Gryllus Dorka: Nehéz, amikor valakit szexszimbólumnak kiáltanak ki, de mindenkit azzal biztatok: egyszer elmúlik

A nőkkel szembeni társadalmi elvárásokról, a szexszimbólumszerep terhéről és a szépség múlandóságáról is beszélt Gryllus Dorka az Alapozó legújabb adásában. A színésznő szerint gyakran hosszú időbe telik, mire egy nő eljut odáig, hogy ne a külseje, hanem a gondolatai miatt figyeljenek fel rá. Amikor Morcsányi Elza műsorvezető arról kérdezte, hogyan viselte, hogy már nagyon fiatalon szexszimbólumnak kiáltották ki, azt mondta, kifejezetten nehéznek találta a helyzetet. „De azzal tudok mindenkit biztatni, hogy elmúlik. Tehát egyszer csak eljön az a pont, hogy a férfiak meghallják azt is, amit mondasz, de az nagyon sokáig nagyon nehéz” – mondta.

A színházi világban különösen nehéz volt eljutnia odáig, hogy ne „prédaként” tekintsenek rá, valakire, akit meg kell szerezni, akivel el lehet dicsekedni vagy le kell dominálni, hanem egyenrangú partnerként. „Nagyon bonyolult sztori, hogy ebben te megőrizd önmagadat”– tette hozzá.

A patriarchátus szerepét firtató kérdésre Gryllus azt mondta, nem csak a férfiakra igaz az, hogy a nőket a külsejük alapján ítélik meg. „A nők nagyon kemények.” Szerinte a tetszeni vágyás egy ösztön, és sokszor látja, hogy a nők is megpróbálnak hatni, játszani ezzel. „Nagyon nehéz, hogy ezt ne használd ki” – mondta. A nők tárgyiasítása és azt mondani, hogy valaki szép, két különböző dolog, tette hozzá.

Talán, mintha most elindult volna valamilyen változás, egyre több ötvenes nő szerepel és néz ki elképesztően jól, vetette fel a műsorvezető. Gryllus szerint ez nem feltétlenül csak inspiráló. A fogyasztói társadalom őrületének tartja a jelenséget, mindez arról szól, „hogy vásárold a szépségedet reggeltől estig” – mondta. Szerinte mindez rengeteg pénzbe kerül, ezért státuszszimbólum, a jómód egyik jelzője, hogy ki hogy tartja magát. Borzasztónak tartja mindezt, tette hozzá. „Helyre kell raknunk az agyunkban, hogyha nem tudok évi nem tudom hány milliót arra költeni, hogy úgy nézzek ki, mint a Jennifer Lopez, attól még ugyanolyan értékes ember vagyok.” Különben is úgy gondolja, ha az ember azt az egyet gondolja magáról, hogy szép, „akkor abba bele lehet hülyülni”.

Arról, hogy a filmipar mellőzi az 50 feletti nőket, azt mondta: „Nehéz megélni, hogy van egy szakmám, amihez értek, amit tudok, amiben jó vagyok, és egyszer csak elkezdek nem alkalmassá válni a szakmámra. […] A 60 feletti nők problémái nem érdeklik ezt a férfiak által teremtett világot, ami ugye a filmipar, ahol van egy 50 éves férfi és mellette egy 30 éves nő. És a 60 éves férfi mellett lehet egy 50 éves nő, de a 80 éves férfi mellett is ötvenes nő van, afölé ne menjünk. Nyilván ez egy olyan feedback, amit le kell harcolni a torkodon.”

Szerinte míg egyes szakmában tiszták ezek a határok, ez a színésznőknél nincs így kimondva. „Színésznőként nem mondják el neked a főiskolán, hogy gondolkodj el azon, hogy 50 fölött mit fogsz csinálni.” Ebből a szempontból a színház helyzetét jobbnak látja, mert míg a film eleve vizuálisabb műfaj és a vásznon a mítosz része a szép női arc, a színház elment egy „alterosabb dologba”, ott léteznek idősebb nők számára is szerepek.

Szerinte az is nehéz kérdés, hogy az öregedésre hogyan reagálnak a színésznők, mert sokan nagyon ítélkezők. Az is probléma, ha valaki ráncos, de ha küzd ez ellen az illető, azzal vádolják, hogy miért nem viseli méltósággal a kort, „nehéz megfelelni”– tette hozzá.

Az adásban a színésznő arról is beszélt, hogy ambivalens a luxushoz való viszonya, hiszen a luxustermékek sokszor feleslegesek, másrészt mint művészember, nagyra értékeli a művészi igényességgel készített ruhákat, tárgyakat. „Szeretem a szépet, engem szórakoztat, ha valami jól néz ki”– mondta.

A műsorban később mesélt arról is, hogy gyerekkora óta jógázik és fontos számára a sport, az arcjóga. Napi rutinja mellett azt is elmondta, kik azok a szakemberek, akikben bízik, és ő maga miért tart a kozmetikai beavatkozásoktól.