Tudjuk, hogy jön a Duna, és viszonylag nyugodtak vagyunk, de kicsit azért így is félelmetes

Kisorosziban a postás a szokottnál korábban, már kedden kézbesítette a nyugdíjakat az idős lakóknak. Úgy kalkulálnak ugyanis, hogy a víz hamarosan akár hat-nyolc napra is elvághatja a falut a külvilágtól.

A Szentendrei-szigeten fekvő, közel 1000 lakosú Kisoroszi az egyik legismertebb magyar falu, amelyet a nagyobb dunai árvizek idején lezárnak. Ez szerdán délután meg is történt, márpedig amikor a Kisoroszit és Tahitótfalut összekötő közutat lezárják, a település csak légi és vízi úton megközelíthető. A civilek számára ezután csak a révközlekedés működik majd Kisoroszi és Dunabogdány, illetve Visegrád-Szentgyörgypuszta között, viszont a révet is csütörtökig tudják garantálni, a Duna sodrása ezután várhatóan eléri a nem biztonságos szintet.

Kiss Noémi író több mint tíz éve költözött a faluba, már a 2013-as rekordárvizet is itt élte át, és végignézhette az idei két magas vízállást is, vagyis rutinos az ilyen helyzetekben. Azt mondja, ezúttal is nagyon profi szervezést és mintaszerű közösségi összefogást tapasztal a településen, de azért izgul.

„Érzem, hogy kicsit feszült vagyok, hogy ne tényleg történjen nagyobb baj. A Duna menti élethez hozzátartozik az árvíz, de azért így is megviseli az embereket, hiába élt le itt valaki akár ötven-hatvan évet, mint ahogy néhány idősebb falubeli. Tudjuk, hogy jön a Duna, és viszonylag nyugodtak vagyunk, de kiszámíthatatlan, hol és mikor áll meg a víz, és azért ez kicsit félelmetes. Valahol lenyűgöző egy ekkora tömegű víz kiszámíthatatlansága is: van, aki szerint a folyó ki fog száradni, és van, aki szerint meg túl sok az áradás. Mindenesetre mind a kettő masszívan érinti a falunkat, hiszen nyáron nagyon aszályos volt a terület, és kiszáradt a Duna” – meséli az író.

A falu önkormányzata már a múlt hét közepén tájékoztatta a helyieket a tudnivalókról, hétfőn pedig tartottak egy falugyűlést is, amin Kiss Noémi szerint kivételesen sokan részt vettek, sőt egyes vélemények szerint még soha ennyi ember nem jelent meg egyszerre a művelődési házban. „A polgármester tájékoztatta a lakosokat az aktuális információkról, és arra kért mindenkit, hogy a nyilvánosságban hamis információkkal ne keltsen pánikot.

A kisoroszi önkormányzat honlapja és közösségi oldala szinte óráról órára tájékoztat minket a helyzetről.”

Az író azt meséli, a meghirdetett időpontokban a falu jelentős része, férfiak, nők, idősek, fiatalok is kivonultak a partra, brigádok alakultak, és órákon át pakolták a homokzsákokat. „Most is nagyon fáj a derekam” – mondja.

A falunak van pár kényes pontja, több helyen is áttörhet a víz. Kisoroszit a Duna két ága, egy nagyobb és egy kisebb öleli körül, az író a kisebbnél lakik. Az ő házuk a második utcasorban van, azt valószínűleg nem éri majd el a víz, de a szomszédjaiért azért aggódik kicsit. A Halápi lovardát már a múlt héten elkezdték üríteni, a lovakat egy szomszédos gazdaságba menekítették. Majd elkezdték homokzsákokkal körberakni azokat a kényes pontokat, amiket a mérnökök kijelöltek. A nyaralók körében is népszerű szigetcsúcs már hétfőn víz alá került, a sziget mezőgazdasági termőterületeit igyekeznek megvédeni.

Kiss Noémi úgy tudja, a faluban senki nem hagyja el az otthonát, annak a néhány családnak, akiknek esetlegesen eléri majd a víz a házát vagy a pincéjét, átmeneti lakhatásról gondoskodnak.

„Azt hiszem, mondhatom, hogy Kisoroszi egy igazi árvízbiztos faluközösség.”

A falu régebbi lakói már sok árvizet megéltek. Kiss Noémi is lapátolt homokzsákot olyan helyivel, aki már a hatvanas években, iskolás korában is részt vett a védekezésben, ugyanis akkoriban a nagyobb gyerekeket is kivezényelték a partra. Ebből a szempontból a falu életében a mostani árvíz nem rendkívüli dolog.

Az író szerint a falu arra is fel van készülve, amikor megszűnik majd a kapcsolat a többi településsel. Az alapvető élelmiszer-ellátást, a tűzvédelmet és az egészségügyi ellátást biztosítják, emellett állandó, 24 órás orvosi ügyelet is működik. Szükség esetén pedig mentőhelikopterrel szállítják el a betegeket a településről. Az író szerint korábban is volt rá példa, hogy az elzárt településen egy beteghez mentőt kellett hívni, ekkor egy helikopter érkezett a szigetre. Sok gyerek a helyi intézményekbe jár, de vannak, akik a közeli Visegrádra, Szentendrére és Dunabogdányba, Kiss Noémi gyerekei pedig egy budapesti iskolába. Az író szerint előfordulhat, hogy az ingázó gyerekeknek nem kell majd mindennap iskolába menniük, de erről még nincs információ.

Mióta mellette él, Kiss Noémi különösen megszerette a folyót, írt is róla egy novelláskötetet Karácsony a Dunán címmel. A kötet épp a napokban jelenik meg német nyelven is, az író a héten ezért Ausztriába utazik a bemutatójára – éppen oda, ahonnan a víztömeg Magyarországra érkezik.

„A Duna nagyon sok mindent hoz magával, és elképesztő, mi mindent hagy maga után, és ez íróilag is érdekelt engem. Rengeteg háztartási eszközt és hulladékot, egész fákat helyez el a part mentén. Miután a víz visszavonult, végig szoktam járni a Duna-partot, és tényleg fél Európa cucca ott hever” – mondja Kiss Noémi, és szerinte megállítani egy folyót és várni, míg apad, egy dolog, utána viszont még jön a következő munkafázis: eltakarítani azt a rengeteg mindent, amit a folyó hozott.

„Az ember mindig le akarja győzni a természetet, és a tökéletes kiszámíthatóságra vágyik, de a természet ennél kiszámíthatatlanabb, erősebb és öntörvényűbb. Hiába minden 21. századi technológia, mesterséges intelligencia, a homokzsákokat mégis a két kezükkel rakosgatják az emberek, amiben azért van valami szépség.”