Rosszabbul kormányoznak, mégis tovább maradnak hatalmon a populisták. De miért?
A populisták vezette országok mérhetően lassabban növekednek a nem populistákat választó országoknál. A populista vezetők mégis kétszer annyi ideig kormányoznak. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az őket kritizáló sajtót úgy állítják be, mintha az egy kormányellenes összeesküvés része lenne. Narratívájuk szerint a bírálókat nem a tájékoztatás szándéka, hanem ideológiai meggyőződés vezérli. Azok pedig, akik ezt elhiszik, a politikus „helyes úton haladásának” bizonyítékát látják az értelmiségi kritikákban.
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Kabos Eszter, Prinz Dániel, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-európai Egyetem (CEU), az Oxfordi Egyetem, a Stockholmi Egyetem és a Világbank kutatói.
Gombamódra szaporodnak a világban a populista kormányok, Trumptól Erdoğanon át Orbánig a lista évről évre bővül. Sikereik okai és következményei azonban kevésbé egyértelműek.
A kutatások borús képet festenek az utóbbiról. Egy rangos amerikai közgazdasági folyóiratban nemrég megjelent tanulmány 51 populista vezető – köztük Orbán Viktor – vizsgálatával arra a következtetésre jutott, hogy a populisták által vezetett országok növekedése a politikus hatalomra kerülése utáni 15 évben 10 százalékkal alacsonyabb, mint a hasonló, ám nem populisták által vezetett országoké. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy míg a populisták hatalomra jutása előtt az országok hasonlóan növekedtek, utána a populisták által vezetett országok szép lassan lemaradnak. Ráadásul a gazdasági visszaesést nem ellensúlyozta a jövedelemegyenlőtlenségek csökkenése sem, pedig egyes kutatók erre számítottak.
Ennek tükrében azt feltételezhetnénk, hogy a gyenge kormányzati teljesítményt látva a választók hamar elmozdítják a hatalomból populista vezetőiket. Ez azonban koránt sincs így, a populista politikusok kétszer annyi ideig vannak hatalmon, és kétszer akkora eséllyel is térnek oda vissza egy választási vereség után, mint nem populista társaik. De hogyan képesek a populisták így kikerülni az alacsony teljesítményért járó politikai felelősséget?
Erre a kérdésre keressük a választ egy frissen megjelent tanulmányunkban, amely vázol egy lehetséges magyarázatot. E magyarázat szerint a populista vezetők létrehoznak és sikeresen alkalmaznak egy politikai narratívát, ha úgy tetszik, „alternatív valóságot”, ami hitelteleníti a független intézmények és szakértők kritikáit.
Teszi ezt azáltal, hogy az értelmiségieket (tudósokat, szakértőket, újságírókat) egy kormányellenes összeesküvés résztvevőiként tünteti fel, elültetve a választók fejében azt a gondolatot, hogy a kormány politikáját bíráló hangok mögött nem valódi érvek, hanem ideológiai megfontolások állnak. Példa erre az a gondolatmenet, hogy a független sajtó azért vádolja a populista politikust korrupcióval, mert a liberális újságírók mély ellenérzéssel viszonyulnak a politikus konzervatív értékrendjéhez. Azok a választók, akik ezt a narratívát elfogadják, megkérdőjelezik a sajtó által feltárt tényeket.
Mindez ahhoz a baljós következtetéshez vezet, hogy a valós, tényeken alapuló kritikák még növelhetik is a populisták támogatottságát törzstámogatóik körében. Ennek oka, hogy a kritika teljesen összhangban van a politikus elleni összeesküvésről szóló történettel. Ezt a jelenséget támasztja alá, hogy Donald Trump támogatottsága a republikánus szavazók körében megnőtt azt követően, hogy az elnök büntetőperében elmarasztaló ítélet született. Ráadásul, ezzel egyidejűleg, a 2020-as választás eredményét megkérdőjelező összeesküvés-elméletben hívő republikánusok aránya is emelkedett.
Tehetünk-e valamit a populizmussal szemben? A tanulmány egyik központi következtetése, hogy a populisták az értelmiség és a társadalom szélesebb rétegei közötti vélt vagy valós ideológiai törésvonalakat kihasználva építik fel narratívájukat. E törésvonalak enyhítése, a jövedelemegyenlőtlenség mérséklésével és a média sokszínűségének fenntartásával növelheti a társadalom populizmussal szembeni ellenálló képességét.
Ha szeretne a Defacto-elemzések megjelenéséről emailtájékoztatót kapni, kattintson ide!
