Az emberek egyedül vannak hagyva az ADHD-val

„Az emberek ki vannak éhezve arra, hogy valaki kézen fogja őket, és megmutassák nekik, hogyan lehet ADHD-sként élni” – mondja Szabó Ági az AD/HD felbontásban – neurodiverz podcastsorozatának vendége. Szerinte sokakkal előfordul az, hogy ha egy új szerepbe kerülnek az életükben – például a szülői szerepbe –, akkor könnyen szétesnek. „Addig éljük az életünket valahogy, de szülőként az ember figyelme sokfelé szétágazik. Én nem emlékszem, hogy gyerekkoromban lettek volna jelei az ADHD-nak. Eminens tanuló voltam, aki pillanatok alatt megcsinálta a házi feladatait, jó jegyeket hozott és nem halogatta a teendőit. Most annál inkább” – teszi hozzá Szabó Ági, aki a figyelmét úgy tudja lekötni, ha olyan munkákat és projekteket csinál (legalább kettőt párhuzamosan), amik számára önazonosak.

Az egyik ilyen az ADHD-ban érintett családok fotózása, az életük dokumentálása, amivel Szabó Ági már tíz éve foglalkozik. „Elememben érzem magam közöttük, mert intenzívek és a három gyerek huszonhat felé szalad. Sokkal jobban élvezem ezt, mint egy műteremben beállított képeket csinálni.”

Szabó Ági azt mondja, megfordult a fejében, hogy idén nyáron egy fotókiállítással vagy egy közös piknikezéssel megünnepli azt, hogy egy évtizede foglalkozik fotózással és ADHD-s családokkal. Végül belátta, hogy nem lenne túl okos döntés a négy munkahely, három külsős projekt és a fia nevelése mellett még egy esemény megszervezését is magára vállalnia. „Sok feladattal járt volna, így a mentális egészségem érdekében inkább lemondtam róla. Korábban kitaláltam volna valamit, de már ismerem magam. Biztos sírás lett volna a vége, mert túlvállaltam magam megint.”

A fotózás mellett Szabó Ági idén létrehozta a Te ADHD asszisztensed című weboldalt és vállalkozást, aminek célja, hogy ADHD-ban érintett vállalkozóknak segítsen többek között marketing-tanácsadóként vagy épp asszisztensként. Azonban már az első alkalmakkor azt vette észre, hogy az ügyfeleinek egészen más támogatásra van szüksége. Úgy látja, hogy többen inkább egy mentort keresnek, aki megtanítja nekik, hogyan lehet az ADHD-val együtt élni.

„Szerintem ez is azt jelzi, hogy mennyire egyedül vannak hagyva az emberek ezzel. Egy kisgyerek is csak nagy nehezen és nagyon drágán kap segítséget akkor, ha megkapja a diagnózist, a felnőtteknek pedig még ennyi sincs”

– teszi hozzá Szabó Ági.

Két állapot van: a mindent vagy semmit

Az elmúlt évtizedek alatt Szabó Ági több mindent is megfigyelt saját működésével kapcsolatban. Többek között azt is, hogy más ADHD-sokhoz hasonlóan ő sem tud egyenletesen teljesíteni és mindig ugyanolyan motivált lenni. „Két állapot van, a mindent vagy semmit. Tehát elvégezni egy hét alatt háromhavi munkát, mert visz a lendület, amit követ a hibernáltság, amikor nyálcsorgatva fekszünk a kanapén napokig, hetekig, akár hónapokig. Nekem ilyenkor nincsenek gondolataim, sem érzelmeim, de

már vannak eszközeim arra, amik ki tudnak billenteni ebből a nyálcsorgatós fázisból. Például beülök a kocsiba, mert tudom, hogy vezetés közben sosem szorongok. Segít, ha tudok figyelni arra, hogy szedjem a vitaminokat, ahogy a sportolás is jót tesz ilyenkor.

Szeretek futópadon futni, természetben annyira nem, mert a sok inger könnyen leterhel. Persze néha kényszerítenem kell magam arra, hogy kimozduljak otthonról, mert egy porcikám se kívánja a testmozgást, de tudom, hogy utána mindig jobb. Viszont ha bedarál a sorozatnézés és minden más egyéb, akkor nehéz meghallanom azokat a hangokat a fejemben, amik pont azt próbálják megakadályozni, hogy még mélyebbre kerüljek” – részletezi Szabó Ági.

