Terjed a magyar tájban a pálmafa, de vajon mit szól ehhez Tél tábornok?

Az egyik új balatoni nyaralókomplexum kertjében kikaptak pár lombhullató fát, és a helyükre pálmákat ültettek, feltételezhetően a „magyar tenger partjára magyar pálmát!” gondolatív jegyében. Pálmafa a kisváros körforgalmában, banánfa a kádárkocka előtt, a strandokon és víziparkokban pedig már egyenesen kötelező dizájnelem a kaspós vagy merészen a földbe ültetett pálma. Csakhogy megérkezett a kontinentális tél, ezért kíváncsiak voltunk, mekkora túlélési esélyeik vannak trópusi és szubtrópusi vendégeinknek.

A magyar ember mindig is vonzódott a pálmákhoz

– vélekedik Szalai András építész, művészettörténész, a kultikus Kis magyar snassz és neociki című könyv szerzője. Szerinte a pálmafa mindig is a távoli, egzotikus világot testesítette meg a magyar lélek számára.

Megmutatta, milyen mérföldköveket hátrahagyva jutott el egzotikum utáni sóvárgásában az egyszeri ember a valódi pálmafához. Ha csak a rendszerváltás előtti évtizedeket nézzük: a miniatűr, stilizált pálmafák bárki számára elérhetők voltak még a hiánygazdaságban is, igaz, csak afféle sufnituning módon: „a kettéhajtott, és zöldre festett söröskupakból bárki hajtogathatott magának pálmafákat. A valóságot megelőzve előbb a vendéglátóipari egységek nevében tűnt fel a pálma szó, aztán megjelentek a gigantikus poszterek a lakótelepeken, »felpattintom a sört, beülök a fotelba és távoli tájakat nézegetek« – érzéssel, majd jött a Bounty című film, ami ugyanerre az érzésre játszott rá, akárcsak a KFT zenekar Afrika száma ironikus-önironikus módon.”

De miért ilyen vonzó a pálmafa itt, a Kárpát-medencében? Szalai András szerint nemcsak nálunk az, a jelenség összefügg azzal, amikor a 60-as években berobbant a tömegturizmus és a nyugat-európai és amerikai középosztály telente elindult melegebb helyekre nyaralni.

„A pálmafás jelenségben is az a proccos attitűd nyilvánul meg, ami a felhőrégiókban zajlik és onnan leszivárog a mélyebb rétegekbe is. Ugyanazt az élményt szeretnék az emberek.

Ha a klímaváltozásban van kakaó, akkor pálmafa is lesz Magyarországon” – vélekedik Szalai András.

Ez lesz hát a jövő? Sok magyar ember vágyálmát vetettük össze az aktuális lehetőségekkel.

Nem új keletű a pálmaültetési törekvés – ezt már dr. Orlóci László, a Füvészkert igazgatója osztotta meg velünk. A múltban is folytak honosítási kísérletek, elsősorban trópusi, szubtrópusi növényekről álmodozott a lakosság a kertjében ülve. Voltak, akik pálmaházakat építettek, de azok létrehozatala és fenntartása régen is nagyon költséges mulatság volt.

A szakember szerint a néhány éve felívelő pálmaültetési kedv reakció lehet a változó klímára.

„A nagyon meleg nyarakon az emberek azt gondolják, hogy ez itt már az igazi trópus” – mondja a szakember.Csakhogy a Kárpát-medence aktuális éghajlata és az ideképzelt növények nem mindig vannak egymással köszönőviszonyban. Hogy miért, az az igazgató rövid történelmi áttekintéséből kiderül.

