Felborított kukák, hátulról támadó madarak – itt a nyári szezon, nyakunkon a varjúpánik

Tavasz végén, nyár elején megszaporodnak a járókelőkkel szembeni varjútámadások, és az azokról szóló posztok is a kerületi Facebook-csoportokban.

A legnagyobb újlipótvárosi csoportban például hétfőn reggel jelent meg egy poszt, amely szerint érdemes nagy ívben elkerülni az Újpesti rakpart és a Radnóti Miklós utca sarkát, mert aki ott megfordul, arra garantáltan lecsap egy varjú. Kollégánk beszámolója szerint vasárnap konkrétan utána futott egy nő, nehogy megközelítse azt a bizonyos sarkot, mert három napja folyamatosak a varjútámadások arrafelé. A szakértők és az önkormányzat szerint viszont ebben nincs semmi kirívó, a költési időszak miatt ez megszokott reakció a fiókáikat védő varjaknál. A nekünk nyilatkozó lakók mégis azt állítják, idén kirívóan sok esettel találkoztak.

Az Újpesti rakparton lakó Ágnes elmondása szerint hétfőn reggel, amikor elindult az uszodába, a kapualjban egy oda behúzódott idősebb nővel és egy fiatal sráccal találta szemben magát, akik két varjú elől menekültek be oda és akik figyelmeztették őt, ne induljon el jobbra, a Radnóti utca felé, mert a második fán ott van egy varjúfészek. „Nagyjából 15 percig néztük mi ott hárman, hogy mi történik: a varjak mindenkit megtámadtak, aki a Radnóti utca felől jött – biciklist, futót, járókelőt. Egy fiatal, futó srácot hátulról támadott meg. A srác aztán megállt, felnézett és még kétszer lecsapott rá a varjú. Szegény annyira lefagyott ettől, hogy nekünk kellett kiabálni, hogy jöjjön, mert ez addig megy, amíg ott van” – mesélte a Telexnek Ágnes, aki aztán kerülővel közelítette meg a trolimegállót.

Hazafelé a Radnóti utcában lévő fodrásznál és a nyomdában is ez volt a téma. „Még csak nem is köszöntem, a pasi már mondta, hogy nehogy a Duna fele induljak el, mert többen bemenekültek hozzá az üzletbe, miután a varjú megkergette őket.” Ágnes azt is mondta, az általa látott, hétfői eseteknél komolyabban senki nem sérült meg.

A szintén kerületi Rita elmondása szerint már hónapok óta küzd a varjakkal, még március végén volt az első ilyen eset. Normális esetben minden reggel fut a pesti felső rakparton és ilyenkor rendszeresen koppint rá a fejére hátulról egy varjú. Azt mondta, míg a korábbi években csak egyszer-kétszer történt meg vele, idén kirívóan sok ilyen eset volt – általában ugyanott, a Radnóti, Katona József utca környékén, de az idén már a Margitszigeten is többször megesett vele, „Igazából lelkileg rossz, nagyon rossz érzés, azóta sokkal kevésbé merek arrafelé menni – hetente egyszer megpróbálom a rakpartot, és mindig van valami atrocitás. A tendencia a furcsa, mintha egyre hosszabb időszakban és egyre többször fordulna elő.” Sérülést ő sem tapasztalt, szerinte azért, „mert automatikusan rásóztam egyet”.

Az ügyben megkerestük a XIII. kerületi önkormányzatot is. Ladányi Zsolt sajtóreferens a kérdéseinkre azt mondta, az elmúlt, valamivel több mint egy héten belül tízes nagyságrendben kaptak bejelentéseket, mindet az említett sarokkal kapcsolatban. Sérülésekről nem volt információja, állítása szerint az érintett fa tövébe elhelyeztek egy tájékoztató táblát, munkatársaik azonban ekkor nem találtak ott kipottyant varjúfiókát.

Mielőtt valakiben felmerülne bármi összeesküvés-elmélet: a varjak nem csak az újlipótvárosiakat szemelték ki. Igaz, pár éve is a XIII. kerületben volt a legforróbb a téma: elsősorban azért, mert a kerület vezetése varjúcsapdákkal próbálta megoldani a helyzetet, amire a lakosság petícióval és tüntetéssel reagált.

