A Wall Street farkasa 2022-ben is csak egy porszívóügynök, aki bármikor átverné nagyanyádat

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek csak az van meg A Wall Street farkasa című filmből, hogy Leonardo DiCaprio valami zűrös üzlettel piszkosul meggazdagszik, Margot Robbie pedig folyton meztelen. Na jó, az is rémlik, hogy DiCaprio nők testéről szív fel fehér port, és egyszer egy jacht korlátja mögül papírpénzt szór le.

A jelek szerint viszont vannak Magyarországon olyanok, akinek ennél több is megmaradt, közülük pedig néhány százan ki is fizették a 25 ezer forintról induló, de a jó helyekre 60 ezer forintba kerülő jegy árát, hogy meghallgathassák az eredeti farkas, Jordan Belfort előadását. A mocskosul drága jegy ellenére háromnegyed részt megtelt a Budapesi Kongresszusi Központ nagyterme, az üzletkötési tanácsokra szomjazó résztvevőket pedig láthatólag közel sem zavarta, hogy egy, hozzájuk hasonló emberek ezreit átverő bűnöző áll előttük.

A siker kapujában téblábolva

Az előadás előtt napokig gondolkodtam, hogy vajon ki fizetheti ki a 60 ezer forintot az első sorokba szóló jegyekért, a helyszín előtti parkolóban pöffeszkedő városi terepjárók láttán aztán elkezdtem megérteni. A terembe belépve, a 90 százalékban férfi vendégek csiricsáré zakóin végignézve pedig végül rájöttem: itt rajtam kívül mindenki VIP, én vagyok az egyetlen, akiről nem sugárzik a siker.

A sok sikeres ember között megszeppenve akkor ért az első meglepetés, amikor az előadás kezdetekor a résztvevők körülbelül fele felvette a bejáratnál kapott fejhallgatót, hogy magyar szinkrontolmáccsal hallgassa Belfort (angol nyelvű) előadását. Erre bennem csak egy kérdés merült fel:

hogy a fenébe akar valaki 2022-ben az üzleti szférában sikeres lenni, ha nem tud angolul?

60 ezer forintos marketingóra

A 60 ezer forintos jegyár tudatában egy dologban biztos voltam: Belfort valamit mindenképpen tud, semmiképpen sem lehet olyan, mint a bullshiteket puffogtató motivációs trénerek tucatjai, akik bármely tudományegyetem Pszichológia 1. és Marketing 1. kurzusait foglalják össze másfél órában. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, Belfort ugyanis az előadást olyan diák kivetítésével kezdte, amelyek a világ bármelyik gazdaságtudományi képzésének első félévében a táblán szerepelhetnének.

Körülbelül fél óra múlva annyira unatkoztam, hogy ráírtam a szerkesztőmre, nem mehetek-e inkább haza a 3 órás előadás felére ígért szünetben. Sajnos nem engedett el, így megtudtam, hogy a sikeres értékesítéshez három dolog kell:

• az, hogy az ügyfél szeresse a terméket,
• megbízzon bennem, és kapcsolódjon hozzám,
• megbízzon a cégemben, és kapcsolódjon hozzá.

Ezeket a totális általánosságokat leszámítva Belfort amúgy valóban egy kiváló előadó, aki kifejezetten megnyerően tud magyarázni, és ezt dinamikus mozgással és testbeszéddel teszi még élvezhetőbbé. Ezt ráadásul a profi angolszász szónokok többségéhez hasonlóan olyan leegyszerűsített angollal teszi, hogy nem túl magas nyelvtudással a hátsó sorból simán lehet követni a mondanivalóját.

Amihez hozzáért, arannyá vált

A valamivel több mint háromórás előadás első órája körül hirtelen érdekes lett a téma: Belfort hosszan, lépésről lépésre mesélte el karrierje felívelését, amelyet több-kevesebb leegyszerűsítéssel a róla szóló filmben is láthattunk. Így dióhéjban:

• gyerekként fagyit árult New York egyik tengerpartján, és rengetegen vettek tőle,
• fiatal felnőttként aztán ajtóról ajtóra járó ügynök volt, aki húst sózott a városiakra. Ebből idővel vállalkozást is csinált, de aztán túlköltekezett, és becsődölt.
• Később kipróbálta magát tőzsdei brókerként, de az 1987-es tőzsdekrach idején tönkrement a cég, amelynél dolgozott.
• Ezután kezdett el filléres részvényeket értékesíteni, amelynek a módszerét az évek alatt olyan tökéletesre fejlesztette, hogy cégénél, a Stratton Oakmontnál egy ponton több mint ezren dolgoztak, vagyona pedig több mint tízmillió dollár volt.

