Azért kell lúzernek bemutatni, mert én vagyok legközelebb Magyar Péterhez

• Bódis Kriszta kormánybiztosként azon dolgozik, hogy az egyes minisztériumok hatékonyabban tudjanak együtt dolgozni az oktatás, az egészségügy, a gyermekvédelem és a lakhatás terén.
• Közben készül a Tisza társadalompolitikai stratégiája is, ami a 2028-as uniós források felhasználását is meghatározhatja.
• Sokan óva intették attól, hogy csatlakozzon Magyar Péterhez, de nem bánta meg, mert a kiállása másokat is felbátorított.
• Szerinte a miniszterelnök azért bízik benne, mert ő mutatta meg neki elsőként a vidéki szegénységet.
• Nem tartja kudarcnak, hogy a szociális szféra nem kapta meg a kampányban beígért béremelést, kompromisszumos megoldás valósult meg a 2027-es költségvetési tervezetben.

Kormánybiztosként az a feladatom, hogy a szakpolitikai kabinetemmel a társadalom és az ágazatok bevonásával megalkossuk a nemzeti társadalompolitikai stratégiát, és elősegítsem a társadalompolitikai területeket magukba foglaló ágazatok összehangolását. Önmagában már az is nagy dolog, hogy társadalompolitikáról beszélünk, mert a Fidesznek az volt a társadalompolitikája, hogy nincs.

Csak az érdekelte őket, hogyan lehet a társadalmi viszonyokat és a különböző csoportok helyzetét a politikai haszonszerzés és a hatalom megtartásának szolgálatába állítani.

Magyar Péter felismerte annak a jelentőségét, hogy összefüggő, hosszú távú társadalompolitikai gondolkodásban határozzuk meg, milyen országot akarunk építeni. Már a kormányzás előkészületei alatt azt képviseltem a szakpolitikai kabinetben, hogy a társadalompolitika nem szociális segélyezés, hanem társadalomformáló politika. Arról szól, milyen társadalmi viszonyokat akarunk létrehozni, és milyen értékek alapján. Az ágazati szakpolitikáknak közös társadalmi célokat kell szolgálniuk. Az oktatás, az egészségügy, a gyermekvédelem és a lakhatás nem kezelhető egymástól függetlenül. A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez pedig hosszú távú, következetes építkezés kell. A nemzeti társadalompolitikai stratégia megalkotásával közös társadalmi célokat határozunk meg, az ágazatközi koordinációval pedig megteremtjük a stratégia megvalósításához szükséges együttműködést.

Mert van affinitásom és értek is hozzá. A szegénység újratermelődését a közszolgáltatásokhoz való méltányos, szükséglet alapú és igazságos hozzáférés töri meg. Magyar Péter pedig megértette, hogy ezt csináltam kicsiben a Van Helyednél.

Nem, pont azt akarjuk elkerülni, hogy egyetlen szervezet vagy minisztérium legyen a megvalósító. Sokan azt hitték, hogy a Van Helyedet akarom megcsinálni nagyban, de nem, csak ezt a logikát akarom behozni a kormányzásba.

Ennek van egy története. Magyar Péter a kezdettől fogva nagyon meg akarta érteni a vidéki Magyarország valóságát, de arra nem volt felkészülve, hogy milyen állapotban van ez az ország. Talán én voltam az első, aki közel hozta hozzá a vidék szegénységét, magára hagyottságát. És főleg láthatta azt a nyomort, ami távolról elképzelhetetlen. A Van Helyednél megtapasztalhatta, hogy ha rendszerszinten gondolkodunk, akkor igenis vannak megoldások. Ezen a szemléleten alapul a társadalompolitikai stratégia.

Konkrét feltételem nem volt. De evidens alapfeltétel, hogy ha fel kell áldoznom a szakmai függetlenségemet, vagyis annak a társadalompolitikának az ügyét, amiért civilként is dolgoztam, akkor nem csinálom tovább.

Nem volt. De azt az egyet nem akarom bagatellizálni, hogy a propagandamédia lejáratási kísérletei mennyire megterheltek a kampányban. Szokatlan volt, hogy hirtelen igazságtalanul célkeresztbe kerültem, hiszen korábban az alapítványi munkámmal, alkotóként, vagy a közéleti szerepvállalásommal kivívtam az emberek megbecsülését.