Mindenesetre a főváros más kerületeiben is jellemzők az ilyesfajta összecsapások. Bajor Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Budapesti Helyi Csoportjának elnöke szerint a legtöbb jelzést olyan helyekről kapják, ahol nagyon nagy számú ember fordul meg, és viszonylag sok olyan költésre alkalmas fa van, a varjaknak. Ilyen az I. kerület, a budai Vár, vagy a Gellért-hegy környéke, az újlipótvárosi Szent István park vagy a Városliget.

Bálint például az I. kerületben járt pórul, miután múlt csütörtökön sétálni indult a kedvenc helyére, a budai Vár melletti Tóth Árpád sétányra. „Fülemben a fülhallgató, és hátulról nekem támadt egy kedves kliens, egy varjú. Elvesztettem az egyensúlyt, megbotlottam és előreestem. Ráestem a vállamra, úgyhogy sikeresen eltört, ahogy a felkarcsontom is, a lábam pedig megzúzódott.”

Bálint szerint a közelharc mintegy öt percen keresztül tartott: akárhányszor megpróbálta visszaszerezni a támadás miatt fejéről leesett baseballsapkáját, egyből rátámadt a két, feltehetően fiókájukat védelmező varjú. Végül egy arra járó turistacsoport szerezte vissza neki a sapkáját – őket már megkímélte a varjúpár. Bálint ezután fél kézzel vezetett be a sürgősségire. „Azt gondoltam, hogy extra sztorival érkezem a triázsba, de mondták, hogy már a negyedik voltam a héten” – mondta a Telexnek.

A közelmúlt varjútámadásaival kapcsolatban egyébként az Országos Mentőszolgálat sajtóosztályát is, megkerestük, de nekik nem sok varjútámadás okozta esetet kellett ellátniuk idén. „A nyilvántartásunkban az idei évre vonatkozóan egy ilyen esetet találtunk. A XIII. kerületben a helyszínről egy férfit könnyebb fejsérüléssel szállítottak bajtársaink kórházba, akinek a fejét állítólag egy varjú sebezte meg.”

Nagyobb az ijedség

Bajor Zoltán szerint a legtöbbször nagyvárosi legendákról, a helyzet túldramatizálásáról van szó, amikor egyesek véres fejsérülésekről számolnak be. Ilyesmire szerinte sosincs példa: már csak azért sem, mert félkilós madarakról van szó, amelyeknek bár nagy csőrük van, az nem annyira erős, hogy súlyosabb fejsérülést okozzon. Vannak karmai, de azok sem hosszúak, csupán arra valók, hogy a fák ágain kapaszkodjon. Olyan táplálkozáshoz szokott, hogy nincsenek sérülést okozó szervei. Nem ragadozó madárról van szó, nem is tudja igazán felsérteni az ember fejbőrét, maximum véletlenül – és nem is ez a célja, magyarázza Bajor.

A támadással a varjak ugyanis nem sérülést akarnak okozni, csak a fiókájukat védik, ezért pedig muszáj elriasztaniuk az embert, ha az éppen túl közel megy az utódhoz, és érzékelésük szerint veszélyt jelenthet rá. Ilyenkor hirtelen odarepülnek, akár hátulról a járókelők fejére koppintanak, így próbálják elijeszteni. Bajor szerint ezt a stratégiát alkalmazzák a varjak a fészket megközelítő ragadozó madaraknál is: rárepülnek, kárognak, ijesztenek egyet, és utána ragadozó madár általában jobbnak látja egy kicsit odébb repülni. A károkozás viszont azért sem áll érdekükben, mert, mint minden madár, a varjak többsége is tart az embertől.

„Nem ellenünk irányul, hanem úgy viselkedik, mint ahogy mi viselkednénk a saját gyerekeinkkel kapcsolatban. Ezek a madarak nem rosszindulatúak, nem akarnak kárt tenni bennünk, se a kutyánkban, se a gyerekünkben.”

Bajor ezzel együtt megérti, hogy ijesztő, ha valakire az utcán rátámad egy varjú – már csak azért is, mert pont ez az állat célja. A szakértő szerint egyébként egyedenként is változik, hogy melyik reagál hevesebben, amikor a fiókájáról van szó, ahogy az is, hogy éppen kire és hány emberre támad rá, amikor védelmezi a fiókáját.

