Selejtes, fekete báránynak éreztem magam, amikor kiderült, hogy endometriózisom van

• Elviselhetetlen menstruációs görcsök, hányás, ájulás – csak néhány azok közül a tünetek közül, amelyekkel egy endometriózissal küszködő nőnek együtt kell élnie. A betegséggel járó fájdalmakra sokan – még orvosok is – csak legyintenek, hiszen „ez a női lét velejárója”, amit el kell tudni viselni.
• A megkérdezett endometriózisspecialista szerint akár évekig is eltarthat, mire diagnosztizálják a betegséget. A kezelésére a műtét és a gyógyszeres terápia mellett ma már számos alternatív gyógymód is létezik.
• Sokan megrémülnek, amikor először szembesülnek azzal, hogy endometriózisuk van, mivel a köztudatban ez egyet jelent a meddőséggel. Pedig van esély a spontán teherbe esésre, míg másoknak lombikkal születhet gyerekük.
• Az endometriózis nemcsak a mindennapokat nehezíti meg, de az önmagunkról alkotott képet és testünkkel való kapcsolatunkat is megsebezheti.

Az endometriózis a termékeny életkorú nők nagyjából 10 százalékát érinti, Magyarországon mintegy 200 ezer nőt. A betegség nem új keletű, még sincs a mai napig egy, általánosan elfogadott válasz arra, hogy pontosan mi okozza, és miért csak bizonyos nőknél alakul ki.

„Az endometriózis egy krónikus, jóindulatú elváltozás, melynek során méhnyálkahártya-szerű szövetek jelennek meg a méhüregen kívül. Normális esetben ezek a sejtek a méhüregen belül találhatók, viszont ha ezek kívülre, a hasüregbe kerülnek, akkor ott minden menstruáció alkalmával, ciklikusan aktiválódnak és panaszokat okozhatnak” – magyarázza dr. Dobó Noémi specialista, aki több mint tíz éve foglalkozik endometriózissal. A szakértő szerint számtalan teória létezik arra, mi áll a betegség hátterében. „Ma a leginkább elfogadott az, hogy retrográd menstruáció alakul ki, ami azt jelenti, hogy a menstruációs vér a hasüregbe kerül, ahol meg tud tapadni, és így hozza létre az endometriózisos szigeteket.”

A betegséggel járó panaszokat és a sokszor bénító fájdalmat az okozza, hogy az endometriózisos szigetek körül gyulladás alakulhat ki, de a mélyen infiltráló endometriózis esetében – amikor a hashártyán belül több mint öt milliméter mélyen jelennek meg a méhnyálkahártya-szerű szövetek – hegesedéseket, összenövéseket is okozhat. Ezenfelül az endometriózisnak van még egy típusa, ezt adenomiózisnak hívják, ilyenkor az endometriózissejtek a méh izomzatában jelennek meg – teszi hozzá Dobó Noémi.

Jelenleg az endometriózist csak laparoszkópos műtéttel lehet minden kétséget kizáróan diagnosztizálni. „Akkor tudjuk megállapítani, hogy milyen súlyos a betegség, ha feltárjuk a kismedencét, és megnézzük, hogy milyen szerveket érint az endometriózis” – mondja a specialista. Az endometriózis tünetei nagyon szerteágazók, éppen ezért tarthat sokáig, akár évekig is, mire beigazolódik, hogy valaki endometriózissal küszködik.

„A leggyakoribb tünet a fájdalmas menstruáció, emellett lehet még fájdalmas vizelet- és székletürítés, fájdalmas szexuális együttlét, meddőség és krónikus kismedencei fájdalom is, és mivel a kismedencében nemcsak női szervek vannak, hanem a bélrendszer, húgyhólyag, húgyvezeték is, ezért az endometriózis ezeket is érintheti. Sajnos volt olyan beteg, akinek akkor fedezték fel a húgyvezeték endometriózisát, amikor már nem működött az egyik veséje. Tehát vannak olyan betegek, akik nem is feltétlenül nőgyógyászati problémákkal keresnek meg minket, hanem az urológus, gasztroenterológus irányítja őket hozzánk” – részletezi a specialista. Szerinte ezért is fontos felhívni a figyelmet arra, hogy bár az endometriózis egy jóindulatú elváltozás, visszafordíthatatlan károkat is okozhat.

