Az életkorod nem határoz meg – a menopauza annál inkább

„Age doesn't define you”

– azaz az életkor nem határozza meg az embert – így hangzott a WHO 2021-es ageism-ellenes kampányának szövege. Cikksorozatban járunk utána, mennyire jelenik meg ez a szemlélet Magyarországon, az agism jelenségének leginkább kitett nők körében. E cikkünkben tehát egy méltánytalanul elhanyagolt csoporttal, az ötvenes korosztály nőivel foglalkozunk, a korcsoport testi és mentális egészségét, pszichéjét és hétköznapjait próbára tevő menopauza jelenségét járjuk körül kutatók és szakemberek segítségével.

Nem lehet elbújni előle: a menopauza

„Ötven éves múltam, a tüneteim néhány éve kezdődtek. Korábban semmi probléma nem volt a ciklusommal, a szüléseim után pár héttel simán visszaállt mindig a havi egzakt időpontra, a hormonális változásnak köszönhető hangulatingadozásaim is viszonylag gyorsan javultak. Pár éve nyáron azt vettem észre, hogy amikor nem negyven fok van, akkor is folyik rólam a víz, komolyabb alvásproblémák kezdődtek (hajnalban felébredtem vagy nem tudtam elaludni), hangulatingadozás és rövidebb menstruációs időszakok. A korábbi 30-32 nap helyett most 25-26 napra jön meg, mindig valamilyen fájdalommal kísérve: derék-leszakad, ízületi fájdalmak, szerencsére a migrének mára megszűnni látszanak.

Ami marad: a hőhullámok (hol fázom, hol melegem van), hangulatingadozás (hol minden szuper, hol nagyon sötétek a fények), vérnyomásproblémák, néha szívdobogás, de a számomra leginkább nehezítő tényező az agyi köd,

ami azt jelenti, hogy a gondolkozási képességem változik, ezzel együtt jelentkezik a memóriám romlása. Reményeim szerint nem Alzheimer” – számol be Ildikó a negyvenes éveiben megjelent kellemetlen tüneteiről.

Miután a nőgyógyásza azonosította tüneteit, Ildikó több ponton változtatott az életmódján: „Rendszeresen sportolni kezdtem. Bár ez korábban is így volt, de most biztosan odafigyelek rá, hogy ne hagyjak ki több napot edzés nélkül. Finom borok helyett gyógyteákat iszom minden este (ezt a gyerekeknek is adom), az úszás mellett néha beiktatok egy-egy jógaórát vagy futást, adaptogén gyógynövényeket fogyasztok, mint amilyen az ashwaganda, viszonylag rendszeresen meditálok és mindig tanulok valamit. Amikor anyut kérdeztem arról, hogy ő hogyan élte meg az időszakot, azt mondta, hogy neki nem voltak ilyen tünetei, ő ezeket nem érezte. Nem hiszek neki!”

Amiket Ildikó tapasztal, azok a klasszikus perimenopauza-tünetek. Sok nő szenved hasonlóktól a negyvenes évei környékén; becslések szerint 2030-ra világszerte 1,2 milliárd nőt érinthet a menopauza. Elkerülni szinte lehetetlen őket, hiszen előbb vagy utóbb minden nőnek le fog állni a petefészekműködése és megszűnik a hormontermelése; a kérdés inkább az, hogy kinél mikor köszönt be. Kérdés még az is, kinél mennyire lesz ez erős, ki hogyan készül rá, mit tesz megelőzésképp és akkor, amikor épp benne van a sűrűjében – derült ki a szakértőkkel folytatott beszélgetéseinkből.

A tünetek

„Akkor mondjuk ki, hogy menopauzáról van szó, amikor egy nőnek 12 hónapja nincs menstruációja. Magyarországon általában 50-51 éves kor körül szokott ez megtörténni”

– magyarázza Dr. Ács Nándor professzor, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója, a Magyar Nőorvos Társaság Elnöke. Mint mondja, van, akinél az utolsó vérzés előtt 1-2 évvel már megjelennek tünetek, a ciklus el-elmaradozik vagy felborul; és azok a tünetek is felbukkanhatnak, amelyek beárnyékolják a hétköznapokat. „A legkellemetlenebb tünetek nem is a menopauza idején, hanem korábban, a perimenopauza körüli években jelentkeznek” – magyarázza.

