Ausztriában ezer ápolási naponként 75 liter kézfertőtlenítő fogy. Magyarországon 37

Az ausztriai kórházakban átlagosan 75 liter kézfertőtlenítő fogy 1000 úgynevezett ápolási nap alatt. Magyarországon ez a szám 37 liter.

Németországban 51 vérmintát vesznek, hogy teszteljék a betegeket kórházi fertőzésre ugyanúgy 1000 ápolási nap alatt. Itthon ez kevesebb mint 13 alkalommal történik meg.

Észtországban a kórházi szobák 20 százaléka alkalmas arra, hogy a fertőző betegek elkülönítve lábadozhassanak. A magyar kórházakban 3 százalék ez az arány.

Ez csak néhány olyan statisztikai adat, amely a magyar egészségügy lemaradását mutatja más európai országokhoz képest. Ezeknek a mutatóknak ráadásul különleges jelentőségük is van: mindhárom tényező – a kézfertőtlenítő, a mintavétel és a betegek elkülönítése – kulcsfontosságú a veszélyes, akár halált is okozó kórházi fertőzésekkel szemben. Azok a kórházak, amelyeknek elmaradásuk van ezeken a területeken, sokkal kisebb eséllyel veszik fel a harcot ezekkel a megbetegedésekkel szemben.

„Ezek a számok látleletei egy fejletlen egészségügyi rendszernek”

– összegezte az eredményeket Csilek András infektológus, a Magyar Orvosi Kamara Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének elnöke a Direkt36-nak.

Az összehasonlító adatok az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által készített, néhány évente elvégzett felmérésből származnak. Amikor tavaly a Direkt36 cikksorozatban feltárta, hogy egyre súlyosabb a kórházi fertőzések helyzete Magyarországon, már idéztünk az ECDC 2017-es kutatásából, amely kimutatta, hogy a magyar kórházak európai viszonylatban nagyon rosszul teljesítenek ezekben a mutatókban.

Idén kijött egy újabb elemzés, amely szerint bár javultak az eredmények, továbbra sem sikerült utolérni az európai országok többségét. Az ECDC májusban publikált jelentéséből egyértelműen kiderül például, hogy a fertőzések azonosításához szükséges tesztekből a magyar kórházak továbbra is keveset végeznek. A vér- és székletminták aránya nemhogy a mostani, de még az öt évvel ezelőtt készült felmérés európai átlagát sem érik el.

A Direkt36 kiderítette azt is, melyek az ebből a szempontból különösen rosszul teljesítő magyar nagykórházak. Kikértük a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központtól (NNGYK) az ezekre vonatkozó adatokat, és ezekből kiderült, hogy például a budapesti Szent János Kórházban és a szintén fővárosi Jahn Ferenc Kórházban arányaiban kevés olyan tesztet végeznek, amelyekből kiderülne, hogy egy-egy beteg kórházi fertőzést kapott-e el. Ezek ráadásul olyan kórházak, ahol korábbi elemzéseink szerint még az alacsony mintavétel ellenére is gyakran azonosítottak fertőzéseket az egészségügyi ellátás során. Tehát felvetődik esetükben a kérdés, hogy ha többet tesztelnének, akkor még több fertőzést találnának.

Megvizsgáltuk azt is, hogy hány liter kézfertőtlenítőt használnak az egyes kórházak, és kiderült, hogy legalább 50 magyar kórház nem éri el az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott mennyiséget. Köztük szerepel a Bajcsy-Zsilinszky Kórház és a Szent Margit Kórház is, ahol számításaink szerint szintén gyakori a fertőzések előfordulása.

Az egészségügyért felelős Belügyminisztérium, az NNGYK és a kórházak fenntartásáért felelős Országos Kórházi Főigazgatóság nem reagált a Direkt36 kérdéseire.

Még az öt évvel ezelőtti európai átlag is messze van

Ahogy azt tavalyi cikksorozatunkban részletesen bemutattuk, a kórházi fertőzések olyan betegségek, amelyeket főként legyengült betegek kaphatnak el kórházi tartózkodásuk során. Ha nem kezelik ezeket a megbetegedéseket időben, akkor akár halálos kimenetelük is lehet. A kórokozók terjedhetnek cseppfertőzéssel, széklettel, sebváladékkal, orvosi eszközök útján, és nem elhanyagolható mértékben egy orvos, egy nővér vagy egy látogató nem megfelelően fertőtlenített keze által.

