A szivárványcsaládokban felnövő gyerekek éppolyan boldogok lehetnek, mint más családokban, csak a jogaik mások

„Négy éve kezdtük a család az család mozgalmat, mikor az Alaptörvényben szűkítették a család definícióját és szigorították az örökbefogadás szabályait – mondta Pál Márton a Szivárványcsaládokért Alapítvány kurátora a Telexnek. A célunk az volt, hogy láthatóvá tegyük a szivárvány családokat. Megmutatni, hogy ugyanúgy élünk, mint bárki más, hogy hasonló kihívásokkal küzdünk, mint akármelyik szülő, ez jól alakult, rengeteg ember állt ki mellettünk. A gyerekeinkért csináljuk, azokért, akik már nincsenek is olyan kevesen, hiszen

a legfrissebb adatok szerint 4125 olyan gyerek él Magyarországon, akiket azonos nemű párok nevelnek. Ezek a gyerekek joghátrányban vannak, mert csak az egyik szülőjük lehet hivatalos gyámjuk.

Nekünk is van két gyerekünk, és ha velem történik valami, akkor nem nevelheti tovább őket az én párom, pedig együtt fogadtuk őket örökbe. Gyakorlatilag hivatalosan félárvaként nő fel és ezért kiszolgáltatott helyzetben van. Ha van egyenlő házasság, akkor mind a ketten szülei lehetünk a gyerekeinknek hivatalosan is, ezért is szerveztük ezt a konferenciát, ami azt bizonyítja, hogy az egyenlő házasság nem ideológiai kérdés. 20-25 éve már több, mint 40 országban vezették be az egyenlő házasságot. Óriási kutatási anyag van, ami cáfolja azokat a félelmeket, amely szerint a szabad házasság feloldaná a családi kötelékeket, hanem pozitív hatásai vannak a társadalomra. Ezt a konferenciát azért szerveztük, hogy tudományosan beszéljünk arról, hogy ez miért jó” – mondta Pál Márton.

Csütörtökön rendezték meg az első olyan nemzetközi konferenciát Budapesten, ami az egyenlő házasságról szólt. A konferencián nemzetközi, a témában elismert kutatók és szakértők adtak elő a szivárványcsaládokban felnövő gyerekek jogi, vallási, pszichológiai, szociológiai és gazdasági helyzetéről. A legfontosabb állítások, melyek a szakértők szájából elhangoztak többnyire a józan ész evidenciáit írták körül, de olyan kutatásokra, adatok, felmérésekre támaszkodva jelentették ki azokat, hogy minden irányból bizonyították, miért lehet éppen ugyanolyan boldog és teljes életük azoknak a gyerekeknek, akiket azonos nemű párok nevelnek fel. Most ezek közül a fontos megállapítások közül gyűjtöttünk össze néhányat a teljesség igénye nélkül.

Milyen az elfogadó társadalom?

Szociológiai felmérések igazolják, hogy azok a társadalmak, ahol a törvények támogatják az azonos neműek házasságát, és ahol máskülönben is nagyobb a nemek közötti egyenlőség, ott nagyobb az elfogadás is. Vannak olyan tényezők, amelyek általában támogatják a nyitottságot és az elfogadást. A nők, a magasan képzettek, a házasok és a jobb anyagi körülmények között élők nagyobb eséllyel támogatóak, míg a vallásos közegekben és a konzervatív politikai nézetekkel rendelkezők kevésbé nyitottak. (Polgári Eszter és Zeller Judit)

A család nem forma, hanem gyakorlat

Brian Heaphy, a manchesteri egyetem szociológia professzora a család fogalmának meghatározásáról beszélt. A családot a szex és a szaporodás szempontjából határozzák meg Magyarországon, és a nemzet túlélésének feltételeként tekintenek rá. Úgynevezett normális családról beszélnek, ami egy elképzelt fogalom. Nem az a lényeg, hogy kik vannak a családban, hanem az, amit tesznek, a családot a gyakorlatok határozzák meg és azok az értékek, amikre épülnek, nem pedig a forma. Ezeket a fogalmakat nem elképzelt ideák, hanem valódi, hétköznapi és élő hagyományokhoz kapcsolódva kell meghatároznunk. A politikának pedig az emberek valódi életére és kapcsolataira kell reagálnia.

