„Nincs, akihez fordulnunk” – a székelyföldi diákok hiányolják az iskolai drogprevenciót

Sepsiszentgyörgy egy eldugott helyén, a tömbházlakások mögött, egy lebetonozott focipálya környékén nap mint nap találkoztunk gyerekkoromban a barátokkal. A bőgatyás, fullcapes, graffitis srácok már ekkor is napi szinten cigarettáztak, az alkohol pedig az esti találkozók szerves részét képezte, miközben köztünk a legidősebb 14 éves volt. Bár ennek több éve már, jól emlékszem arra a napra, amikor először vetődött fel a kábítószerezés ötlete a bandában, mert a fiúk ezt mindössze úgy jelezték felém, hogy flakonos sör helyett Nesquik kakaóporral tértek vissza a boltból, és csak akkor derült ki számomra, hogy mit terveznek, amikor egy másik társaságból valaki nekem szögezte a kérdést: „Komolyan ezt akarod csinálni?” – majd látva, hogy fogalmam sincs miről van szó, elmondta, hogy nem csak kakaót vettek a sepsiszentgyörgyi boltban, hanem zacskót és Prenadez cipőragasztót is.

A „dexeléshez” használt eszközökkel pedig le is beszélt róla, hogy a többiekkel tartsak, mert a prenadez szörnyű bűzét – amit a srácok kakóval próbáltak elütni – éreztem már azokon a fiatal fiúkon, akik a szemerjai és csíki negyedekben laktak, és időnként, amikor a blokkok között elbújtunk inni és cigizni, feltűntek, hogy cigit és pénzt tarháljanak tőlünk. Ezeknek a fiúknak az élete teljesen szét volt esve a dextől. Eleve szegény körülmények között élő családból származtak, és sorsukat tovább nehezítette, hogy magatartási gondjaik miatt, és az olcsó kábítószernek is betudhatóan kibuktak a hajdani Kós Károly Szakképző Líceumból. Abból az iskolából, ahová eleve a „problémás” sepsiszentgyörgyi diákok kerültek.

A sepsiszentgyörgyi és háromszéki iskolák diákjaira azonban nem az a jellemző, hogy első kábítószeres tapasztalataik a „szegény ember ópiumához”, a dexhez kötődnek. A magas presztízsű erdélyi középiskolák egyes diákjai számára a „belépődrog” többnyire a kannabisz, amit, főleg első kipróbálók könnyen összetéveszthetnek a kannabisznál is olcsóbb, de annál többszörösen erősebb, és pont ezért is népszerűbb droggal, a köznyelvben herbálként, legóként vagy legálként ismert szintetikus kannabisz származékkal. A kipróbálóinál antiszociális viselkedéshez hasonló megnyilvánulást válthat ki, pánikrohamot is okozhat.

A diákok hamarabb találkoznak a kábítószerrel, mint a megelőző tájékoztatással

Bár a diákok esetében kábítószer-használattal kapcsolatos rendőrségi és sürgősségi ügyekről ritkán hallani, jelzésértékű lehet a jelenség méretére vonatkozóan az, hogy közvetlenül vagy közvetetten szinte mindegyikük életében megjelennek a tudatmódosító szerek: gombák, gyógyszerek és a ragasztó is helyet kaphat a filmekből ismert kristály, LSD, speed, ecstasy és kokain mellett. S noha a drogok az erdélyi iskolákban jelen vannak, a tudatmódosító szerekről szóló tájékoztatással alig találkoznak a diákok.

És azok a diákok, akik – a szexuális felvilágosításhoz hasonlóan – drogmegelőző tájékoztatásban nem részesülnek az iskolában, és otthon, szüleikkel sem beszélnek erről, hajlamosak ismerőseikhez fordulni kérdéseikkel, akik vagy jobban elbizonytalanítják, vagy rossz útra térítik őket. Az első kábítószeres tapasztalat a legmeghatározóbb: akiknek ekkor pozitív élményt okoznak, nagy valószínűséggel később se utasítják vissza a szereket.

A drogmegelőzéssel foglalkozó szakemberekszerint nagy szükség lenne minél előbb tájékoztatni a diákokat a szerhasználat következményeiről, lehetőleg még azelőtt, hogy kipróbálnának valamilyen kábítószert. És mivel a diákok már 12-14 éves korban találkoznak drogokkal, a megelőző ismeretek megszerzésére 10-12 éves korban lenne szükség.