Magyarországon háromféle kórházi fertőzést kell minden esetben kötelezően jelenteniük a kórházi dolgozóknak az adatgyűjtésért felelős NNGYK felé:

• a clostridium difficile nevű, súlyos hasmenést, kiszáradást, és megkésett kezelés esetén akár bélgyulladást okozó baktériumot,
• a multirezisztens kórokozókat, amelyek ellenállnak az erős antibiotikumoknak is, és sebfertőzést, tüdőgyulladást, húgyúti fertőzést okozhatnak,
• a véráramfertőzést, másnéven szepszist. Ez a betegség gyakorlatilag órák leforgása alatt is képes visszafordíthatatlan károkat okozni a betegek szervezetében.

Az ECDC négy-öt évente részletes vizsgálatot végez a térség kórházaival együttműködve, hogy felmérjék az egyes országok teljesítményét az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések terén. A kutatás Magyarországot 2022-ben, az áprilistól júniusig terjedő időszakban vizsgálta. A pár hónappal ezelőtt megjelent elemzésből kiderült, hogy bár az előző, 2017-es kutatáshoz képest javultak a kórházi fertőzéses mutatók, továbbra is súlyos hiányosságok jellemzik a magyar egészségügyet ebből a szempontból.

Különösen rossz a helyzet a fertőzések beazonosítását lehetővé tévő mintavételek arányában, amelyben Magyarország az utolsók között szerepel európai összehasonlításban. Az ECDC elemzéséből nem derül ki, hogy miként teljesítenek az egyes magyar kórházak, de a Direkt36 készített egy erről szóló kutatást.

Elkértük az NNGYK-tól a kórházi fertőzésekkel kapcsolatok laborvizsgálatok számát, hogy lássuk, mely magyar kórházak tesztelnek arányaiban a legkevesebbet. Egyes kórházakat a kevés rendelkezésre álló adat (például túl kevés ápolási napot teljesítettek ahhoz, hogy tudjunk velük számolni) miatt nem vettünk be az elemzésünkbe, így végül 91 kórház mintavételeit vizsgáltuk át. Mivel a jelentésekben sem a minták pontos számát, hanem az 1000 ápolási napra vetített arányukat használták, így mi is ezt a mértékegységet használtuk. Egy fekvőbeteg teljes napi kórházi ápolása számít egy ápolási napnak.

Nézzük meg először a multirezisztens kórokozók és a véráramfertőzések azonosításához szükséges vérminták arányát. Magyarország ebben a mutatóban az utolsók között szerepelt az európai összehasonlításban, az általunk vizsgált több mint 90 magyar kórházból pedig mindössze 9 érte el az európai átlagot.

Néhány nagy megyei kórházban, például a B.A.Z. Megyei Központi Kórházban és a Békés Megyei Központi Kórházban, illetve a szolnoki Hetényi Géza Kórházban is alacsony volt a tesztelési arány, annak ellenére, hogy ezek a kórházak magas kockázatú beavatkozásokat, például műtéteket is végeznek.

Az Észak-budai Szent János Centrumkórház sem közelíti meg az európai átlagot. Pedig az NNGYK felé küldött bejelentések alapján készített elemzéseink szerint ebben a kórházban gyakoriak azok a fertőzések, amelyeket vérmintával lehet igazolni. Vagyis annak ellenére jelentenek be sok fertőzést, hogy kevés mintát végeznek. Megkérdeztük a kórházat és az NNGYK-t, hogy tisztában vannak-e ezzel a helyzettel, de egyikük sem reagált.

Legsűrűbben a Dél-pesti Centrumkórházban (DPC) teszteltek. Ez nem meglepő, hiszen a DPC-ben infektológia, azaz fertőző betegségeket kezelő osztály is működik, így indokolt a sűrűbb ellenőrzés is. A már korábban megjelent elemzéseink szerint 2022-ben a DPC-ben volt a legmagasabb a véráramfertőzések előfordulása, ami akár annak is lehet a következménye, hogy egyszerűen mivel itt vettek a legtöbb mintát, ezért itt vették észre leggyakrabban a fertőzéseket. A multirezisztens kórokozók gyakorisága viszont nem volt kiugró a sok vérminta ellenére sem.

Pozitív példának tűnik a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Központja is. Itt szintén sűrűn vettek vérmintákat, de korábbi elemzéseink szerint ennek ellenére sem jelentettek be különösebben sok ilyen teszttel kimutatható fertőzést.