Milyen folyamatok hozhatnak nagy változásokat?

Több példa is van arra, hogy az utóbbi 20 évben mennyit és milyen gyorsan változott a világban az azonos neműek házasságával kapcsolatos társadalmi attitűd. Szlovéniában két éve lépett érvénybe az egyenlő házasság. Roman Kuhar szociológia professzor szerint érdekes módon nem csak az vezetett ilyen változásokhoz, hogy aláírásokat gyűjtöttek a parlamentben, vagy hogy nagy médiafigyelmet kapott az ügy és az emberek sok személyes történetet ismertek meg. Indirekt módon éppen a genderellenes mozgósítási akciók hatottak pozitívan arra, hogy elkezdődjön valami változás: sok új szövetség kötődött és olyan civilek vállaltak politikai szerepet, akik nagyobb hatást tudtak elérni.

Sok más országban is hirtelen gyorsulással változott az azonos neműek házasságával kapcsolatos elfogadás, erről beszélt a stanfordi egyetem professzora, Michael J. Rosenfeld is. Amerikában a nyolcvanas években még annyian támogatták volna az azonos neműek házasságát, mint egy adóemelést, a változás robbanásszerűen következett be, ez volt az Államok leggyorsabb attitűdbeli változása, ami egyszerűen attól indult el, hogy az emberek egymás felé fordultak. A nyolcvanas években még kriminalizált homoszexualitás a 2020-as évekre a többség által támogatottá vált.

Az azonos nemű párok örökbefogadásáról

Fiona Tasker pszichológia professzor az azonos nemű párok örökbefogadásáról mutatott be kutatási eredményeket. Angliában egyre többen fogadnak közülük örökbe, és sokkal nagyobb eséllyel állnak neki rugalmasabban, gyakrabban vállalnak olyan gyerekeket, akiknek az elhelyezése máskülönben nehézkesebb és régebb óta várnak rá, hogy családjuk legyen. A kutatási eredmények megmutatják azt is, hogy ezek a gyerekek, akiket azonos nemű párok nevelnek, ugyanolyan eséllyel kapnak szerető és gondoskodó családi környezetet, mint a heteroszexuális párok.

A szülőség, mint védőfaktor

A szivárványcsaládokban nem csak a gyerekek, de a szülők is boldogabbak, mint azok, akik nem alapíthatnak családot – erről beszélt Geva Shenkman. A szülői paradoxon fogalma szerint az, aki gyereket vállal, nagyobb stressznek és szorongásnak vannak kitéve, mégis értékesebbnek érzik az életüket. Ez az azonos nemű párok esetében pozitívabban alakul, hiszen az ő alap problémáikra jó hatással van az, hogy szülővé válhatnak. A szülőség egy védőfaktor számukra, amitől jobb mentális állapotban lesznek és csökken az általuk megélt kisebbségi stressz is.

Pál Márton hisz benne, hogyha az emberek hozzáállása egyre elfogadóbbá válik, akkor az lassan a rendszerszintű változást is elhozhatja. „A Háttér és a Medián kutatása azt a kérdést tette fel, hogy az azonos nemű párok ugyanolyan jó szülők-e, mint bármilyen más szülők? 2019-ben 17 százalék volt az igen válasz, 2023-ban ez felugrott 66 százalékra. Ez egy óriási elmozdulás, ami szerintem a mi mozgalmunk eredménye.

Úgy látszik, hogy az emberek gondolkodása liberális és előrehaladott, még ha az nem is áll párhuzamban a politikával és az alkotmánnyal. A mi dolgunk, hogy az emberek attitűdjét megváltoztassuk.

A mechanizmus a másik irányban is működik: ha a törvényeken változtatnak, azzal óriási hatásokat érhetnek el a társadalomban és ez fontos üzeneteket küldhet a fiataloknak. A törvények azt is mondhatják a gyerekeknek, hogy ők is lehetnek boldog és értékes tagjai a társadalomnak, egyenlőek. Ezt látni abban, hogy milyen drámaian zuhant az öngyilkosságok száma azokban az országokban, ahol bevezették az egyenlő házasságot.”