Vállaltam, hogy elfogult vagyok, és ebből ideje visszavennem, mondta a Pesti Srácok korábbi újságírója

Interjút adott az ATV-nek Mező Gábor, a Századvég vezető elemzője és a Pesti Srácok korábbi újságírója, akit Boros Tamás műsorvezető most arról is kérdezett, mennyire tekinti magát független szerzőnek, és hogy mi a véleménye a propagandista jelzőről. Szerinte ideje lenne visszavennie az elfogultságából, és törekednie rá, hogy megértőbb legyen.

Az újságírással kapcsolatban Mező azt mondta, szerinte senki nem lehet független, és magát sem tartja annak. „Miért lennék független? Hát, hogy mondhatnám azt, a Századvégnek dolgozva, hogy független?” Szerinte lehet törekedni a pártatlanságra, de teljesen objektív senki sem lehet, és benne is, ahogyan mindenkiben, van elfogultság.

A Századvég elemzője azt problémásnak tartja, hogy egyeseket propagandistának neveznek, habár szerinte személy szerint rá ezt kevesebben mondták. Szerinte minden politikai oldalnak van egy olyan szélsőséges része, amely soha nem fog szóba állni a másik oldallal. Ezt a szembenállást Mező szerint emberileg és társadalmilag is megszenvedjük, és mindezen túl kellene lépni.

„Egyébként ebben nekem is van felelősségem. Azt vállaltam, hogy elfogult vagyok. Biztos, hogy ebből az elfogultságból ideje visszavennem”

– mondta.

A Fidesz-közeli Pesti Srácok egykori szerzője szerint a politikai táborokon belül szerinte nincs befelé irányuló kritika, és ez azért van így, mert mindenki úgy érzi, hogy „másik oldal milyen durván támad”. Szerinte ez az érzet szüli a kritikátlanságot is, ami miatt a táborok összezárnak. Ezt a táborokra bomlást Mező Gábor szerint már a 20. század elejétől látni lehet. Beszélt azokról „a rettenetesen rossz” reflexekről, hogy „a saját táborunkat nem kritizáljuk”.

Kutatóként azért fordult az aktuálpolitika helyett a szocialista korszak kultúrpolitikája és az ügynökmúlt felé, mert állítása szerint pontosan tudta, hogy ebben a mai médiavilágban gyakorlatilag csak az egyik oldallal lehet foglalkozni.

Beszélt arról is, hogy a KESMA-modell leépítette az önálló gondolkodást, mert megvoltak az irányvonalak. A műsorvezető rákérdezett, hogy a retorzióktól való félelem nem a kádári időket idézi-e, amivel Mező egyetértett.

A saját példáján keresztül mutatta be az öncenzúrát: testvére (Huth Gergely) és korábbi kollégái védelmében nem állt ki nyíltan a fideszes média működésével szemben: „A bátyámék meg a korábbi kollégáim még mindig ott vannak a Pesti Srácoknál... biztos, hogy jót okozok nekik azzal, hogy ha én írok erről? (...) Igen, ezek ilyen kádári reflexek, sokszor van az, hogy az ember valamitől tart, ami lehet, hogy be se következne.”

A Megafonról és más Fidesz-közeli szervezetekről azt mondta, hogy ők soha nem mondták magukról, hogy függetlenek, és szerinte a baj azokkal van, akik magukról valóban ezt állítják. Boros Tamás felvetette, hogy egy megafonos influenszer például nem azt mondta magáról, hogy Fidesz-hívő és nem szorul állami pénzekre, hanem hogy a világnézete éppenséggel egybevág Orbán Viktor pártjáéval. Mező Gábor szerint ez igaz is lehet, ahogyan korábban Bródy János értékrendje is közel állt az SZDSZ-hez, mondta.

A műsorvezető felidézte neki azokat a kritikákat is, hogy kutatóként sem volt objektív, hanem a liberális értelmiséggel szembeni sértettségből, kettős mércével mért. Például Bródy Jánost vagy Koncz Zsuzsát élesen bírálta a hatalomhoz való dörgölőzésért, de a NER kegyeit kereső zenészekkel, Nagy Feróval vagy Schuster Lóránttal megengedő volt, Deák Bill Gyula és a rockerek állami pénzelését pedig természetesnek vette. Mező a műsor végére eljutott oda, hogy Bródyval és másokkal is megértőbb lehet, mert csak így lehet esély a párbeszédre.