Az esküvőnk után két hónappal már fent volt egy szexpartnerkeresőn

Hogyan lehet a monogámiát újradefiniálni egy olyan korban, ahol 75 millió felhasználó vár partnerre a Tinderen, a Pornhubnak több felhasználója van, mint a Netflixnek, viszont a házasság szentsége is tartja még magát? A régi párkapcsolati sémáink már nem működnek, a paradigmaváltás még várat magára – talán emiatt is van az, hogy a hűséggel összefüggő dilemmákra ennyire eltérő válaszokat adunk. Ezt bizonyítják azok a nők és férfiak is, akik elmesélték, miért léptek félre a párkapcsolataikban, és mit kaptak egy-egy affértól. Mások pedig azt, hogy miért ragaszkodnak annyira a monogám modellhez, és milyen érzéseket hozott fel bennük, amikor megcsalta őket a partnerük. (A szereplők kérésére a nevüket és a foglalkozásukat megváltoztattuk.)

A mostani kivételével az összes faszimat megcsaltam

„…volt, hogy többször is. Ezekben erősen kijöttek a kötődési problémáim, képtelen voltam olyan kapcsolatot építeni, ahol nem éreztem kényszert arra, hogy új impulzusokat keressek.”

Zsófia 26 éves, egy nemrég alakult budapesti zenekar tagja, és azt mondja, eddig jól körülhatárolhatóan kétféle kapcsolata volt: egy-két komoly, és több olyan, ami részéről inkább hasonlított egy szorosabb barátságra. Jellemzően az utóbbiakban is lépett félre. „Az összes megcsalásomban benne volt, hogy nem éreztem igazán jól magam ezekben a kapcsolatokban, unatkoztam. Amikor azt éreztem, hogy irányítani akarnak, ez volt a legegyszerűbb megoldás: szexelni mással, majd szakítani. Volt, hogy két hete jártam egy fiúval, amikor megcsaltam.”

Mivel Zsófia szerint a félrelépései nyilvánvaló tünetei voltak a kötődési problémáinak, bűntudatot sem érzett igazán miattuk, sőt a lelke mélyén kicsit büszke is ezekre a rapid szexkapcsolatokra. „Nekem nagyon egészséges a viszonyom a saját szexualitásommal.

Ha valaki megtetszik, miért ne akarnám megkapni azt, amit akarok, és élvezni a csábítás játékát?”

Azért belátja, van ebben egy adag önzés is, amit az egyke gyerek komplexusával magyaráz. Saját meghatározása szerint amíg nem érez valaki elköteleződést, addig félreléphet, ezt nevezi morális szabadságnak.

Jelenleg egy három éve tartó stabil párkapcsolatban él – az első olyanban, amiben száz százalékig hűséges. A párja ismeri Zsófia előéletét, ezért abban állapodtak meg, hogy időnként átbeszélik a kapcsolatukban felmerülő kételyeket. „Hiszek én a monogámiában, csak abban nem, hogy ezt ráerőltessük olyan kapcsolatokra is, amik igazából nem működnek. Mondjuk azt tényleg nem tudom elképzelni, hogy tíz-húsz év után valami ne menjen félre. Bármibe fogadok, hogy ha most kimennénk az utcára, nem találnánk olyan embert, aki ilyen időtávon ne szexelt volna félre.”

Inkább maradok egyedül, mint hogy egy hűtlen társam legyen

Tizenöt év különbséggel kétszer hangzott el az életében az a mondat, hogy „Adél, beleszerettem egy másik lányba”. Először az első nagy, kamaszkori szerelmétől, majd pár év múlva a férjétől is.

A harmincas évei végén járó, egy multinál dolgozó Adél már az egyetem utáni közös családalapításukra készült L.-lel, amikor a kapcsolatuk hetedik évében a barátja szólt, hogy beszélniük kell. „Amikor elhangzott ez a bizonyos mondat, azt éreztem, hogy kilométer mély szakadék nyílik meg alattam. Az ember, akiben a legjobban megbíztam és a legjobb barátom volt, szinte az életemet rántotta ki alólam.” Adél szerint ezután a gyászhoz hasonló fázisokon ment át, de a tagadás a szokottnál is hosszabban elhúzódott. „Kitaláltam, hogy L. mostantól a képzeletbeli barátom, aki csak a fejemben létezik, de így legalább még mindig tudok vele beszélgetni. Aztán azt mondtam, hogy csak addig kell kibírnom, amíg kiéli magát, és rájön, hogy mégis engem szeret.” Másfél év után érkezett meg a düh, ekkor minden kapcsolatot megszakított a volt barátjával.

