Tabu a szex témája a családban, pedig muszáj beszélgetni róla a gyerekkel – elmondjuk, hogyan

A gyerekek egészen zavarba ejtő kérdéseket tudnak feltenni, ha úgy érzik, elég biztonságos a légkör, és kapnak is választ a kérdéseikre. Ha a korábbi tapasztalataik azt támasztják alá, hogy a felnőttek nem válaszolnak, elterelik őket azzal, hogy „ez a téma nem neked való”, „majd ha nagyobb leszel, akkor megbeszéljük”, esetleg rá is förmednek, hogy „ez most hogy jutott eszedbe?”, nem fognak többé kérdezni. Mert azt tanulják meg, hogy kérdezni hiba, és ha nem érkezik válasz, magukra maradnak nemcsak a kérdéseikkel, de a hiányból fakadó szorongással, és a téma keltette feszültséggel is. Ezért mindenekelőtt már a legkorábbi időtől kezdve érdemes a gyerekeinkkel beszélgetni mindenről, mert egy gyászbogár lárva gondozásáról vagy egy videójáték karakter képességeiről való diskurzus éppúgy megalapozza azt a nyitott, érdeklődő és őszinte légkört, ami ahhoz kell majd, hogy a gyerek kényes témákkal is elő merjen hozakodni.

A szex a mai napig tabu a családokban

Szakemberként nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a szexuális nevelés nem egyetlen pillanat eredménye, nem egy vasárnapi ebéden elhangozott felvilágosítás kellene legyen, hanem a születés pillanatától a családok, a gyerekek életének részévé kellene váljon.

A szülők időnként egymásnak passzolgatják a válaszadást, akár azért, mert az „apák dolga a fiúgyerekek felvilágosítása”, akár azért, mert kényelmetlennek érzik a témát, vagy mert elbizonytalanodnak abban, milyen életkorban miről érdemes beszélgetni. Egyáltalán érdemes-e megvárni, míg a gyerek rukkol elő valamivel, vagy mi hozzuk be a témát?

Sok felnőtt életében tabu a szex, a párkapcsolatban nem beszélnek arról egymással, kinek mi esik jól, mit nem szeretne, és legfőképp mire vágyna. Amíg a saját viszonyulásunkat nem tisztázzuk, amíg bűntudatunk van a saját fantáziánktól, amíg nem tudunk nemet mondani, addig nehéz őszintén beszélgetnünk a gyerekekkel az őket érdeklő kérdésekről. Mindez pedig nemcsak egyéni, de társadalmi felelősség is, hiszen amiben szülőként szocializálódtunk, amit otthonról hozunk, az nagymértékben befolyásolja azt, ahogyan a témához viszonyulunk.

Mi a helyzet az iskolákban?

Remek lehetőség, ha a szexualitással kapcsolatban egy biológiatanár, egy ezzel foglalkozó szakember vagy éppen szervezet tart foglalkozást a gyerekeknek, de az utóbbi években ezeket a lehetőségeket elvették. A pedagógusnak haladnia kell az anyaggal, az eddig ezzel foglalkozó szakemberek és civil szervezetek pedig 2021 őszétől ki lettek tiltva az iskolából, és a törvény értelmében kizárólag a nyilvántartásban szereplő civil szervezeteknek engedélyezik előadások megtartását. A kormány álláspontja a gyermekek védelme érdekében az, hogy a szülő dolga a felvilágosítás, ő dönti el, mikor és hogyan beszél erről a gyerekével, az iskolai nevelés nem lehet ellentétes a szülő akaratával, a tartalmilag és formailag keretezett előadások pedig csak kiegészítik azt, aminek a családban kell megtörténnie.

Az információhoz, a tudáshoz való hozzáférés alapvető gyerekjog, ehhez azoknak a gyerekeknek is joguk van, akikkel a családban nem beszélgetnek bizonyos kérdésekről, vagy akiknek például nincs családjuk. Egészen életszerűtlen az, amikor egy gyerek kérdez egy őt érdeklő témában, és a pedagógus azt a választ adja, hogy „majd otthon beszéld ezt meg a szüleiddel”, mert egyrészt akkor nem volt elég figyelemmel a gyermeki jogokra, magára is hagyta a gyereket a kérdésével, másrészt, ha tud rá válaszolni, csak nem szeretne, akkor nemcsak tovább tabusítja azt a témát, de a gyerek bizalmát sem értékeli kellőképp.