Az Európai Unió és az országos felmérések szerint Románia nem áll túl jól a lakosság kábítószer-fogyasztásának visszaszorítása terén, az utóbbi években pedig egyre inkább csökken az életkora azoknak, akik először találkoznak pszichoaktív szerekkel. Az Országos Drogellenes Ügynökség legfrissebbjelentése szerint a fiatalok közel háromnegyede (71,6 százaléka) nagyon fiatal korban (19 év alatt) kezdte el a kábítószer fogyasztását. A legalacsonyabb ismert életkor 12 év volt. Hasonló eredményről számolt be a marosvásárhelyiVIBE Fesztivál felmérése is. A székelyföldi diákfesztivál résztvevőinek 40 százaléka próbált már valamilyen kábítószert, baráti társaságaik tagjai közül pedig több mint háromnegyede (78,6%) használt már valamit.

Románia pár napja szigorította az alkoholos italok és dohánytermékek forgalmazására vonatkozószabályokat. A rendőrség így akár 30 napra is felfüggesztheti annak az üzletnek vagy szórakozóhelynek a működését, amely ittas állapotban lévő személyt vagy kiskorút itallal szolgál ki. Illetve, kiskorúak számára dohánytermékek eladása esetében a bolt 30 napos felfüggesztése mellett még 10 ezer lejes bírságra is számíthat. Ha pedig ezt megismétli, akkor a 20 ezer lejes bírságot kap és az üzlet bezárását is elrendelik.

Ha az iskola nem elégíti ki a kábítószerrel kapcsolatos kíváncsiságot, akkor majd a haverok avatják be a diákokat a legfontosabb tudnivalókba

A Transtelex tucatnyi erdélyi magyar diákkal beszélgetett a drogfogyasztásról. A téma érzékenysége miatt anonimitást biztosítunk számukra, a cikkben fiktív névvel jelennek meg. Sokan azt mesélték, kipróbáltak valamilyen kábítószert: általában kannabiszt, de ennél keményebb drogokat is. Ha nem is éppen a megkérdezett diákok fogyasztottak hallucinogén szert, de társaságukban már 12-14 éves kortól akadt olyan, aki kipróbálta. Drogokkal kapcsolatos szervezett tájékoztatásban azonban nem igazán volt részük. A Kovászna, Hargita, Maros és Kolozs megyében élő diákok beszámolóiból kiderül, hogy közülük senki sem találkozott a drogmegelőzési központok tevékenységével.

Sepsiszentgyörgyre a kannabisz származékok általában a székelyföldi megyeközponttól 35 kilométerre levő Brassóból érkeznek. Nagyobb városokban ugyanis nem csak könnyebb beszereznie a diákoknak valamilyen kábítószert, de ezeken a helyeken több típusú és keményebb drogok is kaphatóak. Erdély szintjén így elvileg Marosvásárhelyen és Kolozsváron a legnagyobb a lehetőség arra, hogy a diákok keményebb drogokat próbáljanak ki, ahová már nem csak Bukarestből, hanem külföldről is érkezhetnek hallucinogén szerek. Ezekből a városokból pedig a drogok könnyedén szétszóródnak kisebb településekre: Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Kézdivásárhelyre vagy Udvarhelyre.

Így a kisebb településeken is akad bőven olyan, aki ennek az informális hálózatnak a helyi terjesztőjévé válik. Péter, az egyik marosvásárhelyi iskola diákja szerint ez azért is van így, mert egyesek könnyű pénzszerzési lehetőségnek hiszik, hogy – legalábbis kezdetben – herbált és füvet adjanak el, mert amíg egy diák pénztárcája is megbírja az olcsón beszerezhető kábítószert, addig a beérkező grammból lecsípve magukat is ellátják, és drágán tovább adhatják.

Van, akiknek ez bejön, mert nem kapják rajta a rendőrök vagy a szüleik, egy ideig csinálják majd leállnak, de olyan is van, aki a hálózatban ragad, és több pénz reményében keményebb drogok eladására vált át. Ők viszont így még inkább a rendőrség látószögébe kerülnek.

A veszély ellenére az erdélyi diákokhoz eljutó tájékoztatásról általánosságban intézmény szintű akciókról nem beszélhetünk. Inkább egy lelkes/felelősségteljes igazgató, osztályfőnök, pedagógus tart ismeretterjesztő órát, vagy egy olyan diákszervezet hív előadót, amely felismeri a kábítószer megelőzés hiányából következő fogyasztás veszélyét.

