Mítosz, hogy szülés után hat héttel már bármit lehet csinálni

Nők ezrei szülnek minden évben úgy, hogy utána az életminőséget komolyan rontó problémákkal küzdenek. Inkontinencia, húzó érzés, süllyedés, alhasi fájdalmak, ráadásul mindezekhez egy általános szégyenérzet is társul. Ezeken az intim izmokon múlik, hogy tudunk-e tartani egy gyereket, vagy éppen súlyokat sportolás közben, tudunk-e futni, nevetni bepisilés nélkül, vagy szexuális életet élni, mondta felvezetőjében a műsorvezető, Kulcsár Vajda Enikő táncos, edző, szociológus a Tabu első adásában, amely a medencefenék és a gátizom egészségéről, az intim területek működéséről szólt.

A terület két vezető szakembere, Dr. Oláh Orsolya nőgyógyász, urogynekológus, az SE Medencefenék Ambulancia vezetője, és Bartha Éva gyógytornász, medencefenék specialista voltak az adás vendégei, akik egyébként egy csapatban is dolgoznak együtt. Van egy közös Facebook-csoportjuk is, a Medencefenék problémák, ami lassan 10 éves lesz, 21 ezer taggal. „Szerintem ennek a Facebook csoportnak köszönhető az, hogy egyre többet tud az átlagember ezekről a kórképekről”- mondta Dr. Oláh Orsolya. A szülés után rengetegen jönnek, akár azok is, akiknek nincsenek kifejezett panaszaik, a második korcsoport a változókor körüli és azutáni nők- válaszolták arra a kérdésre, főként kik keresik fel őket.

Ha az intim területek karbantartásáról van szó, akkor a legtöbbeknek Kriston Andrea jut eszébe, mondta a műsorvezető, ezért az adás egy pontján arról kérdezte a szakértőket, mi a véleményük a máig népszerű Kriston-módszerről. Egészséges fiatal nőknek, akik még nem szültek, és csak annyi a céljuk, hogy a szexuális érzetük intenzívebb legyen, nem tudnak vele ártani, vélte Oláh Orsolya, ezzel szemben Bartha Éva azt mondta, vitatkozna ezzel az állítással, mert vannak olyan nők, akiknek nincs meg a tornához a megfelelő testtudata, illetve feszesebb izomtónusnál például árthat is, ha valaki otthon kezd neki a tornának. Oláh Orsolya szerint nem szeretnének riogatni, azért ezek a problémák csak egy kis százalékot érintenek. Hozzátette, hogy mindenkinek érdemes megnéznie a medenceizmot, sokan nem tudják, hogy az pontosan hol helyezkedik el, sok páciens például azt gondolja, hogy a hüvelyizmot mozgatja, mikor annak a bélhez hasonló perisztaltikus mozgása van.

Tabuk és tünetek

Idegentest-érzet a szeméremtesten, lecsúszott tampon-érzés járás közben, vizeletürítési és tartási nehézségek – kezdték a felsorolást a szakértők arra a kérdésre, hogy milyen tünetekkel érkeznek hozzájuk páciensek.

Arra a felvetésre, hogy ezekről a tünetekről mernek-e már szabadon beszélni a nők, Bartha Éva határozottan kijelentette, náluk már igen. „Amikor négyszemközt vagyunk, olyanokat is elmondanak, amiket egy korábbi generáció nem” – mondta a gyógytornász, ezzel Oláh Orsolya is egyetértett. „Amikor 10 éve nyilatkoztam erről az első interjúmban, akkor még én is azt mondtam, hogy azért ez még nagyon tabusítva van, de most már azt érzem, hogy egészen szabadon beszélünk erről már a hetven pluszos pácienseimmel is” – mondta a nőgyógyász. Persze azt nem tudják, hogy a barátnőikkel vagy a családdal is megosztják-e az ilyen jellegű problémáikat a pácienseik, tették hozzá a szakemberek.

A tabukérdés után újra visszatértek a tünetek felsorolásához, kifejezetten a szülési sérülésekre koncentrálva. Nagyon sokszor érkeznek azzal, hogy a gátsebük vagy a gátmetszésüknek a hege nem szépen gyógyult, nagyon nyitott maradt a hüvelyük, ezáltal nem érzik úgy a szexet, strandolásnál, kádban fürdésnél befolyik a víz a hüvelyükbe, jógázásnál beszalad a levegő- sorolták a szakértők. „Tehát ezek inkább életminőséget rontó dolgok, mint olyan igazi klasszikus értelemben vett betegségek, de megnehezítik a mindennapjaikat. A szexuális panaszok is megérnek egy kategóriát, ugye szexuális fájdalommal, szex egyéb szexuális problémákkal is hangsúlyosan foglalkozunk, tehát még ezt is ide sorolnám”- mondta a doktornő.