A diagnosztikát az is késleltetheti, hogy sokan hiába fordulnak orvoshoz panaszaikkal vagy kerülnek mentővel kórházba, egyszerűen nem veszik őket komolyan. Éppen ezért is jött létre 2014-ben az „Együtt Könnyebb” Női Egészségért Alapítvány, 2015 márciusában pedig megszervezték az első világnapot azzal az örök érvényű szlogennel, hogy: a fájdalmas menstruáció nem normális. „Ezen azóta nem változtatunk, mert még mindig itt tartunk, hogy ezt kell magyaráznunk. Sok nő azt hallja a családjától, munkahelyén, de még az orvosától is, hogy

persze hogy fáj a menstruáció, ez a női lét velejárója, ezzel együtt kell élni, fölösleges hisztizni, csak vegyen be gyógyszert”

– teszi hozzá Salamon Adrienn, az alapítvány kuratóriumi elnöke, 2023. április óta pedig a nemzetközi World Endometriosis Society tízfős igazgatóságának tagja. Nála 27 éves korában állapítottak meg bélérintettségű endometriózist, majd később adenomiózist is. (Korábban már írtunk az „Együtt Könnyebb” Női Egészségért Alapítványról, ahogy arról az endometriózissal küszködő nőknek járó adókedvezményről is, amit a Női Ligával közösen harcoltak ki.)

Félvállról venni persze könnyű annak, aki nem szenved minden hónapban kínzó fájdalmaktól, akinek nem kell lemondania a programjait, mert az ágyból sem tud felkelni, akinek nem kell egymás után erősebbnél erősebb gyógyszereket bevennie üres gyomorra, mert a rosszulléttől napok óta egy falat nem megy le a torkán. És akkor még a hangulatingadozásokról, a fájdalmas szexről, a nehezített teherbe esésről vagy meddőségről nem is beszéltünk.

Bagatellizálni könnyű, az endometriózissal együtt élni már annál kevésbé – erről mesél most Mónika, Eszter, Kitti és Zoli.

A családunkban nincs olyan, hogy meddőség, néha egy selejtes, fekete báránynak érzem magam

Az interjúnk előtti héten Mónika elment a szokásos éves kontrollra, ezen az orvosa azt állapította meg, hogy egy év alatt duplájára nőtt az endometrióziscsomó a hegben, amit akkor szerzett, mikor császármetszést végeztek rajta 2019-ben. És bár sejtette, hogy a csomó problémás lehet, mivel minden menstruáció alatt lüktet a fájdalomtól, mégis bízott abban, hogy az orvos nem egy újabb műtétet fog javasolni.

Mónika szerencsésnek érzi magát, hiszen sok endometriózisban érintett nővel ellentétben nem kellett éveken át orvostól orvosig járnia, válaszokat keresnie, ő már nem sokkal az első komolyabb tünetek után tudta, mivel is áll szemben.

„A menstruációs fájdalmaim azután lettek rosszabbak, miután 2014 környékén abbahagytam a fogamzásgátlót. Én sosem voltam nagyon rosszul, mikor megjött, azt leszámítva, hogy már a menstruáció előtti napokban elkezd fájni a fenekem bal oldala, és ez a fájdalom kisugárzik a lábamba is, de úgy, hogy a falat tudnám kaparni. Azt hittem, hogy amiatt van, mert bal oldali csípőficammal születtem. Nem raktam össze a fejemben, hogy mindig a menstruációmkor jelentkezik ez az iszonyatos fájdalom. Végül 2014 decemberében bejelentkeztem egy magán-szülész-nőgyógyászhoz, aki diagnosztizálta az endometriózist, majd 2015 tavaszán eltávolított egy csomót a bal petefészkemből, de a fájdalmak a laparoszkópos műtét után sem csillapodtak.”

Mónika csupán néhány évvel később kezdett el kutakodni a témában, 2017 végén részt vett egy endometriózistalálkozón is, ezen sorstársai azt tanácsolták neki, ha teheti, mindenképp menjen el egy endometriózisspecialistához is. „Ő hüvelyi ultrahangot csinált, és tíz másodperc alatt megállapította, hogy végbél-endometriózisom van, valamint hogy a bal petefészkemben ismét kiújult a betegség. Öt hónappal később megműtöttek, kivágtak a végbélből egy szakaszt, a bal petefészkemet is megcsonkították, és endometriózisszigeteket távolítottak el a méhtartó szalagokról, a hüvelyemből és a húgyvezetékemről is.”