Megvizsgáltuk a székletminták arányát is, amelyben Magyarország szintén a sereghajtók között szerepel európai összehasonlításban. Ezekből a tesztekből derül ki a hasmenést és kiszáradást okozó, clostridium difficile nevű kórházi fertőzés jelenléte.

A megyei nagykórházak közül ritkán tesztel a zalai Szent Rafael Kórház, a Békés Megyei Központi Kórház és a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház is. Nem éri el az európai átlagot a Gottsegen György Kardiovaszkuláris Intézet sem, pedig korábbi elemzéseink szerint 2022-ben sűrűn fordult elő náluk clostridium fertőzés, amelyet pont a székletmintákkal lehet azonosítani. Vagyis ez az intézmény is úgy számol be gyakori fertőzésekről, hogy közben kevés tesztet végez azok kimutatására. Ez a kórház sem reagált arra a kérdésünkre, hogy foglalkoznak-e ezzel a helyzettel, és nem kaptunk választ az NNGYK-tól sem.

A korábbi elemzéseink alapján rendkívül sűrűn fordultak elő clostridium difficile okozta kórházi fertőzések a ceglédi Toldy Ferenc Kórházban is. Most már azonban azt is tudjuk, hogy ebben az intézményben gyakoriak voltak a tesztelések is, tehát részben ez is magyarázhatta azt, hogy sok fertőzést jelentettek be. Gyakran vett mintát a Szegedi Tudományegyetem klinikai központja is, ahol viszont a sok minta ellenére sem fordult elő sűrűn clostridium fertőzés.

A mintavételek alacsony száma azért is problémás, mert így nem lehet valós képet kapni arról, hogy valójában mennyi fertőzés van a kórházakban. Tavaly megjelent cikksorozatunkból az is kiderült, hogy az NNGYK is tisztában van azzal, hogy az alacsony mintavételszám befolyásolja az adatok pontosságát, hiszen minél kevesebb a minta, annál kisebb eséllyel derül ki, hogy a betegnek kórházi fertőzése van.

Csilek András infektológus szerint főleg az egészségügyben megjelenő munkaerőhiány okozza azt, hogy a magyar kórházak lemaradtak a fejlettebb európai kórházakhoz képest a tesztek gyakoriságával.

„Akut életmentés és tűzoltás működik az egészségügyben, de a felmérő és megelőző tevékenységekre nem marad kapacitás”

– mondta Csilek a Direkt36-nak arra utalva, hogy az orvosok és ápolók annyira le vannak terhelve, hogy kevésbé veszik észre, hogy egy betegnél szükséges lenne tesztelni kórházi fertőzésre.

Gondok a hétvégével

Az európai elemzésből kiderül, az is probléma, hogy Magyarországon kevés a hétvégente is elérhető, betegektől vett mintákat feldolgozó mikrobiológiai labor.

Ez azért okoz gondot, mert egy kórházi fertőzés néhány nap, sőt akár pár óra alatt is képes súlyos károkat okozni a szervezetben, és gyorsan terjed a legyengült betegek között. Emiatt fontos, hogy ha felmerül egy betegnél a fertőzés gyanúja, akkor minél hamarabb végrehajtsák rajta a szükséges tesztet, és elküldjék a laborokba. Így kiderülhet, pontosan milyen fertőzése van, és hogy milyen kezelésre van szüksége. Az ECDC jelentéséből ugyanakkor kiderül, hogy csak a magyar kórházak körülbelül harmada számára elérhető ez a szolgáltatás hétvégén is.

Könnyen terjednek a kórházi fertőzések akkor is, ha nincs elég egyágyas szoba, ahová a fertőző betegeket el tudnák különíteni.

Az egyágyas kórtermek arányában még mindig az utolsók között szerepel Magyarország, ugyanis a szobák 3 százaléka alkalmas arra, hogy a beteg szobatárs nélkül lábadozhasson. Franciaországban és Svédországban minden második kórterem alkalmas az elkülönítésre.

Csilek szerint az egyágyas kórtermek nemcsak a már fertőzött betegek elkülönítésében lennének fontosak. „Alapból fontos lenne, hogy a betegek minél kevesebbet érintkezzenek egymással” – magyarázta.

Kevés kézfertőtlenítő fogy az intenzív osztályokon

Az ECDC felmérése szerint az átlag körül teljesítenek a magyar kórházak a kézfertőtlenítő-használatban, amely fontos tényező nemcsak kórházi fertőzések, hanem bármilyen betegség terjedésének megállításában. Az általunk vizsgált, aktív ellátást nyújtó magyar kórházak több mint fele azonban így sem éri el a WHO által ajánlott 20 litert 1000 ápolási nap alatt.

