Habsburg múlttal van tele a kis Polskik immár németek nélküli városa
2022. július 17. – 20:00
frissítve
Škodán és Dacián tanultam vezetni, odahaza Ladánk volt, én Trabanttal kezdtem autós karrieremet, de volt Zastavám is, egy Wartburgnak meg tönkrevágtam a sebességváltóját. De kis Polskihoz nem volt közöm, egészen addig, amíg el nem jöttem Bielsko-Białába, a Polski Fiat 126p hazájába. Azaz, még itt se.
Bielsko-Biała a Budapestről legkönnyebben elérhető nagyobbacska lengyel városok között van. (A két ország közötti nagyságrendi különbséget jól szemlélteti, hogy a 169 ezres Bielsko-Biała Magyarországon a harmadik legnagyobb város lenne, Lengyelországban viszont csak a huszonkettedik.)
Megöregedett Ifjúságfalva
Az út jó 5 órás, nagyrészt autópályán, de Komáromnál érdemes letérni az M1-esről és átvágni Szlovákia délnyugati részének nem túl széles főútjain. Itt rögtön két érdekességgel is találkozik az ember. A fedett buszmegállókat itt nem az úttal párhuzamosan, hanem merőlegesen építették, hogy ne kelljen folyton kikukkantani a takarásból, hogy jön-e a busz. A másik pedig egy Ifjúságfalva nevű, 1949-ben alapított szocialista mezőgazdasági település, amit egy szovjet típusú mintagazdaság köré szerveztek, a lakói mára megöregedtek ugyan, de a település neve örökké fiatalon tartja őket. Ma már alig néhány százan lakják, többségük magyar.
Az autópálya Zsolna után tűnik el, csak rövid szakaszokra tér vissza, Lengyelországban pedig csak Bielsko-Biała előtt, de jó hír, hogy gőzerővel építik. Még akkor is, ha van olyan autópályahíd, amiről elsőre nehéz lenne eldönteni, hogy építik, bontják, netán bombatalálatot kapott.
Esik, esik, esik
A figyelmes magyar újságolvasónak Bielsko-Biała a következőkről lehet ismerős:
- Szélsőséges időjárás, télen sok a hó a környező hegyekben, tavasztól őszig árvizek pusztíthatnak a csapadékos időjárás miatt. Pár nap alatt két figyelmeztetést is kaptam a telefonomra a várható, monszunszerű esőt hozó vihar miatt. (Szerencsére angolul, és nem jártam úgy, mint Csíkszeredán, ahol egy román nyelvű sms ébresztett hajnalban, és Google-fordítóval kellett kisilabizálni, hogy szerencsére nem atomtámadás történt, csak medvét láttak a közeli parkban.)
- Női röplabdacsapatuk a nemzetközi kupák állandó résztvevője, sok magyar csapattal játszott nemzetközi meccset az elmúlt évtizedekben.
- Futballcsapatuk a második liga középmezőnyében sínylődik egy amúgy gyönyörű, 15 ezres stadionban, ahol meccsenként jó ha háromezren vannak. Nevük onnan ismerős, hogy első ligás korukban a meccseiket rendszeresen adta az Eurosport 2.
- De mindenekelőtt a kis Polski, majd a különféle Fiat-típusok gyártásáról szóló híreket olvasni, a hatalmas területen fekvő autógyár ugyanis a mai napig működik. Igaz, helyben már csak motorokat, sebváltókat gyártanak, az autókat (jelenleg a Fiat 500-ast, a Ford Ka II-t és a Lancia Ypsilont) a negyven kilométerre fekvő Tychyben szerelik össze.
Magyar érzelmű bielitziek
Bielsko-Biała nagyban emlékeztet a határon túli magyar városainkra. Nem feltétlenül az építészetben is megmutatkozó közös osztrák múlt miatt, bár kétségtelen, a városnak a bécsi Emil von Förster által tervezett színháza bármelyik magyar városban is lehetne. Inkább azért, mert ahogy Kolozsvár vagy Kassa egykori magyar, úgy Bielsko-Biała (Bielitz és Biala) egykori német többsége is a múlt homályába vész.
Az 1951-ben egyesült Bielsko-Biała valójában két, a Biała nevű folyó által kettészelt város. Bielsko/Bielitz a 16. századtól a Habsburg Monarchia része volt, a szemközt fekvő Biała pedig Lengyelország 18. századi felosztásakor került Habsburg fennhatóság alá.
