Sokan nem is gondoljuk, hogy a menstruációra pozitívan is lehet gondolni

A „havibaj” évszázadok óta tabu, szégyelljük, undorodunk tőle, rejtegetjük, hiszen így tettek anyáink és nagyanyáink is. Sokan nem is gondoljuk, hogy a menstruációra pozitívan is lehet gondolni, vagy legalább beszélgetni róla, foglalkozni vele, sőt megismerni, mindez hogyan hathat az egész hónapunk, életünk, táplálkozásunk, egészségünk, szexualitásunk ritmusára.

A mai fiatal női korosztály végletekben gondolkozik a témáról. Néhányunkban megmaradt az anyáinknál látott szégyenérzet, a tisztátalansággal, undorral összefüggő szemlélet, míg mások közelében volt egy-egy jó fej nagymama, apa vagy anya, aki elmagyarázta, hogy mi is történik vele. A mai harmincas-negyvenes generáció már talán nem kőkeményen tabusított menstruációs tudattal nőtt fel, fiatal nőket kérdezve mégis az derül ki, hogy napjainkban is rengeteg rossz érzés, undor, szégyen és még több értetlenség, tévhit kapcsolódik a női test működéséhez. Nem tudjuk pontosan, mi a vér, teherbe eshetünk-e a menzesz idején, mit üzennek a hangulatváltozások, a ciklusok hossza, pedig ennek mindnek nagy hatása van az életünkre.

Miért tabu?

Számos kultúrában tabu a havivérzés, ősidők óta elkülönítik, bizonyos tevékenységektől eltiltják, szélsőséges esetekben rejtegetik a menstruáló nőket. Mindenhol másképp, de az egyes népszokásokat végignézve szinte mindenütt negatív kapcsolódások alapján kezelik a női vérzést. A zsidó vallás például szigorúan tiltja a szexuális együttlétet a nők menstruációja idején, sok népszokás szerint nem dolgozhatnak ilyenkor, vagy nem mehetnek iskolába, esetleg nem főzhetnek.

Vannak persze ellenpéldák is: az őslakos indiánoknál szent női erőt jelképez a menstruációs vér, a nők egy sátorban, közös meditációval és szertartásokkal ünneplik ezeket a napokat. Olyan is van, ahol az első menstruációt megünneplik, ehhez kapcsolják a felnőtté válás amúgy sok más vallásban és kultúrában is megtalálható rítusát.

Jó néhány más női témához képest ebben a kérdésben sokkal lassabban lazulnak a tabuk. A világban mégis egyre nyitottabb párbeszéd folyik a menzeszről. Indiában, ahol sokáig még a nyugati világnál is nagyobb tabu övezte a havivérzést, pár éve egy fiatal nő, Aditi Gupta készített egy edukációs képregényt fiatal lányoknak. Nemcsak a vérzést, hanem sok más testi változást magyaráz meg a serdülőkorral kapcsolatban a gyerekek nyelvén. A Menstrupedia elképesztő változásokat hozott a térségben, majd egyre több nyelvre fordították le, magyarul is letölthető.

Itthon erről is lassabban kezdünk el szemlesütés nélkül beszélgetni. Minden, a témában kérdezett szakértő úgy véli, hogy a tabu megtörését a serdülőkori oktatásnál kellene kezdeni. Egyik fontos úttörője a témának Hoppál Bori, aki Az én testem című könyvében tanítja arra a tinilányokat és a szüleiket, hogyan kellene a vérzésről nyíltan beszélni. Megérteni, hogy nem egy „évezredes átokról”, hanem a mindennapi élet velejárójáról van szó, amit megismerni, megérteni, kimondani kell, nem undorodni tőle. Könyvében egyszerűen magyarázza el, mi miért van, és tisztázza azokat a tévhiteket is, amikkel sok mai felnőtt nő is együtt él. Elmondja, hogy a menstruációs vér nem mérgező; nem jelent bajt, mint más típusú vérzés; hogyan és hol kell mosakodni, betétet használni; mit tegyen, ha fáj. Gyakran felnőttként is nehéz feladat megérteni a dolgok kettősségét: a fájdalom és a vér bajt jelez általában, de nem mindig. Hoppál könyvét olvasva kiderül, hogy az ellentmondásokat is csak úgy értethetjük meg a gyerekekkel vagy épp egymással, ha beszélgetünk róluk: úgy, ahogy vannak.

A tabuk lazításának leghatékonyabb csatornája a közösségi média lehet. Egyre több külföldi oldal foglalkozik a nőiséggel kapcsolatos tabuk megdöntésével, itthon azonban még alig páran kezdtek el nyilvános csatornákon beszélni minderről. Az elsők között volt Cserháti-Herold Janka, aki a hormonmentes fogamzásgátlás terén nyitott kapukat, illetve fontos edukációs tréningeket tart termékenységtudatosság témában a Health What Else program is.