Nagy kihívás, de azért nem annyira idegen tőlem, ami a szakpolitikát illeti. Civilként a Van Helyed Rendszer felépítése során is szakpolitikai javaslatokat fogalmaztunk meg a szegénység újratermelődésének megszakítására. Célul tűztük ki, hogy a Van Helyed alapelvei, a több szolgáltatást egymásra építő és integráló rendszer egy országos társadalom- és oktatáspolitika számára is általánosan alkalmazhatók legyen.

Magyar Péter megjelenése előtt is voltak közéleti szerepvállalásaim. Maga a politikusi szerep és a felelősség persze más. Megszűnt a civil szerepkör és magánéletünk sincs. Hogy ennyire nyíltan részt vegyek egy politikai párt kampányában, az egy döntés volt.

Sokan óva intettek. Hogy az orbáni propagandagépezet tönkre fog tenni engem és a Van Helyedet. Sok civil kolléga pedig azért nem csatlakozott a Tisza szakpolitikai munkájához a választások előtt, mert féltették a függetlenségüket. A többség évek óta meg akart szabadulni a korrupt, autokrata Orbán-rezsimtől. Elérkezett egy olyan töréspont, hogy ha a függetlenséget védve nem állunk a rendszerváltás ügye mellé, akkor soha többet nem lesz lehetőségünk a rezsim leváltására. Számomra nyilvánvaló volt, hogy cselekedni kell, sokakat meggyőzött, hogy én is felvállaltam a nyílt ellenállást. Nem bántam meg.

Az ágazatközi koordináció és stratégiaalkotás a két fő feladatom. A minisztériumok maguktól is kapcsolatban vannak egymással, mert jó esetben felismerik, hogy az egyes ügyek összefüggnek. Ezek azonban együttműködésekről szólnak, nem pedig összehangolásról. Abban a stratégiai célban minden miniszter egyetért, hogy minden állampolgár számára méltányos és egyenlő hozzáférést biztosítsunk a közszolgáltatásokhoz, különösképpen a minőségi oktatáshoz, mert ez a kulcsa a szelekció és a szegénység felszámolásának valamint a termelékenységnek és a gazdasági növekedésnek.

És a csapatának. Ilyen koordináció történt a kórházakban rekedt babák ügyében is, ami érintette a szociális tárcát, az egészségügyi minisztériumot és az oktatási és gyermekügyi minisztériumot is. Az egészségügyi miniszter kezdeményezte a közös munkát, én pedig összehívtam a koordinációs csoportot, ahol elkezdtünk egy első beavatkozási tervet készíteni. Ebből születtek meg Gyurkó Szilvia államtitkár vezetésével azok az intézkedési tervek, amik azóta megkapták a kormánytól a szükséges forrásokat.

Ez egy folyamat. A Tisza programjából, de Magyar Péter megnyilvánulásaiból már igen korán kirajzolódott az a társadalompolitikai vízió, ami az emberközpontú és egy működő államról szól. Decemberig szeretnénk eljutni odáig, hogy ágazati szinten összehangoljuk a stratégiákat, kijelöljük a főbb célterületeket és beazonosítjuk a szükségleteket. A 2028-as uniós források lehívása előtt szeretnénk eljutni egy olyan készültségi fokra, hogy intézkedési tervek is legyenek. Korábban jellemzően a források határozták meg, hogy milyen célokra költött az állam. Az Orbán-kormány alatt a NER gazdasági érdekei és politikai szempontjai nemcsak a pályázatok tartalmát határozták, de azt is, hogy kik lehetnek a kedvezményezettek, a döntéseket pedig nem előzte meg a társadalmi szükségletek felmérése. Egy jó társadalomstratégiával ez fordítva van: először meghatározzuk, milyen társadalmi változásokat akarunk elérni, és ehhez igazítjuk a források elosztását és a szakpolitikai döntéseket.

Mennyire tükrözi ezeket a célokat a 2027-es költségvetés?

Alapvetően nem tértünk el a Tisza eredeti társadalompolitikai célkitűzéseitől. Ugyanakkor a lehetőségek jóval szűkösebbek, mint korábban sejtettük, hiszen az Orbán kormány elhallgatta a valóságot, gyakorlatilag üres kassza maradt ránk. A 2027-es költségvetés az első lépés, nem pedig a végállomás. A kormányprogramunk négy évre szól, folytatjuk a célkitűzéseink megvalósítását.