Ahogy Ildikó is beszámolt róla, kezdetben – a progeszteronszint csökkenésével egyidőben – gyakori, hogy az embernek nincs kedve semmihez, lemond programokat, ingadozik a hangulata. A perimenopuza második szakaszában aztán az ösztrogén és a tesztoszteron is elkezd csökkenni,

„ilyenkor van az, hogy úgy érzem, inkább ennék egy tábla csokit vagy innék egy pohár bort, semmint szexelnék”, azaz megfigyelhető a libidócsökkenés is

– sorolja Vaspál Melinda funkcionális táplálkozási szakreferens, a Táplálkozás Beállítás csapat tagja. (Jó hír, hogy a libidócsökkenést Ács Nándor elmondása szerint gyógyszeres kezeléssel csodásan meg lehet szüntetni.)

Egy ponton túl megjelenhetnek egyéb szubjektív tünetek is, mint a hőhullámok, amiket a külvilág hajlamos bagatellizálni, pedig a nőgyógyász szerint „ha valaki egy éjjel többször arra ébred, hogy csuromvizesre izzad, vagy ha például egy bírónőre, tanárnőre vagy bárki másra munka közben tör rá egy hőhullám, az nagyon kellemetlen.” Az érzelmi tünetek közé a hangulati labilitás, a depresszió, a szorongás sorolható; emellett pszichés tünetek is felüthetik a fejüket, mint amilyen a koncentrációcsökkenés, a romló memória és az Ildikó által említett agyi köd.

A hormonhiány miatt helyi tünetek is jelentkezhetnek, melyek közül a legkellemetlenebb a hüvelyszárazság, „ami miatt az együttlét is ellehetetlenülhet. Megsüllyedhetnek a kismedence körüli szervek, és emiatt inkontinencia is kialakulhat, a bőr és mellek megereszkedhetnek, előfordulhat hajhullás, súlygyarapodás, főleg has körül” – sorolja az orvos.

Dr. Ács Nándor szerint két olyan hosszabb távú szövődmény is összefüggésbe hozható ezzel az időszakkal, amelyek orvosi szempontból nem elhanyagolhatók: ezek a szív- és érrendszeri betegségek és a csontritkulás.

És, hogy mennyire lehet ezeket a perimenopauza számlájára írni? „Egy 40 éves azonos mennyiségű cigarettát elszívó nő feleannyi eséllyel fog szív-érrendszeri szövődményben meghalni, mint egy férfi; mert védi az ösztrogénhormon. Tíz évvel később ez már nincs így” – magyarázza a szakorvos.

A kellemetlenségekkel teli időszak tapasztalatai szerint átlagosan 2 évet ölel fel, de lehet több és kevesebb is; és az, hogy kinél melyik tünet üt be, mekkora intenzitású és meddig tart; szerint nagyon egyéni.

A tapasztalatok szerint a változókor a nők egyharmadnál okoz komoly tüneteket, kétharmadnál enyhe lefolyású.

Hormonpótlás vagy sem?

Ahogy a tinédzserkor hajnalán, úgy itt is a hormonok mozgatják a szálakat. Csak míg ott elöntik az embert, itt egyre csökkennek. Elsősorban a progeszteron, az ösztrogén és a tesztoszteron.

Viszont mielőtt mindent a csökkenő hormonok számlájára írnánk, fontos kivizsgálni a tünetegyütteseket, mivel különféle pajzsmirigyzavarok is okozhatnak megtévesztésig hasonló tüneteket. Ha viszont bebizonyosodik, hogy a tünetek hátterében valóban a változókor áll, akkor sem biztos, hogy a hormonpótlás lesz az egyetlen lehetséges út. „Lecsökkent a hormonpótlás elterjedtsége, ma már átlagosan 100 nőből 1-2 nőnek javasolják, bár például Angliában ismét kezd népszerűbbé válni” – vázolja fel az aktuális orvosi trendeket Dr. Ács. „Ebben nem feltétlenül egységesek a nőgyógyászok,

érdemes kifejezetten menopauzával foglalkozó orvos kollégákat felkeresni. Például én is adok hormont, de csak indokolt esetben; az viszont biztos, hogy a súlyos perimenopauzás tüneteket kezelni kell.”

