A makóihoz hasonló tragikus gyermekelhelyezési ügyekben az igazi vesztes mindig a gyerek

A makóihoz hasonló tragikus gyermekelhelyezési ügyekben az igazi vesztes mindig a gyerek
Illusztáció: Fillér Máté / Telex

325

Az elmúlt napokban bejárta a közösségi médiát több videó, amiken az látható, ahogy egy makói iskola előtt rendőrök nyugtatnak két kiskorú gyereket, akiket az apjuk el szeretne vinni magával, de ők nem akarnak vele menni. A gyerekek nagyapjának Facebook-posztjából kiderül, a megdöbbentő helyzet azután állt elő, hogy lányuk, a gyerekek anyja, januárban meghalt, ami után a felügyeleti jogot az apának ítélte a gyámhivatal. A nagyapa szerint annak ellenére döntöttek így, hogy lányuk évek óta egyedül nevelte a gyerekeket, sőt, a betegsége óta mind a nagyszülőknél laktak, és a gyerekek is ott akartak maradni.

Az ügy hátteréről keveset lehet tudni, ezért kérdéseinkkel megkerestük a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányságot, akiktől azt a választ kaptuk, hogy adatvédelmi okok miatt nem adnak ki információt. Hasonló választ kaptunk a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal Sajtószolgálatától, akik azt írták, a gyámügyi és gyermekvédelmi eljárásban hozott döntés nem nyilvános.

De vajon hogyan fordulhat elő hasonló szituáció? Az egyik szülő halála esetén minden esetben az életben maradt szülőhöz kerülnek a gyerekek? Figyelembe veszi a gyámügy a kiskorúak véleményét a döntéskor? Hogyan lehet biztosítani, hogy a legmegfelelőbb helyre kerüljenek? Szakértőkkel beszéltük át az eseten túlmutató tanulságokat.

A lelki abúzus nem hagy kék-zöld foltot

A jogszabályok szerint, ha meghal az a szülő, aki addig nevelte a gyereket, akkor a kiskorú felügyeleti joga a másik szülőre száll.

  • Ha a szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, az egyik szülő halála esetén a szülői felügyelet a túlélő szülőt illeti meg.
  • Ha az a szülő hal meg, aki a szülői felügyeletet vagy annak egyes részjogosítványait egyedül gyakorolta, a felügyelet a túlélő szülőt illeti meg, feltéve, hogy nem áll a szülői felügyelet megszüntetését kimondó ítélet hatálya alatt.

Ez például akkor fordulhat elő, ha korábban a túlélő szülő felügyeleti jogát a bíróság megszüntette – válaszolta megkeresésünkre Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Egyenlőség programjának vezetője. Illetve akkor is megszűnik a szülő felügyeleti joga, ha nem cselekvőképes, például mert kiskorú, vagy a szülő ismeretlen helyen van, esetleg ténylegesen akadályozott abban, hogy ő nevelje a gyerekét.

Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakember, a Hintalovon Alapítvány vezetője szerint nagyon nehéz megítélni azt, hogy egy gyerek mikor van veszélyeztetett szituációban, mert ez szubjektív lehet. Jellemzően két állítás áll szemben egymással, objektív bizonyítékot, például egy fizikai bántalmazásról készült látleletet nagyon ritkán találni. Az érzelmi bántalmazás meg eleve nehezen bizonyítható. „A lelki abúzus, a gyerek elidegenítése nem hagy kék-zöld foltokat, viszont pontosan tudjuk mennyire kártékony, és hogyan roncsolja a gyerek egészséges fejlődését. Tehát, ilyen ügyekben az elsődleges kihívás, hogyan tudják a gyerekért felelős felnőttek bizonyítani, hogy az állításuk érvényes. Hogyan tudják elérni, hogy a gyereket megóvják egy közvetlenül veszélyeztető helyzettől.”

Nem olyan egyértelmű, hogy mi a gyerek legfőbb érdeke

A cikk elején taglalt makói ügyben a nagyapa azon is felháborodott posztjában, hogy a gyerekeket az iskola előtt kellett átadniuk az apának. A helyszínre a rendőrség is kiment. Gyurkó Szilvia erről azt mondta: a jelenlegi rendszerben nem biztosított, hogy ha egy gyerek is érintett, akkor ne a rendőr legyen ott elsődlegesen, hanem egy ilyen ügyekre megfelelően felkészített segítő szakember, aki támogatást tud adni a gyerekeknek, az érintett felnőtteknek. „Nagyon komoly rendszerszintű probléma, hogy ha önkéntesen nem hajtják végre a hatósági döntést, akkor

gyakran a gyereket egy intézményből viszik el. Ez rettenetes megoldás. Az érintett gyereknek is, és azoknak is, akik ennek tanújává válnak.”