Köztük vannak olyan egészségügyi intézmények is, amelyekben az elemzéseink szerint sűrűn fordultak elő kórházi fertőzések a vizsgált évben. Ilyen például a budapesti Bajcsy-Zsilinszky, a Jahn Ferenc és a Szent Margit Kórház.

Nem érik el a WHO ajánlását olyan nagykórházak sem, mint a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja, a Békés Megyei Központi Kórház és a szombathelyi Markusovszky Kórház sem.

A sor másik végén főleg kevésbé leterhelt kiskórházak állnak, de arányaiban sok kézfertőtlenítőt használt az egy év alatt több mint százezer beteget ellátó Debreceni Egyetem és a Semmelweis Egyetem Klinikai Központjai, illetve a csaknem hetvenezer beteget ellátó Szegedi Tudományegyetem Klinikai Központja is. (A három intézmény közül egyedül a Semmelweis Egyetem reagált a megkeresésünkre, hangsúlyozva, hogy ők még egy olyan eszközt is használnak, amely „a mesterséges intelligencia segítségével segíti a kézhigiéné javítását és a megfelelő kézfertőtlenítés elsajátítását”.)

A kutatás azt is mérte, hogy az intenzív osztályokon mennyi kézfertőtlenítő fogy.

Erre azért fordítottak kiemelt figyelmet, mert az intenzív osztályokon főként kritikus állapotban lévő betegek fekszenek, akikből gyakran csövek, kanülök lógnak ki, amelyek növelik a fertőzések elkapásának kockázatát. Bár az ECDC-nek Magyarország ezzel kapcsolatban nem szolgáltatott információt, a Direkt36 által kikért adatokból ez is kiszámolható.

Elemzésünkből kiderül, hogy 45 magyar intenzív osztály nem érte el az európai átlagnak számító közel száz litert 1000 ápolási nap alatt.

Arányaiban a legkevesebb alkoholos kézfertőtlenítőt a budapesti Jahn Ferenc Kórház intenzív osztálya használta. Korábbi elemzésünk szerint a Jahn Ferenc Kórház több betegségtípus esetében is kifejezetten gyengén teljesített a kórházi fertőzések elleni küzdelemben. Mint akkor megírtuk, ez az intézmény elavult infrastruktúrával, súlyos munkaerőhiánnyal és túlterheltséggel küzd. Ez volt az a kórház, ahol napokig nem vették észre, hogy az egyik látogatói mosdóban egy halott hever. Bár a kórház vizsgálatot indított az eset után, két évvel később mégis ugyanazt a takarítószolgálatot bízták meg a takarítással, mivel ők olcsón vállalták a munkát.

Kevés kézfertőtlenítőt használt még ugyanennyi ápolási nap alatt a budapesti Szent Margit Kórház, a bajai Szent Rókus Kórház és a pápai Gróf Esterházy Kórház intenzív osztálya is. Ezek az intenzívek az európai vizsgálatban mért érték negyedét sem érték el.

A legsűrűbben a szolnoki Hetényi Géza Kórház, a Szegedi Tudományegyetem és a Zala megyei Szent Rafael Kórház intenzív osztályának dolgozói fertőtlenítették kezeiket.

Itt vannak a részletes kórházi adatok

Aki kíváncsi arra, hogy egy-egy kórház mennyi vér- és székletmintát végzett 2022-ben, az innen tudja letölteni az NNGYK által szolgáltatott adatokat, melyekből a számításainkat végeztük. A kórházak és az intenzív osztályaik kézfertőtlenítő-használatra vonatkozó adatait pedig itt lehet megnézni.

Fontos azonban kiemelni, hogy a kórházakat nem érdemes ezen mutatók alapján egymáshoz hasonlítani. Az egyes kórházak közötti különbségek adódhatnak abból is, hogy az egyik intézmény súlyosabb betegeket lát el vagy komolyabb műtéteket végez, amely indokolja a sűrűbb mintavételt és kézfertőtlenítő-használatot. Bár kértük az NNGYK-t, hogy osszon meg velünk olyan részletesebb adatokat, amelyek lehetővé tennék egy rangsor készítését, ők ezt nem tették meg. Az általunk közzétett táblázatok azonban képet adnak arról, hogy az egyes kórházak miként állnak európai összehasonlításban az egyes mutatók szempontjából.

Ha szeretnéd követni a Direkt36 további cikkeit, iratkozz fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre.