Soha, semmilyen politikai utasítást nem kaptam – a Nemzeti Pedagógus Kar vezetője a szervezet jövőjéről

Horváth Péter lemondása után Rázsi Botond Miklós, az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium igazgatója, eddigi alelnök vette át ideiglenesen a Nemzeti Pedagógus Kar elnöki feladatait. Bár a megbízott elnök korábban fideszes alpolgármester is volt, már régen felhagyott a politikával. A kar szerinte szakmai munkát végez, és eddig sem politikai feladatokat látott el: a tanártüntetések idején ő hagyta tiltakozni a beosztottjait, szerinte a karnak nem is volt feladata állást foglalni az ügyükben. Összegyűjtötték, mik most az oktatás legfontosabb megoldandó problémái, szeretnék megszólítani az eddig szkeptikus tanárokat, és bíznak abban, hogy a minisztériummal konstruktív lehet az együttműködésük. De a jövőjük még kétséges.

2021-ben megválasztották a Nemzeti Pedagógus Kar Heves megyei elnökének. Júniusban a szervezet alelnöke lett, és Horváth Péter lemondása után az elnöki feladatokat is ön látja el. A közleményük szerint az új elnökről novemberben fognak szavazni. Mire számít a tisztújításon?

Ez időközben módosult, februárban fogunk szavazni az elnök személyéről, a rendes választmányi ülésünkön. Múlt héten úgy döntött az elnökség, hogy nincs okunk sietni, a szervezetnek biztosított a működése. Addigra talán az is kiderül, hogy az oktatási kormányzatnak mi a szándéka a Nemzeti Pedagógus Karral, ez pedig nagyban befolyásolja a folytatást.

Ambicionálja az elnöki pozíciót?

Annak idején Horváth Péter elnök úr kérésére úgy vállaltam el az alelnöki pozíciót, hogy körülbelül egy évre terveztem előre. Ilyen szempontból váratlanul ért, hogy hirtelen én lettem a megbízott elnök. Majd át kell gondolnom a saját ambícióimat, elég sok dologgal foglalkozom az iskola igazgatása mellett. Természetesen most, hogy a szervezet számít a munkámra, azt mondtam, februárig vállalom. Erősen gondolkodom a feladaton, de a folytatásra még nem tudok határozott igennel felelni.

Horváth Péter lemondását főleg magánéleti okokkal indokolta. Ön szerint a távozásának semmi köze nem volt ahhoz, hogy a kormányváltás óta sorra állnak fel testületek vezetői politikai okokból?

Szerintem nem. A döntése teljesen független a politikától, nem kaptunk sehonnan politikai jelzést, hogy a Péter személye kérdéses lenne. Én inkább azt látom, hogy júniusban új elnökség állt fel, az elnök kivételével szinte mindenki lecserélődött, és nagyon jól dolgozunk együtt. Péter úgy látta, hogy már rá meri bízni a jelenlegi elnökségre a feladatokat. Azt is hozzátette, hogy a pedagóguskar megújulásához dinamikusabb, fiatalosabb, az új kihívásokra alkalmasabb vezetésre van szükség.

Miben változtak meg az ön feladatai az alelnöki, majd a megbízott elnöki pozíciójával?

Több helyen kellett képviselnem a kart, voltam az erdélyi magyar iskolák tanévnyitóján és a minisztériumban is. Megbízott elnökként annyi változott, hogy át kellett vennem az elnökségi munka vezetését, az operatív feladatokat, és bizonyos döntések is hozzám kerültek, de a legfontosabb dolgokat továbbra is közösen, egymással megbeszélve intézzük.

A kamarákhoz hasonló pedagóguskar létrehozásával az Orbán-kormány nem titkolt célja az volt, hogy a tanárok kisebb részét tömörítő és politikai szerepben fellépő szakszervezetekkel szemben legyen egy olyan tárgyalópartnere, amelyre szakmai kérdésekben lehet hivatkozni. Ön szerint milyen szerepet töltött be a kar az elmúlt években?

