Gyökeres gazdaságpolitikai fordulat nélkül csak vágyálom a négyszázalékos növekedés
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Kabos Eszter, Prinz Dániel, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-európai Egyetem (CEU), az Oxfordi Egyetem, a Stockholmi Egyetem és a Világbank kutatói.
Az elmúlt években a kormányzat rendre lefelé módosította a rövid távú növekedési előrejelzéseit: a gazdasági kilábalás, a trendforduló, a gazdaságpolitikai fordulat mindig átcsúszott a következő évre. A 2-3 évvel későbbre vonatkozó becslések azonban jellemzően változatlanok maradtak: a Nemzetgazdasági Minisztérium rendre 4 százalékos vagy afeletti növekedéssel számol.
Előző bejegyzésünkben megvizsgáltuk a múltbeli növekedés hajtóerőit, a munkaerő, a tőke és a termelékenység hozzájárulását. Ebben a bejegyzésben azt mutatjuk meg, hogy a legoptimistább feltevések mellett sem tűnik reálisnak a 4 százalékos GDP-bővülés, sőt tartósan évi 2,5 százalék fölé kerülni is nehéz lesz.
A demográfiai trendek a következő években is hasonlóan kedvezőtlenül alakulnak majd, mint az elmúlt évtizedekben. Az Eurostat előrejelzése szerint a következő években évi 0,6 százalékkal csökken a munkaképes korú népesség, sőt az ENSZ vonatkozó becslése még ennél is súlyosabb, több mint 0,7 százalékos népességfogyással számol. A negatív trendet némileg ellensúlyozza majd az aktivitási ráta további emelkedése. A munkapiaci részvétel azonban nem bővíthető korlátlanul, a 78 százalékos aktivitási ráta már most is a 75 százalékos uniós átlag felett van. Becslésünk szerint még ha elérjük is a legszűkebb európai élmezőny szintjét, legfeljebb évi 0,4 százalékos növekedési tartalék lehet a foglalkoztatottak bővülésében.
A tőkeállomány előrejelzéséhez a beruházások dinamikáját kell meghatároznunk. Feltevésünk szerint a beruházás GDP-arányos rátája újra az uniós átlag felett alakul majd a következő években, számos tényező azonban inkább óvatosságra int. Az inflációs kockázatok miatt a monetáris politikának hosszabb ideig kell magasan tartania a kamatot, miközben a kieső uniós támogatások és a strukturális költségvetési problémák miatt a költségvetés mozgástere is szűk. Ezek a folyamatok már látszanak is az elmúlt egy-két év beruházási adataiban.
Emellett a nemzetközi bizonytalanságok is jelentős kockázatot jelentenek a külföldről érkező beruházások számára, különösen úgy, hogy a gazdaság húzóágazatai (az autóipar, illetve a kapcsolódó akkumulátorgyártás) a kereskedelmi feszültségek középpontjába kerültek. Így várakozásunk szerint a tőkeállomány növekedési üteme az elmúlt tíz év átlagához képest némiképp csökken, de évi 2 százalékos bővülésével így is tartósan meghaladja az uniós átlagot.
A hosszú távú kilátásaink szempontjából a legfontosabb és egyben legbizonytalanabb feltevés a termelékenység alakulása. Ez a mutató nemcsak időszakról időszakra, hanem a közvetlen versenytársaink között is jelentősen szóródik. Minden időszakban igaz azonban, hogy Magyarország rendre a gyengébben teljesítők közé tartozott, ahogy azt bemutatjuk az első ábránkon. A termelékenységjavulás régiós átlaga az elmúlt 15 évben évi 1,3 százalék, a magyar pedig átlagosan 1 százalék volt. Így kifejezetten optimista feltevéssel élünk, amikor a következő években a magyar gazdaság évi 1,5 százalékos termelékenységjavulásával számolunk.
A fenti – hangsúlyozottan optimista – feltevések mellett a magyar gazdaság tartós növekedése a mindössze évi 2,5 százalékot érheti el. Ezt mutatjuk meg a második ábrán, ahol a fenti feltételezéseket összesítjük az előző cikkünkben bemutatott módszerrel. Egyszeri kilengések, ciklikus felfutások lehetnek persze, de hosszabb távon a 4 százalék feletti kormányzati célszámok nem tűnnek reálisnak.
A Defacto szerint a négyszázalékos növekedés eléréséhez gyökeres gazdaságpolitikai fordulat kell. Az elmúlt néhány évben egyre világosabban látszik, hogy a munkaerőpiaci tartalékok kimerülőben vannak, és a fizikai tőkeállomány bővítése is egyre erősebb korlátokba ütközik. A termelékenység növelése az egyetlen, hosszú távon is járható út. Ehhez azonban elengedhetetlen az oktatás, az egészségügy és a kutatás fejlesztése, valamint a szabályozói környezet kiszámíthatóvá tétele. Ezek a lépések csak hosszabb távon hoznak eredményt, így az érdemi fejlődéshez kormányzati ciklusokon átívelő akarat, egyfajta nemzeti konszenzus szükséges.
Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
