Honnan jöttek a Tisza-szavazók?
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Kabos Eszter, Prinz Dániel, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-Európai Egyetem (CEU), az Oxfordi Egyetem, a Stockholmi Egyetem és a Világbank kutatói.
Magyar Péter és a Tisza Párt 2024. február–áprilisi színre lépése óta nemzetközi szinten is ritkán látható gyorsasággal alakult át a magyar pártrendszer. A 2024. június 9-i európai parlamenti választáson az alig három hónappal korábban zászlót bontó Tisza Pártot a belföldi szavazók kis híján 30 százaléka, körülbelül 1,35 millió választó támogatta.
De vajon kik voltak azok a választók, akik ilyen rövid idő után máris bizalmat szavaztak az újonnan megjelenő pártnak? A 2024. júniusi kettős választás és a Tisza Párt stratégiája – miszerint a párt az európai parlamenti választáson elindult, az önkormányzati választáson viszont Budapest kivételével nem – egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy adatalapon vizsgáljuk meg a Tisza akkori szavazóinak másodlagos pártpreferenciáját. Ráadásul nem önbevalláson alapuló közvélemény-kutatási adatokra, hanem a választók tényleges szavazataira támaszkodva.
Ezen a választáson ugyanis Budapest, a megyeszékhelyek és a megyei jogú városok kivételével, tehát a „vidéki” Magyarországon két pártlistás választásra is sor került. Egyrészt volt az európai parlamenti választás, amelyen az összes főbb párt (beleértve a Tiszát is) közül választhattak a vidéki szavazók. Másrészt viszont a szóban forgó településeken a megyei önkormányzat összetételét is egy pártlistás választás határozta meg, ahol jellemzően minden fontosabb párt elindult a Tisza kivételével. Tehát a vidéki szavazók egyszerre két listára is szavazhattak: egy Tiszát is tartalmazó EP-listára, és egy Tisza nélküli megyei listára.
De hogyan tudunk csupán a választási eredmények alapján, egyedi szavazók megfigyelése nélkül következtetéseket levonni? Ebben egyrészt az segít, hogy a választási eredmények szavazókörönként (amelyek egyenként átlagosan ezer szavazásra jogosult választót tartalmaznak) rendelkezésünkre állnak; másrészt pedig az, hogy a két szavazás időben és térben egy helyen zajlott, és a választók túlnyomó többsége – ha már ott volt – mindkét listás választáson részt is vett. (Ez utóbbi állítást a két különböző listás választás szavazóköri részvételi adatainak az összehasonlítása támasztja alá.) A szavazóköri eredmények alapján ezért túlnyomórészt ugyanannak a pár száz szavazónak a pártlistás szavazatait hasonlíthatjuk össze az európai parlamenti és a megyei önkormányzati választáson. Az ennek során alkalmazott statisztikai módszer lényegében ugyanaz, mint a Defacto Karácsony Gergely és Vitézy Dávid szavazóinak pártpreferenciáját vizsgáló korábbi írásában.
Mivel az önkormányzati választás megyei pártlistás szavazása megyénként eltérő volt abban a tekintetben, hogy pontosan mely egyéb pártok és esetleg milyen koalíciókban indultak, a becsléseinket minden megyére külön-külön végeztük el, az adott megyében található szavazókörök adatai alapján. Az alábbiakban ezeknek a megyei becsléseknek az országos szinten összesített eredményét ismertetjük.
Az alábbi ábra a vidéki Tisza-szavazók másodlagos pártpreferenciáját, egészen pontosan az EP-listán Tiszára szavazók megyei önkormányzati pártlistás szavazatainak a becsült megoszlását mutatja. Fontos hangsúlyozni, hogy az ábra az akkor nagyjából 1,35 millió belföldi Tisza-szavazó közül 765 ezer választóra vonatkozik, mivel a fennmaradó 585 ezer Budapesten vagy megyei jogú városokban lakik.
Látható, hogy a vidéki Tisza-szavazók közül 28 százalék (214 ezer választó) a megyei önkormányzati listákon a Momentumra, további 23–24 százalék (egyenként körülbelül 180 ezer választó) pedig a Demokratikus Koalícióra és a Mi Hazánkra szavazott. A fennmaradó választók 23 százaléka valamely egyéb párt vagy pártszövetség megyei listájára szavazott (pl. Magyar Szocialista Párt, Jobbik, Magyar Kétfarkú Kutya Párt, LMP, Nép Pártján, Második Reformkor). Ebbe az egyéb kategóriába soroltuk a helyi szerveződéseket (pl. Somogyért), illetve a korábban említett pártok esetleges koalícióit is. Az ábra továbbá azt is mutatja, hogy a 2024. júniusi vidéki Tisza-szavazók elenyésző része (mintegy 2,5 százaléka, vagyis 19 ezer választó) szavazhatott a Fidesz megyei listáira.
Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a Tisza Párt 2024. júniusi vidéki szavazóbázisa nagyjából azonos arányban tartalmazhatott Momentum, DK és Mi Hazánk szimpatizánsokat; és nagyságrendileg ugyanennyien lehettek közöttük a további kisebb pártok, vagy a helyi pártok, civil szervezetek támogatói. A Fidesz és a Tisza Párt szavazói között viszont 2024 júniusában csekély volt a közvetlen átjárás.
Hangsúlyozzuk, hogy ez az eredmény csak egy adott napra (2024. június 9-re) érvényes pillanatfelvétel, és semmiképp sem jelenti azt, hogy a Fidesz és a Tisza Párt szavazótábora között időben sem létezik átjárás. Nem cáfolja tehát azokat az elemzéseket, amelyek szerint a Tisza Párt jelenlegi támogatói között szép számmal lehetnek olyanok, akik a 2022-es parlamenti választáson, vagy akár a 2024-es EP-választáson még a Fideszt támogatták. Egy tanulmány például közvélemény-kutatási adatok alapján azt becsüli, hogy a Tisza 2024-es szavazóbázisának nagyjából 10 százaléka szavazhatott 2022-ben a Fideszre. Az eredményünk mindössze annyit jelent, hogy a vidéki szavazók 2024-ben csak csekély számban szavaztak egyszerre a Fidesz és a Tisza Párt listájára, ami arra utal, hogy a két nagy párt szavazóbázisa között csak kis mértékben létezhet azonnali átjárás.
Ha szeretne aDefacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
