A széteső és összeforró társadalom

Az elmúlt egy-két évtizedben a gazdasági-társadalmi polarizáció a fejlett országokban is égető problémává vált. A korábbi évtizedekből származó házassági adatok vizsgálata viszont optimizmusra ad okot: az eredmények azt mutatják, hogy voltak olyan időszakok, amikor a társadalmi kohézió jelentősen növekedett ebből a szempontból. Ez a „teljesítmény” a késői bébi-boomer generációhoz köthető.

Számos közelmúltbeli kutatás jut arra a konklúzióra, hogy az elmúlt tíz-húsz évben az Egyesült Államok társadalma mind politikailag, mind a gazdasági dimenzió (vagyon, jövedelem, munkalehetőség) mentén egyre megosztottabbá vált. Vajon a második világháborút követő időszakra általában igaz, hogy a társadalmak inkább a szétszakadás felé haladtak?

Erre a kérdésre többek között házassági-párkapcsolati adatok elemzésével kaphatunk választ. Ha egy adott társadalmi csoportba tartozók inkább választanak párt a saját csoportjukból – például az azonos iskolai végzettségűek köréből –, akkor ezt a csoportok közti összetartó erő gyengüléseként értelmezzük. Ha viszont a csoportok egyre kevésbé elutasítóak a csoporton kívüli (vagyis nem „homogám”) párkapcsolatokkal szemben, akkor a társadalmi kohézió erősödéséről beszélhetünk.

De vajon honnan lehet azt tudni, hogy a házasulandó korban lévő szinglik jobban vágynak-e ma a homogámiára, mint mondjuk tíz, húsz, vagy harminc éve vágytak az akkori hajadonok? A választ egy adott ország házassági/együttélési és iskolázottsági adatainak vizsgálatával kaphatjuk meg. Az 1. ábrán szereplő vastag fekete vízszintes vonalak amerikai népszámlálási adatok alapján mutatják a homogám fiatal párok arányának változását három évtizedben. Ezek a változások három tényező eredőjeként állnak elő: i) a párválasztási preferenciák megváltozásának hatása; ii) a párkeresők végzettség és nemek szerinti összetételének változása (a preferenciák változatlansága mellett). Végül, mivel a vágyainkat olykor hozzá igazítjuk a lehetőségeinkhez, ezért iii) a vágyak és lehetőségek együttes megváltozása is hat a homogám párok arányára, nem csak külön-külön. A három tényező közül az első ragadja meg leginkább a házassági piac vágyak szerinti szegmentálódását és ezen keresztül a társadalmi kohézió alakulását.

A szakirodalom több módszert is kínál arra, hogy a tényadatokat ennek a három tényezőnek az összegére felbontsuk. Nemrég publikált tanulmányunkban egy módszertanilag alaposabb, új megoldást javaslunk ennek a feladatnak az elvégzésére. A dekompozíciónk eredményét szintén az 1. ábra mutatja.

A világosabb, vajszínű oszlopok jelzik a házassági preferenciák változását. Például a baloldali vajszínű oszlop a negatív tartományban van, amit úgy értelmezünk, hogy a késői bébi boomerek (akik 1990 körül voltak fiatal felnőttek) homogámia iránti vágya mérsékeltebb volt, mint a náluk 10 évvel idősebb korai bébi boomereké (akik közvetlenül a második világháború után születtek). Tehát e két generáció preferenciáit összevetve csökkent az amerikai társadalom tagoltsága, annak ellenére, hogy a homogám párkapcsolatok aránya közel 5 százalékponttal nőtt. Ezt a látszólagos ellentmondást az oldja fel, hogy a nők iskolázottságának a férfiakéhoz való felzárkózása jelentősen bővítette a homogám kapcsolatok létrejöttének lehetőségét – lásd a pozitív tartományba eső bal oldali, sötétebb oszlopot. (A legvilágosabb oszlopocska kis mérete pedig azt dokumentálja, hogy az amerikaiak nem szokták a vágyaikat a lehetőségeikhez igazítani párválasztáskor.)

Az 1. ábra jobb szélén látható, pozitív tartományba eső vajszínű oszlop viszont azt mutatja, hogy a 2000-es években a preferenciák alapján jelentősen szegmentáltabbá vált az amerikai házassági piac: a késői X-generáció homogámia iránti vágya már lényegesen erősebb, mint a korai X-generáció tagjaié.

Ezek a dekompozíciók ellentmondanak más szerzők által preferált módszerekkel kapott eredményeknek (lásd tanulmányunk 1.b ábráját), ugyanakkor egybecsengenek más országokon (Magyarország, Franciaország, Portugália, Románia) végzett méréseink eredményeivel, és a témába vágó amerikai közvélemény-kutatásokkal is.

A 2. ábra ez utóbbi, a módszert megerősítő bizonyítékot szemlélteti. A Pew Research Center 2010-ben végzett felméréséből megtudhatjuk, hogy az amerikaiak milyen arányban tartották fontosnak, hogy a párkapcsolati partnerük megfelelő iskolázottságú legyen. Látható, hogy a késői bébi boomer férfi válaszadók körében ez az arány markánsan (kb. 10 százalékponttal) kisebb, mint a korai bébi boomerek körében. Ugyanakkor több, mint 12 százalékponttal nagyobb a késői X-generációban, mint a koraiban. Hasonló képet kapunk, ha a nők által adott válaszokat vizsgáljuk a férfiakra nézve.

Mi a tágabb tanulság ebből az elemzésből? Az ezredforduló utáni időszakra leszűkített fókuszú tanulmányok borúlátó eredményeivel szemben mi azt találtuk, hogy a társadalmak nem csak a polarizálódás irányába tudnak haladni, hanem az összeforrás felé is. Ez az eredmény egyértelműen a bébi-boomerek generációjához fűződik az Egyesült Államok, Franciaország, Portugália, Románia, és Magyarország – sok egyéb tekintetben eltérő – társadalmaiban. Remélhetőleg világszerte sikerül megismételni azt a bravúrt, amely mássá tette a késői bébi boomerek generációját a korai bébi boomerek generációjához képest.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!