„Nem tudok megmozdulni és azt érzem, hogy van valaki a szobában” – mi az az alvásparalízis?

„16-17 éves lehettem, amikor először éltem át alvásparalízist. Eleinte félévente, évente fordult elő, ezért nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Viszont az a kezdetektől fogva világos volt számomra, hogy ez nemcsak egy rossz álom, hanem valami egészen más. Nem is az foglalkoztatott a leginkább, hogy közben nem tudok megmozdulni, hanem a hallucináció. Az érzés, hogy van valaki a szobában rajtam kívül – meséli a most 28 éves Örs, aki tíz éve él alvásparalízissel.

– A legrosszabb az, amikor egy éjszaka alatt többször is átélem, azt hiszem, a rekord három alvásparalízis volt egymás után. A legtöbbször akkor jön elő, amikor nagyon fáradtan fekszem le aludni este egy hosszú nap után. Rendszeresen jelentkeztek a tünetek akkor is, amikor elkezdtem dolgozni az első munkahelyemen vagy beiratkoztam az egyetemre. Hiába voltak ezek pozitív élmények, gyakran mégis arra ébredtem, hogy megint alvásparalízisem volt.”

A paralízis forgatókönyve nála általában a következő: elalvás után az álmai egyszer csak elkezdenek széttöredezni, amitől megijed és szorongani kezd.

„Elkezdek rémképeket látni, azt érzem, hogy veszély fenyeget. Elfog a rettegés, amitől gyorsan kalapál a szívem, izzadok és iszonyatos erejű nyomást érzek a sarkamban és a dobhártyámon. Mintha egy száguldó vonattal utaznék, ami keresztülhajt egy alagúton.”

Örs nincs egyedül az alvásparalízissel, amit más néven alvási bénulásnak hívnak. Dr. Bódizs Róbert, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet kutatási igazgatóhelyettese azt mondja, a bolygó népességének hét százaléka élete során legalább egyszer tapasztal alvásparalízist, a fiatalabb generációból pedig még ennél is többen. „A húszas–harmincas korosztályban ez az arány akár két számjegyű is lehet” – mondja a szakértő, aki szerint ez azzal magyarázható, hogy a szárnyukat bontogató egyetemisták, a pályakezdők rendszertelenül alszanak, késő délután és este is koffeines italokat fogyasztanak, vagy éppen alkoholt, ami szintén stimulálja, ébren tartja az elméjüket. „A nem megfelelő alvási körülmények is előidézhetnek alvásparalízist, például ha a szobában túl meleg van” – teszi hozzá Bódizs Róbert.

Átmeneti állapot az ébrenlét és a REM fázis között

A Semmelweis Egyetem tudományos munkatársa azt mondja, az alvásparalízis egy átmeneti állapot az ébrenlét és az alvás REM (Rapid Eye Movement; gyors szemmozgás) fázisa között. „Az alvásparalízis jellegzetes tünetei az alvás elején, közepén és a végén is jelentkezhetnek. A tünetek közé tartozik a mozgásképtelenség, az intenzív szorongás, valamint az élethű hallucinációk is.

Az illető a hálószobájában, az alvó környezetében olyasmiket hall vagy lát, amik valójában nincsenek ott, miközben képtelen megmozdulni. Ez a bénult állapot néhány, öt-hat percig tart, de előfordulhatnak negyedórás, húsz percen át tartó epizódok is.”

Mindemellett a Sleep Foundation szerint vannak, akik paralízis közben azt érzik, hogy valaki vagy valami ül a mellkasukon, amitől nehezen kapnak levegőt. Más érintettek pedig arról számoltak be, hogy álmukban „kiléptek a testükből” és repültek.

Az alvásparalízis ellentmondásos jelenség, hiszen az alvás REM fázisában, amikor álmodni szoktunk, az agyi tevékenység nagyon is aktív. Ugyanakkor az idegrendszer már úgymond „lekapcsolta” a gerincvelőnek a mozgásért felelős funkcióit. „Ez az oka annak, hogy az alvási bénulást tapasztaló személy nem tud megmoccanni. Pedig megvan erre a szándék, szeretne elmenekülni, mielőbb kiszabadulni a bénult állapotból, mégsem képes erre” – magyarázza Bódizs Róbert.

