Ennyit veszíthet, ha csak néhány hónapig, de távol van a munkahelyétől
2023. szeptember 1. – 04:58
Olyan magyar munkavállalók karrierjét vizsgáljuk, akik váratlan és enyhe balesetek után rövid ideig (átlagosan pár hónapig) nem dolgoznak. Azt találjuk, hogy ezeknek a dolgozóknak a bére még két évvel a távollétük után is 2-3 százalékkal alacsonyabb azokénál, akiket nem ért baleset. Az eredmények azt sugallják, hogy a távollévő munkavállalók a felépülésük alatt olyan karrierlehetőségeket szalasztanak el, amelyekkel a jelenlévő munkavállalók viszont időközben élnek.
Szerzők: Molnár Tímea Laura (Közép-európai Egyetem); Bíró Anikó (KRTK Közgazdaságtudományi Intézet); Bisztray Márta (KRTK Közgazdaságtudományi Intézet), Joao Galindo da Fonseca (Montreáli Egyetem).
A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Kondor Péter, Lieli Róbert, Lindner Attila, Szeidl Ádám és Zawadowski Ádám, a London School of Economics, a University College London, és a Közép-európai Egyetem kutatói.
Sokan átérezzük annak a fontosságát, hogy fizikálisan és mentálisan is jelen legyünk, a személyes kapcsolatainkban és a munkánkban egyaránt. Woody Allen találó megjegyzése szerint a sikereink 80 százaléka abból ered, hogy jól láthatóan megjelenünk. Ha igaza van, akkor már a munkából való pár hónapos távollét is negatívan hathat a munkavállalók béreinek alakulására. Ez még akkor is igaz lehet, ha a távollét alatt ténylegesen nem csökken a munkavállalók termelékenysége, de időközben egy függőben lévő előléptetést elmulasztanak vagy a kollégáikat (versenytársaikat) előléptetik.
Legújabb tanulmányunkban magyar adminisztratív adatok segítségével vizsgáljuk, hogy egy munkából való rövid távollét hogyan hat a 20–50 éves és a piaci szektorban dolgozók béreire (az adatok még a Covid-világjárvány előtti évekből származnak). A munkából való átmeneti távollét hatásait azonban korántsem egyszerű megmérni. A távolmaradás oka (vagy legalábbis időzítése) sokszor nem véletlenszerű, hanem tervezhető, mint például egy születendő gyerek, egy ápolásra szoruló rokon, vagy épp a munkavállaló bizonyos egészségügyi ellátásai. Tekintve, hogy a távolmaradás részben tudatos döntés, könnyen lehet, hogy jellemzően azok (és akkor) döntenek így, akiknek kevesebb a vesztenivalójuk, és akik kevesebbet keresnének akkor is, ha folyamatosan jelen lennének a munkahelyükön.
Hogy biztosak lehessünk abban, hogy a távolmaradás oka véletlenszerű és nem tudatos döntés, csak azoknak a munkavállalóknak a bérpályáját vizsgáljuk, akik azért nem dolgoztak néhány (3–12) hónapig, mert váratlan és enyhébb balesetet szenvedtek, például eltört a lábuk vagy kificamodott a válluk. Kifejezetten olyan baleseteket választottunk, amelyeknek láthatóan nincsenek hosszabb távú egészségi hatásai, például hat hónapon túl már nincs látható különbség a baleset miatt távollévők és a balesetet nem szenvedettek egészségügyi és gyógyszerkiadásaiban.
Az alábbi ábrán illusztráljuk, hogy mennyit keresnek azok a munkavállalók, akik egy kisebb balesetet követően pár hónapig távol voltak, azokhoz képest, akik nem szenvedtek balesetet. Az ábrán a piros keresztek a baleset miatt távol maradók átlagos órabérét mutatják a baleset előtti és utáni 36 hónapban, a függőleges tengely pedig a bérek százalékos változását méri a baleset előtti 12. hónap átlagos bérszintjéhez képest (inflációval kiigazítva). Összehasonlításképp, a fekete pontok a balesetet nem szenvedett személyek bérének alakulását mutatják (akikhez véletlenszerűen választunk egy „látszatbaleset” időpontot egy olyan hónapban, amikor dolgoznak). A piros kereszt és a fekete pont közötti függőleges távolság tehát a két csoport közötti átlagos százalékos bérkülönbséget mutatja egy adott hónapban.
Az ábrának két fő üzenete van. Először is, azok a munkavállalók, akik néhány hónapig távol voltak egy kisebb baleset miatt, a munkába való visszatérés után is hasonló bért kapnak, mint a baleset előtt. Másodszor, ezek a munkavállalók még két évvel a munkába való visszatérésük után is 2-3 százalékkal kevesebbet keresnek, mint azok, akiket nem ért baleset. Általánosságban elmondható, hogy a végig jelenlévők bére folyamatosan emelkedik, míg a baleset miatt távollévők bére a visszatéréskor nem haladja meg a baleset előtti szintet, csak ezután kezd újra emelkedni. Azt is látjuk a részletesebb adatokból, hogy a kimaradó nők és a férfiak bérhátránya hasonló, valamint a fiatalabb, rövid ideje munkaviszonyban álló és az irodai munkakörben dolgozók baleset utáni bérhátránya magasabb.
Eredményeink azt sugallják, hogy a munkavállalók karrierje szünetel, amíg felépülnek a kisebb balesetekből és távol vannak a munkahelyüktől. Úgy tűnik, hogy az ilyen szünetek nem csökkentik jelentősen a munkaerőpiaci képességeiket, mivel a bérük a munkába való visszatérés után is hasonló, mint a baleset előtt volt (viszont nem is nőtt a szünet alatt). Inkább az valószínű, hogy lemaradnak olyan karrierlehetőségekről, amelyek segítenének nekik feljebb lépni a bérlétrán, míg hasonló jelenlévő munkavállalók időközben élnek ezekkel a lehetőségekkel (például új szerepkörök, új feladatok).
További kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy pontosan miből fakad a jelenlét előnye: a jelenlévő munkavállalók azok, akik hallanak az új lehetőségekről és jelentkeznek egy új feladatra, vagy mivel ők vannak „kéznél”, lehetőségük nyílik bizonyítani az új feladatokban, ami később jobb lehetőségeket eredményez számukra.
Ha szeretne a Defacto-elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