Mindenki fontosnak tartja az integrált, holisztikus gondolkodást. A megvalósítás során vannak vitáink, hála istennek.

Nem. Félrevinne. Folyton vitatkozunk, de erről szól a normális szakpolitizálás. Kárfelmérésben és romeltakarításban vagyunk. A minisztériumok maguk hívnak kríziskoordinációra, mert felismerik, hogy egy-egy helyzet több területet érint. Ilyen volt például a Felzárkózó Települések (Fete) program, ami érinti az oktatási, a szociális és családügyi, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős, illetve a közlekedési és beruházási minisztériumot. Az úgynevezett felzárkóztatási pénzek ügye is több különböző tárcát és háttérintézményt érint. Az ágazatközi koordináció során abban mindenki egyetértett, hogy a roma emberek társadalmi felzárkózására hivatkozva az Orbán-kormány jelentős hazai és európai uniós közpénzeket költött el, miközben a szegregáció, a területi egyenlőtlenségek és a közszolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés nem csökkent, sok helyen még mélyült is. Például a Fete-programban párhuzamos szolgáltatások súlyosbítják a szegregációt. A forrásokat politikai érdekek és lojalitási szempontok alapján osztották el. A munkacsoport feladata a források felhasználásának megvizsgálása, az intézményi felelősség tisztázása és az esetleges visszaélések feltárása. Közben új, integrált struktúrákon kell gondolkodnunk, hogy mit lehet és kell a civileknek és az egyházaknak kiszervezni.

Normális feszültség. A kríziskoordinációkon keresztül is azt próbálom képviselni, hogy sokkal eredményesebbek és költséghatékonyabbak tudunk lenni, ha nem az ágazati logika szerint dolgozunk.

Stratégiai célként fogalmaztuk meg az egyenlő hozzáférést a minőségi oktatáshoz a szükségletalapú, egyéni tanulási utak biztosításával, amihez sokkal nyitottabb és korszerűbb iskolára van szükség. Ehhez a 21. század kihívásaira, a tanulók idegrendszeri, szociokulturális és képességbeli diverzitásra, a társadalmi különbségekre reflektáló iskolai terekre, komplex oktatási-nevelési koncepciókra, és szorosabb együttműködések kialakítására lesz szükség például a szociális munkás és szociális családsegítő szolgáltatásokkal. Ezeket a különféle, egészségügyi, oktatási, szociális, kulturális szolgáltatásokat egymásra kell építeni úgy, hogy végigkísérjék az emberi életutat. A kormánybiztosi kabinetünk egy modellprogramot tervez, amit Andrássy Kláráról neveztünk el. Ez a program a terepen is összehangolná a közszolgáltatásokat. A minisztériumok eleve koordináltan valósíthatnák meg a saját programjaik szolgáltatásait, kezdve a Szent István Vidékfejlesztési Programtól a Biztos Kezdet Gyerekházakig. Olyan közös platformot keresünk, ami képes lenne irányítani ezt az integráló koordinációt.

Nem. Sokkal inkább egy intelligens irányítási és koordinációs platformban, ami képes összehangolni a különböző ágazatok fejlesztéseit, közös célokat és szakmai kereteket meghatározni, valamint követni a programok eredményességét. A forráselosztás ennek lehet egy eleme, a lényeg a források valódi társadalmi szükségletekre és egymást erősítő szolgáltatásokra épüljenek. Az uniós támogatási rendszer újabb megközelítései is egyre inkább az integrált, eredmény-orientált fejlesztések irányába mutatnak. Nem azt várjuk el a helyi szereplőktől, hogy valamilyen felülről diktált programot valósítsanak meg, hanem gondolják át, hogyan tudnának rendszerszintű változást elérni. Korábban egy csomó értelmetlen projektre lehetett pályázni. Hogy mondjak egy saját példát: pályázhattunk volna, hogy megtanítsuk automata mosógéppel mosni a szegénységben élőket, csak azzal nem számoltak, hogy nincs vezetékes víz a komfort nélküli szociális bérlakásokban.

A 2028-as támogatási ciklus előtt, addig meg lehet csinálni. Még gondolkodunk a konkrét struktúrán.

Erről még nem beszéltünk.

Biztosan nem. Valószínűleg egy testület.