„A klímánk tényszerűen változik, a Kárpát-medence klímája is nagyon sokat változott az elmúlt több 100 ezer évben – és ahogy változik a klíma, úgy a növénytakaró is átalakul, erről a fosszíliák tanúskodnak” – magyarázza a szakember. Ezek a megkövesült ősmaradványok azt mutatják, hogy melegebb időszakban őseink körül trópusi, szubtrópusi növények éltek, de a legutóbbi jégkorszak után ezek a a növények eltűntek. Az ember viszont időről időre megpróbálta visszahozni őket:

• A római korban a Földközi-tenger környékén a ciprusok voltak a legnépszerűbbek, nálunk is próbálkoztak velük – sikertelenül.
• A középkorban is volt egy minijégkorszak, akkor esély sem volt semmi ilyesmire, bár a füge akár már akkor bekerülhetett az országba.
• A török időkben a törökök több növényt is behoztak az elfoglalt területekre: tulipán, rózsa, füge – volt olyan füge abból az időből, ami megmaradt, ezt a jelenleg is létező növények genetikai lenyomata őrzi – mondja a szakember.
• Majd az 1800–1900-as évek fordulóján Ambrózy-Migazzi István, a „virágos gróf” elkezdett örökzöld növényeket honosítani. Előbb felvidéki, malonyai birtokán próbálkozott növények százainak telepítésével, botanikai kísérletezéssel, majd megalapította a Jeli arborétumot.
• Az 1950-es évek nagy szocialista természetátalakító törekvése során még a gyapot honosítására is folytak kutatások, gazdasági és kertészeti meghonosításokkal is próbálkoztak. A citrusfélék honosítása nem volt sikeres.
• Az érdeklődés az 1970-es években sem lankadt, amit mi sem jelez jobban, mint Debreczy Zsolt – Csapody Vera Télen ​is zöld kertek című ikonikus könyvének 1971-es megjelenése.
• Az első pálmát 1980 körül ültették el Magyarországon Orlóci László szerint: ez egy kínai kenderpálma. A növény a Kertészeti Egyetem budai campusának arborétumába, gondosan kikeresett, védett helyre került.
• Ma már a kivi, a gránátalma és a füge is megterem Magyarországon, foltokban az olajbogyó is előfordul, és más kísérletek is zajlanak a klímaváltozásnak megfelelő növények meghonosítására.

„Fontos, hogy a klímaváltozás ellenére bármikor beüthet egy 1987-es tél, és ha lesz egy ilyen, akkor tudomásul kell venni, hogy több növénytől el kell búcsúzni – utalt vissza a szakember az elmúlt évtizedek egyik leghidegebb telére. – Van egy ökológiai tűrőképességi határ, amit a növények még el tudnak viselni” – folytatta. A hideg tél pedig már több ennél.

A lakosság fokozódó pálma- és banánültetési kísérleteit „kellemes hobbinak” tartja, „de téli védelem nélkül nagyon kockázatos kiültetni ilyen növényeket”. A védelem cseppet sem olcsó, hiszen a leghatékonyabb módszer, ha a törzset speciális fűtőkábelekkel veszik körül.

Ha egy pálmának sikerül túlélnie a telet, akkor még mindig kicsi az esély arra, hogy egy alföldi példány valaha is úgy nézzen majd ki, mint Rio de Janeiró-i rokonai.

Orlóci László az okok között többet is említ: a trópusi-szubtrópusi növényeket máshogy kell öntözni, más eloszlásban; télen is sok csapadékot igényelnek; nem beszélve arról, hogy az sem mindegy, milyen talajba kerülnek.

„Ezeknek a növényeknek más az élettanuk, nincs mélynyugalmi állapotuk, csak kényszernyugalmi állapotuk van, azaz amikor nálunk hideg van, akkor is nőni szeretnének, de ha nem tudnak, belepusztulnak. Így a magyarországi hőösszeg nem biztos, hogy elég nekik.”

A Füvészkert igazgatója ugyanakkor nem ellenzi a lakossági kísérleteket, mivel szerinte bármit el lehet ültetni egy kertbe, a korlátozó tényezők fogják megmutatni, mi az, amit tényleg érdemes.