Amit Belfort számtalanszor hangoztatott, az a kiváló eladási képessége volt, ezt pedig karizmáját élőben látva nehéz lenne cáfolni. Amire csak egyszer utalt a háromórás előadásban, az a tény, hogy az üzleti módszereik illegálisak voltak, és valójában értéktelen részvényeket adtak el. Amiről pedig egyáltalán nem beszélt, az átvert emberek ezrei, akik az ő kiváló értékesítési technikái miatt veszítették el a befektetéseiket és sokszor az egzisztenciájukat is.

Nem javult meg a sitten

Amikor az előadást szervező cég bejelentette, hogy Jordan Belfort Budapestre jön, Facebook-oldaluk megtelt kommentekkel, amelyek szerint egy bűnözőnek adnak színpadot, és nem kellene Belfortot sztárként ünnepelni. Én ebben nem akartam előre ítélkezni, és teljesen abban a hitben mentem el az előadásra, hogy az egykori bróker a börtönből kijövet megjavult, és az etikus üzletkötés pártjára állt át.

Ennek viszont nyoma sem volt a hétfő estében. Minden olyan rész, amely nem Belfort életéről, hanem tényleg az értékesítésről szólt, tökéletesen mentes volt minden értékítélettől: az egyetlen, amit át akart adni, a termék eladása volt, lehetőleg befolyásolható embereknek, akiket telefonon rá lehet beszélni valaminek a megvásárlására. Más kérdés, hogy valószínűleg a nézőközönség nagy része is erre vágyott, mikor ugyanis Belfort lejátszotta, hogy a filmben az őt játszó DiCaprio eladja egy sufnicég részvényeit több ezer dollárért, a teremben tapsvihar tört ki.

Belfort tehát közel sem változott meg, a három óra alatt szóba sem hozta, hogy esetleg tényleg olyan termékeket kellene értékesíteni, amelyekkel az ügyfél később elégedett lesz. Ehelyett az előadás minden pillanata arról szólt, hogy a sales az üzletkötés pillanatáig tart, a cél csak a boldogító igen kisajtolása az ügyfélből, ezzel együtt pedig minél több pénz bezsebelése.

A lényeg nem fért bele

Megvan középiskolából az a tanár, aki az óra háromnegyedéig csak ismétel, beszél az életéről, sztorizik az ismerőseiről, majd az óra vége előtt néhány perccel jön rá, hogy tanítania kéne, és akkor csapja össze az egész tananyagot? Valami ilyesmit csinált hétfőn Belfort is: miközben a saját életének elmesélése elvitte az előadás több mint felét, a vége előtt nem sokkal hirtelen váltott, és az értékesítési módszereiről kezdett beszélni – ami miatt, gondolom, a vendégek valójában fizettek.

Hogy ez mennyire értékes tudás, jó kérdés, az én tapasztalataim alapján egy átlagos multicég telefon mellett ülő alkalmazottja az első hét képzésein magára szedi azt, amit Belfort most három órában elmondott, a sales ugyanis, mivel elég jövedelmező, agyonkutatott műfaj. Az pedig csak tetézi a kételyeimet, hogy Belfort specialitása, az idegeneket megcélzó, telefonon keresztüli értékesítés (cold call), valójában az internet előtt élte virágkorát, mostanra pedig jelentősen visszaszorult.

Az előadás szünetében beszélgettem résztvevőkkel, akik olvasták korábban Belfort könyveit, és állították, hogy azokban valóban használható eladási technikák állnak. Hogy ez igaz-e, nem tudom ellenőrizni, de az esemény végén több különböző társaság beszélgetéseibe belehallgatva az derült ki, hogy a könyvekhez képest semmi újat nem hallottak itt, sőt, még azt is inkább csak leegyszerűsítve.

Ettől még Belfort persze egy jó szónok, aki többé-kevésbé össze tudta foglalni azt, amit a multiknál az értékesítőknek az első munkahéten megtanítanak. Másrészt viszont persze még mindig egy ügynök, aki minden gátlás nélkül adná el részletekre a 840 ezer forintos porszívót 60 százalékos kamattal nagyanyádnak, hogy aztán a szerződés aláírása és a termék kiszállítása után örökre eltűnjön.