„Minden nagyon gyorsan történt, megijedni sem volt idejük. Az ismeretlen a fenyőbokrok fedezékéből lépett elő, közvetlen közelről, célzás nélkül elhajította a hógolyót, és futásnak eredt. A...

„Éjszaka felriadtam, és átmentem hozzá, oda akartam mellé feküdni. Olyan mélyen aludt, hogy alig tudtam felébreszteni. Amikor nagy nehezen felébredt, azt motyogta, kislányom, most nagyon fáradt...

„Én is mókus vagyok. Felülök a villamosra, hazadöcögök. Ideje lenne, de még nem költöztem el a szüleimtől. A faluban elhaladok a nagy dió- és mogyoróraktárak mellett, befordulok az utcánkba, nyitom...

„A lépcsőházajtóból nézem a szilveszteri tömeget. Szarvason ilyenkor mindenki végigvonul a Szabadság utcán. Felmásznak, ráülnek a szarvasszoborra, pezsgőízű ölelkezések, borostásan szúrós puszik, az...

„Akármit teszünk a keze ügyébe, akármit helyezünk a karácsonyfa alá, az ünnepi asztalra [...] ő csak motyog, a vállát húzkodja undok mód, sértetten elfordul, és az már eredmény, ha annyit előprésel...

„A képet olyankor levették a vécéajtóról, és a nappaliban arra a szögre akasztották, amelyen rendes esetben Tímea gyerekkori fotója lógott. A portré pár órára bekerült a ruhásszekrénybe, Roland...

„Amikor megpróbáltam kinyitni a szemem, először nem ment. Aztán a fiam sziluettjét vettem ki. Mint később kiderült, nem a sziluettje volt. Ő állt ott, a maga valójában. Ahogy ő volt az is, aki...

„Ekkor a kanna szájából fölbuzog a víz. Úgy érzem, parazsat markolok. Reflexből veszem le a kezemet a tízliteresről. Az megbillen, ő felkiált, de én, még időben, újra megragadom a nyakat. És látom,...

„Még mindig van tíz perc a találkozómig. Talán másfél telik el belőle, amikor ismét felbukkan a hajléktalan. Az erősek még nem látják. Sokáig készül, végre összeszedi magát, hozzájuk lép. Mielőtt...