A digitális eszközök és a hiperaktivitás kapcsolata kétirányú, oda-vissza hatnak egymásra
2022. augusztus 4. – 11:03
frissítve
A legtöbb kutatás szerint a korai és túlzott tévénézés későbbi figyelemproblémákhoz és hiperaktivitáshoz vezethet. Egy friss kutatás szerint ez fordítva is igaz: az izgő-mozgó, nyughatatlan gyerekek hajlamosabbak digitális eszközöket használni – derül ki az ELTE Etológia Tanszéken működő Alfa Generáció Labor legújabb kutatásából. Az ok-okozat kérdése még nem teljesen tisztázott, és már csak ezért sem javasolják, hogy bárki is óvodás korú gyerekeket hagyjon korlátlanul mobilozni.
A hiperaktív gyerekeknek éberségi szintjük fenntartásához folyamatos ingerlésre van szükségük, amit a videók és videójátékok pörgős, színes ingerkavalkádja biztosíthat számukra – áll az ELTE TTK Biológiai Intézetének közleményében. Szüleiknek is nagy segítséget jelentenek ezek az eszközök abban, hogy lekössék gyermeküket. Az egyetem kutatói szerint
a digitális eszközök és a hiperaktivitás/figyelemzavar kapcsolata tehát kétirányú, oda-vissza hatnak egymásra.
Hasonló a helyzet a társas problémákkal: a visszahúzódó, gyenge társas készségekkel rendelkező gyerekek hajlamosak túlzásba vinni a kütyüzést, pl. a videójátékozást vagy a tévénézést. A virtuális világ menedéket jelenthet nekik a számukra nehezen érthető, vagy fájdalmas tapasztalatokat nyújtó társas világ elől. A magányos kütyüzés azonban csak növeli az elszigetelődésüket. Kisgyermekkorban ráadásul nagy szükség van a társas élményekre ahhoz, hogy a gyerekek társas készségei megfelelően fejlődjenek, amitől a kütyüzés viszont elveszi az időt. A társas problémák és a kütyüzés tehát – úgy tűnik – szintén oda-vissza hat egymásra.
Mostanáig szinte kizárólag a régebbi média – főként a tévénézés – használatának és a viselkedésproblémák kialakulásának összefüggését vizsgálták, pedig manapság a gyerekek egyre fiatalabb korban és egyre többet használják a modernebb eszközöket, a tabletet és a mobiltelefont is (és emiatt egyre korábban válhatnak az internetes zaklatás áldozatává is – erről korábban itt írtunk.)
Különösen kevés az olyan vizsgálat, amelyben hosszabb távon követnék nyomon a gyerekek mobileszköz-használatát és a viselkedésproblémák alakulását. Pedig nagyon fontosak az ilyen vizsgálatok, mert ezek alapján tudjuk megmondani, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás – azaz a viselkedésprobléma vagy a mobilozás? – latolgatják a közleményben.
Az óvodáskori mobilhasználat mennyisége nem jelezte előre a kisiskoláskori hiperaktivitás mértékét
Az ELTE Etológia Tanszékén működő Alfa Generáció Labor igyekezett pótolni ezt a hiányt. Óvodáskorú, 4–6 éves gyerekek szüleit kérték meg, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, amely gyermekük mobil/tablet használatát és viselkedésproblémáit firtatta. Ezt követően 3 év múlva, – amikor a gyerekek 7–9 évesek voltak – újra kitöltették a szülőkkel a kérdőíveket.
„Azt találtuk, hogy az óvodáskori hiperaktivitás és figyelemzavar mértéke előre jelezte az iskoláskori mobilozás mennyiségét, vagyis minél nyüzsgőbb és szétszórtabb egy gyerek óvodáskorban, annál többet kütyüzik kisiskoláskorban.
Ez azzal magyarázható, hogy az ilyen gyerekek lekötéséhez a szüleik is sokkal inkább kénytelenek digitális eszközökhöz folyamodni, illetve maguk a gyerekek is keresik az ingerdús, intenzív tartalmakat” – mondta Konok Veronika, az ELTE Etológia Tanszéken működő Alfa Generáció Labor tudományos munkatársa, a kutatás vezetője.
Az óvodáskori mobilhasználat mennyisége azonban nem jelezte előre a kisiskoláskori hiperaktivitás és figyelemzavar mértékét. „Ebből arra következtethetünk, hogy a kiskori mobilozás nem vezet hiperaktivitáshoz/figyelemzavarhoz, szemben például a tévénézéssel.
De óvatosan kell értelmeznünk ezt az eredményt, az összefüggés hiánya ugyanis adódhat például az alacsony elemszámból (mindössze száz szülő töltötte ki másodszor is a kérdőívet), vagy más tényezőkből. Senkinek nem javasoljuk tehát, hogy a kutatás eredményére alapozva korlátlan mobilhasználatot tegyen lehetővé óvodáskorú gyerekének”
– tette hozzá Szőke Rebeka, az ELTE Etológia Tanszéken működő Alfa Generáció Labor PhD-hallgatója.
Az összefüggés hiányának egyébként az is lehet az oka, hogy az óvodásoknak gyártott mobilapplikációk sok esetben fejlesztő célúak és kevésbé túlingerlőek, mint például egyes rajzfilmek, vagy a nagyobb gyerekeknek készült, sokszor erőszakos játékok.
A kutatók a vizsgálat során mindezeken kívül azt találták, hogy a társas problémákkal küzdő gyerekek többet mobiloznak, de ez csak egy időpontban mérve, iskoláskorban igaz. Nem találtak időbeli egymásra következést, vagyis hogy a kiskori mobilozás későbbi társas problémákhoz vezet, vagy fordítva. Az ok-okozat kérdése tehát nem tisztázott, és valószínű, hogy két irányú összefüggés áll fenn – áll a kutatók összegzésében.
