Kovács 'Kokó' István: Ha a nők nekünk akarnak tetszeni, nem a testrészeiket kell feltölteniük, hanem családot kell alapítaniuk

A házasság vasketrec, a feminizmus „szekta-maffia”, van, aki azért nem szül, hogy a melle kemény maradjon, és a kecskebaszókról is sok mindent megtudtunk a XXI. Század Intézet által rendezett Az identitás, mint politikai fegyver konferencián.

„A nő és a férfi” című kerekasztal-beszélgetés résztvevői Bajusz Orsolya kutató, egyetemi oktató, Fodor-Horváth Zsófia, pszichológus (G. Fodor Gábor felesége), Nagy Feró zenész, Székely Levente, az MCC Ifjúságkutató Intézetének vezetője, valamint Kovács „Kokó” István olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívó voltak, a beszélgetést Gulyás István vezette.

A társalgás a #metoo témájával indult, amivel kapcsolatban Bajusz Orsolya a legnagyobb problémaként azt fogalmazta meg, mennyire káros, ahogy a különböző hálózatok a dogmáikat rá akarják erőltetni az emberekre, például azt is,

hogy mindig az áldozatnak hisznek.

Hozzátette, hogy a a #metoo mozgalmon keresztül addig marginális dinamikák (például az áldozatiság mint valuta) váltak mainstreammé. A feminizmust Bajusz „szekta maffia”-ként emlegette, amelyben meg akarják mondani, ki miről mit gondoljon.

Fodor-Horváth Zsófia szerint az egész egy beédesgetéssel kezdődik, fontos ügyek mentén. Ha azt mondjuk egy fiatal nőnek, hogy az áldozatokat segíteni kell, akkor ezek az ügyek fontossá válnak számára, de aztán ezek egyszer csak becsatornázódnak az eggyel beszűkültebb gondolkodású közéleti csoportoknak a működésébe, és ez a fiatal nő „egyszer csak azt veszi észre, hogy az egész másról szól, hoppá, itt a gondolataimat felhasználják, én nem ezt akartam” – véli a pszichológus.

Nagy Feró a házasság kapcsán azt mondta, egy vasketrechez tudná azt hasonlítani, hiszen neki otthon egy szava sincs. Ez a feminista mozgalmi dolog, magyarázta, az ő feleségére nem jellemző, hiszen ezt űzi egyfolytában.

„Mit akarnak a csajok még? – kérdezte – Ennél többet már nem adhatok!”

Kokónak erről egy általa viccesnek mondott kép jut az eszébe. Ezen egy idős úr térdel egy sír előtt, és azt mondja: „Miért kellett meghalnod?” Majd kiderül, hogy a sírban a felesége első férje nyugszik. Ez jutott az eszébe a feminizmusról, mondta, majd a házasságairól mesélt.

Az első feleségével együtt fogadtak el bizonyos családdal, élettel kapcsolatos normákat. „Én nem az egyenjogúságban, a normalitásban hiszek” – tette hozzá. Szerinte amit a pár mindkét tagja normálisnak gondol, az lehet az együttélés alapja.

Nagy Feró itt közbevágott, és azt mondta, „ez a férfisovinizmus.”

Kokó úgy folytatta: az már régen rossz, ha úgy mondjuk, hogy családanya és feleség szerep, hiszen a szerepet el kell játszani, ezeket pedig meg kell élni. Elmondta, hogy a második felesége karrierista, ezért a boldogság érdekében át kellett alakítania azokat a normákat, amelyek mentén addig élt. Azelőtt ő mondta meg, mikor mit csinálnak, az első felesége partner volt ebben, most megfordult ez a helyzet, együtt kell döntéseket hozniuk. Úgy tűnik, hogy még ez is belefér az ő normalitásába, mondta. Azzal viszont szerinte gond van, ha a szerepek felcserélődnek, abban a férfi már nem érzi jól magát.

Gulyás István szerint a most

„magát progresszívnek mondó tudományos-politikai elit” a családot leváltja a macskára és a karrierre, sőt, szerinte azt sugallják, hogy ha családod van, akkor áldozat leszel.

Bajusz Orsolya szerint a szexualitással kapcsolatos jelenségek nem a szexről szólnak.

A jelenségre azt a történetet hozta fel példának, mikor elterjedt, hogy egy fotós befényképezett Nagy Blanka szoknyája alá. Valójában a fotós állt, az alany ült, és miniszoknyában nem tette keresztbe a lábát. Bizonyíték volt rá, hogy a fotós nem csinált semmit, ennek ellenére sokan vágytak rá, hogy ezen a képen felháborodhassanak, ezek az emberek pedig megtalálták egymást a közösségi médián. Ezt a hálózatokon keresztül kapcsolódó, egymással rezonáló elfojtott vágyakkal magyarázta, a jelenséget a nihilista hatalomvágy megnyilvánulásaként jellemezve. „Szerintem ennek a nihilista hatalomvágynak a hálózatai vannak, nem új szexuális forradalom.” – tette hozzá később.