„Pár tanár órán beszélt kábítószerekről: volt, aki elrettentő példákat mondott és határozottan felszólította a diákokat, hogy ne drogozzanak. Olyan is volt, aki csak elmondta, hogy mit tud a kábítószerekről, milyen hatásai vannak a különböző típusú drogoknak, és hogy iskolában nem szabad ilyet csinálni”

– mondta az egyik marosvásárhelyi diáklány. Sára szerint viszont az ilyen próbálkozások azért is kevésbé hatásosak, mert sok tanár rossz példát mutat, például azzal, hogy az iskola területén, a diákok szeme láttára dohányzik.

Az is előfordul, hogy egy-egy tanár tud valamely diák kábítószer-problémájáról, de ezzel egy beszélgetés erejéig sem foglalkozik. Sára egy konkrét esetről is beszámolt: az egyik diák az iskolába vett be egy gyógyszert, akihez mentőt kellett hívni.

Kata, egy másik marosvásárhelyi iskola diákja hetedikes diákként tapasztalta meg azt, hogy mennyire könnyen hozzá lehet jutni hallucinogén szerekhez az iskola területén. Diáktársa szünetben kínálta meg egy ismeretlen eredetű és hatású tablettával. A most kilencedikes diák pedig emiatt még inkább fontosnak tartotta volna, hogy felvilágosítást kapjon kábítószerekről, de drogokról még senki sem tartott tájékoztatást. Prevenciós jellegű órára is nyolcadik végéig kellett várjon, amikor a kémiatanár bemutatta, hogy milyen lesz a tüdejük, ha cigiznek. Ekkor azonban már az osztályuk fele kipróbálta vagy rá is szokott a dohányzásra, és azt is látták, hogy néhány felsőbb éves diák a tanárokkal közösen is cigizik.

A általunk megkérdezett Bolyai Farkas Elméleti líceumba járó diákok közül többen arról beszéltek, hogy könnyű drogokról, például fűvel találkoztak az iskolában. De abban azért egyetértettek, hogy nagyon kevés olyan 9-12 osztályos diák van az iskolában, aki még nem próbált ki valamilyen kábítószert, köztük akár keményebb drogokat is.

„Akik pedig már próbálták, azok közül sokan heti egyszer elszívnak egy füves cigit. A suliban erről nem nagyon esik szó, de amúgy a tanárok tudnak róla, viszont inkább nem említik”

– mondta Tibor, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum egyik diákja.

Károly, az egyik tizenegyedikes diák azt mondta, környezetében ő először kilencedikben észlelte, hogy a diákok drogoznak. Az alkohol és cigaretta már 6. osztályban elterjedtté vált. Az osztályában pedig mostanra fele-fele arányban vannak azok, akik elutasítják, illetve akik kipróbáltak és/vagy rendszeresen használnak drogokat. Ők beszéltek már nyitottabb tanárokkal az órán kábítószerről, de ez inkább tizedik után jellemző az iskolában. Károly a legtöbbet iskolatársaival beszélt tudatmódosító szerekről. Volt, amit ki is próbált, hogy megtudja olyan jó-e, mint ahogyan azt a társai állítják. Sulin belül azonban szerinte senki nem drogozik, a fű, az alkohol és a cigi a tanórák után kerül elő a bolyaisoknál.

Problémájuk eddig az alkoholból származott. Felnőttekhez csak abban az esetben fordulnának, ha minden kötél szakad, mert félnek, hogy amennyiben felhívják a sürgősségi számot, akkor rendőrségi ügy lesz belőle, ha szülőktől kérnek segítséget, akkor pedig büntetés.

„Nincs, akihez fordulnunk” – panaszolta Márk. Félelmeivel pedig nincs egyedül. A diákok várostól és iskolától függetlenül maguk nyújtanak „elsősegély” akár eszméletlen társaiknak is.

„Csíkban el vannak fajulva a dolgok” – mondta Sára, aki szerint a csíkszeredai iskolák közül a Márton Áron Főgimnázium tanulói a legnyitottabbak a kábítószerezésre. Laura, a Márton Áron Főgimnázium egyik volt diákja pedig azt mesélte, hogy suli után valóban elég gyakori volt a drogfogyasztás, sok esetben nemcsak a hétvégi bulikon, hanem a hétköznapokon is.

„Én a művészeti iskolák diákjai közt láttam gyakrabban, de konzervatív, elit iskolákban is jelen volt. 14 éves kortól már senki számára nem voltak ismeretlenek a drogok”

– mondta Sára. Szerinte általában a tanulók füveznek, de a bélyeg (LSD) is megjelent az ismerősei körében, illetve különböző herbálok is, akár házi készítésű anyagok (gyújtógáz, ragasztó, gomba, acetos banán). 15 éves volt, amikor barátai először tudatmódosító szert használtak jelenlétében. Sára szerint osztályfőnöki órán ugyan tartottak felvilágosítást, de az száraz és személytelen volt.

Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Gimnázium tanulói szerint náluk inkább a fű népszerű. Szilvia azt mesélte, a keményebb drogok helyett inkább az alkoholfogyasztás jelent nagy problémát a városban, mert azt egészen fiatal korban, 12 éves kor után elkezdik, és nem is állnak le vele, ami miatt van, akinél hosszútávon alkoholfüggőség alakul ki. A kábítószer 5-8. osztályban válik beszéd témává Laci szerint, 9. osztályban pedig az alkohol mellett a fű is megjelenik bulikon. A diákok viszont úgy érzik, a pedagógusok nem elég nyitottak a kábítószerrel kapcsolatos kérdéseikre, tájékoztatást pedig csak 11-12. osztálytól kezdve kapnak.

„Nem figyelnek arra, hogy a kábítószerekkel kísérletezünk és, hogy meddig megyünk el ilyen téren” – mondja Laci. János azt mondta, ő sokféle kábítószert kipróbált már, de mindegyiket csak egyszer, kíváncsiságból.

„Gyergyóban a gyenge anyagi helyzet miatt nem sokan drogoznak, de nagyobb városokban, például Székelyudvarhelyen, 100 százalék, hogy árulnak és kínálnak ecstasyt a bulikon”

– tette hozzá a tizenegyedikes osztályba járó János.

Hol és miért akad el az iskolai felvilágosítás?

„2020-2021-ben teljesen háttérbe szorultak az iskolán kívüli tevékenységek, a drogprevenciós szakemberek ugyan online megtarthatták volna a tájékoztatást, de ez a pedagógusok meghívásán múlik, a tanároknak pedig örültek, ha órát tudtak tartani, és inkább a diákok lelkiállapotával foglalkoztak” – mondta el megkeresésünkre Zágoni Imola, a Kovászna Megyei Drogprevenciós Központtal partnerségben dolgozó Kovászna megyei tanfelügyelő.

Azonban nem minden esetben a pedagógusok részéről van elakadva a folyamat, Csíkszeredában egy forrásunk szerint, amikor az egyik iskolában belső felmérést végeztek és kábítószer problémával szembesülve szerették volna kihívni a Hargita megyei drogmegelőzési központ szakemberét, ő állítólag átküldött egy több oldalas román nyelvű tájékoztatót a pedagógusoknak, hogy oldják meg maguk a tájékoztatást.

Ugyanakkor Zágoni szerint a járványhelyzettel jött összevisszaság miatt az oktatási rendszer szereplői nem is igazán tudták, hogy milyen témában lehet órát tartani. Egyes iskolákban szerveztek egy-egy felvilágosító órát, de interaktív tevékenységre nem volt lehetőség. Ezért is volt inkább az a jellemző a Kovászna megyei tanfelügyelő szerint, hogy ahol az országban tartottak felvilágosítást, ott az osztályfőnök lépett ez ügyben, hisz nekik az éves tevékenysége között is szerepel ilyen programpont.

A prevenciós munka szakemberhiány miatt megvalósíthatatlan

A Kovászna Megyei Drogprevenciós Központ három munkatársának összesen 32 ezer diákot kellene tájékoztatniuk, közülük azonban két éve csak egy személyre hárult a feladat, miután ketten szülési szabadságra mentek, új állást nem hirdettek meg, és ideiglenesen sem alkalmaztak senkit. Liliana Lazea-Țițeiu, a Kovászna megyei drogmegelőzési központ felügyelője, aki egymaga kellene 32 ezer diákot drogmegelőző tájékoztatásban részesítsen, nem egészen egy évvel ezelőtt aztnyilatkozta a megyei kórház adataira hivatkozva, hogy Háromszéken nem beszélhetünk a droghasználat jelenségéről. Kijelentését a sürgősségi esetek száma alá is támasztja: Háromszéken 2019 és 2020-ban 25 és 49 esetet regisztráltak. Fontos azonban megjegyezni, hogy itt csak regisztrált esetekről van szó.

Varga László, a Márton Áron Gimnázium igazgatója elmondta, noha friss felméréseik nincsenek, a hivatalos nyilvántartás szerint az iskola egyetlen diákja sem drogfüggő. Ez egy kisvárosban, mint Csíkszereda, szerinte el is várható, mert ott talán még valamivel jobb a helyzet, mint a nagyobb városokban.