Ezen a ponton felmerülhet a varjútámadást átélt olvasóban, hogy „én aztán sosem jelentettem veszélyt semmilyen varjúfiókára” – a dolog azonban ennél bonyolultabb. A dolmányos varjak, amelyekre ez a védelmező viselkedés jellemző, általában március vége felé megrakják a fészküket, áprilisban pedig elkezdenek költeni – pár hétig kotlanak a tojásokon és újabb 3-4 hét, mire a fiókák megnőnek akkorára, hogy el tudják hagyni a fészküket. Sokszor azonban ilyenkor még nem képesek az önállóságra, csupán próbálgatják a szárnyaikat, és kipotyognak a fészekből az alsóbb ágakra, vagy a földre, ahol már az ember – aki nem is feltétlenül nézi mindig, hogy éppen hova lép – veszélyt jelenthet rá.

Ez egyébként egy párhetes időszak, amíg a kis varjak teljesen önállóvá válnak, utána a varjúcsaládok is szétválnak és mindenki megy a dolgára – ezzel együtt pedig a varjútámadásoknak is vége az évre.

A szemfüles olvasóban is felmerülhet, hogy már mindjárt július, miért most lett több támadás. Bár az a cél, hogy a kis varjak a nyári termékbőségben érjék el az önállóságot, Bajor szerint ez nem egy teljesen fix időszakban történik – ha például jön egy vihar, ami kárt tesz a varjúpár fészkében, ez az időszak is kitolódhat.

Az egész viselkedés hátterében az áll, hogy a varjak húsz-harminc éve elkezdtek urbanizálódni, beszokni a városokba. Rájöttek ugyanis, hogy ezzel ugyan el kell viselniük az embereket, de sokkal több táplálékhoz jutnak – így előnyhöz jutnak a természetes ellenségeikkel, például a ragadozó madarakkal szemben, akik viszont még mindig távol tartják magukat az embertől. Bajor szerint a városi életmóddal együtt a varjak az embereket is egyre inkább megszokták és merészebbé váltak. Ezért lehet az, hogy egy varjú akár leszáll mellénk is, ha egy padon esszük a szendvicsünket. A szakértő szerint sokan, különösen, akik amúgy is tartanak a madaraktól, már ezt is támadásnak veszik, akkor is, ha az adott varjúnak nincs semmi hátsó szándéka, csak kíváncsi – általában pedig ez a helyzet.

Pintér Attila, A varjak és mi nevű kezdeményezés vezetője szerint ilyen esetekben az önkormányzatok részéről a tájékoztatás a működő módszer, illetve az, ha pár hétre lekerítik az érintett részt, ahonnan bejelentések érkeztek. Figyelmeztető táblákat tettek ki például a XI. kerületi Bikás parkban, de Terézvárosban is évek óta edukálják az ott lakókat. A helyieknek Pintér azt tanácsolta, hogy pár hétig egyszerűen kerüljék el az adott részt, ha pedig ez nem lehetséges, húzzanak fel egy kapucnit, vagy nyissanak maguk fölé egy ernyőt, és minél gyorsabban menjenek át az érzékeny területen. Ha pedig támadásba keveredik: ne kezdjen el kapálózni, hanem próbáljon nyugodt maradni, és pár lépést tenni az ellenkező irányba: a varjú nem fogja hazáig üldözni.

„Ezek néhány száz négyzetméteres kis területrészek, ahol figyelni kell a fiókákra, pár hétig. Onnantól kezdve ez az egész jelenség megszűnik. Élni és élni hagyni, ez a lényeg” – mondta erről Bajor Zoltán.

Pintér azt is elmondta, a hőség miatt az utóbbi időben napi szinten, nagy számban kerülnek varjak a menhelyekre, mivel ők sem bírják az elmúlt hetekben tapasztalt extrém hőséget. Ezért arra biztat minden városlakót, aki teheti, a napokban tegyen ki vizet nekik. „Ez a stabil 40 fokos hőség mindennap őket is kikészíti.”