Itt írja alá, anyuka! És ha nem?

2022. szeptember 06. – 10:09

frissítve

Itt írja alá, anyuka! És ha nem?
Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Az őszi kirándulásról készült fotók az ovi Facebook-oldalán, a spanyolverseny győzteseinek mosolygós képei az iskola weboldalán jelennek meg. Esetleg olyan szülők gyerekeiről is, akik amúgy egyetlen családi fotót sem osztanak meg az interneten, mert óvatosak. Az intézmények ugyanakkor tőlük is elvárnák, hogy reflexszerűen írják alá a képek közlésére vonatkozó beleegyező nyilatkozatot. Mit kezdjenek ezzel a dilemmával? Kell egyáltalán kezdeniük vele valamit? Na és illik este 10-kor üzenni az osztályfőnöknek Messengeren? És mi lenne, ha minden fotó plusz pedagógus–szülő kommunikáció egy platformra kerülne, és az nem a Facebook lenne?

– Itt írja alá, anyuka!

– Persze, persze!

És már ott is a név az évkezdéssel kapcsolatos sokadik papíron a szeptemberi szülői értekezleten. Pedig van egy olyan téma, amelynél nem árt az elővigyázatosság: ez pedig a gyerekek fotóinak felhasználása. Ugyanis még a legtudatosabb szülők is sokszor reflexszerűen írják alá a beleegyező nyilatkozatot, és a gyerekközpontú iskolák is hibázhatnak.

A családi környezet után az óvodában, iskolában készül a gyerekekről a legtöbb fotó és videó, az intézmények feladata (lenne), hogy ezeket a lehető legbiztonságosabb módon osszák meg a szülőkkel. És lehetőleg csak velük, bármilyen csábító is a lurkók boldog arcával megmutatni a leendő kiscsoportosok/elsősök szüleinek, micsoda pompás közösség várja őket. Jó lenne, ha az érintett felek együtt szabnák meg ennek a kereteit és határait.

Sokat elárul arról, kinél hol a határ, hogy a szülő egyébként mennyi betekintést enged a családja életébe. Jelenleg Magyarországon általában háromféle szülői hozzáállás jellemző a gyerek fotóinak közlésekor:

  • van, aki csak úgy szórja a Facebookjára vagy nyilvános Instagramjára a gyereke fotóit, akár arccal is;
  • vannak az eggyel óvatosabbak, akik csakis zárt közösségi oldalon, a legszűkebb ismerősi körnek mutatják meg a gyerekük arcát;
  • és vannak a teljes fotózárlatot elrendelő szülők, akiknél a legnagyobb kilengés az a fajta fotó, ahol gyerekük nem felismerhetően látható.

Influenszeranyukák és más internetes megmondóemberek körében időről időre fellángol a vita arról, hogy a három stratégia közül melyik a helyes. Bármelyik is, két apróságot mindenképp érdemes megfontolni az otthoni szabályok kialakításakor:

  • az egyik az a közhelyszerű tény, miszerint a digitális lábnyom nem tűnik el (követhető, kereshető, letölthető és osztható), az internet nem felejt, és nem csak kedves, jószándékú emberek terepe. Elég sok az elrettentő példa, mi minden történhet a neten a gyerekfotókkal és általában a felhasználók magánéletével;
  • Németországban már évekkel ezelőtt több tartományi rendőrség adott ki olyan határozott felhívást, miszerint: „Kérjük, fejezzék be a gyerekük fotójának mindenki számára hozzáférhető posztolását a Facebookon és hasonló helyeken!” Erre például érdemes rákattintani, még alapfokú nyelvtudással is jól értelmezhető.

Vegyük azt a kiberbiztonsági szempontból ideális helyzetet, amikor a szülő a harmadik kategóriába tartozik: óvatos, nem posztolgatja a gyereke fotóit sehova. A szeptemberi szülői értekezleten aztán azzal az ellentmondásos helyzettel találja szembe magát, hogy csemetéjének az óvodája vagy iskolája nem olyan, mint ő, és az ott készült fotók nyilvános megosztásával veszélyeztetné a gyereke digitális biztonságát. Mit tehet ilyenkor?

Nem kötelező aláírni

„Általános adatvédelmi jogszabályok vonatkoznak erre a területre is (ezt a GDPR, az EU egységes adatvédelmi rendelete tartalmazza), nincs rá külön hazai törvény – magyarázza Remport Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza. – Érdemes azért megjegyezni, hogy a polgári törvénykönyv szerint személyiségijog-sértésnek minősül és sérelemdíjat is lehet követelni akár, ha valakit a hozzájárulása nélkül fényképeznek le.”

Ha egy szülő nem szeretné, hogy a gyereke fotója megjelenjen az óvoda vagy az iskola által kezelt nyilvános felületeken, azt meg pláne nem, hogy a fotót az intézmény kiadja másnak, joga van nem hozzájárulni ehhez, és az adatvédelmi jogszabályra hivatkozva nyugodtan mondhat nemet. Akár akkor, amikor a szeptemberi első szülői értekezleten az orra alá dugnak egy erről szóló papírt. Emiatt a gyereket nem érheti semmilyen negatív megkülönböztetés vagy hátrány.

Elvileg.

