A Szent János, a Szent Imre és a Péterfy Kórháznak sincs kötelező eljárásrendje az öngyilkossági kísérletet túlélők ellátására

Tavaly 121, 12 és 29 év közötti fiatal halt meg öngyilkosságban. Miközben az országos öngyilkossági halálozás 7,3 százalékkal csökkent, a 25–29 évesek körében 56-ról 67-re, csaknem húsz százalékkal nőtt a halálesetek száma, ebben a korcsoportban 2025-ben az öngyilkosság volt a vezető halálok.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Pusztai Emese öngyilkosság megelőzésért küzdő aktivista közérdekű adatigénylésére közölte a fenti adatokat. Pusztai három meghatározó budapesti centrumkórházhoz is adatigénylést adott be, így derült ki, hogy

a Budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézetben, a Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban és az Észak-budai Szent János Centrumkórházban sincs írásban rögzített helyi eljárásrendje az öngyilkossági kísérletet túlélők ellátására,

így a kockázatfelmérésre, kötelező pszichiátriai konzíliumra, hazabocsátásra vagy utánkövetésre.

Az öngyilkossági kísérletet túlélők jellemzően a kórházi sürgősségi betegellátó osztályokra (SBO) kerülnek be. A sürgősségin dől el, hogy kérnek-e kötelező pszichiátriai szakkonzíliumot, indokolt-e a védett osztályos felvétel, milyen feltételekkel bocsátható haza a beteg, és ki követi nyomon az állapotát a hazabocsátás utáni, statisztikailag legveszélyesebb napokban.

A Szent János, a Péterfy és a Szent Imre Kórház válaszaiból kiderült, hogy

• egyik intézménynek sincs írásos, helyi protokollja az öngyilkossági kísérletet túlélők ellátására – a válaszok szerint nincs is jogszabályi kötelezettségük ilyen belső szabályzat megalkotására;
• a Szent Imre és a Szent János Kórház sürgősségi osztálya nem alkalmaz semmilyen strukturált, nemzetközileg validált szűrőkérdőívet vagy rizikóbecslő skálát;
• a Péterfy Kórház válasza szerint a rizikóbecslő skálák használata náluk nem kötelező, a döntés a vizsgáló orvosé; a kórház szerint ezek az eszközök hasznosak lehetnek, de „a biztonság hamis érzetét” is adhatják, a vizsgáló orvos pedig a szakmai szabályokra és az osztály 44 éves szakmai tapasztalatára támaszkodik;
• egyik intézményben sincs írásban rögzítve, mikor kötelező pszichiáter szakorvost bevonni – ez mindenhol a sürgősségi kezelőorvos egyéni mérlegelésének tárgya,
• nincs rögzített feltételrendszer a hazabocsátásra, de utánkövetési eljárásrendet sem működtet egyik kórház sürgősségije sem a betegek célzott visszahívására vagy a hozzátartozók felkészítésére.

A kórházi válaszok alapján egyik intézmény sem rendelkezik belső eljárásrenddel az akut szuicid krízisbe került kiskorúak ellátására: nincs rögzítve a felügyelet nélküli távozás megakadályozása, a gyermek- és ifjúságpszichiátriai konzílium kötelezővé tétele, a törvényes képviselő értesítése vagy a gyermekvédelmi jelzőrendszer riasztása. „Nem alkalmazunk, mert ez gyermek- és ifjúságpszichiátriai feladat” – válaszolta a Szent Imre Kórház, amikor a 18 éven aluli betegekre alkalmazott eljárásrendről kérdezte őket Pusztai Emese.

Az aktivista KSH-nál arról is érdeklődött, rendelkezik-e adattal arról, hány esetben következett be öngyilkosság a pszichiátriai fekvőbeteg-ellátásból történő elbocsátást követő 7, 14, 30, illetve 90 napon belül. A KSH azt válaszolta, nem rendelkezik ilyen adatokkal és nem tudta megjelölni azt a szervet sem, amely ezek adatgazdája lehetne. Az aktivista ugyanezzel a kérdéssel fordult aztán az Egészségügyi Minisztériumhoz is, választ azonban a határidő lejártáig nem kapott. Közleményében Pusztai erről azt írta, ha egy rendszer nem méri a saját működését, a hibáiból sem tud tanulni.

A Semmelweis Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem kutatói egyébként egy orvosi szakfolyóiratban 2025-ben közölt tanulmányukban is rávilágítottak: „Magyarországon jelenleg nem működik olyan egységes, nemzetközileg validált öngyilkossági kockázatbecslő protokoll, amely az alapellátástól a pszichiátriai osztályokig lefedhetné az egészségügyi ellátórendszert. A szuicid veszély felismerése és kezelése így nagymértékben a klinikus egyéni megítélésére épül, ami a gyakorlatban jelentős variabilitáshoz és ellátási egyenlőtlenségekhez vezethet.”

Pusztai Emese évtizedekig újságíró volt, azután kezdett aktivistaként dolgozni, hogy lánya 2022 januárjában öngyilkos lett. Pusztai tavaly hosszú interjúban beszélt a Telexnek arról, mit értett meg az öngyilkosság lélektanából, illetve mit gondol a szülők és a társadalom felelősségéről.