A szemben szót javítsuk ki arra, hogy mellett. Soha nem volt célunk, hogy más szervezetekkel szemben fejtsük ki a véleményünket. A szakszervezeteknek megvan a sajátos feladatuk, a munkavállalók érdekvédelme. Az olvasók tudják, kikre gondolok, most is részt vesznek az oktatás reformjában. Ők egy szűkebb tagságot képviselnek. Mellettük a Nemzeti Pedagógus Kar egy széleskörű szervezet, mindenkit tudunk képviselni, és minket meg lehet szólítani. A szervezet teljesen alulról építkezik, bár valóban kormányzati akarat hozta létre.

Én 2019-ben csatlakoztam aktív tagként a karhoz. Addig is tudtam, hogy tagja vagyok, időről időre megkérdezték a véleményemet. Utána magamtól gondoltam úgy, hogy jobban érdekel a szervezet munkája. Senki nem keresett meg, nem volt semmilyen lobbizás vagy háttéregyeztetés. Amikor alelnök lettem, akkor is a szervezet jelölt engem, és ezután szavaztak meg. Szerintem hozzánk mindenki hivatástudatból csatlakozik. Persze törvény szerint minden pedagógus tagja a karnak, de ezt inkább úgy kell érteni, hogy bárki részt vehet a munkában, hallathatja a hangját, de nincs semmilyen kötelezettség vagy tagdíj.

Azért muszáj megkérdeznem: önmagában az, hogy a szervezetet az előző kormány hozta létre, nem kontraproduktív abból a szempontból, hogyan tudja a kar független módon képviselni minden pedagógus érdekét?

Számos kolléga szemében valószínűleg az, ne dugjuk homokba a fejünket. Mivel az előző kormány mesterségesen hozta létre a kart, ez nem minden tanárnak szimpatikus. El tudom fogadni, ha valakinek ez nem tetszik, de azért szeretném, ha oda tennénk mellé, hogy a létrehozáson kívül, meg azon kívül, hogy a működésünkhöz kapunk költségvetési támogatást, semmilyen egyéb befolyással nem volt ránk a kormány. Én például soha, semmilyen politikai utasítást nem kaptam, szakmai alapon tekintek erre a munkára.

Célzott arra, hogy június óta volt egy generációváltás. Ön is azok közé tartozik, akik szakmai alapon csatlakoztak a szervezethez, de lehetséges, hogy az elmúlt 12 évben voltak olyanok, akik mégiscsak politikai okokból vettek részt a munkában és kiszolgálták az előző kormány érdekeit?

Ez egy nagy szervezet, több ezer aktív taggal. Bizonyosan lehetnek olyanok, akik a karrier vagy a politikai elkötelezettségük miatt vállaltak tisztségeket. De ha most körülnézek a vezetésben és az országos küldöttgyűlésben, azt látom, hogy a tagok túlnyomó része szakmai alapon végzi a munkáját. Mivel a tisztújítás a választások után volt, mindenki átgondolhatta, akar-e ehhez a karhoz aktívan tartozni, szeretné-e egy olyan karnak a képviseletét ellátni, ami esetleg a kormánynak most annyira nem tetszik. Úgy gondolom, azok maradtak tagok, akiknek ez nem politikai kérdés, és soha nem is volt az.

Volt egyébként korábban belső konfliktus abból, hogyan reagáljanak bizonyos helyzetekben? Például sok kritikát kaptak amiatt, hogy a pedagógussztrájkok, tanártüntetések, tanárkirúgások idején nem emelték fel eléggé a hangjukat.

Konfliktus nem volt, inkább viták vagy beszélgetések arról, mi a pedagóguskar dolga. A pedagóguskarnak mindig a szakmai érdekképviselet volt a feladata, most is az. Ebbe egy tüntetés nem fér bele. Nem feladatunk, hogy tiltakozásra biztassuk a pedagógusokat. Ezt a munkát végezzék a különböző mozgalmak, szakszervezetek. A kar ugyanakkor sok kérdésben kifejtette a véleményét, akár kéretlenül is, és a jövőben is így fog tenni.