A beavatkozás után, amikor minden vizsgálat jó eredményeket mutatott, a férjével úgy döntöttek, nem húzzák tovább az időt, rögtön elkezdték latolgatni a gyerekvállalás lehetőségeit. „Mivel mindkét petevezetékem ép maradt, adtunk magunknak egy fél évet, hátha spontán teherbe esek”, a baba azonban nem jött össze. A diagnózis után ez volt a következő, amit Mónikának sok időbe telt elfogadnia. „A mi családunkban nincs olyan, hogy meddőség. Két idősebb testvérem van, nekik is vannak gyerekeik, a gyermekvállalás soha senkinek nem okozott nehézséget. Sokáig éreztem úgy, hogy selejtes vagyok, főleg az elején, amikor kiderült az endometriózis. Tudtam, hogy nehéz út vár rám, de azzal a gondolattal is nehéz együtt élni, hogy a családomban kvázi fekete bárány vagyok, akinek a családalapítás nem megy annyira könnyen. De azt gondoltam, ha természetes úton nem tudok teherbe esni, akkor mindenképp megpróbálkozunk a lombikkal.”

Nem adom fel azt a vágyamat, hogy a méhemben újra megfoganjon egy gyermek

2018 őszén be is jelentkeztek egy vidéki meddőségi centrumba, és valami szerencse folytán 2019 januárjára már kaptak is időpontot. Mónikát sem a kezelés, sem a terhesség nem viselte meg különösképpen. „Néha éjszakánként megfájdultak a műtéti hegeim, akkor aggódtam is, hogy kiújult az endometriózisom, de nem amiatt volt. Ezen kívül minden rendben volt, egészen a 36. hétig, amikor egyik pillanatról a másikra levált a méhlepény. A kislányom sürgősségi császármetszéssel született meg, és mivel súlyos oxigénhiányos állapotban jött világra, ezért elszállították egy másik kórházba, ahol hipotermiás kezeléseket kapott, de sajnos egy hónappal később elveszítettük őt” – emlékezik vissza Mónika, akinek orvosai azt mondták, hogy a történtek nem függnek össze az endometriózissal.

Azóta több sikertelen beültetésen vannak túl, felhasználták a szülés utáni négy államilag támogatott lehetőséget is, és egy ideje már az örökbefogadás is szóba került köztük. „Én már az elejétől fogva nyitott voltam erre, de még nem adom fel azt a vágyamat, hogy a méhemben újra megfoganjon egy gyermek – teszi hozzá Mónika. – Sokszor megjelenik előttem a kép, hogy bejön hozzám a férjem és az anyukám a kórházba, egy újabb és újabb műtét után, és csak a sikertelenséget látom magam körül, mintha nem lennék alkalmas az anyaszerepre.”

Az ezzel a képpel érkező rossz érzésekkel Mónikának kezdetben pszichológus, ma már pedig egy mentálhigiénés szakember segít megküzdeni. Számíthat persze a barátaira, családjára, jógaoktatójára is, amikor egy-egy negatív gondolatspirál elragadja. Az elmúlt évek megpróbáltatásai pedig nemcsak a lelkében, hanem a testén is nyomot hagytak.

„Az endometriózisműtét utáni hegek már csak halványan látszanak, a császárhegem és benne az endometrióziscsomó viszont minden zuhanyzáskor és öltözéskor emlékeztet arra, mennyi mindenen mentem már keresztül.

Megtanultam együtt élni endometriózissal, de vannak nehezebb napok, amikor elfog a rettegés, mivel ez egy krónikus betegség, tehát nincs belőle kiút, és amíg egy nő menstruál, addig bármikor kiújulhat.”

Mónikának ezeket a pillanatokat az olyan kiegészítő terápiák segítenek átvészelni, mint a női jóga, hatha jóga, amiket évek óta űz, jár természetgyógyászhoz is kranioszakrális terápiára, ismerőse ajánlására elkezdett illóolajokat is használni, valamint elvégzett egy ciklusszinkron-tanfolyamot is. „Megtanultam a ciklusommal összhangban élni, odafigyelek arra, hogy miket eszem, és a tornára is, nem mindegy ugyanis, hogy a ciklus melyik szakaszában milyen intenzíven és mit sportolunk.”

