Folyamatosan csökken Magyarország lakossága, 2040 körül 9 milliónál is kevesebben lehetünk. Egyre kevesebb lesz a fiatal, míg az idősek aránya növekszik a társadalomban. Mit okoz ez az egészségügyben, az oktatás területén, a nyugdíjrendszerben, sokkal többet kell-e majd dolgoznia a jövőben az egyre kisebb létszámú fiatal generációnak, és mennyire ösztönzi ez a helyzet a magyar gazdaságot technológiai megújulásra? Ezekről beszélgetünk Boros Tamással, az Egyensúly Intézet vezetőjével és Filippov Gábor kutatási igazgatóval. Itt a beszélgetés néhány fontosabb megállapítását olvashatja szerkesztett formában.
Magyarországon 1961-ben csökkent 2 alá a termékenységi arányszám, tehát ekkortól számíthatjuk úgy, hogy egy nő átlagosan 2-nél kevesebb gyereket hozott a világra, azaz egy szülőpár már nem tudott maga helyett két utódot állítani. Ekkor még a lakosság abszolút száma nem csökkent, mert a népességszám nemcsak a születésektől függ, befolyásolja azt a halálozások száma, illetve a ki- és bevándorlás egyenlege is. 1980-tól kezdett el évről évre csökkenni a népesség, amelynek a száma 2011-ben esett 10 millió alá. 2025-ben 9,5 millió ember élt az országban.
A különböző demográfiai előrejelzések szerint 2043-ban fog a népesség 9 millió alá csökkenni, 2100-ban pedig már csak 7 millióan lehetünk. Boros Tamás és Filippov Gábor azonban óvott attól, hogy ezt tragédiaként fogjuk fel. Magyarországon legkésőbb a 19. század óta nagy hagyománya van annak, hogy nemzethalál következik be, el fogunk fogyni, nem lesz, aki magyarul beszél a Kárpát-medencében. A magyarság azonban nem fog kihalni, és nem veszíti el a jelentőségét. Ma Új-Zélandon feleannyian élnek, mint Magyarországon, mégis jelentős nemzetről van szó, amelyik arról híres, hogy a számarányánál sokkal nagyobb befolyást gyakorol a világ alakulására, mondta Filippov Gábor.
Magyarországon a múlt század elején még 5 fölött volt a termékenységi ráta, sok gyerek született, de minden negyedik gyerek meghalt, mielőtt elérte volna az egyéves kort, hívta fel a figyelmet rá Filippov Gábor. A 60-as évektől kezdve aztán számos olyan társadalmi tényező megváltozott, ami korábban a magas gyerekszámot ösztönözte. Kiépültek a szociális rendszerek, csökkent a gyerekhalandóság, javult az egészségügyi ellátás, tömegesen kerültek a nők a munkaerőpiacra és az oktatásba. Ezek a tényezők mind kitolták az első gyerek megszületésének időpontját, sok tervezett gyerek pedig már nem született meg.
A csökkenés nemcsak Magyarországra jellemző, hanem a fejlett országokra, sőt hamarosan az egész világ népességére is igaz lesz. A természetes népességfogyást egyetlen ország sem tudta megállítani a világon, de különböző beavatkozásokkal ezt lehet lassítani. Néhány kivétel van, amikor sajátos kulturális és gazdasági tényezők tudnak változtatni ezen a trenden. Izrael lényegében jelenleg az egyetlen olyan fejlett ország, amelyben 2,1 fölött van a termékenységi ráta. 2010-ig Franciaországban is 2 fölött volt ez a szám, tehát nem (csak) a bevándorlás növelte a népességet. Franciaországban fontos elem, hogy ott a gyerekszületés nem kötődik szorosan a házassághoz. A gyerekek 60 százaléka házasságon kívül születik, könnyebben vállalkoznak a nők az első szülésre, és egyébként is megkönnyítik az anyák visszatérését a munkaerőpiacra, például kiterjedt bölcsődei, óvodai hálózattal. Franciaországban most már csak 1,6 a termékenységi ráta, de ez még így is az EU egyik legmagasabb értéke.
A számokból látható, hogy 2011 és 2021 között emelkedett a termékenységi arányszám, ami aztán utána csökkenésnek indult. Boros Tamás szerint ebben az időszakban egyszerre léptek életbe a családtámogatási rendszer elemei, de emellett volt egy relatíve jó konjunktúrás időszak is, ami a Covidig tartott. Ezzel Magyarország egy időre bekerült az európai élbolyba, de aztán visszazuhantunk valahol az alsó egyharmadba. Az elmúlt pár évben már csak 1,3-1,2 körül volt a termékenységi ráta. Azt nem lehet elkülöníteni, hogy a korábbi növekedés mennyire a családpolitikai támogatásoknak és mennyire a javuló gazdasági környezetnek volt az eredménye.
Az ezzel foglalkozó kutatók szerint leginkább az növelte a gyermekszületések számát, hogy biztonságosabb anyagi környezet volt, kiszámíthatóbb gazdasági helyzet, csökkent a munkanélküliség, kevésbé volt riasztó a körülöttünk lévő világ. Az ezután következő Covid, a háború, a különböző külső fenyegetések, a klímaváltozás mind elbizonytalanítják az embereket. Filippov Gábor ehhez azt tette hozzá, hogy sok empirikus adat és rengeteg tanulmány alapján kimondható: „gyereket pénzért venni nem lehet. Nem szabad magunknak azt hazudni, hogy ezzel meg tudjuk vásárolni a jövőnket és a népességnövekedést. A világban ez sehol nem jött be.”