Tapasztalt-e olyat valaha, hogy politikai, kormányzati oldalról érkezett sugalmazás, nyomásgyakorlás, esetleg utasítás, hogy bizonyos kérdésekben hogyan nyilvánuljanak meg vagy hogyan ne?

Én 2019 óta vagyok aktív tagja a szervezetnek, azóta ilyet nem tapasztaltam, de ahogy hallom, előtte se volt ilyen. Sok olyan javaslatot tettünk, ami nem volt teljesen összhangban az akkori politikai érdekkel. Volt olyan, amit elutasított a kormányzat, mást meg elfogadott.

Önnek személyesen volt esetleg olyan, amikor úgy érezte, jobban fel kellett volna emelniük a hangjukat?

Nem. Mint pedagóguskari tisztségviselőt kérdez, gondolom.

Igen.

A pedagóguskar szakmai alapon fejtette ki a véleményét az ügyekben. Nem feladatunk, hogy demonstráljunk, tiltakozzunk, az a feladatunk, hogy higgadtan érvelve mondjuk el a pedagógusok széles körének véleményét. Persze nincs olyan, hogy teljesen egységes ez a vélemény. Sok pedagógus van, aki nem is akar megnyilvánulni, ráhagyja a vezetésre, és csak végzi a munkáját az osztályteremben. A kar mindig összegyűjtötte a véleményeket, ezeket próbálta szintetizálni, továbbítani.

Azért ebből a tisztázó visszakérdezésből azt érzem – de javítson ki, ha tévedek – hogy volt olyan ügy, amivel ön személyesen iskolaigazgatóként, pedagógusként nem értett egyet.

Jól érzi, igen. Az én kollégáim is tiltakoztak. Én nem álltam oda közéjük, de nem mondtam egy kollégámnak se, hogy ne tiltakozzon. Azt mondtam, ha úgy gondoljátok, nem tetszik valami, nyugodtan adjatok ennek hangot. De részemről ennek nem volt semmi retorziója. Kaptam olyan kérdéseket, megjegyzéseket, hogy miért vannak kockás ingben, vagy miért állnak ki az aulában felkiáltójelet formálva. Formális elmarasztalást nem kaptam, de érezhető volt a rosszallás: „te a pedagóguskar tagja vagy, hogyan lehetséges, hogy a kollégáid tiltakoznak”.

Én erre mindig azt mondtam, hogy ez nem az én utam, de nem akadályozom meg, hogy a kollégáim vállalják a véleményüket. Szerintem ez is egy állásfoglalás. Igazgatóként az ember mindig két tűz között van: szeretné a kollégái álláspontját képviselni, miközben gyakran megkapja, hogy mi lenne a követendő magatartás.

Nyáron az Oktatási Hivatal kiküldött egy kérdőíves felmérést a pedagógusoknak, amelyben véleményt mondhattak a Nemzeti Pedagógus Kar munkájáról. Ennek a felmérésnek megvan már az eredménye?

Nem tudunk róla semmit, nem kaptunk választ.

Ön szerint helyes, hogy a Nemzeti Pedagógus Karnak az összes, állami iskolában tanító tanár automatikusan tagja?

Szerintem helyes. A karnak az az elsődleges feladata, hogy képviselje a pedagógusokat. Ahogy már mondtam, itt nincsen tagdíj, nincsenek kötelező feladatok. Nem látok abban problémát, hogy a pedagógusok automatikusan tagjai a szervezetnek.

Hogyan tervezi megszólítani azt a jelentős tanári tömeget, amely eddig bizalmatlan volt?