Ez egy közös ügy, amely meghatározza a mindennapjaitokat, a szexuális életeteket, és a hangulatotokat

Kitti és Zoli kilenc éve ismerték meg egymást egy táncházban, öt éve házasok, és három nyárral ezelőtt szembesültek azzal, hogy Kitti iszonyatos menstruációs fájdalmait, amelyek sokak szerint „normálisak”, az endometriózis okozza. Kitti 17 évesen egy fizikadolgozat felett görnyedve érezte azt először, hogy valami nagyon nincs rendben, annyira görcsölt, hogy képtelen volt koncentrálni az előtte heverő dolgozat kérdéseire. Hiába keresett fel a problémáival több orvost is az elmúlt években, figyelem és valódi válaszok helyett csupán azt hajtogatták, hogy egyszerűen vannak nők, akiknek jobban fáj, és ez normális. Addig-addig ismételgették ezeket a mondatokat, míg Kitti lassan beletörődött abba, hogy minden hónapban van pár nap, amikor sem aludni, sem mozdulni nem tud a fájdalomtól, és csak pár falat krumplis tészta, némi kifli vagy egy kis édesség esik jól neki.

„Már a PMS is nagyon megvisel, betompulok, nem tudok jelen lenni, és képtelen vagyok bármire is koncentrálni. Majd amikor megjön, elkezdem bevenni a fájdalomcsillapítókat, sorban egymás után, de figyelnem kell arra, hogy jókor vegyem be a gyógyszereket, mert különben abszolút hatástalanok a görcsök ellen. Ezeket úgy tudnám leírni, mintha a méhem azon erőlködne, hogy kilökje a levált méhnyálkahártyát, de nem bírja. Kitti ilyenkor csak Zolit tudja elviselni maga körül.

„Próbálom kiszolgálni, masszírozni, ha az jólesik neki, melegítem a párnákat, de azt érzem, hogy nem tudok eleget tenni.

Ha tehetném, átvállalnám a fájdalmát, de nem tudom. Nagyon tehetetlennek érzem magam, amikor látom, hogy ő szenved. Előfordult már az is, hogy azon gondolkodtam, hogy mentőt vagy háziorvost hívok, annyira rossz állapotban volt, meg sem tudott mozdulni és egyre csak sírt” – mondja Zoli, akinek nemegyszer már a munkahelyéről is el kellett kéredzkednie, hogy hazamehessen a feleségét ápolni.

Az endometriózist először Zoli hozta szóba még évekkel ezelőtt, ő ajánlott feleségének egy endometriózisról szóló honlapot, amit a tévében reklámoztak. Kitti végül a férje unszolására bejelentkezett az ország egyik legjobb endometriózisspecialistájához egy vidéki magánklinikára. „Belém égett az a pillanat, épp csak élesebb lett a kép az ultrahangon, és már mondta az orvos, hogy ez endometriózis.” Kitti keserédes érzésekkel hagyta el a rendelőt. Örült, hogy végre válaszokat kapott, mégis, szembesülni az endometriózissal sem neki, sem Zolinak nem volt egyszerű. „Napokig dühöngtem, elképesztő mérges volt minden orvosra, akiknél korábban jártunk.

Nekem több idő kellett, hogy felfogjam ennek a betegségnek a súlyát, nem is tudtam kellőképp ott lenni Kitti mellett, amikor magába zárkózott a diagnosztika után”

– teszi hozzá Zoli. „Mióta az eszemet tudom, attól féltem, hogy nekem valami női jellegű problémám lesz, és lett is. Sok minden kavargott bennem akkor, betegnek éreztem magam, és csak az járt a fejemben, hogy gond van velem. Úgy éreztem, hogy én ezt nem érdemlem meg, hiszen egészségesen élek. Aztán egy hónap után elegem lett, választhattam, vagy siránkozom tovább, vagy elkezdek cselekedni” – mondja Kitti.

Kapsz tippeket, de a saját bőrödön kell kísérletezned

Kitti ezután belevetette magát az alternatív gyógymódok világába: próbált már CBD olajat, járt manuálterapeutához, három hetet töltött egy vidéki gyógyfürdőkórház nőgyógyászati részlegén, és bár sosem rajongott a kardióedzésekért, vérkeringést fokozó hatása miatt elkezdett futni. Legújabban a kurkumával kísérletezik, amit gyulladáscsökkentő hatása miatt ajánlottak neki, valamint február óta pszichológushoz és talpreflexológushoz is jár – ez utóbbiak váltak be Kittinek eddig legjobban.

Mindenképpen pozitív, hogy ma már sokféle alternatív lehetőség létezik, hiszen így mindenki megtalálhatja a számára legjobbat. Ám ezek kipróbálása nemcsak időigényes és költséges, hanem kockázatos is lehet Kitti szerint: „Az az egyik legrosszabb az endometriózisban, hogy számtalan dolog van, ami a nők ciklusát, a hormonháztartás normális működését és a teherbe esését segíti, de amit endometriózis mellett nem vagy csak a betegség súlyosabbá válása árán lehet alkalmazni. Méhpempő, barátcserje, Aviva torna, női jóga – ezeket egy endometriózissal küszködő nőnek kockázatos bevállalnia, mert lehet, hogy rontanak a helyzeten. Kapsz ugyan tippeket, de a saját bőrödön kell kísérletezned” – mondja Kitti.

Ugyanúgy érinti Zolit is, mint engem, csak másképp

„Nagyon nehezen, sőt inkább nem beszéltem az endometriózisról, talán Zolival együtt 3-4 ember tudott róla. Azután lett csak könnyebb, miután elvállaltunk egy endometriózisról szóló fotós projektet, amely az Ahogyzsófilátja Facebook-oldalán jelent meg” – mondja Kitti.

A szexualitáshoz vagy a mentális betegségekhez hasonlóan az endometriózis is tabutéma. Kitti szerint hosszú út vezetett odáig, hogy ő is úgy érezze, bármikor, bármit elmondhat Zolinak, hiszen egy olyan generáció tagjai, amelynek tagjait úgy neveltek, hogy még házastársak között sem divat szóba hozni ilyen jellegű problémákat.

„Ma már minden apró részletet tud rólam, arról is, mikor milyen a menstruációm, és tudom, hogy ő ettől nem tekint engem kevésbé nőnek. Az endometriózis egy olyan dolog, amely meghatározza a mindennapjaidat, a hangulatodat, a szexuális életeteket.

Egy közös ügy, ami ugyanúgy érinti az ő életét is, amikor ott áll felettem, és nem tudja, hogy mitévő legyen, hogy tudna nekem segíteni. Őt is ugyanúgy érinti, mint engem, csak másképp” – teszi hozzá Kitti.

És ha már szóba került a szex, az endometriózis egyik jellemző tünete a fájdalmas együttlét is, amit Kittiék is megtapasztaltak. „Elég nehéz volt megélni mindkét részről, elég őszinték vagyunk egymással, de erről néhány hétig én mégsem beszéltem Zolinak, szerintem még magamnak is bizonygattam, hogy majd jobb lesz, ez csak átmeneti. De nem lett jobb, elkezdtünk beszélgetni róla, de megoldásra igazából nem jutottunk. Orvossal beszéltem is erről, aki említette, hogy okozhatja ezt az a csomó is, amit ki tudna szedni a műtét során, de a méhemen lévő terület is, ami viszont a műtéttel sem távolítható el” – mondja Kitti, majd azt is hozzáteszi, hogy az utóbbi néhány hónapban már nem jellemző a fájdalom, előfordul még néha, de sokkal kisebb mértékben és kevesebbszer.

Három év küzdelem, speciális étrendek és különféle alternatív kezelések mellett Kitti szerint az elmúlt egy évben olyan szinten rosszabbodott a helyzet, hogy bár szerette volna elkerülni a műtétet, lehet, hogy mégis az lesz a megoldás. „Az is előfordult, hogy hajnali fél hatkor kellett lemondanom egy reggeli munkát. Egyszerűen nem tudtam elmenni, mivel nem aludtam semmit előző éjszaka, hiába vettem be gyógyszert, nem használt semmit. Most jutottam el arra a pontra, hogy erősen latolgatom a műtétet, mert ezt így nem bírom tovább, de közben tartok is tőle. Félek, ha egy műtét van, akkor az úgy gördül tovább, hogy még többre lesz szükség.”

A menstruáció ennél a betegségnél olyan, mintha Damoklesz kardja lebegne az ember feje fölött

Eszter már elmúlt harmincéves, amikor először műtötték endometriózis miatt. Nem sokkal utána a párjával úgy döntöttek, hogy kisbabát szeretnének. Nagy izgatottsággal vágtak bele a lombikkezelésbe, de rögös volt az út, amely a kislányuk megszületéséig vezetett.

„Csodálatos az első ultrahang, amikor látod, hogy ott van, hallod, hogy dobog a szíve” – mondja Eszter, aki kicsivel több mint egy évvel ezelőtt adott életet kislányának egy fővárosi klinikán. Hiába élt át ő is sokáig borzalmas fájdalmakat, amikor menstruált, szedett erős gyógyszereket, ült végig koncertet, mert a görcsök miatt képtelen volt állni, és járt ügyeleten a fájdalmaival, a gondolat, hogy ő is endometriózissal küzdhet, először csak 36 éves korában fogalmazódott meg benne, amikor is egy közös kampányon dolgozott Salamon Adrienn-nel.

„Akkor szeptemberben elmentem egy endometriózisspecialistához, akit Adrienn ajánlott, és a doktornő egy nyolc centiméteres csokoládécisztát talált a jobb oldali petefészkemben és egy többrekeszes kisebbet a balban. Ott omlottam össze a rendelőben, mikor kiderült, hogy endometriózisom van. Felhívtam a szüleimet, és sírtam nekik a telefonban, nagyon megijedtem, hogy nem lehet majd gyerekem. Teljesen magam alatt voltam, amúgy is krízisekkel teli két év volt mögöttem, elvesztettem mindkét nagymamámat, nehezen hevertem ki egy csúnya szakítást, és akkor még jött ez a lesújtó hír az egészségemről is” – idézi fel Eszter.

A diagnózis után a műtét szervezése volt az első lépés, hiszen nem volt kérdés, hogy a cisztákat mihamarabb el kell távolítani. Egy sor vizsgálat következett, amelyek során kiderült, hogy Eszternek adenomiózisa is van, valamint az is, hogy az endometriózis nem bélérintettségű – ez fellélegzés volt, hiszen az további, bonyolultabb műtétet jelentett volna. Esztert két hónappal később megműtötték egy magánklinikán, a jobb petefészkéből kivették a cisztát és a bal petefészkét is kitisztították.

„Ezután elkezdtem újra felépíteni magam, már a műtét előtt felkerestem egy pszichológust, hogy felkészüljek a beavatkozásra, kifejezetten olyan valakit, aki szintén endometriózisban érintett.

Vele folytattam a terápiát, amely során foglalkoztunk a nőiesség kérdésével is. Azóta úgy gondolom, ha egy betegség a női szerveket támadja, akkor az ezzel is összefügghet, tehát érdemes megvizsgálni, mennyire tudjuk megélni a nőiességünket” – mondja Eszter, aki ekkor már ismerte a kislánya édesapját. Vele bő egy évvel később, egy túrázás közben merült fel először a gondolat, hogy talán itt lenne az ideje a családalapításnak. Persze tudták, hogy számolniuk kell azzal, hogy az endometriózis miatt a spontán teherbe esés esélye kevesebb, mint egészséges párok esetében, orvosuk javaslatára egy rövid ideig mégis próbálkoztak.

Eszter felhagyott a fogamzásgátlóval, speciális nőgyógyászati tornára járt, valamint bejelentkezett egy vidéki rehabilitációs központba is, amelyben kifejezetten olyan nőgyógyászati kezeléseket kínálnak, amelyek csillapítják az endometriózis okozta gyulladásokat és tüneteket. Mindeközben bejelentkeztek egy fővárosi állami klinika asszisztált reprodukciós központjába is, hogy legalább már a helyük meglegyen a várólistán, ha mégis úgy döntenek, hogy ezt az utat választják.

„Az elején kicsit sem volt egyszerű. Annak idején a műtét után ugye le kellett állítani a menstruációmat, szünetmentesen szedtem fogamzásgátlót, amit a családtervezés miatt nem sokkal korábban abbahagytam. A menstruációmmal együtt fokozatosan a fájdalom és a görcsök is visszatértek. Közben felmerült, hogy esetleg tág az egyik petevezetőm, ami terhesség esetén veszélyeztetheti az embriót, tehát meg kellene műteni, de az MR végül ezt nem igazolta. Majd sajnos kiderült, hogy néhány menstruáció alatt már vissza is jött az endometriózis, egy csokoládécisztát találtak a bal petefészkemben, de szerencsére annyira pici volt, hogy nem befolyásolta a kezelést. És még antibiotikumot is kellett szednem egy baktérium miatt, mielőtt elkezdték a stimulációt” – részletezi Eszter, aki a kezdeti megpróbáltatások után elsőre teherbe esett.

