Az anyaságom nem a kerekesszéken, hanem a szereteten múlik

Magyarországon kerekesszékes anyák nap mint nap bizonyítják, hogy az anyaság nem a test állapotán múlik. Előítéletekkel azonban jócskán találkoznak: Dórát várandósan kérdezték meg egy vérvétel közben: ki fogja fölnevelni a gyerekét, ha ő a kerekesszékben ül. Vandáról pedig sokszor azt gondolták, hogy ha mozgáskorlátozott, akkor biztosan értelmi fogyatékos is. Pedig a gyereknevelésben mindketten erőn felül teljesítenek, és a panaszkodás helyett a megoldásokat keresik a hétköznapokban. Még akkor is, ha a megoldás éppen az, hogy segítséget kérnek, amikor kell. Szerintük az ő történetük nem a kerekesszékről szól, hanem a szeretetről, ami nem ismer akadályokat. A Deutsche Welle riportja.

A videó a Deutsche Welle és a Telex együttműködésének keretében jelent meg.

„Ki fogja fölnevelni ezt a gyereket, ha Ön itt ebben a székben ül?” – kérdezték Dórától, amikor várandós volt a gyermekével. Sok más előítélettel is találkozik azóta, hogy megszületett a kislánya, de férjével együtt a panaszkodás helyett a megoldásokat keresik az életben. Ahogy Vanda is, aki szintén kerekesszékhez kötött, és amióta elvált, egyedül neveli két gyermekét, az ötéves Lilit és a 12 éves Botondot. Ő 2012-ben egy autóbalesetben bénult le. A rehabilitációs intézetben ismerkedett meg későbbi férjével, és nem volt kérdés számukra, hogy gyerekeket vállaljanak. Neki a gyereknevelésben a pénz előteremtése a legnagyobb kihívás. Jelenleg ajándék táskákat és borítékokat hajtogat, napi 4 órában. Pedig vámügyintéző végzettsége és nyelvvizsgája is van. Vanda és Dóra mindketten úgy tekintenek a kerekesszékre, mint egy külső körülmény, amihez alkalmazkodni kell. Szerintük az anyaság a szeretetről szól, és ez független attól, hogy valaki mozgáskorlátozott-e, vagy sem.