Ezeket a tüneteket azért nem szabadna lekicsinyelni, hiszen ezek valóban rontják az életminőséget, vetette fel a műsorvezető. A doktornő „maximálisan egyetértett vele”, csak általában ezeket a pácienseket elhajtják, mondta. „Tehát ez a szakrendelőben nem számít problémának, amikor 10 percre be van írva egy páciens, és ezek között daganatosok is vannak, és tényleg más kategóriájú kórképek, ez nem számít annak. De nőként maximálisan egyetértek vele.” Attól, hogy ezek gyakori dolgok, nem normális dolgok, szögezték le.

A kockázati tényezőkkel folytatták. „Majdnem ugyanannyi otthonszüléses páciensünk van, mint akik medikalizált környezetben szülnek”- mondta az orvos. Állította, hogy a saját praxisában és a tanulmányokban is azt látja, hogy az első gyereknél az édesanya életkora a fő rizikófaktor. Persze egyéb fontos tényezők is vannak, pl a baba születési súlya, a vákuum használata, koponyaforgási rendellenességek, tette hozzá, de „nagyságrenddel többet számít az, hogy hány évesen szül az édesanya. És mivel ez ez folyamatosan tolódik ki, – én is 30 fölött szültem- , tehát nem nagyon szülünk már 30 alatt, ezek a betegségek csak szaporodni fognak” – mondta Oláh Orsolya.

A hathetes kontroll mítosza

A szakértők szerint sok komoly tévhit és problémás gyakorlat övezi a szülés utáni hathetes kontroll intézményét. „Ez egy mítosz és több minden dologban mítosz. Olyan szempontból is, hogy hat hét után már mindent lehet csinálni. Ez azért elég durva, mert ha hathetes kor után elkezd valami brutál sportot, vagy vagy elkezd futni, az pont nem így működik.”

Mint elhangzott, egy mozgásszervi műtét után a rehabilitáció azonnal megkezdődik: a gyógytornász már a kórházban foglalkozik a pácienssel, majd a felépülés hosszabb folyamatként zajlik tovább. Ehhez képest a szülésnél – legyen szó hüvelyi szülésről vagy császármetszésről – gyakran azt az üzenetet kapják a nők, hogy hat hétig nem szabad semmit csinálni, utána viszont már bármit lehet. A szakember szerint a probléma éppen ebből a szélsőségből fakad. Sokan a kontrollvizsgálat után hirtelen kezdenek intenzív mozgásba, például futásba, miközben a szervezetük még nem áll készen erre. Ilyenkor jelentkezhetnek olyan tünetek, mint a vizeletcsepegés, a nehézérzés vagy a húzó fájdalom.

A beszélgetésben hangsúlyozták: a hathetes kontrollnak van fontos szerepe, de nem feltétlenül azért, mert innentől minden korlátozás megszűnik. Az egyik leglényegesebb kérdés ilyenkor az, hogy az érintett tudja-e tartani a szeleket és a székletet. Oláh Orsolya szerint különösen a székletinkontinencia olyan tünet, amelyet nem szabad elbagatellizálni, mert akár a végbélzáróizom sérülésére is utalhat, és ebben az esetben az időfaktor kiemelten fontos. „A vizelet az nem annyira kritikus, de ha hathetesen azt mondja, hogy a székletet nem tudja tartani, akkor ott mielőbb tisztázni kell, hogy a végbélzáróizom gyűrűje az sérült-e, mert itt van egy időfaktor. Ezt nem szabad elbagatellizálni. Tehát rettenetes esetek kerültek hozzánk az évek során. Olyan széklet inkontinenciával, olyan gáti deformitásokkal, hogy egyszerűen nem hittük el, nem hittem el én ,meg a kollégáim is, akik ilyen pácienseket vizsgáltak, hogy hogy a szerencsétlen pácienseket hogy lehetett elengedni bármi nélkül. Tehát a hathetes kontroll szerintem emiatt fontos. Az uroginekológiai státusz szempontjából szerintem is korai.”

Emiatt a hathetes kontrollnak az urogynekológiai problémák felismerésében komoly jelentősége lehet, ugyanakkor bizonyos állapotok megítélésére még korainak számít, mert nagyon sok spontán regeneráció történik. A nőgógyász azt mondta, korábban a nyolcadik hetet tartották fontos határnak, ma azonban egyre inkább 12 hetet említenek, mivel körülbelül három hónap szükséges ahhoz, hogy reális képet lehessen kapni az állapotról, épp az említett spontán regeneráció miatt.

„A medencefenék egészsége nem egy luxus, nem csak a megfelelő szexuális élethez kell. Bár ha csak ahhoz kellene, az is elég indok lenne arra, hogy helyreállítsuk, de ez nem egy extra, hanem egy alapfunkciója a női testnek. És hogyha téged érint, akkor ne hallgass a tünetekről, hanem keress megoldásokat. Az átalakuló magyar egészségügynek pedig üzenjük, hogy legyen ez az alapellátásnak része” – zárta a beszélgetést Kulcsár Vajda Enikő.

A műsorban szó esett még a gyógytorna szerepéről, a babahordozóról, a terület szakemberhiányáról, az urogynekológus szerepéről, a képzés problémáiról. A teljes adást itt lehet megnézni: