehetnek a fizikai, mentális egészségére.

Sokakban felmerülhet, hogy „ezt én is érzem, amikor éhes vagyok, még sincs evészavarom”. Ez igaz, és a két dolgot szét is kell választani. „A valódi éhség az, amikor az ember az energiaigényét akarja kielégíteni. Ilyenkor, ha az ember jóllakott, akkor nem akar többet enni. A food noise inkább pszichés dolog, amikor ennek ellenére is állandóan visszatér a gondolata az ételre – akkor is, amikor az ember jóllakott” – magyarázza Somogyi Anikó belgyógyász, endokrinológus, diabetológus.

A szakértő szerint van olyan eset is, amikor a falási késztetés valamilyen más betegséghez kapcsolódik, és végül elhízással is társul. Ilyen lehet például a pajzsmirigy-alulműködés vagy egyes mellékvese-betegségek. De felerősödhet akkor is, amikor valakinek hirtelen több figyelmet kell fordítania arra, hogy mit eszik – például cöliákiával diagnosztizálják, és emiatt teljesen meg kell változtatnia a táplálkozási szokásait.

Kohlné Papp Ildikó pszichológus, dietetikus szerint a food noise óriási kognitív terhet jelent az azzal élőknek. „Ezek negatív gondolatok – nem olyanokról van szó, mint amikor jó érzéssel tervezed a vendégség menüjét, hanem nagyon megterhelő, az ember rettenetesen el tud benne fáradni” – magyarázza a szakértő. Gyakran társul hozzá önstigmatizáció is: ha például nem tudom megállni, hogy megegyem a csokit, amin fél órája kattogok, utána akaratgyengének érzem magam, mert nem bírtam ki.

A pszichológus-dietetikus szerint az ember ilyenkor azt éli meg, hogy nehezen vagy nem tudja kontrollálni a helyzetet, a folyamatos agyalás és csábítás pedig nagyon megnehezíti, hogy valaki sikeresen fogyjon.

A food noise-t egy szokás is kiválthatja. Ha például a sorozatnézésnél megszoktuk, hogy kibontunk egy zacskó csipszet, fogyókúra közben ilyen helyzetekben nagyon felerősödhet ez a késztetés. Ugyanígy a stresszevésnél: ha megszoktuk, hogy megeszünk egy fél tábla csokit, amikor felidegesít a főnökünk, minden ilyen helyzetben felerősödik a food noise – különösen akkor, amikor megpróbálunk változtatni ezen. Ilyen esetekben ezt az inger–válasz kapcsolatot kell átformálni, deszenzitizálni, amire jó módszer lehet egy kognitív viselkedésterápia, mondja Kohlné Papp Ildikó.

A food noise azért is kapcsolódik a GLP-1 fogyasztószerekhez, mert sok páciens arról számol be, hogy a szerek fogyasztásával „lecsendesedett” ez a zaj – amit egyébként gyakran nem is tudatosítanak, csak később realizálják, amikor már a változást érzékelik. Annak, akinek ilyen evési kényszere van, nagyon nehéz megállapítania azt, hogy amit ő eszik, az sok vagy kevés, magyarázza Somogyi Anikó.

A GLP-1 injekciók sokaknál azért tudják csökkenteni a food noise-t, mert a használatukkal már nagyon kevés, 1200 kalória mellett is teltségérzetet éreznek a páciensek – ennek következtében nagyon keveset esznek és emiatt a fogyás is felgyorsul. Kohlné Papp Ildikó szerint ugyanakkor vannak szélsőséges esetek, amikor az ételzaj így sem csendesül le. Ugyanígy, ha valakinél egy nagyon erős szorongás táplálja mindezt, az valószínűleg akkor is enni fog, ha már rosszul van.

A GLP-1 nem csodaszer

A fogyasztószerek már csak azért sem jelentenek végleges megoldást, mert csupán egy korlátozott, az orvos által meghatározott időtartamig lehet szedni őket, utána pedig a food noise is visszatérhet. „Ez nem oldja meg a problémát, csak egy időre leblokkolja azokat a mechanizmusokat, amik a sóvárgáshoz vezetnek” – teszi hozzá a szakértő. Szerinte ettől függetlenül hatékony gyógyszerről van szó, de nem csodaszer, ugyanúgy le fog csengeni, mint az összes korábbi diétatípus.

Fontos ismerni a működésünket, de a közösségi médiában szerzett félinformációkkal könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a természetes jellemzőinket is elkezdjük patologizálni – erről írtunk az ADHD kapcsán is, de manapság könnyen rásütjük egymásra a narcisztikus címkét is. A food noise esetében is ettől tart Kohlné Papp Ildikó – a szakértő szerint az a gond, hogy hivatalosan még nincs meghatározva, pontosan mikortól számít patológiásnak és meddig számít teljesen normális működésnek.

Ez azért is veszélyes, mert sokan, akár indokolatlanul beleeshetnek abba, hogy egyből a fogyasztószerekhez nyúlnak. „Ha azt gondolom, hogy rajtam már csak a gyógyszer segít, kisebb energiát fektetek abba, hogy erőt fejtsek ki, mert úgy vagyok vele, hogy majd a gyógyszer úgyis megoldja.”

A szakértők szerint az egyik napról a másikra elkezdett drasztikus divatdiéták egészen biztos, hogy food noise-t fognak kiváltani. Ezért is fontos az, hogy egy fokozatos és fenntartható életmódváltásról legyen szó, ha fogyni akarunk. Például elkezdünk változtatni egy-egy szokáson: a fenti példához visszatérve például csipsz helyett egy almát rágcsálunk el sorozatnézés közben. Egyes szakértők szerint segít az is, ha félretesszük a telefont és más párhuzamos tevékenységeket, amikor eszünk és magára az evésre és az ételre fókuszálunk. Fontos az is, hogy nagyobb legyen a rendszer az étkezésben, a kihagyott, és az összevissza időpontokban történő étkezés ugyanis szintén erősítheti a food noise-t.

„Egy pedagógus kliensemnél például az érettségi időszakban erősödik fel mindez, amikor amúgy is sokat szorong. Olyankor folyamatosan az evésen kattog. A nyári szünetben viszont, amikor ez a szorongás csökken, a food noise is gyengébb, és sokkal sikeresebb a fogyásban” – mondja Kohlné Papp Ildikó.

Az ételzaj csökkentésében egy dietetikus is segíthet – de már szakember felkeresése előtt érdemes részletesen naplózni az étkezéseinket. Egy étkezési napló akkor igazán hasznos, ha tényleg minden egyes alkalommal feltüntetjük, hogy az adott napon pontosan mikor mit ettünk és ittunk, és mennyit. Még jobb, ha olyan részleteket is feljegyzünk, hogy hol és milyen körülmények között történt mindez – mit csináltunk közben, milyen érzések, gondolatok, helyzetek kapcsolódtak az evéshez, mennyire voltunk éhesek és utána mennyire érzünk telítettséget.