A törvény értelmében persze a pedagógusok keze is meg lett kötve, már nem mernek bármiről beszélgetni – pedig sokan tudnának –, és az általuk megteremtett bizalmi légkör így nincs kellően kiaknázva. Van egy tér, ahol a gyerekek a napjuk nagy részét töltik, érzelmileg kapcsolódnak felnőttekhez, és elvesszük ezektől a felnőttektől a kompetenciát ahelyett, hogy megerősítenénk őket, velük együttműködve foglalkoznánk azokkal a kérdésekkel, amik a fiatalokat érdeklik, érintik. Mert az iskola nemcsak az oktatás, de a nevelés színtere is, a pedagógusok pedig olyan szakemberek, akik azt tanulták, hogyan kell az oda járó gyerekeket tanítani, nevelni. Nagyon fontos lenne, hogy ebben legyen szabadságuk, és hagyjuk őket a legjobb tudásuk szerint dolgozni.

Mikor érdemes a pornóról először beszélni?

Mielőtt a pornó témáját érintjük, érdemes a szexuális nevelésre hangsúlyt fektetünk, ahogyan fentebb szóba került, a nulladik pillanattól kezdve. Ez része lesz annak a preventív folyamatnak, ami előkészíti a nehezebb, kényesebb témákról való beszélgetést, és megalapozza a bizalmi légkört, amiben minden kérdésnek, véleménynek, gondolatnak helye van.

A megelőzés része az is, hogy nem várjuk meg, amíg a gyerek találkozik a pornóval, mert bármennyire is elővigyázatos egy szülő, a statisztikák azt mutatják, hogy a fiúk nagy része 9–11 éves kora között találkozik először a pornóval, 15–16 éves korára a legtöbb fiú pornófogyasztóvá válik, és a 7–10 éves gyerekek harmadik leggyakoribb keresőszava a pornó.

A gyerekek tehát még nem élnek szexuális életet, de már találkoznak a pornóval. Ha azt szeretnénk, hogy a saját testükhöz és a szexualitáshoz való viszonyuk egészségesen alakuljon, fejlődjön, elkerülhetetlen, hogy beszéljünk velük a témáról.

A válasz tehát az, hogy minél előbb, de kisiskolás korban mindenképpen beszélgessünk velük a szexualitásról – beleértve a pornót is –, mert nincs az a téma, amit ne lehetne egy gyerekkel megbeszélni, illeszkedve természetesen az életkorához, érettségi szintjéhez és az őt érdeklő kérdésekhez.

Hogyan beszélgessünk a legkisebbekkel?

Az óvodáskori szexuális érés része a nemi szervek mutogatása, és a gyerekkori maszturbáció is.

Amit szülőként tehetünk, ha megnevezzük – nevén nevezzük – a nemi szerveket, nem tabusítjuk és hívjuk „kisvirágnak, micsodának” a puncit. A testtudatosító mondókák sokat tudnak ebben segíteni, mert egyrészt meg lehet nevezni a testrészeket, másrészt kijelölhetőek a testhatárok. És persze a ritmus, a dallam segítségével könnyebben rögzül is a gyerekekben a tudás.

Jó, ha a szülő nemcsak a gyerek nemi szervét nevezi meg, hanem a sajátját is, hiszen nemcsak a gyereknek van fütyije, hanem neki is. Ez egy tanulási folyamat, amelynek része a szavak használatán túl az őszinte, nyílt és tabumentes kommunikáció.

A beszélgetés része lehet az ún. bugyi szabály, és az érintés és a titok természete. Ami a gyerek saját bugyijában van, az csakis az övé, más nem érintheti meg, csak ha ő engedélyt adott rá. A szexuális nevelés része, hogy a szülő is megkérdezi a kisgyerekét, hogy szabad-e megmosnia a fenekét, vagy bekenheti-e krémmel a punciját, mert kipirosodott. Ami pedig a másik bugyijában van, az a másiké, oda se benyúlni nem szabad, se lehúzni a másik fehérneműjét.

