Európában a felső középosztály a legnagyobb környezetszennyező csoport, de a jelenlegi szabályok nem ösztönzik őket arra, hogy visszafogják a kibocsátásukat.

A jelenlegi közgazdasági modellek legfeljebb fogyasztási cikként vagy erőforrásként tekintenek rájuk.

Ha valaki nagy területen nem teszi lehetővé a természetes vizek lefolyását, akkor kompenzálnia kell az ebből fakadó károkat.

Egyre több cég dönt úgy, hogy megtartja az otthoni munkavégzést, az irodai együttlét pótlására pedig bizonyos időközönként közös programokat szervez.

A kereskedelmi ingatlanok építését a kormány megismerhetetlen, szubjektív döntésekkel tartja kontroll alatt, a plázastop azonban nem tudta elérni a célját, fenntartása pedig értelmetlen.

Nem meglepő, hogy másodszor is el lehet kapni a betegséget, és ez nem kérdőjelezi meg, hogy oltásokkal elérhető a nyájimmunitás.

A nemzetközi kapcsolatok, a fejlett technológia és az eltérő halálozási eloszlás miatt teljesen mások lehetnek a hatások, mint sok korábbi járvány esetében.

A szűkösség kedvezőtlenül befolyásolja a döntéshozási képességeket. Mégis, akik szegénységben nőttek fel, jobban tudnak tervezni, mint akik jómódban.