Sok nő a trombózisképződés és az emlőrák kialakulásának kockázata miatt ódzkodik a hormonpótlástól. A nőgyógyász szerint a trombózis esetében 10 000 nőből hormonadás esetén is maximum 6-9 esetben alakul ki trombózis; az emlődaganatnál pedig egy hosszabb távú hormonpótlás esetén – ami nagyjából 5 évnél kezdődik –, 20 százalékkal nőhet meg az emlőrák kockázata. „A hormonkezelés ugyanakkor nem ördögtől való, jó terápiás eszköz lehet, minimális kockázattokkal” – összegez Ács Nándor.

Ráadásul ma már többféle lehetőség közül lehet választani, mint amilyen a gyógyszer, a bőrre fújható permet, a gél, a tapasz; de ami a legfontosabb, hogy mindig személyre szabottan, a tüneteknek megfelelően kell kiválasztani a megfelelőt.

„Amit semmiképp sem javaslok, az az, hogy a nők saját magukat gyógyítsák; és a netről rendelhető hormonkészítményektől is óva intenék mindenkit. Megfelelő orvosi terápiával a panaszok ugyanis a minimumra csökkenthetők” – magyarázza.

Bárki tehet magáért

A változókor és az azt megelőző időszak egy olyan, voltaképpen természetes állapot, amelynek megkönnyítéséért maga az érintett is tehet, és a csekélyebb tünetekre a természetes megoldások is hozhatnak enyhülést. Ács Nándor elsőként a szóját és az indiánasszony gyökeret említi, utóbbi rövidágú vagy fürtös poloskavész néven is ismert. Tapasztalatai szerint

a hiteles gyártótól származó gyógynövényes készítmények a nők 40-50 százalékánál enyhítik a panaszokat.

Magyar kutatók nemrég megjelent tanulmánya szerint is segíthet a változókorral járó tünetek csillapításában az étrend: a Nutrient nevű szakfolyóiratban publikáltak magyar dietetikusok, akik konkrét ajánlásokat is megfogalmaztak, melyeket itt lehet átböngészni.

Vaspál Melinda azt emeli ki, hogy gyógynövényekkel is remekül lehet csökkenteni a tüneteket. Néhány példát említ: kamilla, zsálya, citromfű, valeriána, ashwagandha, barátcserje, gyógygombák, szibériai ginzeng, cordyceps, szibériai rebarbara. A mikrotápanyagok megfelelő bevitelére/pótlására is érdemes szerinte figyelni, mint amilyen a magnézium és a D-vitamin. A kollagéntermelés a menopauza első 5 évében 30 százalékkal csökken, a bőr elaszticitása és a csontsűrűség támogatása érdekében érdemes erre is odafigyelni.

A táplálkozási szakreferens a perimenopauza során a gyulladáscsökkentést emeli ki: „Vannak szakemberek, akik úgy fogalmaznak, hogy a nők szervezete ilyenkor tűzben ég” – indokolja. Mint mondja, a menopauza felé haladó nők nagy része szenved szénhidrátanyagcsere-zavarokban, metabolikus szindrómában vagy egyéb egészségügyi kihívásoktól, melyeket a hormonok csökkenése felerősíthet.