Azt tudom, hogy vannak elszámolási hiányosságok, akár 2018 óta folyamatban lévő elszámolások is. A lakhatási programnál nyilvánvaló, hogy nem az történt, amit ígértek. Kétezer lakás felépítéséről volt szó, ebből talán háromszáz valósult meg. Annyira összetett és átláthatatlan a forrásfelhasználás, hogy hat különböző bizottság végzi az átvilágítását. Létre akarunk hozni egy tízfős terepcsapatot is, ami felméri, hogy szakmai szempontból hol mi működik, és hol nem jó a program.

Nem tudok jósolni, pont most fogok ezzel kapcsolatban egyeztetni a Miniszterelnökségen.

A kabinetem által vezetett munkacsoportban erről is zajlanak az egyeztetések a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium és a többi érintett tárca között.

Azért szép munka az enyém, mert mindig sokunk koordinált munkájából lesz az eredmény. A kórházban rekedt csecsemők krízisét kezelő koordináció sikeres indulás volt például, de az i-re a pontot a szociális minisztérium teszi fel.

Nem kellett szólni, mert a kampányban is a közbiztonság javítása volt a legfontosabb téma, a rendészeti és szociális munka összehangolásával. Nem volt újdonság se nekem, se a Belügyminisztériumnak, hogy mi a helyzet a budapesti közbiztonsággal. A kormányváltás után nagyon felerősödött ez a probléma, mert addig nem mertek erről beszélni az emberek. Probléma az az aránytalanság is, hogy Józsefváros viszi el a főváros szociális nehézségeit.

Nem erre gondolok. Meg kell osztani a terheket, ha a jövőben lesznek fejlesztések.

Muszáj, mert romokban hever az ellátórendszer.

A gyermekvédelmi törvénnyel például megszavaztunk olyan férőhelybővítést, ami az utcán élő, szökésben lévő állami gondozott fiatalok elhelyezését segíti majd. A legtöbb utcán megjelenő ellátatlanság – a drogszcénán át az ellátatlan időseken, fogyatékossággal élő szenvedélybetegeken keresztül a pszichiátriai esetekig – ma a hajléktalan ellátásra terhelődik rá, és ez nem megoldás. A Belügyminisztérium javasolta, hogy lehetőleg minél több szereplővel – főváros, rendőrség, civil szervezetek, tárcák – szervezzek meg egy koordinációs munkacsoportot. Sárosi Péternek van egy javaslata nyílt drogszcénák integrált kezelésére, a munkacsoport ezt vette kiindulópontnak úgy átalakítva, hogy az új utcai kihívásokra komplexebb terv szülessen. Ennek a javaslatnak része a gócpontok monitorozása térfigyelő kamerákkal és egy olyan mobil team felállítása, ami szociális munkással, egészségügyi szakemberrel és szükség esetén rendőrrel a terepen méri fel, milyen típusú ellátásra van szükség. A mobil team egyúttal el is viszi az ellátó helyre az arra rászorulót.

Igen, a térfigyelő rendszer folyamatosan kapcsolatban áll a mobil teammel. Ez kiegészítené a hagyományos utcai szociális munkát és krízisbuszokat.

A sajtó egy része úgy hangosította ki szociális munkások véleményét, hogy másokét nem hallgatták meg. Valamiért a szociális munkások egy része nem is merte elmondani nyilvánosan, hogy egyébként egyetértenek a videóban bemutatott megközelítéssel. Sokan azt is jelezték, hogy szerintük a munkáltatóik politikai érdekből állnak a támadások mögött. Közben próbáltam megérteni a felháborodás valódi okait. Először arra gondoltam, hogy talán nem látták, mennyi egyeztetést zajlott a háttérben, többet kellett volna kommunikálnunk erről. Végül arra jutottam, hogy politikai megfontolások állnak a támadások mögött. A régi és az új ellenzék be akarja bizonyítani, hogy a Tisza nem ért a szociálpolitikához. Ezzel akarnak tábort építeni. De ezt nem akarják így nyíltan kimondani, mert az emberek többsége pont azért választott meg minket, mert képesek vagyunk erre. Azért kell lúzernek és szakmaiatlannak bemutatni, mert én vagyok legközelebb Magyar Péterhez. Üzenem nekik, hogy én ebben nem fogok részt venni. Akárhányszor leültem beszélgetni az ötlettel szemben kritikus szociális munkásokkal, mindig konstruktívak voltak.