Értesültünk olyan esetről, amikor egy Budapest-közeli település óvodájában a szülők szóban azt az infót kapták az óvónőtől, hogy

ha nem járulnak hozzá a fotók közléséhez, „el lehet menni máshova” – feltehetően azért, mert jó reklám az ovinak a Facebook-oldalán megjelenő sok boldog gyerek.

A TASZ munkatársa pedig olyan esetről számolt be, amikor a szülők nem járultak hozzá, hogy a gyerekükről fotók készüljenek egy iskolai rendezvényen, ezért az iskola úgy döntött, hogy a gyerek nem vehet részt rajta. „Ez jogellenes kényszerönkéntesség. A gyereket nem érheti hátrány amiatt, hogy a szülők éltek a jogaikkal” – magyarázza Remport Ádám. Az iskola más, kevésbé drasztikus és kirekesztő megoldást is találhatott volna: például, hogy egy pár perces szerkesztéssel a fotó közzététele előtt elhomályosítja az érintett gyerek arcát vagy egy digitális matricát tesz rá.

A későbbi félreértések elkerülése végett a jogász szerint a legszerencsésebb az lenne, ha

az óvoda vagy az iskola az év elején tisztázná a szülőkkel, hogy tervei szerint hányféleképp, milyen élethelyzetekben használná fel a gyerek fotóit az év folyamán, a szülőnek pedig lehetősége lenne egyenként mérlegelnie a helyzeteket és – mondjuk – ikszelgetnie.

Többcsatornás kommunikáció egymás magánéletének megismerésével

A másik probléma a pedagógus és a szülő közötti kapcsolattartás mikéntje, vagyis, hogy a kommunikáció időnként túl sok csatornán zajlik: ovis levlista, sulis levlista, zárt szülői Facebook-csoportok, sms-ek, és persze jó, ha a pedagógusok Messengeren is megvannak, ha este 10-kor jut eszébe a szülőnek egy kérdés a másnapi jelmezversenyről. Két gyerekkel ez minimum négy szorosan követendő felület – plusz ott van még az edzés/a zeneiskola/a nemezelő szakkör kommunikációs platformja –, több gyerekkel beszorozva ez már rémesen sok követendő felület. Ráadásul így a szülő és a pedagógus is joggal érezheti, hogy gyakran lépik át a magánszférája határát.

„A legtöbb esetben pedagógus és szülő csak az intézményi kommunikáció miatt kapcsolódik a közösségi médiában, ezáltal mindkettő önkéntelenül betekintést enged a magánéletébe. Ebből fakadóan ugyanezen a csatornán akár a munkaidőn túl, az esti órákban is keresik a szülők a pedagógusokat”

– magyarázza Vörös Zsuzsa, aki addig gondolkodott az óvodai pedagógus és szülő közötti kommunikáción, míg meg nem született a kidea nevű alkalmazás ötlete. Társával olyan alkalmazást szerettek volna, amellyel nem a személyes terét használja az óvodapedagógus a kapcsolattartásra: „Így ha látja, hogy a kideán keresztül érkezett üzenete, eldöntheti, hogy tud-e azzal este foglalkozni, vagy majd csak másnap reggel a munkaidejében.” Külföldön már léteznek hasonló alkalmazások, örömmel zárkóztatnák fel a hazai óvodákat is.

Egy magyar startup ötlete felváltaná az összes csatornát

A kis startup két év szakmai fejlesztés után egy zárt, kommunikációs felülettel és alkalmazással rukkolt elő, amit a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának szakmai támogatásával fejlesztettek ki óvodáknak és bölcsődéknek. Egy GDPR-kompatibilis és a kiberbiztonság terén is erős lábakon álló rendszerben gondolkodtak, ami felválthatná az összes többi online felületet.

„Fontos, hogy a gyerekekről készült tartalmak ne legyenek hozzáférhetők jogosulatlan harmadik fél számára. A kidea rendszerére nem regisztrálhat bárki, szigorúan meghívásalapú, a fotók a szülők tulajdonában maradnak, és ők rendelkeznek felette – magyarázza Vörös Zsuzsa.

– Nem árt tudatosítani, hogy a jelenleg széles körben használatos kommunikációs csatornák bár ingyenesnek tűnnek, de a személyes adatainkkal fizetünk a használatukért. Ez a gyerekek esetében különösen aggályos.”

A tavalyi, 5 óvodával futó pilot évüket sikeresnek látják, mostantól élesben folytatják az érdeklődő intézményekkel. A pilot programot lezáró felmérésükben 60 szülő vett részt, akiknél kimondottan biztató eredményeket mértek. A szülők 77 százaléka szerint egyszerű használni a kideát, 75 százalékuk ítéli biztonságosabbnak, hogy zárt rendszeren keresztül osztják meg a gyerekeikről készült tartalmakat. 85 százalékuk örül, hogy fontos az intézményüknek a gyerekek digitális biztonsága. Érdekesség, hogy a szülők 75 százaléka állítja, hogy jobb lett a kommunikáció az óvodavezetővel, 77 százaléka pedig időt takarít meg azáltal, hogy egy felületen keresztül tartja a kapcsolatot az óvodapedagógusokkal. A pedagógusok 89 százaléka mondta azt, hogy amióta a kideán keresztül tartják a kapcsolatot a szülőkkel, úgy érzik, jobban tiszteletben tartják a magánéletüket. A kideát nemrég beválogatták az Edison Platform 100-as listájára, a startup munkatársai mindezt fontos elismerésnek tartják.

Kövess minket Facebookon is!