Egy nagyobb óvodás már képes különbséget tenni jó és rossz érintés között, jó és rossz titok között. Ezt szülőként úgy magyarázhatjuk el, hogy a rossz érintések kellemetlen érzéssel járnak együtt, és egy rossz titok is olyan negatív érzéseket kelthet benne, amitől szégyelli magát, bűntudata lesz, legszívesebben a föld alá bújna. Egy rossz titok őrzése miatt a gyerek aggódhat, fél, hogy mi történik, ha kiderül. Egy jó titokra példa a születésnapi meglepetés, amit, ha titokban tartunk, örömöt érzünk, és izgulunk, hogy ki ne derüljön, mert szeretnénk, hogy a másik is boldog legyen.

Hogyan beszélgessünk a kisiskolásokkal?

Az iskolások kezébe – akik már tudnak olvasni – bátran adhatunk könyveket, hogy ők ismerkedjenek a tartalommal, de persze közösen is olvashatjuk őket. Ha a gyerek egyedül olvas, és nézeget egy neki való könyvet, el tudja dönteni, mi érdekli, és mi nem, miben szeretne elmélyülni, és mit hagyna inkább ki. Ilyenkor is biztosítsuk számára, hogy bátran kérdezzen, ha szeretne. A könyvek mindig jó alapot képezhetnek egy beszélgetés elindításához, segíthetik és orientálhatják a szülőt, miről érdemes beszélgetni, és hogyan tegyék ezt.

Barcs Kriszta Így működik a szerelem c. könyve kifejezetten a kisiskolásokat célozza (7–12 éves korig), és olyan fogalmakat helyez a középpontba, mint az érzelmek kifejezése, a kötődés szerepének hangsúlyozása és a kölcsönös beleegyezés fontossága. A könyv azon túl, hogy szakmailag pontos, körültekintő, még vicces is, és remekül illeszkedik ennek a korosztálynak az életkori sajátosságaihoz. A pszichológus szerző bátran nyúl a tabukérdésekhez, így külön fejezetet szentel a pornónak.

Egy kamasszal már el vagyunk késve?

Sosem vagyunk elkésve semmivel, főleg nem egy beszélgetéssel. A kamaszok – életkorukból fakadóan – azt gondolják, már mindent tudnak a szexről és a pornóról, de ez korántsem biztos. Főképp akkor nem, ha erről sosem beszélgettek egy releváns felnőttel, csak a saját találkozásukra és a rájuk zúduló videókra, esetleg az AI-ra tudnak támaszkodni.

Ugyanakkor arra érdemes szülőként figyelni, hogy egy serdülő nem akkor akar beszélgetni, amikor a szülő azt szeretné, hanem amikor készen áll rá. Ehhez türelem és megértés szükséges, és annak a kifejezése, hogy jelen vagyunk, elérhetőek vagyunk számára, ha ő szeretne bármiről beszélgetni. Érdemes megragadni azokat a pillanatokat, amikor felénk fordul, mert az nemcsak a téma miatt lehet fontos, hanem az intimitásigényét is így fejezi ki.

Ha a gyerek kérdez

Ha egy gyerek kérdez, ne hagyjuk egyedül a kérdéseivel, válaszoljunk neki a legjobb tudásunk szerint, az ő életkorának megfelelően, őszintén. Ha úgy érezzük, zavarba jöttünk a kérdéstől, nyugodtan fejezzük ki, ahogyan azt is, ha nem tudjuk a választ. Ilyenkor fontos utánajárnunk, vagy keresni valakit, aki tud a témáról beszélgetni. Szabad ugyanis nemet mondani, mert ezzel is azt tanítjuk, hogy a gyerek is mondhat nemet, ha úgy érzi.

Mivel a pornó egy film, mindenek előtt beszélgessünk a gyerekkel a film és a valóság kapcsolatáról. Meséljük el neki, hogy ez nem egy dokumentumfilm, hanem egy konstruált valóság, ugyanúgy alműfajai vannak, mint más műfajoknak, vannak színészek, és van egy stáb. Ez talán a legfontosabb információ, amit minden életkorban megoszthatunk a gyerekekkel, mert ez mutatja meg a leginkább, hogy a pornónak nincs köze sem a boldogsághoz, sem a szerelemhez.