Kiss László: 1944. január
„Minden nagyon gyorsan történt, megijedni sem volt idejük. Az ismeretlen a fenyőbokrok fedezékéből lépett elő, közvetlen közelről, célzás nélkül elhajította a hógolyót, és futásnak eredt. A...
Nattán-Angeli Nóra: Tigris utca
„Éjszaka felriadtam, és átmentem hozzá, oda akartam mellé feküdni. Olyan mélyen aludt, hogy alig tudtam felébreszteni. Amikor nagy nehezen felébredt, azt motyogta, kislányom, most nagyon fáradt...
Berta Ádám: Diófalva
„Én is mókus vagyok. Felülök a villamosra, hazadöcögök. Ideje lenne, de még nem költöztem el a szüleimtől. A faluban elhaladok a nagy dió- és mogyoróraktárak mellett, befordulok az utcánkba, nyitom...
Hartay Csaba: Kiköltözni egy évből
„A lépcsőházajtóból nézem a szilveszteri tömeget. Szarvason ilyenkor mindenki végigvonul a Szabadság utcán. Felmásznak, ráülnek a szarvasszoborra, pezsgőízű ölelkezések, borostásan szúrós puszik, az...
Szántó T. Gábor: A másik
„Ahogy apja kilépett az ajtón, és csendben behúzta maga mögött, a fiú csak egy pillanatra tétovázott, a csizmájába és pillekabátjába bújt, nyaka köré tekerte sálját, résnyire nyitotta az ajtót,...
Szív Ernő: Ajándék annak, aki nem szeret kapni
„Akármit teszünk a keze ügyébe, akármit helyezünk a karácsonyfa alá, az ünnepi asztalra [...] ő csak motyog, a vállát húzkodja undok mód, sértetten elfordul, és az már eredmény, ha annyit előprésel...
Benedek Szabolcs: Ki ad karácsonyra festményt ajándékba?
„A képet olyankor levették a vécéajtóról, és a nappaliban arra a szögre akasztották, amelyen rendes esetben Tímea gyerekkori fotója lógott. A portré pár órára bekerült a ruhásszekrénybe, Roland...
Légrádi Gergely: Most sikerülni fog
„Amikor megpróbáltam kinyitni a szemem, először nem ment. Aztán a fiam sziluettjét vettem ki. Mint később kiderült, nem a sziluettje volt. Ő állt ott, a maga valójában. Ahogy ő volt az is, aki...
Juhász Tibor: Fémnyelv
„Ekkor a kanna szájából fölbuzog a víz. Úgy érzem, parazsat markolok. Reflexből veszem le a kezemet a tízliteresről. Az megbillen, ő felkiált, de én, még időben, újra megragadom a nyakat. És látom,...
Egressy Zoltán: Oktogon, csütörtök este
„Még mindig van tíz perc a találkozómig. Talán másfél telik el belőle, amikor ismét felbukkan a hajléktalan. Az erősek még nem látják. Sokáig készül, végre összeszedi magát, hozzájuk lép. Mielőtt...
Kövess minket Facebookon is!