Magyar Péter egy 1956-os múzeum létrehozását jelentette be ünnepi beszédében

Szégyen és egyben fájdalom, hogy 70 év alatt nem sikerült leróni a nemzet egyik legfőbb adósságát – mondta Magyar Péter a budapesti Bem József téren tartott ünnepi beszédében, amelyet az 1956-os forradalom évfordulóján tartott. „70 év telt el úgy, hogy a mai napig nincs egy olyan közös méltó helyünk, amely teljes egészében az 1956-os hősök és áldozatok emlékének szenteltetett volna” – mondta a miniszterelnök, és kijelentette, hogy a következő években létrehoznak egy ilyen intézményt.

„Vállaljuk, hogy a következő években megalkotjuk a magyar szabadság méltó szentélyét. Egy 1956-os valódi múzeumot hozunk létre, amely emléket állít az áldozatoknak, a harcolóknak, a névtelen hősöknek.”

Magyar Péter a Bem rakparton végigvonulva érkezett meg a térre a műszaki egyetemtől, ahonnan hét évtizeddel ezelőtt egyetemisták vezetésével indultak meg a forradalom budapesti eseményei. „Nincs erősebb a szabad magyar fiatalok kiállásánál” – mondta a miniszterelnök azokról a diákokról, akik a forradalom élére álltak.

1956. október 23-án csodálatos, világot rengető 13 nap kezdődött, amely megrengette a zsarnokság bástyáit, és amely örökre beírta Magyarországot a világtörténelembe, mondta Magyar Péter. A magyarok ezzel szabad polgárokká váltak, amit már semmi nem vehetett el, még az utána következő megtorlás és elnyomás sem, mondta.

„Itt a Bem téren gyülekeztek a fiatalok 70 évvel ezelőtt. Valakinek akkor ki kellett mondania, hogy induljanak el. Valakinek az élére kellett állnia, és mindenkinek külön-külön el kellett döntenie, hogy mit tesz meg a hazájáért, ha bajban van. Kockáztatná-e a jövőjét ezért a csodálatos országért, ha bajban van?” – fogalmazott az egyetemistákról és '56 minden hőséről. „Köszönjük nekik, köszönettel tartozunk nekik.”

Magyar Péter a lengyel–magyar barátságot is méltatta, és elmondta, hogy ennek emléke miatt is beszél most a lengyel származású Bemről elnevezett téren. Kitért arra is, hogy hét évtizeddel ezelőtt, 1956 nyarán a lengyel poznani gyári munkások is reményt adtak a magyaroknak is, ősszel pedig a magyarok adtak erőt a lengyeleknek. „Így lett a két nép barátságából ezekben a napokban bátor kiállás, cselekvő összefogás, életet mentő segítség. Dicsőség mindkét nemzet 1956-os hőseinek” – mondta Magyar.

A miniszterelnök az 1956-os forradalmat a magyar szabadság soha el nem múló jelképének nevezte, ami ma is okot ad a boldogságra. „A derűnk természetesen nem jelent felejtést. Épp ellenkezőleg” – mondta, hozzátéve, hogy a mártírok, a pesti srácok és lányok, vagy a sortüzek ártatlan áldozatainak és a szétszakított magyar családok emlékére emlékezni kell. Az ő emlékük a bizonysága annak, hogy a magyar nép nem tört meg, és ma is egyenes gerinccel, büszkén nézhet egymás szemébe – mondta. „Ezt a derűt mindenki vigye magával, mert amíg ennyire szeretjük ezt az országot, addig lehet miből építkezni.”

Elmondta, hogy 23-án, pénteken a parlament előtti Kossuth téren mindenkit vár az ünnepségre, majd úgy fogalmazott: „Vannak sajnos, akik még most sem értik, hogy ezt a hazát megosztani bűn. Vannak, akik még most sem értik, hogy vannak percek és órák, amikor csak magyarok vagyunk, jelző nélkül, származás nélkül, politikai szimpátia nélkül. Ők még mindig eldönthetik, hogy az 1956 előtti főhajtás, vagy a napi politikai érdekük-e a fontosabb.” Magyar Péter azzal zárta beszédét: „Tisztelet 1956 minden hősének. Éljen a szabad, valóban független Magyarország.”