Amikor a MÁV-balesetekből inspirálódik a trash, az veszélyes terep

A Cretins Kretének-csatornán nemrég megjelent Fülhallgató című szám sokakat megbotránkoztatott. A készítők szerint a dal paródia, figyelemfelhívás a nemrégiben történt MÁV-balesetekre reflektálva, és arról szól, hogy közlekedjünk figyelmesen a vasúti átkelőhelyeknél, ha nem akarjuk, hogy zenehallgatás közben elgázoljon egy vonat.

A megosztó videót a kommentáradatban is élesen kritizálták, és több digitális tartalomkészítő is reakcióvideóban véleményezte azt. Ezek nagy része a Fülhallgató dalszövegét és a videoklipet eleve morbidnak, érzéketlennek tartja, de ezt súlyosbítja, hogy a balesetek nemrég történtek, konkrét személyekhez köthetők, valamint emlékhelyek, helyszínek is megjelennek a klipben. A dalszövegben más magyar előadók neve is szerepel, akikre szerintük „nem éri meg megdögleni”.

Az eset kapcsán dr. Guld Ádám médiakutatót és kommunikációs szakembert kérdeztük a trash kultúra logikájáról, sajátosságairól és arról, hogy fel tudják-e hívni a figyelmet társadalmi problémákra az ilyen jellegű tartalmak.

A trash motivációi: provokatív figyelemfelhívás vagy kattintásvadászat?

A Fülhallgató az elmúlt közel két hétben 246 ezer megtekintést ért el, és kétezer hétszáz lájkot zsebelt be. A leírásban egy bocsánatkérés olvasható, azoknak címezve, akik személyesen érintettek a tragédiákban: „Hiszünk azonban abban, hogy a művészet, még ha provokatív is, képes felhívni a figyelmet olyan kérdésekre, amelyek valóban életeket menthetnek. (...) Sajnos, ha mindezt egy érzékenyítő podcast formájában próbáltuk volna meg átadni, az az üzenet nem jutott volna el az emberekhez!”

Kérdés tehát, hogy a polgárpukkasztás mellett sikerült-e tényleg felhívni a figyelmet a problémára?

„Az esetek döntő többségében én nem hiszek abban, hogy komoly problémákra trash típusú tartalmakkal fel lehet hívni a figyelmet, ennek pedig az az egyetlen oka, hogy az ilyen üzeneteknél a szórakoztatás funkciója messze túlmutat az üzenet mélyebb tartalmán. Naiv elképzelés azt gondolni, hogy ennek tényleg van figyelemfelkeltő hatása.

Nem hiszem, hogy emiatt holnap kevesebb fiatal fog fülhallgatót használni, mert eszébe jut a videó”

– kezdi Guld Ádám kommunikációs szakember, médiakutató, aki törvényszerűnek látja, hogy a Fülhallgató ilyen nagy figyelmet kapott.

Guld szerint az a médiakörnyezet, ami nagyjából az elmúlt tíz évben fejlődött, alakult körülöttünk, jogosan tekinthető egy teljesen új gazdasági-kulturális környezetnek, amit a figyelemgazdaság kifejezéssel lehet leírni a legérzékletesebben. Ebben a figyelem válik a legfontosabb árucikké és legritkább erőforrássá. A szakember kiemeli, hogy végtelen számú csatorna végtelen mennyiségű tartalommal lehet jelen, viszont a szabadidőnk, amit médiatartalmak fogyasztására tudunk fordítani, nagyon is véges.

Ezért a tartalmak mennyiségbeli növekedése „belehajszolja” az embereket a figyelemért folytatott versenybe, ahol az ingerküszöb folyamatosan emelkedik: az extrémebb, megdöbbentőbb, sokkolóbb tartalmakkal lehet a közönség figyelmét megragadni és megtartani.

A tartalom hossza pedig egyre rövidül: minél kevesebb idő alatt minél több mindent kell belesűríteni ahhoz, hogy az a fogyasztók számára érdekes legyen.

Ez a folyamat az elmúlt öt-hat évben elképesztő mértékben felgyorsult. Nem kell messzire menni az extrém esetekért, amelyekben influenszerek durván átléptek etikai határokat.

De mi a trash és miért működik?

A szakértő szerint a trash tartalmak jellemzően valamilyen módon leválnak a klasszikus értelemben vett minőségről. A hagyományos értékekhez, vagy egy értelmiségi, elitista, minőséget képviselő nézőponthoz képest ezek haszontalan, értéktelen, sok esetben káros tartalmaknak számítanak. A minőség hiánya már eleve figyelemfelkeltő tud lenni, de sokszor a stílus vagy a tartalom üti át az ingerküszöböt.

A morális, etikai határok pedig nem kézzelfoghatók, ezért könnyű átlépni őket.

Az a fő probléma, hogy ez a leginkább működőképes taktika annak érdekében, hogy gyorsan és sokan figyeljenek fel egy tartalomra. Ezekkel a tartalmakkal lehet a közönség figyelmét a legjobban irányítani. Bár sokakban megszólal a vészcsengő, hogy „azért ez egy bizonyos szint alatt van, nem biztos, hogy ilyen tartalmakkal kellene az időnket tölteni”, azért az emberek jelentős része mégis rákattint ezekre a megosztásokra.

„Ezzel tulajdonképpen be is szállunk ebbe a folyamatba, versenybe, hiszen ezáltal kitesszük magunkat azoknak a hatásoknak, amiknek az az eredménye, hogy legközelebb egy még érdekesebb, még extrémebb, még sokkolóbb, meghökkentőbb tartalmat akarunk látni”, fogalmaz Guld Ádám. Ha valaki egy gondosan megszerkesztett, nagyon kiművelt nyelvi megfogalmazásban kezd esztétikus, értelmiségi tartalmakat gyártani, nagy valószínűséggel nem fog átütő sikereket elérni, vagy legalábbis nem rövid idő alatt. A vírustartalmaknak azonban tipikus jellemzője, hogy nagyon gyorsan mémesednek, és az online felületeken futótűzként terjednek, így nagyon nagy láthatóságot kapnak.

Fekete humor, csak kicsit félrement

Időközben The Raven Croaks Bandi és Regi a Kreténekből is megjelentetett egy-egy reakcióvideót a saját csatornáján. Bandi elnézést kér a „félrement” kivitelezés miatt, és hangsúlyozza, hogy a videó jó céllal készült, nem az volt a szándék, hogy viccet csináljanak a halottakból. Elmondja, hogy a szám annyira elment a fekete humor irányába, hogy „már borzasztóan ízléstelen volt, és sokak számára nem volt vicces”.

Kretének Regi a videójában (amit időközben letörölt a csatornáról) szintén bocsánatot kért. „Fekete humorral ötvözött társadalomkritika”-ként nevezte meg a videó műfaját, és hangsúlyozta, hogy az ő ötlete volt, ő volt a producer is, „Bandi nem tehet semmiről (...), csak egy homokszem a gépezetben”.

Guld Ádám szerint nagyon képlékeny a határ a fekete humor esetében. „Alapvetően a fekete humor tipikus jellemzője, hogy egy kritikusabb, analitikusabb látásmódot feltételez. Könnyen félrecsúszhatnak ilyen jellegű üzenetek, és ez egy veszélyes terep”.