Z. volt a második nagy szerelem az életében, akivel a harmincas évei elején összeházasodott. Adél szerint már az esküvő környékén érezhető volt, hogy valami nincs rendben. „Utólag kiderült, hogy az esküvő után két hónappal már fent volt egy szexpartnerkeresőn, és fél év múlva, a lagzink után nem sokkal lefeküdt egy másik lánnyal. Itt kimaradt a tagadó fázisom: visítva téptem szét a nadrágjait.” Majd mégis adott a férjének egy esélyt, és időt arra, hogy leásson saját maga mélyére, és dolgozzon a kettőjük közti bizalom visszaépítésén. Mivel ezt Z. nem vette elég komolyan, mégis elváltak.

„Rájöttem, hogy a megcsalással kapcsolatos érzéseim nemcsak a korábbi szerelmi csalódásomból voltak ismerősek, hanem a testvéreim megszületése miatt is. Addig abban éltem, hogy én vagyok a legjobb és legfontosabb, majd kiderült, hogy ez mostantól nem igaz. Nem vagyok annyira különleges, hogy egyedül elég legyek.”

Ahogy Adél beszél, érezhetően egyre feszültebb; bevallja, hogy tényleg szörnyen triggereli a téma. Ezért amikor a barátai mesélnek a szeretői viszonyaikról, próbálja az egyébként maximálisan liberális énjét előhúzni: mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó, ő is ezt teszi.

„Nekem nem esik nehezemre a hűség, és biztosan hollywoodias elképzeléseim vannak a párkapcsolatról, de számomra fontosabb a társam annál, mint hogy hány embert tudok szexuálisan felizgatni.

A poliamoria sokkal menőbb dolog mostanában, én viszont nem érezném önazonosnak, ha magamat megerőszakolva akarnék változtatni a hozzáállásomon. Talán jobban is járnék vele, csak az a baj, hogy még a gondolatától is ráz a hideg. Inkább maradok egyedül, mint hogy egy hűtlen társam legyen, amibe aztán mentálisan és fizikailag is tönkremenjek. Ilyen áron nem kell párkapcsolat.”

Szerinte egyébként sincs olyan, hogy egy megcsalás nem jelent semmit, mert vagy azt jelzi, hogy valami baj van a kapcsolattal, vagy azt, hogy a hűtlen fél ki akar lépni belőle, csak nem meri kimondani, vagy még magának sem meri bevallani. „Rengeteg Esther Perelt olvastam, aki szerint a legtöbben nem azért lépnek félre, mert a párjukkal van bajuk, hanem mert saját magukkal. Ez nagyon megnyugtató gondolat volt.”

Szerintem az élet komplexebb annál, mint hogy mindenki monogámiába zárkózzon

Amikor a 47 éves szoftverfejlesztő először csalta meg a feleségét, még nem voltak házasok. A párja éppen külföldön dolgozott, amikor Péter és az egyik gyerekkori szerelme hosszú évek után véletlenül összefutott az utcán, beültek egy kávézóba, és a beszélgetés végére megállapodtak, hogy bepótolják a szexet, amihez gyerekként még túl kicsik voltak. Pár hét múlva egy figyelmetlenül nyitva hagyott chatablak buktatta le. A párja nagyon nehezen, de túllépett az ügyön, Péter szerint viszont a bizalma érezhetően végleg odalett.

„Az az este nekem érzelmileg semmit nem jelentett, legalábbis annyit biztosan nem, ami miatt felrúgtam volna a párkapcsolatomat. Azt azért felmértem, hogy a páromnak mekkora fájdalmat okozhatott. Szégyelltem, hogy megbántottam, és vezekelnem kellett volna, mégis úgy voltam vele, muszáj tudnia, hogy szeretem – vagy ha nem tudja, akkor kár az egészért. Végül ezt ő is belátta, de a féltékenység sajnos állandó tényezője lett az életünknek.”