A beszélgetés során az is szóba került, hogy illik-e „kijátszani” az ADHD-s kártyát akkor, ha mondjuk kicsúsztunk egy határidőből. „Bevallom, én is szoktam használni, és azt mondogatni, hogy azért halogatok valamit a végtelenségig, azért felejtettem el megcsinálni egy feladatot, mert ADHD-s vagyok. Ugyanakkor nagyon szigorú is vagyok önmagammal. Ha én úgy döntöttem, hogy vállalkozást építek és mellette más projektekre is rábólintottam, akkor nekem felelősségteljes felnőttként az a dolgom, hogy a vállaltakat teljesíteni tudjam, de ez sem megy mindig könnyen” – mondja Szabó Ági, aki szerint az ADHD-s lendület, az impulzivitás és bátorság segít neki az ötletelésben, de az álmok megvalósításához már más erőforrásokra is szükség van.

„Szerintem az ADHD-sok remekelnek ebben, leírják a terveiket, Excel-táblákat gyártanak, de amikor ott állnak hétfőn reggel, hogy akkor a cél érdekében arrébb kellene rakni egy fűszálat egy centiméterrel, akkor lefagynak. Ez mindenkinél más, hogy miért reagálnak így.

Az ügyfeleimnek azt szoktam mondani, ha nehéz produktívnak lenniük, akkor aznap csak egy valamit tegyenek meg azért, amit el akarnak érni. Ha kisebb lépésekre bontjuk a munkát, azt tud segíteni.”

Fontos arról is listát vezetni, hogy mit csinálunk jól

A podcastban Szabó Ági arról is beszélt, hogy sokáig nehezére esett határokat szabni az életében, ahogy nemet mondania is. Nem is tűnt fel neki, hogy nem képes erre, ahogy az sem, hogy a munka és a magánélete abszolút összefolyik.

„Én nem is tudtam, mi a kettő között a különbség, mert nekem a munkáim voltak az életem. Hisz minden az én misszióm volt, mind belőlem jött, de egy jó pár kiégéses és depressziós epizód után ráeszméltem, hogy ezt nem csinálhatom tovább.

Muszáj elkülöníteni a magánéletem és a munkáimat. Ma már nem veszem fel a telefont, ha ebédelek, illetve hétvégén sem foglalkozom üzleti ügyekkel. Ha mégis keresnének, akkor elmondom, hogy hétfőn munkaidőben szívesen visszahívom és akkor tudunk beszélni. Előfordul, hogy hétvégén kell dolgozzam, de amikor nem, akkor leteszek mindent.”

Az elektronikus to do listák és különböző „életmenedzselő” applikációk helyett Szabó Ági jobban szereti táblázatokban és papír alapú naptárban vezetni a feladatait. „Kiskorom óta papírra írok mindent, ezért is állnak halmokban a tollak és füzetek otthon. Van egy A3-as papír, amin a hét napjai mellé oda vannak írva, hogy mikor és mit kell csinálni. Például minden kedden és pénteken hajmosás, vagy minden hétfőn, szerdán és pénteken macskaalom-takarítás. Van idő, amikor ez segít összeszedettnek lenni, de most ott tartok, hogy ha ezt meglátom, akkor rögtön eszembe jut, hogy mennyi mindennel vagyok elmaradva.”

Ugyanakkor Szabó Ági szerint a listák sokat tudnak segíteni neki abban, hogy legyen kerete a napjának, ritmusa az életének. „Van egy képem arról, hogy néz ki egy ideális nap, aminek mondjuk nem része, hogy ébredés után rögtön megnyitom a Tiktokot, mert a zizegő agyamnak arra van szükség. Ezek a napi menetrendek segítenek abban, hogy ne essek szét teljesen. Még ha nem is sikerül mindent véghezvinnem.”

Azonban Szabó Ági nemcsak arról vezet listát, hogy miket ne felejtsen el aznap megcsinálni, hanem a sikereiről is. „Szerintem fontos dolog önmagunk megjutalmazása. Viszont sokan hajlamosak vagyunk elveszni a munkánkban, főleg ha függőben, folyamatban lévő projektről van szó, és hiányzik még a lezárás, a befejezés érzése. Ha vállalkozó vagy, akkor ez mindennapos lehet. Hiszen ritkán van az, hogy délután négykor leteszem a tollat és majd holnap folytatom.

Fontos elismernünk azt is, hogy mit csinálunk jól, hiszen ezzel tudjuk fejleszteni az önismeretünket is. Én például nemrég azt ismertem el magamnak, hogy az elmúlt négy-öt évben sikerült úgy szervezni az életemet, hogy a reggeli csúcsforgalmat el tudtam kerülni, mert nem szeretek késni, mivel attól mindig stresszes leszek.

Emellett azt is fel kell ismernünk, ha egy rutin számunkra nem működik, és ezzel semmi baj nincs. Egyszerűen nekünk valami másra van szükségünk, mást kell kipróbálnunk. Nem szabad attól megijedni, ha valami nem megy.”

Az AD/HD felbontásban – neurodiverz vállalkozói podcast korábbi adásáról szóló összefoglalónkat itt olvashatja.