Az öngondoskodás témakörében további lehetőségeket is említ:

• érdemes minél több friss, általunk elkészített alapanyagot használni, előnyben részesíteni az iparilag feldolgozott késztermékek helyett. Válasszunk tápanyagdús ételeket!;
• fontos a sok zöldségbevitel a lehető legváltozatosabb formában; ökölszabály, hogy lehetőleg étkezzünk szezonálisan. „Például télen fogyasszunk gyökérzöldségeket és fermentált zöldségeket, epret pedig inkább a kora nyári időszakban vegyünk december helyett. Magyarországon kb. 40 féle zöldséget termesztenek, próbáljunk túllépni a paradicsom-paprika-uborka szentháromságon” – javasolja a táplálkozási szakreferens;
• az agyműködést támogató élelmiszerekhez tartoznak a jó minőségű zsírok, mint az avokádó, a zsírosabb halak, a tojás, a keresztesvirágú zöldségek (brokkoli, karfiol, káposzta, kelbimbó), a narancssárga élelmiszerek, a bogyós gyümölcsök, a zöld fűszerek – érdemes ezeket rendszeresen fogyasztani;
• a hormonális változások miatt megnövekedik a hasi központú zsírlerakódás, magyarul könnyebben jelenik meg az emberen az úszógumi; és a tanulmányok szerint az elhízott nőknél sokkal erősebbek a vazomotoros tünetek, mint másoknál. Érdemes tehát odafigyelni a testsúlyunkra;
• az alvászavarok is nagyon gyakoriak, ez összekapcsolódik a stresszeléssel. „Az alvást hívhatjuk a stresszkezelés alfájának és ómegájának is, mivel a nem elegendő alvás stresszt jelent a szervezetnek – a leglényegesebb, hogy minden alvásszakasz (mély alvás, felületes alvás, REM-fázis) megfelelő arányban jelenjen meg. Fontos, hogy ösztrogén és progeszteron nélkül lehet élni ugyan, de kortizol nélkül nem. A kortizol hormon rengeteg mindenre hatással van – ha az ember mindig túltolja a dolgokat, nem alszik eleget, állandó stresszhelyzetben van stb., akkor a tünetei föl fognak erősödni, a magas kortizol jelenléte miatt az inzulin is magas lesz és a zsírraktározás is” – magyarázza Vaspál Melinda;
• – a menopauzában a hüvely hámrétege vékonyodni kezd a csökkenő ösztrogén szint következtében, ezt Dr. Ács Nándor szerint helyi ösztrogénnel és lézerrel lehet kezelni, a táplálkozási szakreferens pedig ezzel összefüggésben az alkohol és a kávé kiiktatását javasolja – sok folyadékfogyasztás mellett.
• kézenfekvő megoldásnak tűnik a változókorban is a rendszeres testmozgás, sokan mégsem élnek vele. Vaspál Melinda szerint pedig ideális lenne minden főétkezés után 15 percet sétálni, és már napi 30 perc fizikai aktivitás elegendő lehet az egyensúly fenntartására, az erősítő edzéseknek pedig különös jelentősége van. „Fontos az izomtömeg fejlesztése, az ilyen edzés hatására tudjuk tehermentesíteni a hasnyálmirigyünket és csökken az inzulinigényünk. A súlyzós edzéseknek 24-48 órás a hatása, így egyik héten 3, másik héten 4 edzés lehet ideális.”

Elsőre rémisztőnek tűnhet, de a változókor ugyanúgy az élet része, mint a tinédzserkori zsongás. És bár egyes eseteken szükség lehet hormonpótlásra,

„nagyon fontos, hogy a hormonpótlás nem váltja ki az életmódbeli változtatások szükségességét és ahogy mindenben, itt is érdemes előre gondolkodni

és mindent megtenni annak érdekében, hogy jó egészségi állapotban éljük meg a klimaxot (is)” – összegez Vaspál Melinda.

Életévekben mérhető egyenlőtlenség

Azonban nem kizárólag a menopauza okoz gondot az ötvenes nőknek, vannak tipikus betegségek, amelyeknek leginkább ki van téve ez a korosztály.

Évek óta visszatérő hír, hogy a magyarok átlagos egészségi állapota európai összehasonlításban nem túl jó. 2019-ben tíz felnőttből közel négy élt krónikus betegséggel és ez az arány magasabb, mint az EU-átlag. Magyarországot nagyobb arányban sújtják rákos megbetegedések, mint a legtöbb uniós országot és továbbra is nálunk az egyik legmagasabb a megelőzhető halálozási arány.