Még akkor is, ha – ekkor már – a felesége az ezt követő futó kalandokról nem is tudott. Ezeket az alkalmakat sem kereste Péter tudatosan. „Mindig csak akkor csábultam el, ha úgy éreztem, ez a kaland tényleg ad valami pluszt, valami speciális izgalmat az életemhez, vagy egy nem várt egymásra kapcsolódást, ami éppen a testiségben ölt formát. Még azt sem állítom, hogy minden eset annyira fantasztikus lett volna szexuálisan, vagy olyan élményt kaptam volna, amit korábban már nem éltem át.”

Szerinte az ilyen típusú izgalmakat egyszerűen nem lehet teljesen kizárni az emberi életből, és ezt a feleségétől sem várná el. „Ő egész másképp gondolkodik erről. Szerintem meg az élet komplexebb annál, hogy mindenki monogámiába zárkózzon.” Sőt, úgy látja, a megcsalás olykor kifejezetten jót is tesz a párkapcsolatnak.

„Ezek a kalandok néha még segítettek is magamban letisztázni azt, hogy oké, átéltem valami izgalmasat, de azt is megerősítette, ki az igazán fontos nekem.”

Hat évvel ezelőtt ikreik születtek, azóta a kalandjai is megritkultak. „Nem elvi okokból, inkább a lehetőség kevesebb egy ideje. De talán nem is baj, legalább nem kell hazudozni meg aggódni a lebukástól” – fogalmaz Péter, de hozzáteszi, hogy ezt csak most, a kapuzárási pánikja küszöbén gondolja így. Pár év múlva már semmit nem garantál.

Amikor a párom a szemem előtt szexel egy másik nővel, az nem zavar, de a baráti vacsorájától kikészülök?

„Azt hiszem, én az összes szerepben voltam már: megcsalt, megcsaló és szerető, éltem házasságban és nyitott párkapcsolatban, voltak nagy békülések és lebukások óriási balhéval – tényleg minden volt” – kezdi a háromgyerekes, negyvenes éveiben járó szakfordító, Kinga. A legelső komoly pasijával például ő volt hűtlen, volt is lelkiismeret-furdalása rendesen. Mentsége, teszi hozzá, hogy a szeretője később a férje lett.

Született két gyerekük, teltek az évek, és elromlott a szex. „Megint rám tört az érzés, hogy máshol keresgéljek. Újra szeretőim lettek, de ekkorra már nagyon megromlott a kapcsolatunk. Végül úgy döntöttünk, hogy válás helyett megnyitjuk a házasságunkat. A szabály annyi volt, hogy senki nem beszél a másiknak a kalandjairól, a férjem viszont nem bírta kezelni ezt a helyzetet, és kutatni kezdett utánam. Végül óriási botrányt csinált.”

Miután elváltak, jött két év tinderes őrület, mert mindent be akart pótolni, ami fiatalabb korában kimaradt. Ekkoriban jött össze a jelenlegi párjával, akivel négy éve él kapcsolatban. „Nagyon szeretjük egymást, a pasim ennek ellenére igazi nyitottkapcsolat-párti, mert nem képes… pontosabban nem érdekli a monogámia, és képtelen a féltékenységre. Nekem újra az volt a kérésem, hogy vagy mindent tudjak a kalandjairól, vagy garantáltan semmit. Én most olyan fázisban vagyok, hogy nem vonz a kapcsolatunkon kívüli szex, pedig a pasim még örülne is ennek. Egy jó pszichológus biztosan fel tudná tárni az ő elakadásait is.”

Kinga szerint a szex mindig is szuper volt köztük, ezért amikor kiderült, hogy mindketten vettek már részt hármasokban vagy négyesekben, úgy döntöttek, hogy ezt is kipróbálják együtt. Kinga azt mondja, ilyen alkalmakkor soha nem érzett féltékenységet, pedig az érzést jól ismeri. Ezt aztán hosszan kutatta is magában: tulajdonképpen mire féltékeny? „Egyszer külföldön volt dolgom, a pasim meg otthon vacsorázni ment a barátaival, én ettől teljesen megőrültem, iszonyúan féltékeny lettem. Amikor a párom a szemem előtt szexel egy másik nővel, az nem zavar, de a baráti vacsorájától kikészülök? És akkor rájöttem, hogy a cinkosság a kulcs: rosszulesik, ha nélkülem érzi jól magát, jelen akarok lenni, ha valami jó történik vele.”

