Ha 16 évesen bízol magadban, 50 évesen jobban bízol másokban is
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Kabos Eszter, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-európai Egyetem (CEU), az Oxfordi Egyetem, és a Stockholmi Egyetem kutatói.
„Meg lehet bízni az emberek többségében, vagy senkivel sem lehetünk elég óvatosak?” – ezt a kérdést világszerte millióknak tették már fel társadalomtudományi felmérésekben. A válaszokból tudjuk, hogy ahol erősebb a bizalom mások iránt, ott általában jobb a gazdaság fejlettsége, stabilabb a demokrácia, alacsonyabb a korrupció, és jobb az egészség.
De mitől lesz valaki bizakodó és nyitott mások iránt, és mitől válik inkább gyanakvóvá és bizalmatlanná? Tudjuk, hogy számít a családi háttér és a társadalmi státusz, és úgy tűnik, van valami mélyebb, személyesebb alap is.Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, vajon az is fontos-e, mit gondoltunk saját magunkról tizenévesen. A pszichológiában ezt alapvető önértékelésnek nevezik. Ez egy tág személyiségjegy, amely három fő elemből áll:
- önértékelés: mennyire tartjuk magunkat értékesnek, „érünk-e valamit”;
- kontrollérzet: úgy érezzük-e, hogy hatással vagyunk a saját életünkre, vagy inkább a körülmények, mások, a „sors” irányítanak;
- érzelmi stabilitás: mennyire vagyunk hajlamosak szorongásra, levertségre, hirtelen hangulatingadozásokra.
Kutatásunkban arra keressük a választ, hogy ha valaki 16 évesen értékesnek látja magát, vajon évtizedekkel később is bizakodóbban tekint-e másokra. Ehhez egy különleges adatforrást használtunk, az 1970-es brit születési kohorszvizsgálatot, amelybe az bevonták az 1970 tavaszának egy adott hetében született összes gyermeket. Őket követték nyomon egészen felnőttkorig, rendszeres kérdőívekkel és tesztekkel. A mi elemzésünkben azokra a résztvevőkre koncentráltunk, akik 16 éves korukban válaszoltak olyan kérdésekre, amelyek alapján mérni tudtuk az önértékelésüket, kontrollérzetüket és érzelmi stabilitásukat, majd 34, 42, 46 és 50 évesen is megkérdezték tőlük, mennyire bíznak másokban. Ezt a bizalmat a bevezetőben idézett, jól ismert kérdéssel mérték. A válaszokból egy bizalmi mutatót építettünk, a 16 éves kori adatokból pedig egy serdülőkori önértékelési indexet.
Eredményeink szerint egyértelmű és tartós kapcsolat van a serdülőkori önértékelés és a későbbi bizalom között. Minél magasabb a serdülőkori önértékelés, annál magasabb a bizalom 34 és 50 éves korban is (lásd ábra). A kapcsolat akkor is fennmarad, ha figyelembe vesszük a családi hátteret, a gyermekkori kognitív képességeket és a korai mentális egészséget. Bár 34 és 50 éves kor között sok minden változik (karrier, család, egészségi állapot, társadalmi környezet), a hatás nem halványul: az ábrán látható piros és kék vonal hasonló.
Ez arra utal, hogy a tizenévesen kialakított alapvető önkép nem egyszerűen átmeneti hangulat, hanem hosszú távon is meghatározza, hogy mennyire bízunk másokban.
A korábbi kutatások szerint a bizalom többek között magasabb jövedelemmel, stabilabb párkapcsolatokkal és aktívabb közösségi élettel jár együtt. Az alapvető önértékelésnek is vannak jól ismert előnyei az iskolában és a munkaerőpiacon, amit a mi adataink is alátámasztanak. Akinek a fenti skálán magasabb a serdülőkori önértékelése, nagyobb eséllyel dolgozik felnőttként, magasabb órabért keres, nagyobb valószínűséggel él párkapcsolatban, és nagyobb eséllyel van gyereke is. Felmerülhet, hogy a serdülőkori önértékelés csak közvetve, a sikeresebb életpályán keresztül növeli a bizalmat. Vagyis ha valakinek jobb az élete, akkor kevesebb oka van bizalmatlanul tekinteni a világra.
Fontos kiemelni, hogy még ilyen részletes elemzés mellett sem állíthatjuk biztosan, hogy a magasabb serdülőkori önértékelés okozza a nagyobb bizalmat. Elképzelhető, hogy nem mért tényezők – például korai családi élmények – egyszerre alakítják az önképet és a másokba vetett bizalmat.
A vizsgálat brit adatokon alapul, de tanulságai Magyarországra is érvényesek. A bizalom társadalmi tőke, amely nagyobb gazdasági növekedéssel, jobb egészséggel és stabilabb intézményekkel jár, ezért erősítése gazdasági és társadalompolitikai kérdés is. Eredményeink szerint a bizalom egyik fontos alapja a serdülőkori önértékelés, amelyet az iskola, a tanári visszajelzések, a kortárs kapcsolatok és a családi légkör is formál. Ha a bizalmat komolyan vesszük, az intézményi reformok mellett nevelési, oktatási és ifjúságpolitikai eszközökkel is támogatnunk kell az önértékelés fejlődését.
Ha szeretne aDefacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni,kattintson ide!