Minél többet tanulunk a saját biológiánkról, annál inkább megértjük, hogyan hat ki az életünkre

A számomra legérthetőbb módon a Ciklusmesék instaoldal fogalmazta meg, hogyan kellene megváltoztatnunk a menstruációnkhoz, ciklusunkhoz való viszonyunkat. Először nem értettem, egy magamforma harmincas nő miért tesz fel magáról videókat, amiken egyedül táncol a szobában. Aztán megismertem a ciklikus körforgást középpontba állító ciklustudatosság elvét, amely a női lét mozgatója, nem a vérzésre és a vele járó kellementlenségekre koncentrál. A tánc pedig e fázisok megélésének egy formája, így szépen ékelődik egy többpillérű rendszerbe, amelyen keresztül a Ciklusmesék oldal nagyon röviden, érthetően, természetesen magyaráz el sok mindent, ami bennünk van, de nem biztos, hogy értjük is.

Szőllősi Nóra, az oldal tulajdonosa, három éve foglalkozik aktívan a témával. „Előbb azt érdemes megérteni, mi a menstruációsciklus-tudatosság. Ezen elv mentén a ciklus jeleiből a saját termékenységünket ismerhetjük meg. Ugyanis nem úgy van, ahogy a tankönyvekben, nem mindenki ovulál a ciklusa tizennegyedik napján, éppen ezért a termékenységi ablaka (az a pár nap, amikor termékeny), ami az ovulációt megelőző 5-7 napot jelöli, nem esik mindenkinek ugyanakkorra.

Még mindig rengeteg a tévhit, de a helyzet változik – mondja Szőllősi Nóra. – Magam sem tudtam harmincéves koromig, mi az a menstruációs ciklus, ezt az anyukáink nem tanították nekünk, mert ők sem ismerték.” Általában annyit tudunk, hogy vérzünk, aztán termékenyek vagyunk, majd megint vérzünk. Minél többet tanulunk a saját biológiánkról, annál inkább megértjük, hogyan hat ki ez az egész az életünkre, és beszélni is könnyebb lesz róla. Mindez persze csak abban az esetben igaz, ha valaki nem szed hormonális fogamzásgátlót. Fontos hangsúlyozni, hogy az egy mesterséges állapot, a ciklus- és termékenységtudatosságnak pedig az a lényege, hogy a ciklus természetesen folyik.

Beszélgettünk arról is, melyik nem számára nagyobb tabu a menstruáció. „Tény, hogy még mindig sok negatív komment érkezik férfiaktól, mégis az a tapasztalat, hogy a nőknél lazábban kezelik ezt a témát. Egy internalizált szégyen és nőgyűlölet van bennünk, egymást alázzuk meg. A szüleink is ezt csinálták, hiszen ők is ezt kapták otthon. Ők eleve mártírszerepbe helyezték magukat, ez volt a társadalmi elvárás, nem foglalkoztak a saját mentális és fizikai egészségükkel.” A változás Szőllősi Nóra szerint sok kicsi dologban érhető el, és nem az a cél, hogy imádjuk a témát, csak hogy normalizáljuk. „Hozzá kell tenni, hogy csak annak könnyebb egy pozitív attitűdöt képviselnie, akinek könnyű dolga van ezzel, akit nem aláztak meg, vagy nem volt súlyosan fájdalmas a menstruációja.”

Ez az élet velejárója, amelynek a közreműködésével azok a férfiak is a világra jöttek, akik fel vannak ezen háborodva. Azoknak az anyukája, akik nem képesek ezzel mit kezdeni, valószínűleg mindent megtett azért, hogy eltitkolja a menstruációját, sosem láttak véres tampont – sőt, talán még azt is mondták nekik, hogy ez a nők átka. Anyák és lányok, anyák és fiúk egymást nevelik ebbe a habitusba.” Szőllősi Nóra elmondta, hogy a témában folyó beszélgetések többségében kiderül, hogy valamilyen trauma kapcsolódik hozzá, amivel bűntudatot, szégyent, undort kapcsoltak a menstruációs vérhez már kisgyerekkorban. Tapasztalata szerint viszont a férfiak és fiúk legalább annyira nyitottak ezeknek az ellenérzéseknek a normalizálására, mint a nők, a tévhittel ellentétben a legtöbbjük nem is undorodik ettől, és még a menstruáció alatti szexuális együttléttel sincs bajuk.

Hogyan lehet ciklustudatossá válni?

Szőllősi Nóra szerint a szemléletmód lényege, hogy nem a menstruációra helyezzük a fókuszt. A középpont az ovuláció, a peteérés, ez pedig a női egészség indikátora. Van erre egy szép analógia is, amely szerint

a peteérés a belső nyár, az azt megelőző szakasz a tavasz, ezt az ősz követi, a menstruáció pedig a tél.

Ha ez a középpont csúszik vagy eltűnik, az egy fontos jele annak, hogy valami nincs rendben – talán csak nagyon sok stressz ér, vagy nem mozgunk eleget, esetleg emésztési problémáink alakultak ki.

A trükk egyszerű: figyelnünk kell magunkat, a testünk és a hangulatunk apró jelzéseit, ehhez elég egy telefonos applikáció, de jó egy napló is. Mindennap leírunk pár dolgot arról, hogy aznap milyen fizikai, mentális, érzelmi állapotban voltunk: ma egész nap éhes voltam, fájt a fejem, nem kívántam a szexet, vagy épp valamilyen folyást tapasztaltam, bármi. Ha ezt megcsináljuk három egymás utáni cikluson át, aztán pedig összehasonlítjuk ugyanazokat a napokat minden hónapban, szinte biztos, hogy felfedezünk mintázatokat. Innentől tudhatjuk, hogy például bizonyos szakaszokban jólesik futni, máskor csak valami csöndesebb sportra lesz szükség. Ez később abban is segíthet, hogy észrevegyük a minta megborulását, vagy abban, hogy ennek fényében válasszunk fogamzásgátló módszert.

Ha megtanuljuk, hogy a menstruáció előtti szakaszban befelé fordulóbbak, érzékenyebbek vagyunk, akkor előre tervezhetünk. Sorsdöntő munkahelyi meetingeket vagy nagyobb beszélgetéseket nem akkorra időzítünk. Ha meg nem tehetjük máskorra, akkor egyszerűen elfogadóbbak leszünk saját magunkkal, hogyha az ilyen helyzetben nem teljesítünk a maximumon. Lehet, hogy egy nagy sértődés jogos, de sokkal jobban fogjuk tudni tisztázni később. Ilyenkor jobb átgondolni, nem azért bántódtunk-e meg valamin ennyire, mert a ciklusunk épp ott tart, ahol érzékenyebbek lehetünk. Ha igen, akkor dönthetünk úgy, hogy ezt nem most, hanem egy alkalmasabb időszakban tisztázzuk. Ezek a visszafogott periódusok ugyanis később megtérülnek: a ciklus következő szakaszában valószínűleg sokkal nagyobb lesz a teherbírásunk. Lehet, hogy nem tudunk 365 napig ugyanazon az energiaszinten pörögni, de a lassabb időszakokat kompenzáljuk.

Ez természetes: biológiailag másként vagyunk felépítve, így nem is működhetünk ugyanúgy.

Épp ezért gondolja úgy Szőllősi Nóra, hogy a változást csak kicsiben és korán lehet elkezdeni: bármilyen fizikai állapotunkról nyíltan kellene beszélgetnünk a gyerekünkkel. Ehhez pedig ajánlatos lenne változtatni a mai szülővé váló generáció hozzáállásán. Akik elkezdenek tudatosabban foglalkozni a ciklusukkal, azt mondják: biztonságos, megérkezéshez hasonló érzésük lesz. Olyan, ami addig nem volt meg, és megmérgezte az életük több részét, többek között a szexuális életüket és a párkapcsolatukat.

Azelőtt nem értették: miért magas a libidójuk az egyik héten, és tűnik el a másikon? Miért energikusak olykor, máskor meg érthető ok nélkül fáradtak? Miért mennek végig ilyen végleteken egy-egy ciklus alatt? Ahogy egyre jobban megismerik magukat, ezek a fogaskerekek egyszer csak összeállnak, és megértik, hogy mindennek oka és jelentősége van. A következő lépés ezután, hogy ezt a tudást megbeszéljék a partnerükkel – csak akkor tudjuk elmagyarázni, mi van velünk, ha mi magunk is értjük.

„Nekem ezzel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy nagyon sok férfi nyitott, sőt szeret is foglalkozni a témával. Ismerek olyan nőt, aki ezt már profin alkalmazza: a naptárja szinkronizálva van a férjéével, így ő is látja, mikor milyen szakaszban van, ezáltal sok mindenre magyarázatot kap. Tudja, hogy mikor kell a másikat békén hagyni, és mikor lehet valami fontos közös projektbe belefogni, vagy csak megkérdezni: most mire volna szükséged?” – mondta Szőllősi Nóra.

A ciklustudatossággal foglalkozó szakértők persze nemcsak azért hívják fel minderre a figyelmet, hogy általánosan megértőbbek legyünk magunkkal, és boldogabbá váljunk, hanem azért is, mert sokan szenvednek olyan női betegségekben, amelyek a ciklusból olvasható, apró jelekből fedezhetők fel idejében. Sorozatunk következő részében ezért a fájdalmas menstruációval és a hozzá kapcsolódó betegségekkel foglalkozunk majd.