Az egy nagy feladatunk lesz, hogy az elnökség innentől fogva sokkal ügyesebben, közvetlenebbül szólítsa meg a pedagógusokat, hogy ne csak azt gondolják, „jó, hát van ez a pedagóguskar, aminek én elvileg tagja vagyok, de azt se tudom mi ez, soha nem érzem, hogy velem foglalkoznának”. Persze, nehéz megkérdezni 150 ezer pedagógust, de ezért vannak a területi vezetők, akik úgy képviselik őket, mint a választókat az országgyűlési képviselők. Nekünk is az a dolgunk, hogy a kommunikációs felületeket jobban megnyissuk, megmutassuk, mit csinálunk, mivel fordulhatnak hozzánk.

Ha már behozta a képviselői párhuzamot, még egy mondattal visszatérnék a múltra. Ön korábban a Fidesz tagja volt és alpolgármesteri pozíciót is betöltött. Mit gondol, ez a korábbi szerepvállalása hosszabb távon hatással lehet arra, hogy a pedagógusok széles köre bizalmat szavaz-e önnek?

Két cikluson keresztül voltam képviselő és alpolgármester, ezt soha nem titkoltam. 2019-ben úgy döntöttem, ez nem nekem való, és azóta nem foglalkozom politikával, csak szakmapolitikával. Ha valaki a munkámat az alapján akarja megítélni, hogy kilenc évig fideszes képviselő és alpolgármester voltam, akkor úgyis az alapján fogja.

Azt mondta, nem volt önnek való a politikai munka, kifejtené, hogy miért nem?

A politikus, a homo politicus egy külön kategória, oda kemény páncél kell. Az én alkatomhoz a pedagógiai munka rugalmassága, empátiája és szakmai együttműködése áll közelebb. Politikusként nem mindent értettem és fogadtam el. Úgy érzem, naivan mentem bele ebbe a feladatba, és igyekeztem ugyanilyen naivitással kiszállni belőle.

Szakmai kérdés: mi ön szerint a legégetőbb problémája a pedagógusoknak? Van-e olyan ügy, ami mellé most teljes vállszélességgel oda tudnak állni?

Az egyik probléma az elöregedés. A bérrendezés ezen segített valamennyit, de az utánpótlás még mindig nincs megoldva. Az is kérdés, hogy milyen lesz ez az utánpótlás, ami pedig a pedagógusképzésen, továbbképzésen múlik. A másik nagy probléma, hogy a magyar társadalom szétszakadt, nagyon sok a hátrányos helyzetű térség, ahol speciálisan kell hozzáállni a tanításhoz. Vannak iskolák, ahol az is kihívást jelent, hogy a gyerek bemenjen az iskolába és végig ott legyen. A csökkenő gyermeklétszámmal is kezdeni kell valamit, és itt nem feltétlenül iskola-összevonásokra gondolok, de meg kell vizsgálni, milyen iskolaszerkezetre van szükség.

Ön is képviselte a Nemzeti Pedagógus Kart a köznevelési törvénymódosítások minisztériumi egyeztetésén. Milyen a kapcsolat most a minisztériummal, mennyire veszik figyelembe a javaslataikat?

Azt még nem látjuk, mennyire veszik figyelembe, de megszólítanak minket, kapunk meghívásokat, elmegyünk, képviseljük az álláspontunkat. Az majd most fog kiderülni, hogyan építik be a véleményünket a törvényalkotásba. Például elindul a Nemzeti alaptanterv átdolgozása: az elmúlt hetekben sokat dolgoztunk azon, hogy kialakítsunk egy szakmai álláspontot. Nagyon bízunk benne, hogy ezek vissza fognak köszönni az előttünk álló megbeszéléseken.

Tudnak esetleg olyan kormányzati elképzelésről, hogy megszüntetnék a pedagóguskart vagy eltörölnék a kötelező tagságot?

A sajtón keresztül hallottuk ezeket az információkat, de hivatalos jelzés nem érkezett hozzánk. A jövő évi költségvetés részleteiből sok minden kiderülhet, hiszen ha abban valamilyen módon szerepelünk, az bizakodásra ad okot. Ha nem lesz semmilyen nyoma a működésünk támogatásának, akkor át kell gondolni, hogyan tovább.