A lengyelek a belvárosban a mai napig az osztrák/német múlt díszletei között élik mindennapjaikat, itt van például a katolikus Lengyelország egyetlen megmaradt Luther Márton-szobra a város evangélikus negyedében. Jellemző, hogy három német nevű, de magyar érzelmű ember is született itt a 19. században: a budapesti Millenniumi emlékművet, a Műcsarnokot és a Szépművészeti Múzeumot tervező Schickedanz Albert és két, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc alatt szolgáló későbbi főgimnáziumi tanár, Geyer Gyula és Bayer Henrik. Valamennyien a korabeli Magyarország területén haltak meg.
A két város az első világháború után Lengyelországé lett. Bielsko árasztja a történelmibb levegőt, itt van az egykori evangélikus negyed az iskoláival, az említett Luther-szoborral, a temetővel, a középkori eredetű vár a girbegurba kis utcáival, néhol bántóan elhanyagolt épületeivel, vagy a monarchiabeli hangulatot árasztó színházzal. Megvan az 1890-ben épült, a bécsi Carl Schultz által tervezett vasútállomás épülete is, de még ennél is érdekesebb az a 268 méter hosszú vasúti alagút, amit a bialskói belváros alatt fúrtak 1876 és 1878 között.
A túloldali Biała már a lengyel időkben vált igazán városiassá, a két háború között lakónegyedet építettek a folyó partjára.
Már csak lengyelül és angolul
A két háború közötti Lengyelországban a még két különálló város egy német nyelvi szigetet alkotott, a város lakóinak többsége németül beszélt, még a helyi futballklub nevét is csak 1936-ban változtatták a német BBSV-ről (Bielitz-Bialaer Sport Verein) a lengyel BBTS-re (Bielsko-Bialskie Towarzystwo Sportowe).
A második világháborúban a két város nyolcezer zsidó lakója tűnt el, legtöbben a mindössze harminc kilométerre fekvő Auschwitzban (Oświęcim) lelték halálukat. Bielsko és Biała németjeit a háború után elűzték, vagy önként távoztak Németországba. Helyükre lengyelek érkeztek feltehetően főleg arról a vidékről, ami Lengyelország nyugatra tolása után a Szovjetunióé lett.
Legalább egy napja már a városban voltam, szorgalmasan jártam az utcákat. A folyóparti pláza egy része mintha régi raktárépületből lenne átalakítva, előtte Bolek i Lolek, azaz Lolka és Bolka szobra. Sokfelé építkeztek, de a városból, különösen a białai részéből, elég könnyűnek tűnt külvárosias, főleg bezárt üzemekkel teli részre tévedni. Az épületekre sűrűn kihelyezett táblákról jól nyomon követhettem a város elmúlt pár százéves történelmét, amikor feltűnt valami: a kétnyelvű táblákon csak lengyelül és angolul dokumentálták a város német múltját.
Kis Polski Tom Hanksnek
Bielsko-Biała a hetvenes évek elejétől jó néhány évtizeden át volt a 126-os kis Polskik városa. A város történelmi múzeumában egy 1977-ben gyártott mustársárga példány van kiállítva. Van egy másik múzeum is a városban, a központtól jó 10 percnyi autózásra, a Karpatska 44.-ben. Nyitvatartása nincs, telefonon kell bejelentkezni. Valójában egy kis garázs ez, benne különféle profilú kis Polskikkal, van közte zöld kabrió, rendőrautó, kis Polskikhoz gyártott kis lakóautó.
A kis Polskikat a hetvenes évek elején kezdték el gyártani, ez volt a lengyel népautó, addig meglehetősen luxusnak számított a magánkocsi. Egészen 2000-ig gyártották az akkor már a Fiathoz tartozó cégben. Jellemző, hogy az utolsó példány nem maradt Lengyelországban, a Fiat torinói múzeumába került.
A városban, múzeumban porosodó példányokat leszámítva, nem igazán van már kis Polski. Tom Hanks 2015-ben Budapesten forgatta az Infernót, ekkor több pesti kis Polskival is pózolt, és azzal a szöveggel posztolta, hogy mennyire izgatott az új kocsija miatt. A lengyelek, látva a lelkesedését, kerestek is egy kis Polskit, ami tényleg az övé lehet, de csak az ország túlfelén fekvő Suwałkiban találtak egy megfelelő, 1974-ben gyártott példányt, amit aztán kétezer euróért megvettek és az autót a szülővárosába, az éppen 666 kilométerre fekvő Bielsko-Białába szállítottak felújításra.
A város utcáit három napig járva különben egyetlenegy kis Polskit láttam. A Hugo Kołłątaj utca végében, a vasúti átjáróban pillantottam meg. Nem volt csúnya, azaz persze rettenetesen csúnya volt, de az ilyen autóknak pont ez a lényegük. Szerintem még Tom Hanks is örült volna neki.