Kifulladóban? A magyar gazdaság lassuló teljesítményéről

Az elmúlt években a kormányzat rendre lefelé módosította a rövidtávú növekedési előrejelzéseit: a gazdasági kilábalás, a gazdaságpolitikai fordulat, a repülőrajt mindig átcsúszott a következő évre, míg a hosszabb távra vonatkozó becslések változatlanok maradtak: a Nemzetgazdasági Minisztérium továbbra is 4 százalékos növekedéssel számol.

Joggal merül fel a kérdés: mennyire reális ez a bűvös négy százalék? Különösen azért lehetünk szkeptikusak, mert a múltban mindössze két olyan rövidebb időszak volt (1998-2006, illetve 2014-2019 között), amikor ez az ambiciózus cél több éven át is elérhetőnek látszott. Ebben a cikkben az elmúlt 15 év gazdasági teljesítményét elemezzük, egy következő bejegyzésben pedig azt, hogy mennyire hihető, hogy a magyar gazdaság a jövőben újra évi négy százalékkal bővüljön.

Egy ország gazdasági teljesítményét három dolog határozza meg: a rendelkezésére álló munkaerő és termelő tőke (gépek, gyárak, berendezések) mennyisége, valamint ezen termelési tényezők felhasználásának hatékonysága, a termelékenység. Egy ország növekedése azon múlik, hogy milyen ütemben bővül a munkaerő és a tőke, illetve javul a termelékenység.

Az első ábrán az elmúlt közel tizenöt év GDP növekedését bontjuk fel a fenti három tényező hozzájárulására. Jól látható, hogy a Covid előtti öt évben sokkal magasabb volt a növekedés, mint előtte vagy utána. Ebben az időszakban mindhárom tényező erőteljesen támogatta a növekedést: ez a szerencsés együttállás kellett a négy százalék feletti növekedéshez.

Nézzük meg alaposabban, hogy az egyes tényezők hozzájárulása hogyan változott a különböző időszakokban!

A munkaerő bővülése a 2010-es években évente egy-másfél százalékkal növelte a GDP-t: egyre többen dolgoztak, így több értéket is állítottak elő. A munkaerő növekedése különösen annak fényében volt figyelemreméltó teljesítmény, hogy közben a munkaképes korú népesség folyamatosan csökkent, átlagban csaknem évi fél százalékkal (2. ábra). A kedvezőtlen demográfiai folyamatokat azonban bőven ellensúlyozta, hogy egyrészt bővült az aktivitás (vagyis a magyarok nagyobb arányban jelentek meg vagy maradtak bent a munkapiacon, például a rokkantsági jogosultságok felülvizsgálata vagy a nyugdíjkorhatár emelése miatt), másrészt a korábbi munkanélküliek is nagyobb arányban álltak munkába a lefaragott/szigorított segélyek és a közmunkaprogram felfuttatása miatt. Az is látszik azonban, hogy a munkaerőpiaci folyamatok pozitív hatása 2020 után erőteljesen lelassult:

az aktivitási ráta bővülése már alig tudta ellensúlyozni a népességfogyást és a megugró munkanélküliséget.

A tőkeállomány bővülése az elmúlt évtized folyamán egyre nagyobb mértékben járult hozzá a gazdasági növekedéshez: a 2020-as évek elején évi 2-2,5 százalék körül nőtt a fizikai tőke volumene, ami évi 1 százalékkal növelte a GDP-t (1. ábra). Ne feledjük: ebben az időszakban a magyar beruházási ráta uniós összehasonlításban kiugróan magas volt (a GDP arányában 26%, szemben a 22%-os EU átlaggal), még érkeztek az uniós fejlesztési források, a kormányzat minden lehetséges eszközzel próbálta az országba csalogatni a külföldi akkugyárakat és sokféle hitelkonstrukcióval élénkítette a vállalatok beruházási kedvét, a kamatok pedig világszerte alacsonyak voltak.

A harmadik tényező, a termelékenység – a 2015-2019 közötti időszakot leszámítva – csak mérsékelt ütemben, az elmúlt 15 év átlagában körülbelül évi 1 százalékkal bővült. Ez amúgy nem kevés: ugyanebben az időszakban az uniós átlag 0,6 százalék volt. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a termelékenység itt a lehető legtágabban értelmezendő: a gazdasági növekedésnek minden olyan (reziduális) része, ami nem magyarázható meg a foglalkoztatás és a tőkeállomány bővülésével. Ide könyvelődik minden, ami a termelési tényezők átmenetileg intenzívebb kihasználásából fakad: a túlórák, a plusz műszakok, a magasabb kapacitáskihasználtság. Ezek (a gazdaság ciklikus túlfűtöttségéből) fakadó hatások mind hozzájárultak a termelékenység átmenetileg magasabb növekedéséhez, ami azonban 2020–2024 között gyorsan korrigálódott.

Azt láttuk tehát, hogy az elmúlt tizenöt évben a magyar gazdaság csupán egy rövidebb időszakban (a 2010-es évtized második felében) tudta fenntartani az évi négyszázalékos növekedési ütemet. Az elmúlt 15 évben a növekvő foglalkoztatás segített a legtöbbet, de a 2020-as évek közepére a munkapiaci fordulat kiteljesedett, így a foglalkoztatás drasztikusan lelassult. A tőkeállomány dinamikus bővülése is sokat számított a bőséges uniós pénzek, a világszinten is rekordalacsony kamatok és az uniós viszonylatban kiugró állami támogatások időszakában, ám ezek a támogató feltételek mára érvényüket vesztették. A termelékenység javulása is hozzájárult a növekedéshez, az utóbbi években azonban egyre kevésbé.

A múltbeli adatok vizsgálata alapján igencsak optimistának tűnik tehát a négy százalékos növekedési cél.

Ha szeretne a Defacto-elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!