Székely Levente szerint a progresszív gondolkodásúak ki akarják bővíteni a család fogalmát, így az elveszíti karakterét, lényegét, már olyasmi lesz, aminek nincs definíciója, pedig a célja az elsődleges szocializáció lenne.

Ezután az okoseszközökre terelődött a beszélgetés, és arra, hogy a gyerekek nevelését átvette az internet. A pszichológus szerint a család az elsődleges szocializáció helye, ahol normákat tanul a gyerek. A másodlagos szocializációs közeg már nem az óvoda, hanem az internet, a gyerek a képernyőn keresztül megjelenő dolgokat valóságnak éli meg, nem tudja, hogy az mese, véli a pszichológus. Hogy ezekben hogyan jelennek meg értékek, például az alternatív családok, közéleti témák, azt ugyanúgy mintaként építi be.

A műsorvezető mindebből arra következtetett, hogy az ideológiai tartalmak veszélyesek, ennek kapcsán pedig felvetette, hogy lehet-e tiltani olyan dolgokat, mint például a Meseország mindenkié című gyerekkönyv volt, hiszen a józan ész azt diktálja, hogy a gyerekeknek meg kell érniük ezeknek a dolgoknak a befogadásához.

A pszichológus nem hisz a tiltásban, de hozzáteszi, a tiltásnak van helye a gyereknevelésben. A családnak arra kell felkészítenie a gyerekeket, hogy ha találkoznak ezekkel a tartalmakkal, akkor merjenek kérdezni, tudják kezelni őket.

Kovács István elmondta, bár csonka családban nőtt fel, a nagyapja pedig egy klasszikus „papucsférj” volt, számára a sport volt a tradicionális értékeket hordozó felület, ahol az edzője apafigura volt. Szerinte a baj az, hogy a fáradt szülők hagyják a tévé előtt szocializálódni a gyerekeket, akik már az édesanyjuknál is jobban igazodnak el az interneten. (Nála azért nem jobban, teszi hozzá.) „Nálunk a legkisebb gyerek is feláll a Himnusznál, és bár nem vagyunk vallásos család, ismeri Isten szerepét az életünkben, ezek megoldható feladatok. El kell venni a távkapcsolót, hogy eljuthasson Micimackótól Móricz Zsigmondig.”

Nagy Feró úgy vélte, hogy a gyereket az iskolában kinevetik, ha a Micimackóról beszél, hiszen mindenkit csak a Minecraft érdekel, amit, mondja, ő is lát az unokáinál. „Vesztésre állunk az internettel és a technológiával szemben, és a gyerekek se tudják néha, mi az, amit néznek” – mondta, majd hozzátette:

„Nem tisztelem azt az embert, aki a kecskéjével él szexuális életet. Nincsenek már normák.” Mert ha ezt csinálja, hát csinálja ezt, de a probléma az, amikor az ilyenek a faluban azt mondják „összegyűltünk mi, kecskebaszók – bocsánat, kecskehívők.”

A beszélgetés következő témája a fogamzásgátlás volt. A műsorvezető szerint sok nő templomként tekint a testére, melyet művelni akar, ezért gyereket nem akarnak, így bejön a képbe például a béranyaság is, a család pedig egy vásárolt lehetőséggé válik.

Kokó ehhez hozzáfűzte, bárcsak ezeknek a nőknek az anyja gondolkodott volna úgy, hogy a teste védelmében nem vállal gyereket. Az anyaság egy nemes küldetés és feladat, mondta, amire, ha kislánykorától látja a családban a gyerek, akkor természetesen vágyik.

Amikor eljut majd addig a döntésig, hogy anyaként akar-e élni, vagy egy szingliként, aki minden karácsonyt sírva tölt, mert nincs kivel kézen fogva énekelni, akkor érezze a felelősségét.

Hiszen egy családtól vonja meg magát csak azért, hogy a melle kemény maradjon. Egy idő után pedig úgyis elenged az a mell

– tette hozzá.

„Mi férfiak akkor is vonzónak tartjuk magunkat, ha lefelé nézve már nem látjuk a lábunkat. Ha a nők nekünk akarnak tetszeni, akkor nem feltölteniük kell a testrészeiket, hanem családot kell alapítani. A családban pedig az apa gondoskodik a családról, gyermeket nemz, az anya szüli a gyerekeket” – mondta Kokó.

Fodor-Horváth Zsófia szerint a mozgalmak agresszívak és erőszakosak, és az általuk közvetített ideológiák rossz, megváltoztathatatlan döntésekhez vezethetnek. Bajusz Orsolya viszont úgy véli, mindenki a saját mércéje szerint él, a cancel culture hatalmi harcok eredménye.

Zárásul Székely Levente elmondta: az ember vágyik a közösségre, csak helyes irányba kell terelni a szocializációt, Kokó szerint minden újszülött tisztán születik, Nagy Feró pedig így zárta a beszélgetést:

optimistán bele a reménytelenségbe!