A magyar férfiaknál alacsonyabb születéskor várható élettartammal csak a lett, litván, bolgár és román férfiak, a magyar nőknél pedig csak a román és bolgár nők számolhatnak

– írja Bíró Anikó, Branyiczki Réka és Kollányi Zsófia 2020-as, a témában született tanulmányában. A magyar nők lemaradása 6,5 év a legjobb értékkel végző EU-tagországtól, azaz a spanyol nőkhöz képest. Az egészségben várható életévek számát vizsgálva kevésbé rossz a helyzet: a magyar férfiak az európai mezőny országainak egyharmadát megelőzik, a nők a felét. Az Eurostat alapján nőtt az egészségben eltöltött évek száma: a magyar nők esetében 2021-ben ez 63,5 év, míg 2012-ben ugyanez az adat 60.4 év volt. A kutatásból ugyanakkor az is kiderül, hogy Magyarországon – ahogy a többi visegrádi országban is –, nagyon nagyok az egyenlőtlenségek a lakosság egészségi állapotában, nagy a különbség az alacsony és a magas végzettségűek, a főváros és a falvak lakói között. És ez a különbség életévekben mérhető.

Sok középkorú magyar nő szenved depressziótól

Több kutatásból is látszik, hogy van különbség a dolgozó és a nem dolgozó, a magasabb és az alacsonyabb iskolai végzettségű nők között.

Egy pár évvel ezelőtti tanulmányból például az derül ki, hogy a nem dolgozó 50-59 éves magyar nők közel felének, a dolgozók több mint harmadának magas a vérnyomása (a vonatkozó európai átlagérték 32 százalék és 22 százalék). A szívroham, a cukorbetegség és a krónikus tüdőbetegség előfordulása esetén is számottevő a különbség a foglalkoztatott és nem foglalkoztatott csoportok között, ismét a nem dolgozók kárára. Bár az 50–59 éves korcsoport nemcsak Magyarországon, de Európában is túlsúlyosnak minősül, a túlsúly is magasabban fordul elő a nem foglalkoztatottak között. Vagyis

nagyobb eséllyel talál meg mindenféle betegség egy olyan nőt, aki nem dolgozik.

Sok más mellett a depresszív tünetek mintázatát is vizsgálták a kutatók, és kiderült, hogy különösen a 45–54 közötti, alacsonyan képzett magyar nők értékei kiugrók: náluk háromszor gyakrabban fordulnak elő depresszív tünetek, mint akár a hasonló végzettségű európai nők, akár az alacsonyan képzett magyar férfiak körében.

Összességében pedig mindkét korábban belinkelt tanulmány arra jutott, hogy a nem foglalkoztatott emberek és az alacsony iskolai végzettségű – nők és férfiak egyaránt – nemcsak testesebbek, hanem általánosságban kevésbé egészségesek, mint a foglalkoztatottak.

A jelenség többféleképpen magyarázható: valószínű, hogy a nem dolgozók részben rosszabb mentális és fizikai egészségi állapotuk miatt szorulnak vagy lépnek ki a munkaerőpiacról, de az is elképzelhető, hogy a munka aktívabb, egészségesebb életmóddal jár együtt, és így jobb egészségi mutatókat eredményez – összegeznek a kutatók.

Nehéz megmondani, hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás. „Annyit mindenképpen látunk, hogy ha valaki rosszabb egészségi állapotban van, akkor könnyebben esik ki a munkaerőpiacról – mondta a Telexnek a tanulmányok egyik szerzője, Branyiczki Réka, a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. kutatója – Ha az egészségi állapot javulna, az sokat segítene a munkaerőpiaci aktivitásnak.”

Cikksorozatunk első részében az ötvenes nők társadalmi megítélésével és párkapcsolati helyzetével foglalkoztunk, a harmadik részben a munkaerőpiaci helyzetüket vizsgáljuk.