Néha azért akkor is megérintik rossz érzések, ha arra gondol, hogy a párjának talán éppen szeretője van, de mindig rájön, hogy valójában az sem változtat semmin. „Amíg kettőnk kapcsolatával minden rendben van, nekem a világon semmi károm nincs ebből. Ez csak szex – magyarázza Kinga. – Tőlem amúgy is távol áll a birtoklási vágy. Egy csomó dolgot engedünk a párunknak, amit csinálhat nélkülünk is, elmehet mással mondjuk színházba vagy kiállításra.

Hol van az a pont, ahol kizárólagossá akarjuk tenni a másikat magunknak?”

Kinga szerint évtizedeken át hűségesnek maradni gyakorlatilag képtelenség egy házasságban, abban viszont biztos, hogy a párkapcsolaton kívüli szexet etikusan is lehet művelni. Persze lehetnek olyan esetek is, amikor jobb hallgatni. „A legelső szabály, hogy ne okozz fájdalmat. Ha muszáj, akkor tagadj és hazudj!”

Akivel együtt vagyok, azt a nőt a világ leggyönyörűbb nőjének látom, ilyenkor a kísértésnek sem nehéz ellenállni

Bence 35 éves vállalkozó. Először egy tíz évvel ezelőtti esetét meséli el, ami azóta is „masszívan dolgozik benne”. Akkoriban nagyon szerelmes volt egy egyetemista lányba, és már közel egy éve együtt éltek, amikor azt érezte, hogy valami nem stimmel. Miután több gyanús jel is összegyűlt, titokban belenézett a barátnője telefonjába, és az üzenetekből világos lett, hogy a lány rendszeresen összejár egy másik fiúval. Nem sokkal később a számítógépe böngészési előzményei között talált egy furcsa címet: kiderült, hogy a barátnője aktív regisztrált tagja a szexrandi.hu oldalnak. „Mélységesen összetörtem, és szakítottunk is, de addig kérlelt, hogy béküljünk ki, hogy úgy voltam vele, belemehetek egoharcokba, és eljátszhatom, hogy mennyire kemény csávó vagyok, de igazából szeretnék vele lenni.”

Úgy tűnt, sikerült újra működő vágányra terelni a kapcsolatot, aztán Bence a barátnője igazolványtartójában ezúttal egy telefonszámot talált. „Kérdeztem tőle, hogy kié ez a szám, mire megölelt, és kimondta egy médiaceleb nevét. Azt hittem, elsüllyedek. Állította, hogy egy csókon kívül semmi nem történt, ami természetesen nem volt igaz. Szóval vettem két üveg whiskey-t, és két nap alatt behúztam. Tudom, nem a legjobb megoldás, de hirtelen segített. Aztán mégis teret adtam annak, hogy ez most szar és fáj, nem fogom magam előtt letagadni az érzéseimet. És mertem róla beszélni a családomnak és a barátaimnak is.”

Aztán évekkel később, már egy másik lánnyal és más körülmények között, még egyszer megtörtént Bencével egy hasonló eset. Azt mondja, máig próbálja megfejteni, hogy mit rontott el ezekben a kapcsolatokban, és miért érezte kiegyensúlyozottnak és boldognak azt, amit a párjai nem.

„Rettenetesen szíven szúrtak ezek az árulások. Nem bírtam túltenni magam azon a gondolaton, hogy van nálam egy jobb, vagy hogy

akiben megbíztam, akinek rengeteget adtam magamból, megszentségtelenítette a kapcsolatunkat.”

Bence azt állítja, ő egyetlen barátnőjéhez sem volt hűtlen, és abban is biztos, hogy soha nem is lesz az. „Akivel együtt vagyok, azt a nőt a világ leggyönyörűbb nőjének látom, ilyenkor a kísértésnek sem nehéz ellenállni. Lehet, hogy egy konzervatív pasi vagyok, de a hűtlenséget akkor sem tartom tisztességesnek.”

Azt mondja, az édesapja finoman szólva sem volt a hűség mintaképe, ezért szerinte nem a családi mintáiból következik a monogámiához való ragaszkodása. De hogy akkor miből, arról fogalma sincs.

A párkapcsolati hűtlenség témáját hamarosan egy átfogó pszichológiai cikkben folytatjuk.

Ehhez a cikkhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.