Mentális problémák is lehetnek a háttérben

Az alvásparalízis lehet melléktünete egy alvászavarnak, például a narkolepsziának. „Az alvásfüggő légzészavar, azaz alvási apnoe szintén okozhat alvásparalízist. Az alvásfüggő légzészavar azt jelenti, hogy alvás közben az alacsony izomtónus meggátolja a belégzést, a levegő beáramlását. Különösen hanyatt fekve léphet fel alvásfüggő légzészavar, ami miatt oxigénhiány alakulhat ki. A szervezet erre reagálva adrenalint termel, ezáltal jöhet létre a köztes állapot. Hiszen az illető az adrenalin miatt már némiképp felébred, magánál van, miközben a teste még alszik. Ez nem törvényszerű, tehát nem minden alvásfüggő légzészavarral küzdő illető él át alvásparalízist” – részletezi Bódizs Róbert, aki szerint valamilyen mentális probléma is előidézheti az alvásparalízist.

„Több minden is lehet a katalizátora, például az erőteljes szorongásos zavar vagy a pánikbetegség is. Tulajdonképpen minden olyan probléma okozhat alvásparalízist, ami foglalkoztatja és ébren tartja az elménket, még akkor is, amikor aludnánk vagy pihennénk.”

Boszorkányok, démonok, ufók

Az ember a kezdetektől fogva próbálja értelmezni az őt körülvevő folyamatokat, változásokat, az olyan rémisztőnek tűnő jelenségeket is, mint az alvásparalízis. Így születtek boszorkányokról és ördögökről szóló történetek azokban az időkben, amikor még nem létezett orvostudomány, sem olyan racionális fogalmak, mint a REM fázis.

A Telegraph azt írja, Európában a középkori társadalmak úgy vélték, hogy az alvási bénulást egy szexuálisan túlfűtött démon okozza, ami gonosz módon kihasználja az áldozatai tehetetlenségét. A férfi démont incubus, a női démont pedig succubus néven emlegették.

„Fontos szót ejteni a jelenség spirituális oldaláról is. A japán kultúrában kanasibarinak hívják azt a természetfeletti erőt, ami az alvási bénulást okozza, míg más folklórokban boszorkányok és démonok szerepelnek. A 20. század második felétől pedig már ufók is megjelentek az alvásparalízisről szóló beszámolókban” – sorolja Bódizs Róbert.

A misztikus lények abból a megmagyarázhatatlan érzésből fakadnak, amit úgy neveznek, hogy „feeling of presence”, amit a szakértő szerint magyarra úgy lehet lefordítani, hogy érezni valakinek vagy valaminek a jelenlétét.

„Vagyis az alvásparalízist átélő személy úgy érzi, hogy a szobában, a közvetlen közelében egy hatalommal felruházott, természetfeletti lény van. Ez lehet gonosz boszorkány, egy földönkívüli, vagy maga az ördög, de ritkán az is megesik, hogy pozitív entitást vélnek érzékelni paralízis közben.”

Hasonlókról mesél Örs is. „Emlékszem, egyszer egy házibuliban jártam álmomban. A vendégek kint beszélgettek az előszobában, amíg én egy másik helyiségben tettem-vettem. Majd egyik pillanatról a másikra megváltoztak a hangok, hirtelen művi lett az a zaj, ami az előszobából jött, már kevésbé kellemes és jó hangulatú. Ezután valaki nekem rontott és elkezdett kergetni. Sikerült bejutnom a hálóba, történetesen az ágyamba, ahol a valóságban is feküdtem. Majd

elfogott az az érzés, hogy más valaki is belépett a szobába, de nem tudom megnézni, hogy kicsoda. Ez a legrosszabb része az alvásparalízisnek. Tudod, hogy valami nincs rendben, és úgy érzed, hogy valaki ott van körülötted, és figyel. Elképesztően élethű az egész. Egy alkalommal például apám lépteit hallottam paralízis közben.