Érdeklődésünkre, hogy a diákokkal való beszélgetések ellentmondanak-e a hivatalos statisztikáknak, azt mondta, a droghasználat a „korcsoport” miatt nem számottevő, és a 14-19 éves korú általános iskolás diákoknál még nem olyan nagy a kábítószerhasználat kockázata.

Az igazgatónak a Hargita megyei drogmegelőzési központ tevékenysége pedig megfelel. Szerinte prevenció terén megteszik a „tőlük telhetőt”: félévente bejárnak az iskolába és osztályfőnöki órákon drogmegelőzési előadásokat tartanak. A droghasználat kockázatát pedig szerinte az is csökkenti, hogy egy kis település belvárosában működő elméleti líceumról van szó, nem pedig egy külvárosi iskoláról.

Hajdú Zoltán, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója szerint sok diák kilencedik osztályban költözik fel Marosvásárhelyre, a nagyvárosi élet pedig számos választási lehetőséget kínál számukra, felvilágosítás hiányában pedig nehezebb jó döntéseket hozzanak.

Hajdú szerint a hozzájuk kerülő diákok kilencediktől kezdve minden évben részesülnek kábítószerrel kapcsolatos tájékoztatásban az osztályfőnöki órán vagy egy alapítvány meghívott előadója által. Megyei drogmegelőzési központ viszont valóban nem tájékoztatja a tanulókat. A problémát viszont szerinte pont, hogy szervezetten és vidéken is tematizálni kellene, mert a vidéki iskolákba sokkal nehezebben jut el a tájékoztatás, mint a vásárhelyi iskolák diákságához. És már 5-8.-ban szükség lenne rá.

Azt pedig nehéz nyomon követni, hogy a diákok fogyasztanak-e kábítószert az iskolában. Ők minden esetre próbálnak odafigyelni és kiszűrni az ilyen eseteket, de azt is tudják, hogy nem nyilvánosan történik. Függő diákról azonban nem tudnak, és kábítószer hatása alatt lévő diákot pedig régóta nem vettek észre.

„Hogy ki és mit fogyaszt, azt konkrétan nem tudom, mert egyik tanár kolléga sem jelezte, hogy valaki fogyasztana. Egy felnőtt valószínűleg észrevenné, ha egy diák drog hatása alatt lenne. Mi nem vettük észre, de nem tudom kijelenteni, hogy egyáltalán ne lenne fogyasztás a diákok körében, mert nincs ahonnan tudjam”

– mondta az igazgató. Elismerte, hogy a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban vett be az egyik diák Xanaxot, amitől rosszul lett és az iskola asszisztenshez vitték. De ez szerinte egyedi eset volt, és nem volt olyan visszajelzésük, hogy a gyerek a szülők tudta nélkül vette volna be a gyógyszert.

Mit mond minderről egy addiktológus?

A drogmegelőzési központ vérszegény tevékenysége azonban nem csak Háromszéken volt érezhető. Kalóz János György addiktológus nevét gyakran megemlítették a székelyföldi diákok, ugyanis gyakran tartott kábítószer-megelőzési előadásokat. Ő a Transtelexnek azt mondta, a Hargita, a Kovászna és a Maros megyei helyzetet jól érzékelteti, hogy őt Kolozsvárról szokták meghívni – főleg Hargita megyébe –, hogy a kábítószerekről tartson felvilágosítást.

„Bennem megbíznak a diákok és elmondják, hogy nincs olyan szórakozóhely Székelyföldön, ahol ne lenne elérhető valamilyen kábítószer. Sőt, azt is elmondják, hogy szemmel láthatóan rengeteg ember be van állva egy bulin. A kábítószeres statisztikák pedig messzemenően nem mutatják a valóságot” – mondta az addiktológus, aki szerint a Kolozs megyei drogprevenciós központ tevékenysége még hagyján, de a székelyföldi központok ilyen szempontból hadilábon állnak. Szerinte azért nem működik a székelyföldi megyékben sem a prevenció, mert a szakembereknek szűkösek az erőforrásaik. Románia kormánya azonban olyannyira nem veszi komolyan a drogmegelőzés témáját, hogy az ország stratégiája csak elméleti szinten működik, de nem ültethető gyakorlatba:

„Ennek tüneteit látjuk, amikor az erdélyi magyar diákok prevenciójának hiányáról beszélünk. Kicsit olyan, mintha szőnyeg alá akarnák söpörni a problémát. Messze nem kap olyan hangsúlyt, mint amekkora gond van. Akkor szokták újra elővenni a témát, ha nagy port kavar, hogy valaki belehalt egy túladagolásba”.