Az örömöt azonban hamar felváltotta a szomorúság, Eszterék ugyanis az első ultrahangon azzal szembesültek, hogy üres a petezsák. „Ez akkor természetesen nagyon rosszul érintett, de a doktornő azzal nyugtatott, hogy sajnos gyakori eset, minden negyedik terhességnél megtörténik, általában nem jó minőségű az embrió.” A rossz hír után Eszternek két lehetősége volt: műtéti beavatkozás, vagy hogy a természetre bízza. Ő az utóbbit választotta. „A vetélés fizikailag és lelkileg is nagyon fájt, ez egy érzelmi mélypont volt. Nagyon rossz várakozni,

és tudtam, hogy várnunk kell két ciklust, nekem pedig újra és újra menstruálnom kellett, ami fájdalmakkal járt. És persze féltem attól is, hogy minden egyes menstruációval romlik az állapotom. A menstruáció ennél a betegségnél olyan, mintha az ellenséged lenne.

Damoklesz kardja lebeg az ember feje felett, miközben normális esetben ez a világ egyik legtermészetesebb dolga, ami azt jelzi, hogy jól működsz és egészséges, termékeny nő vagy.” Esztert ez idő alatt párja, családja és az asszisztált reprodukciós centrum lelkésze támogatta, és sok erőt merített az intézményben tartott terápiás foglalkozásokból is.

Három ciklussal később sor került a második beültetésre, majd kilenc hónappal később Eszterék kislánya császármetszéssel érkezett a világra. Eszter a kislánya születése óta is rendszeresen jár kivizsgálásra, amelyek mind kedvező eredményeket mutatnak, a terhesség és a szoptatás jótékony hatásaként ugyanis az endometriózisszigetek és az adenomiózis – centiméterekben mérhetően – összezsugorodtak. A beszélgetés végén azt mondja, ő úgy tekint a lombikra, mint bármely más orvosi kezelésre. „Ez ugyanolyan terápia, mint például egy cukorbeteg esetében az inzulin. Az is egy hormon. Kisegítettük picit a természetet, hogy megszülethessen a kislányom.”

Egy endometriózissal küszködő nő tíz évből egyet elveszít a betegség miatt

Eszterhez hasonlóan sokan megrémülnek, kétségbeesnek, amikor először szembesülnek azzal, hogy endometriózisuk van, hiszen a köztudatban az endometriózis egyet jelent a meddőséggel. Pedig Salamon Adrienn szerint a betegek nagyobb százalékának sikerül természetes vagy mesterséges úton teherbe esnie endometriózis mellett.

Azt, hogy egy páciensnél mekkora az esély a spontán teherbe esésre, a műtéti beavatkozás után kiszámolt endometriózisfertilitási indexszel állapítják meg. „Ez az index több szempontot is figyelembe vesz, a nő életkorát, hogy volt-e korábban már terhes, milyen szerveket érintett az endometriózis, átjárhatók-e a petevezetők, és azt is, hogy petefészkek milyen állapotban vannak.

Ez alapján döntjük el, hogy van-e esély a spontán teherbe esésre, tehát hagyjuk a beteget próbálkozni, vagy egyből egy asszisztált reprodukciós eljárást javaslunk” – magyarázza Dobó Noémi.

A meddőség mellett fontos külön kitérni a tabusítás témájára is.

A menstruáció – bár már talán kevésbé, de – még mindig tabutéma, így a vele járó kellemetlenségekről, a kibírhatatlan fájdalmakról, és ezáltal az endometriózisról is sokan hallgatnak. Ezt a hallgatást akarja megtörni az Eltűnt napok című kötet is, amit Salamon Adrienn közösen írt dr. Bokor Attila szülész-nőgyógyász endometriózisspecialistával. A kötet címét egy korábbi, szintén Eltűnt napok néven futó kampány adta. „Ennek a címét az ügynökségünk kreatív igazgatója találta ki, aki egyébként matematikus is, és kiszámolta, hogy egy endometriózissal küszködő nő tíz évből egyet elveszít a betegség miatt” – mondja Salamon Adrienn.