Boros Tamás szerint nincs egyetlen olyan ország sem, amelyik minden egyes megelőzhető halált valóban meg tud előzni. Magyarország számára az lehet reális cél, hogy egy jól működő népegészségügyi rendszerrel évente 8 ezer ember vagy akár még több halálát akadályozzuk meg. Azzal is sok ezer embert lehetne nyerni, ha az elmúlt években kivándorolt emberek visszatérnének. A bevándorlás Magyarországon erősen átpolitizálódott, így ezen kívül inkább arra lehet esély, hogy bizonyos foglalkozási ágakban érkezik korlátozott számban külföldi munkaerő.
A legjobb politika a magyar népesség csökkenése ellen a jó gazdaságpolitika, mondta Boros Tamás. Fontos az alapvetően békés környezet, tehát amikor mi lelkileg úgy gondoljuk, hogy érdemes ebben a világban gyermeket vállalni. Persze még ha egy kormány alapvetően kiszámítható, békés, ösztönző környezetet is teremt, akkor is jöhet egy járvány, egy háború, akkor is ott van a klímaváltozás. Ezek mind befolyásolják a gyermekvállalási hajlandóságot, de alapvetően mégiscsak a lelki tényezők a fontosak, amiket lehet különböző állami eszközökkel támogatni. Egy ideig a szakirodalomban nagyon fontos ilyen ösztönző volt a rugalmas munkavégzés, de emellett természetesen ott vannak a gyermekek után járó ellátások, adókedvezmények, amelyek mind segíthetnek a gyermekvállalásban. Mindezek mellett a gyermekvállalásnál még meghatározó lehet az az erős kulturális tényező is, ami a fennmaradást szolgálja.
A 18 év alatti korosztály létszáma 1990-hez képest ma közel 1 millióval alacsonyabb. Ez a korosztály már csak a társadalom 16 százalékát teszi ki. Érdemes belegondolni abba, hogy ez a generáció felnőttként eleve mennyivel kevesebb gyermeket fog majd világra hozni és felnevelni. Az egyre kevesebb gyerek miatt kevesebb óvodai, iskolai és egyetemi helyre lesz szükség. „Az a rossz hírem, hogy ez már van most is” – mondta Filippov Gábor. A magyar iskolarendszert egymillióval magasabb lélekszámú iskoláskorú gyerekre tervezték, miközben az oktatási intézmények száma gyakorlatilag nem változott. Az iskolabezárások kérdése nagyon érzékeny téma, hiszen az iskoláknak fontos közösségmegtartó ereje van. Filippov szerint el kell kezdeni gondolkodni azon, hogy egy iskolarendszernek mennyi közösségmegtartó szerepet szánunk, és mennyire szeretnénk csak azt, hogy az oktatási rendszerbe öntött pénzt hatékonyan használják fel. Itt nem mindig a költség-haszon számítás a megoldás, jegyezte meg a szakértő.
A 65 év fölötti korosztály egyre nagyobb részét adja a társadalomnak, ma már 20 százalék fölött van. Egyre nagyobb kihívást jelent ez az egészségügyi-, a szociális- és a nyugdíjrendszerre. „A legegyszerűbb adat, amin keresztül ezt meg lehet érteni, az az, hogy ma négy aktív korú termeli ki egy időskorúnak a nyugdíját. Ez a következő néhány évtizedben háromra fog csökkenni, tehát három embernek, három aktív korú embernek kell kitermelnie egy nyugdíjasnak a nyugdíját” – mondta Filippov Gábor. Fontos kérdés ezért, és nyugaton erről élénk gondolkodás zajlik, hogy hogyan lehetne tovább a munkaerőpiacon tartani az időskorúakat. A cél ezért tehát nemcsak az, hogy tovább éljünk, hanem hogy egészségesen, aktívan éljünk tovább. Nemzetközi kutatások szerint minél idősebb egy munkavállaló, annál termelékenyebb, annál hasznosabb, annál gyümölcsözőbb a munkája, tette ehhez hozzá Boros Tamás. Fejben is érdemes átállni: 65 éves korban ne arra készüljön az ember, hogy nyugdíjas lesz és pihenni fog, hanem hogy hogyan tudja hasznos munkával tölteni az életét, ami egyébként jót tesz a mentális egészségének és az anyagi helyzetének is.
Magyarországon már most is sokat dolgoznak az emberek, de nem az oldja meg ezt a helyzetet, hogy a jövőbeli fiataloknak majd 8 óra helyett 10-et kell dolgozniuk a sok idős ember eltartása érdekében. A megoldás kulcsa a magasabb termelékenységben van. Boros Tamás szerint az elöregedő Japán példája jól mutatja, hogy ez a helyzet ott milyen módon ösztönözte a technológiai fejlődést. Ehhez az új helyzethez minden gazdaságnak igazodnia kell robotizációval vagy a mesterséges intelligencia alkalmazásával. A nyugdíjrendszernek is át kell alakulnia, hogy az elszegényedéstől megóvja az időseket. Boros Tamás szerint felül kell vizsgálni azt a 150 évvel ezelőtti elvet, hogy az állam csak annyit költsön a nyugdíjakra, mint amennyit beszedett, mert ez nem lesz tartható. Az elöregedés átalakítja a politikát is, mivel egyre nagyobb választói réteg lesz időskorú, így erre a helyzetre a kormányoknak majd reagálniuk kell.