A szakember szerint ez megalázó, kiszolgáltatott, potenciálisan traumatizáló helyzetbe hozza a gyereket. Mégis azért alkalmazzák, mert az eljáró szakemberek elsősorban arra figyelnek, hogy egy döntést gyorsan, hatékonyan végrehajtsanak, és nem az érintett gyerek jóllétének megőrzésére.

A gyerekek nagyapja arra is hivatkozik posztjában, hogy lánya azt kérte halála előtt, ők nevelhessék a gyerekeit. Boros Ilona azt mondta: ebben az esetben ez nem releváns. Igaz, a szülő rendelkezhet arról, hogy halála esetén kihez kerüljenek a gyerekek, de ez vagy abban az esetben számít, ha nincs olyan személy, aki a szülői felügyeletet gyakorolja, vagy, ha az apától még korábban elveszik ezt a jogot. Ebben az esetben az anya előre, közokiratban vagy végintézkedésben megnevezhet egy gyámot, akit ki kell rendelni, illetve azt is megnevezheti, akit kizár a gyámságból. Ezeket a döntéseket természetesen a gyámhivatalnak is be kell tartania.

A makói gyerekek esetében a gyámhivatal az apának ítélte a felügyeleti jogot, ezért vélhetően nem állt fenn olyan helyzet, ami miatt az apa ne lenne alkalmas a gyereknevelésre. Viszont a jogszabályban van egy olyan rész is, ami kimondja:

akkor sem a szülőé a felügyeleti jog, ha az a gyermek érdekével nyilvánvalóan ellentétben áll.

Általánosságban a gyermekelhelyezési perekben és a gyámhatósági eljárásokban figyelembe kell venni a gyerekek akaratát. Az azonban nem olyan egyértelmű, hogy mi a gyerek legfőbb érdeke. „A gyerek érdeke egy mérlegelési kérdés, amire nincsenek nagyon konkrét leírások, hanem a jogalkalmazónak (jelen esetben a gyámhatóságnak) kell a szakmai tudása alapján végig gondolnia, hogy mi felel meg leginkább a gyerekek fizikai, lelki, mentális szükségleteinek” – válaszolta Boros Ilona, a TASZ munkatársa.

Ilyenkor mérlegelik, hogy a gyerekek kihez kötődnek érzelmileg, hol érzik magukat biztonságban, a törvényes képviselők (apa vagy nagyszülők) milyen fizikai, mentális, pszichés állapotban vannak.

Gyurkó Szilvia szerint iszonyatosan nehéz egy ilyen döntést meghozni.

Az az alaptétel, hogy a gyereket az erőszaktól és nem a szülőtől óvják.

Egy válás utáni helyzetben nagyon gyakran a szülők azt élik meg, hogy a volt házastársuk nem alkalmas a gyerek gondozására, nevelésére, náluk a gyerek jobb helyen, nagyobb biztonságban van. Ilyenkor igazából nincs veszélyeztetés. „A gyakorlatlanság a szülőségben, az időnként meghozott rossz szülői döntések előfordulnak, és fontos lenne ebben az elég jó szülőséget látni, és azt nézni, hogyan tud a szülőtárs jobbá, figyelmesebbé, gondoskodóbbá válni. Ehelyett az a folyamat indul be gyakran, hogy az eleve megrendült bizalom tovább sérül, majd a szülő már nem jó érzésekkel engedi el a gyerekét, végül oda jut, hogy jobb lenne a gyereknek, ha nem is menne a másik félhez” – mondta Gyurkó Szilvia.

Ezeket az érzéseket, a szülő aggályait, bizonytalanságait a gyerekek „leveszik”. Ezek után pedig gyakran ahhoz a szülőhöz (az ő érzéseihez) „alkalmazkodnak”, akivel a több időt töltik, hiszen nem akarják őt is elveszíteni. Ez a folyamat pedig kifuthat oda, hogy a gyerek is először nehezen, később már egyáltalán nem akar kapcsolatot tartani a különélő szülőjével.