A tabusítás másik negatív hatása az, hogy sok nő beletörődik abba, hogy minden hónapban van egy-két hét, amikor a betegség, és azzal érkező fájdalom korlátok közé szorítja az életét, hiszen ez „normális”. Ezen akar változtatni a Lucy névre keresztelt applikáció, amelyet a Női Egészségért Alapítvány kérésére fejlesztettek ki. A Lucy – amely nem mellesleg egy európai kutatás része is – hasonlóan működik, mint bármely más menstruációs ciklust követő naptár, attól lesz extrább, hogy jelez, ha a betáplált adatok alapján azt állapítja meg, hogy endometriózis állhat a tünetek hátterében. Salamon Adrienn szerint a Lucy „segít abban, hogy el merjük hinni, hogy tényleg nem oké, amit hónapról hónapra átélünk, és így az orvoshoz is felkészülten érkezhetünk. Ugyanis az applikáció egyik funkciója például egy oldalban összegzi a tüneteket, így (talán) az orvost sem kell arról győzködni, hogy a fájdalmaink validak, nem pedig csak beképzeljük őket.”

A tabuk ledöntését már iskoláskorban fontos elkezdeni, így megelőzhető a nagyobb baj, akár az is, hogy sokan csak felnőttkorukban, évekig tartó küszködés és sorozatos csalódások után szembesüljenek azzal, hogy kezeletlen endometriózis miatt nem tudnak teherbe esni. „Sokszor tapasztaljuk azt, amikor iskolákban adunk elő, hogy már 10 éves lányok is menstruálnak, 4-5 évvel korábban, mint az előző generációk. Ez azt is jelentheti, hogy tizenhat éves korukra már súlyos, akár bélérintettségű endometriózis is kialakulhat náluk.

A szülőket kell győzködnünk arról, hogy nem oké, ha a gyerekük havi három-négy napot hiányzik az iskolából, mert a fájdalomtól felkelni sem tud. Mire ők azt reagálják, hogy nekik is fájt. Igen, de ők elkezdtek menstruálni 15 évesen, majd szültek két-három gyereket huszonévesen, így az endometriózis, ami valószínűleg nekik is volt, nem tudott olyan mértékben elfajulni.

De azoknak a lányoknak egy része, akiknek már tízévesen megjön, csak 30-35 évesen tervez majd családot alapítani. Viszont, ha kezeletlenül marad az endometriózis, akkor fennáll az esélye annak, hogy nem fognak tudni szülni” – teszi hozzá Adrienn.

A menstruációs fájdalmakat igenis komolyan kell venni, ahogy azt is, hogy szervezetüknek ilyenkor mire van szüksége. Salamon Adrienn szerint sok endometriózissal küszködő nőnek segít, ha bizonyos élelmiszereket kiiktatnak az étrendjükből. „Kutatások ajánlják a vörös hús, cukor és finomított szénhidrát kerülését, valamint mi javasoljuk a glutén és a tejtermékek elhagyását is, attól függően, hogy kinek milyen érzékenysége van. És bár erre semmilyen evidenciaalapú bizonyíték nincs, a betegek és a szakértők is azt tapasztalják, hogyha ezeket elhagyják, akkor három-hat hónapon belül enyhülhet a fájdalom, és a tünetek akár teljesen meg is szűnhetnek.”

A tudatos étkezés mellett több alternatív terápiáról is szó esett a cikkben, ezeknek Dobó Noémi szerint abszolút van létjogosultságuk. „Egy jól megválasztott diéta vagy testmozgás csökkentheti a panaszokat. Én mindenkit arra buzdítok, amikor műtétre készülünk, ha addig szükséges,

akkor nyugodtan próbáljon ki valamilyen alternatív módszert. Viszont azt nem lehet kijelenteni, hogy ezek mindenkinek egyértelműen beválnak és azt sem, hogy egyenértékűek egy gyógyszeres terápiával”

– teszi hozzá Dobó Noémi.

Jelenleg is több endometrióziskutatás zajlik világszerte, időről időre pedig felcsillan a remény, hogy valódi áttörés várható a diagnosztizálásban, ahogy abban is, hogy megtalálják a betegség okát. A legtöbb kutatás azonban még kezdetleges fázisban van, még csak állatokon kísérleteznek, így évekig eltarthat, mire igazolódik a különböző ellenszerek, gyógymódok működőképessége.

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.