De mi szociális fókuszú közbiztonsági krízis kezelésről beszélünk. Az utcán megforduló ellátatlan emberek egy része valóban közbiztonsági problémát jelent, mert kötekednek, drogoznak, de ettől még együtt kell kezelni a szociális aspektusokkal.

A széles közönségnek szólt ez a videó. Egy ismertető anyag arról, hogy mi történik az utcán. Egyúttal hogyan dolgozom kormánybiztosként vagy képviselőként nem csak az íróasztal mellől.

Hogyne. Ezek a videók és a tájékoztató posztok azt mutatják meg, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek nap mint nap az utcán dolgozó szakemberek, az utcán élők és a lakosság.

A sajtó összehangolt támadása miatt megállítottuk a munkát, mert szerettük volna megérteni, milyen szakmai vagy egyéb okok állnak a támadások hátterében. Sajnálom, hogy így történt, főleg azért, mert a mobil teammel mindenkit ellátásba tudtunk juttatni, miközben rendőri beavatkozásra egyszer sem volt szükség, a rendőrök tapasztalatai sokat segítettek. A pilot program nyomán első körben 15 millió forintot szereztünk a szociális minisztériumtól a program folytatására és az ellátóhelyek fejlesztésére, például férőhelybővítésre és detoxikáló létrehozására.

Nem, hanem a támadáscunami miatt, a konstruktív szakmai kritika beépíthető. A palackozás, az olcsó drogok, az ellátatlanság miatt új ellátás típusokra van szükség. Jön a tél, kell olyan kríziskezelő alacsonyküszöbű befogadó intézmény is, ami komplex szolgáltatásokkal tudja fogadni a hajléktalanokat, a szerhasználókat, a pszichiátriai betegeket.

Erre szeretnénk forrásokat találni, ebben a Belügyminisztérium és a Szociális és Családügyi Minisztérium is partner. Lehet, hogy a már meglévő befogadóhelyeket fejlesztenénk, a helyszín még kidolgozás alatt van. A mobil team pedig megmutatta, ha következetesen végigviszünk egy esetet, azonnal elintézzük, amit lehet, akkor sokkal könnyebben ellátásba tudunk juttatni rászorulókat.

A körzetemben az elmúlt három hónapban legalább négy nagy elosztót sikerült lekapcsolnia a rendőrségnek. A szociális munkában viszont nagyon sok elakadást látunk, miközben innovációra lenne szükség az új típusú kihívások kezelésére. A régi ellenzék vezette önkormányzatok által támogatott civil szervezetek részéről csak az ellenállás volt, hogy úgysem lehet megcsinálni, amit mi kitaláltunk. Megértem, ha a szociális szakma bizalmatlanul fogadja az újításokat. Az is érthető, hogy senki nem az innováción a töri fejét, amikor a szakmai és az egyéni túlélésért kell küzdeni. Az Orbán-kormány lenézte, megalázta a szociális munkásokat és a szociális munkát.

Nézze meg, melyik kerületben működnek ezek.

Nem tudom, hogy pontosan kiket támogatnak, de sokat.

Borzalmas, hogy milyen szinten voltak kiszipolyozva a szakemberek. A Tiszának az a szándéka, hogy a jövőben méltányosan kezelje őket, de közben ott van, hogy milyen lehetőségeink vannak a költségvetésben. Ezért több területen hozunk olyan intézkedéseket – például adócsökkentés, családi pótlék megduplázása – amik összességében támogató lehetnek. Ez lett a megoldás arra, hogy egyből nem tudunk akkora béremelést adni, mint amekkorát kellene.

Kudarcnak nem nevezném, de sikernek sem. Az eredmény szerintem egy kompromisszumos, egyensúlyi megoldás. Közös felelősségünk, hogy pályára állítsuk a gazdaságot. Ha ez sikerül, az jelentkezni fog a bérek és a megélhetés javulásában. Azért vagyunk nehéz helyzetben, mert a magyar társadalomnak az a tapasztalata, hogy aki hatalomra kerül, az visszaél vele. Amíg Lúdas Matyi vagy, addig a népből jössz. Amint beleülsz a Döbrögi székébe, onnantól ugyanaz a bizalmatlanság lép működésbe, hiába mondod, hogy te ugyanazt képviseled.