Gyurkó Szilvia úgy látja, ezek az ügyek „igazi kaukázusi krétakör helyzetek”, a gyereket két oldalról rángatják, húzzák, amit nyilvánvalóan elképesztően nehéz átélni gyerekként. „Egy pillanat alatt a gyerekek lojalitása kerül mérlegre: kit szerethet, kihez kapcsolódhat és akkor a másik mit fog majd gondolni, meg fogja-e ezért őt büntetni. Ezekben a szituációkban a gyerek a nyilvánvaló vesztes. Akkor is, ha a végén megtalálja a helyét és ki tudja alakítani a bizalmi kapcsolódást az új közegében is.”

Boros Ilona szerint a konkrét ügyben elég valószínű, hogy a gyerekek érdeke az lenne, ha a nagyszülőknél helyeznék el őket. „Különös tekintettel az egyértelmű akaratkifejezésükre, illetve az apa erre adott reakciójára. De természetesen lehetnek olyan plusz információk a hatóságnál, amik ezt tovább színezik.”

A gyerek nem egy szép váza, ami vagy itt van jó helyen, vagy ott

Gyurkó Szilvia szerint kifejezetten az ilyen ügyeknél nagyon nagy szerepe lehetne az érdemi gyerekrészvételnek. „Most már van lehetősége a gyerekeknek a rájuk vonatkozó ügyekben véleményt nyilvánítani, de azt tapasztalom, hogy ennek a módszertani alapjai nincsenek még meg. A legnagyobb jóindulattal sem nevezhető jó módszertannak, ha egy ilyen jellegű ügyben behívják a gyereket és megkérdezik, hogy mit szeretne. Megfelelő előkészítés, felkészítés nélkül, jó meghallgatási technikák hiányában a gyerekek részvétele csak formális lehet. Miközben ha érdemi lenne, akkor elképesztően fontos információkat oszthatna meg az eljáró hatóságokkal. Hiszen, ugyan ki tudhatná jobban, hogy mire van szüksége, mint maga a gyerek.”

Ez annak ellenére nem valósult még meg, hogy pár éve már elindult egy szakmai egyeztetés a „gyerek ügyvédje” intézményéről, ami biztosítaná, hogy ne csak a két szülőnek, hanem a gyereknek is önálló képviselete legyen ezekben az ügyekben. A nemzetközi gyakorlatban van olyan megoldás, ami a gyerek ügyvédjét kvázi úgy tekinti, mint akinek az a dolga, hogy a gyerek hangját kihangosítsa. Ennél a megoldásnál nem jogász látja el ezt a feladatot, hanem pszichológus, pedagógus vagy szociális szakember, aki a gyerekkel többször is találkozik, beszélget vele, megismeri a körülményeit, segíti őt, hogy megtalálja a saját hangját, a saját véleményét. Ez a megoldás abban is segít, hogy azok a gyerekek, akiket valamelyik szülő megpróbál elidegeníteni, a másik ellen hangolni, erre a folyamatra valamennyire rá tudjon látni, és ne válhasson ennek áldozatává.

„A gyerek nem egy szép váza, ami vagy itt van jó helyen, vagy ott. Jó lenne ha a gyerekeknek is osztanánk lapot, mert amíg a gyerekek hangja, igénye közvetlenül nem tud megjelenni az eljárásokban, mindig nagy lesz az esélye annak, hogy a felnőttek rossz döntéseket hoznak”

– mondta Gyurkó Szilvia.

Boros Ilona szerint nagyon gyakori, hogy a szülői felügyeletet érintő perekből és eljárásokból a makóihoz hasonló durva konfliktusok lesznek, amiben a legborzasztóbb, hogy ennek mindig a gyerekek isszák meg a levét. Gyurkó Szilvia úgy látja, az elmérgesedő emberi kapcsolatokat elsődlegesen mediációval, közvetítői eljárással, családi egyeztetésekkel és más resztoratív technikákkal kellene oldani, mert igazából nem egy pillanatnyi megoldásra van szükség, hanem egy hosszútávú, minimum a gyerek 18 éves koráig tartó, együttműködési és kommunikációs képességeket is magukban hordozó megoldásra.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!