Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Konkrét bevezetési terv még nincs, és erre uniós kötelezettség sem szorít minket. De hova kellene akkor most tenni az üres uborkás üveget?
A lekváros, befőttes, savanyúságos, bébiételes és hasonló üvegcsomagolások kimaradtak a tavaly indult magyar visszaváltási rendszerből. A fogyasztó szemszögéből nézve legalábbis nem nagyon érthető, hogy egy félliteres sörös- vagy akár egy 7,5 decis borosüveg miért betétdíjas, a félliteres meggybefőttes azonban nem. A visszavételi szabályok egyelőre csak a 0,1-3 liter közötti italcsomagolásokra vonatkoznak.
Amikor rákérdeztünk az okokra az – egész hulladékrendszert koncessziós formában működtető – Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél, lényegében egy fordított indoklást kaptunk. Onnan nézve nem a befőttes üveg maradt ki a rendszerből, hanem az italos üveg került bele. Az Európai Unió újrahasznosítási irányelveiben ugyanis semmilyen üveg nem szerepel, azokban csak a PET italospalackokra és a fém italcsomagolásokra térnek ki. Magyarország azért vette bele az üvegek egy részét a visszaváltási rendszerbe (DRS), mert azok visszagyűjtési aránya nagyon alacsony volt, ezen kellene a következő években javítani. A befőttesüveg például Ausztriában vagy Szlovákiában sem része az ottani rendszereknek.
A Mohu közlése szerint egyébként az automaták technikailag képesek lennének kezelni a befőttesüvegeket, de persze csak az általános korlátozásokkal. A csomagolások űrtartalma azért meghatározott (0,1–3 liter), mert ha a palack túl kicsi, akkor nem fér el rajta a megfelelő méretű vonalkód (amit az automata leolvas), ha viszont túl nagy, akkor nem tudja az üveget a gép bevenni, az eleve fennakadhat már a bedobónyíláson is.
Eddig mintegy 30 ezer fajta italcsomagolást regisztráltak a magyar DRS rendszerben, és ha a befőttesüvegeket is bevennék, akkor azoknak át kellene menniük az előzetes termékauditon. A fizikai paraméterek rögzítésekor ilyenkor szűrhetik ki azokat a csomagolásokat, amelyek nem kompatibilisek az automatákkal.
A Mohu azt mondja, a fentiek miatt egyelőre még nincs konkrét, akár határidőket is tartalmazó bevezetési terv a rendszer kiterjesztésére, de
vizsgálják a konzervüvegek DRS alá történő bevonásának lehetőségét egy második ütem keretében.
Amíg nem minden üvegcsomagolás része a DRS rendszernek, addig párhuzamosan megy a régi szelektív gyűjtési rendszer is, amellyel környezetvédelmi szempontból csak egy fő baj van: a nem betétdíjas üvegekből még mindig sokat dobnak a kommunális szemétgyűjtőkbe.
Míg a szelektíven gyűjtött hulladékot válogatóműbe viszik, a kommunális edényekbe dobott hulladék nem kerül oda, így ha a befőttesüveget valaki a kommunális szemetesbe dobja, akkor az anyag nem hasznosul újra.
A fogyasztóval szembeni elvárás tehát ezeknél a csomagolásoknál továbbra is az, hogy ne hagyjon maradékot az üvegben, öblítse el, és olaj-, illetve zsírmentesen tegye azt a szelektív gyűjtőkbe. Ez érzékelhetően elég nagy kérés a lakosság jelentős részével szemben, a helyzet a DRS indulása után talán csak annyival lett egyszerűbb, hogy a jogszabály a legalább 300 négyzetméter alapterületű boltokat nemcsak a visszaváltó automaták működtetésére, hanem arra is kötelezi, hogy az általa forgalmazott termékcsoportba tartozó csomagolási üveghulladékot elkülönítetten átvegye.
Egyszerűbben fogalmazva, az automatás visszaváltó helyeken mindenhol le kell tudni adni a befőttes üveget is.
Ebben a helyzetben azt kellene elérni, hogy a fogyasztó az 50 forint nélkül is vigye el oda az üvegeket, logikusan leginkább akkor, amikor a visszaváltást intézi, és ne dobja otthon a kommunális hulladékba.
A másik megoldás a szelektív gyűjtősziget vagy a hulladékudvar – lenne, de amint fent írtuk, a sörös- és borosüvegek lényegében pont azért kerültek bele a DRS-be, mert ezek a megoldások eddig finoman szólva nem voltak elég hatékonyak.
A jó helyre leadott nem betétdíjas üveghulladékot egyébként a Mohu külön kezeli, átmeneti tárolókba szállítja, onnan pedig nagyobb tételekben újrahasznosító üzemekbe viszik. Ezeknek az üveg(cserepeknek) végül a sorsa hasonló az automatába visszavett, ott összezúzott anyagokéhoz: az újrahasznosító üzemekben leválogatják őket az üvegipari szabványoknak megfelelően, és akár újra üvegcsomagolás is lehet belőlük.
A körforgás másik módja az üvegek újratöltése (többutas rendszer) lenne, de ennek infrastrukturális háttere (egységes üvegek, visszaszállítás, mosás) elég gyenge lábakon áll. Mindenesetre a gyártó döntése (azaz vállalása) lehetne az újrahasználható csomagolás, de mivel egyes automaták ezeket az üvegeket is visszaválthatják, a termékregisztrációs kötelezettség ezekre is érvényes. A boros- és sörösüvegek gyakran esnek ebbe a kategóriába. A többutas üveg csomagolásokkal persze további nehézség, hogy az egyutas termékekkel szemben ezeket csak a forgalmazás helyén lehet visszaváltani.
Az újratöltés elterjedéséhez fontos lenne, hogy például a sörös- és borosüvegek formája egységes legyen, de a piac magától várhatóan sosem fog ebbe az irányba lépni. Különösen a boroknál jellemző, hogy az üveg formája a marketing fontos eleme, az uniformizálás ezt az eladásösztönző elemet megszüntetné, vagyis bevezetése senkinek sem üzleti érdeke.
A Mohu is azt mondja, hogy neki erre nincs sem hatásköre, sem illetékessége,
a kérdés már felmerült korábban, azonban megvalósítása kizárólag állami szabályozással vagy piaci önszabályozással lehetséges.
