Működnek a Demján Sándor programhoz hasonló beruházásélénkítések, de csodát ne várjunk tőlük

Támogatott hitelek elemzéséből egy friss tanulmányban azt mutattuk meg, hogy a támogatások többletnövekedést eredményeztek, de a vállalatok a termelékenységüket nem tudták növelni.

A kormányok számos szakpolitikai eszközt vetnek be, hogy ösztönözzék a beruházásokat. A jelenlegi gyenge növekedést a magyar kormány is számos eszközzel próbálja kezelni, ezek közül az egyik legnépszerűbb a vállalatok támogatása. A nemrég meghirdetett Demján Sándor Program 1400 milliárd forint értékben nyújt támogatást, ami a bruttó nemzeti terméknek körülbelül 2 százaléka. Ennek a programnak nagy része is a beruházásokat célozza meg.

A beruházásélénkítés nem hungarikum. A vállalatokat nagyon sok országban támogatják számos cél érdekében. A kormányok időnként egy kormányzati cél miatt nyújtanak támogatásokat, mint például a globális felmelegedés elleni küzdelem vagy a női vállalkozók segítése, de sokkal jellemzőbb az, hogy a támogatott hitelekkel vagy vissza nem térítendő támogatásokkal a kormány célja a növekedés és a hatékony termelés elősegítése.

A közvéleményt elsősorban az érdekli, hogy a támogatásokat a vállalkozó a termelés növelésére és hatékonyabbá tételére használja-e fel, vagy saját hasznára fordítja. Utóbbi esetben nő a vállalat könyv szerinti értéke (mivel a támogatást a cégnek el kell könyvelnie), azonban árbevételben, az alkalmazottak létszámában vagy a vállalat hatékonyságában nem várunk változásokat.

Egy friss tanulmányban az Eximbank által 2015 és 2019 között kibocsátott támogatott beruházási hiteleket vizsgáltuk és ennek eredményeit mutatjuk be. A hitelt elnyert vállalatok átlagosan jóval termelékenyebbek és nyereségesebbek voltak, mint a többi vállalat, és növekedési rátájuk is nagyobb volt. Tehát itt a jól működő vállalatok kaptak támogatott hitelt. Hogy a támogatás hatását meg tudjuk mérni, a támogatott vállalat teljesítményét egy másik olyan vállalathoz hasonlítjuk, ami a támogatás elnyerése előtt hasonlóan sikeres volt, de nem kapott támogatást.

Első ábránk azt mutatja, hogy a támogatások hatására a támogatott vállalatok tárgyi eszközei kb. 80 százalékkal jobban nőnek, mint a nem támogatott vállalatok eszközei. Ez az eredmény nem magától értetődő: elképzelhető, hogy a nem támogatott vállalatok a piacról beszerzik ugyanazt a forrást, és ugyanolyan növekedési rátát produkálnak, mint a támogatott vállalatok. Ez az eredmény tehát azt mutatja, hogy a vállalat többlettőkére tett szert a támogatás által, azt azonban nem bizonyítja, hogy a tulajdonosok a termelésben használják fel a támogatást, és nem saját céljaikra fordítják (például vesznek maguknak egy drága kocsit).

A következő ábrán a támogatások hatását mutatjuk be a vállalat árbevételének, alkalmazottai számának és termelékenységének növekedésére (a termelékenységet az egy dolgozóra jutó árbevétellel mérjük). Az árbevétel 8 százalékkal, a dolgozók száma pedig 10 százalékkal nőtt a támogatást nem kapott vállalatokhoz képest. A termelékenység azonban nem változott – mi több, csökkent egy kicsit –, azonban ez a hatás statisztikai szempontból nem megkülönböztethető a nullától. Ezek az eredmények hasonlítanak a más országokból kapott hatásokra. A kutatások általában azt találják, hogy a támogatások növelik a vállalat méretét, de nem hatnak termelékenységére.

Az eredmények tehát nem támasztják alá azt a népszerű vélekedést, hogy a vállalati támogatások csak a korrupciót növelik, és nincs semmilyen pozitív hatásuk. Lényeges, mélyreható változásokat viszont nem eredményez az ingyen tőke: a vállalatok termelékenysége nem nő. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a jól működő vállalatok nyerik el az olcsó forrást, és ezt arra használják, hogy ugyanazt állítsák elő nagyobb mennyiségben, amit egyébként is termelnek. Termelési módszereiken azonban nem változtattak, tehát a támogatás nem segít abban, hogy a vállalatok „szintet lépjenek”.

A közvetlen vállalati támogatás hasznos szakpolitika, de nem kell csodát várni tőle. Azonban – mint minden szakpolitikánál – felmerül az a kérdés, hogy ezt a pénzt jobban megtérülő célra is lehetett volna fordítani, mint például a közoktatásra vagy a KKV-k ügyvezetőinek képzésére, amelyek hosszabb távon talán hatékonyabban növelik az ország termelőképességét.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!