Az alvásparalízisnek két kifutása lehet. „Vagy ráveszem magam arra, hogy felkeljek, vagy annyira eltorzulnak az álomképek, például valaki nekem esik, hogy felriadok – részletezi Örs, aki már több mindent is kipróbált azért, hogy ki tudjon szabadulni a bénult állapotból. – Hamar rájöttem arra, hogyan tudom azt kiküszöbölni, hogy ne éljem át egymás után többször az alvásparalízist. Nekem az vált be, hogy a paralízis után rögtön felkelek. Hiába van lent a vérnyomásom, és legszívesebben rögtön visszaaludnék, muszáj kicsit aktivizálnom magam. Például kimegyek a mosdóba vagy a konyhába és iszom egy pohár vizet. Régebben pedig az volt a taktikám, hogy indítottam a telefonomról zenét, amint magamhoz tértem. A zene egyfajta támpont, így az agyam képes érzékelni a valóságot, hiszen onnan szól a zene. Ez kicsit olyan, mint az Eredet című film. Leonardo DiCaprióék is ez alapján tájékozódnak, a zene figyelmezteti őket arra, hogy mikor kell visszatérniük az álomból.”

A tudatos álmodás lehet az egyik ellenszer

Mivel maga a jelenség is igen összetett, ezért nincs egy „jól bevált recept”, ami megmondja, kinek és milyen megoldás válhat be, ha alvásparalízisről van szó.

Az egyik ellenszere lehet az úgynevezett tudatos álmodás, amit Bódizs Róbert szerint tréninggel lehet fejleszteni. „A világos vagy tudatos álmodás azt jelenti, hogy az illető

alvás közben képes realizálni, hogy amit átél, amit lát, az csupán egy álom. Ha már a paralízis közben felismeri, hogy ez történik vele, akkor már félig megoldotta a feladványt.

Csökken a szorongás, hiszen képes tudatosítani magában, hogy amit lát, az a paralízissel járó hallucináció. Ezen a ponton kell megpróbálni megmozdulni, és megszakítani a folyamatot. Ez úgy mehet a legkönnyebben, ha az illető arra koncentrál, hogy csak egy testrészét, például a kisujját megmozdítsa.”

Azonban tehetünk a megelőzésért. Bódizs Róbert azt mondja, ha valaki hajlamos az alvási légzészavarra, és emiatt az alvási bénulásra is, annak kerülendő a hanyatt fekvés. Inkább hason vagy oldalt feküdjön be az ágyba este. „Aki hajlamos az alvási légzészavarra, annak hátradöntött fejjel könnyebben elkezdhet akadozni a légzése. Hozzátenném, hogy gyakoribbak a rémálmok is, ha háton fekve alszunk. Ha valaki nagyon szeret így aludni, akkor érdemes egy magasabb párnát használnia.”

Bódizs Róbert tanácsként említi a megfelelő alváshigiéniát is, aminek alapvető pontja a megfelelő alvási rutin kialakítása. „Emellett a stimuláló hatóanyagok kerülése, amilyen a koffein is, de nem javasolt a nagy mennyiségű kakaó, ahogy a csokoládé fogyasztása sem. Vannak, akik váltig állítják, hogy jól tudnak aludni azután is, hogy megittak egy csésze kávét vagy fekete teát, de valójában a koffeintől romlik az alvás minősége. Az alváshigiénia része az elegendő alvás, a csend, a megfelelő hőmérséklet, a kényelmes ágy. Ezeknek mind jótékony hatásai vannak, és védelmet nyújthatnak az alvásparalízissel szemben. Ugyanakkor érdemes szakemberhez fordulni, ha mindezek ellenére is fellép rendszeresen az alvásparalízis.”

A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás az egészséges, kiegyensúlyozott élet egyik alappillére. A Telexen már több cikkben is foglalkoztunk a témával, írtunk a magyarok alvási szokásairól, az okoseszközök cirkadián ritmusunkra gyakorolt negatív hatásairól, ahogy a lefekvés kóros halogatásáról is.