Bár a kórházak fertőzési adatai összehasonlításra kevésbé alkalmasak, azért így is kiderülnek belőlük érdekességek

Csütörtök késő estenyilvánossá és kereshetővé vált a kórházi fertőzések adatbázisa a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) honlapján.

Az egyik adathalmaz a legutóbbi, 2022-es hazai pont-prevalencia vizsgálat (PPV) országos és intézményi adatait mutatja az aktív fekvőbeteg-ellátó intézményeknél. Itt a jellemzően krónikus vagy rehabilitációs ellátást végző intézmények nem szerepelnek.

A PPV az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által koordinált európai uniós felmérés, amely az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések (EEÖF) gyakoriságát és az antibiotikumok alkalmazását méri fel. A módszer lényege, hogy a kórházak egy adott napon, „pillanatfelvételszerűen” megnézik a felmérésben részt vevő aktív fekvőbeteg-ellátó intézményben éppen aktuálisan bent fekvő betegeket. Így pontos képet kapnak arról, hogy az adott pillanatban a betegek hány százaléka szenved valamilyen kórházi fertőzésben, nekik milyen kockázati tényezőik vannak, illetve, hogy a kórházaknak maguknak milyen jellemzőik vannak (humánerőforrásban, szervezeti jellemzőkben, mintavételi gyakorlatban stb.). Ezt nevezik pont-prevalencia vizsgálatnak.

Összesen 92 hazai aktív fekvőbetegellátó intézmény vett részt a 2022-es vizsgálatban, és több mint 30 ezer beteg adatait vizsgálták.

Az európai összehasonlításhoz azonban a teljes hazai adatbázisból egy kisebb, reprezentatív mintát használtak. Az európai adatbázisba 87 intézmény és 23 266 fekvőbeteg adatait választották be. A hazai reprezentatív mintában az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések aránya 5,6 százalék volt, míg az EU/EGT országokban az átlagos arány 6,8 százalék. Viszont több fertőzésmegelőzési indikátor esetében rosszabbak voltak a hazai adatok az európainál, ilyen volt például az alkoholos kézfertőtlenítőszer-felhasználás, a vérmintavételi arány, vagy az egyágyas kórtermek aránya.

A várható értéktől való eltérés lehet a kulcs

A felület indulása előtt tartott sajtóbeszélgetéseken az NNGYK szakértői többször is hangsúlyozták, hogy az adatok nem alkalmasak egy intézmények közötti rangsor felállítására, és nem is az összehasonlítás a cél. Például azért sem, mert a kórházak nagyon sokféle beteget látnak el, akik a különböző állapotuk miatt jobban vagy kevésbé fogékonyak a fertőzésekre. Vagyis muszáj a betegek közötti különbségeket kiszűrni ahhoz, hogy valid adatelemzés születhessen. Ezért is lesz fontos az adatok helyes értelmezése.

Az egyik mérőszám, ami alkalmasabb a különböző intézmények vizsgálatára, a SIR mutató (Standardized Infection Ratio, magyarul standardizált fertőzési hányados). A SIR mutató lényege, hogy minden kórházat ahhoz hasonlít, hogy a saját betegösszetétele alapján milyen fertőzés-előfordulás lenne várható az esetében, tehát a súlyosabb eseteket ellátó intézmények esetén magasabban lesz a viszonyítási érték, így szűrve ki az eltérő betegösszetétel hatását.

A SIR a tényleges fertőzés-előfordulás, és a betegösszetétel alapján várható érték hányadosa, így az 1-hez közeli SIR érték azt jelzi, hogy a jelentett fertőzésszám megfelel a betegösszetétel alapján várhatónak. Az 1-nél nagyobb, illetve kisebb hányados a várhatónál nagyobb, illetve kisebb jelentett fertőzésszámot jelez.

Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy a nagyobb érték esetén biztosan rosszabb a fertőzési helyzet a kórházban, a kisebb esetén pedig biztosan jobb.

A SIR sem szűr ugyanis ki minden tényezőt. Ahogy Ferenci Tamás biostatisztikus, aki részt vett a rendszer módszertani fejlesztésében a lapunknak elmondta, ezekből is talán a legfontosabb az aluljelentés: akár még az is előfordulhat, hogy egy magasabb érték azt jelzi, hogy a kórházban jobb munka folyik (mert intenzívebb a mintavétel, jobb a kórházi fertőzések felderítési aránya). Az NNGYK szakértői hangsúlyozták, hogy ez nem probléma, sőt, ez a módszer célja: hogy felhívja a figyelmet azokra az esetekre, ahol érdemes utánamenni, hogy mi az eltérés oka (legfeljebb az derül ki, hogy egy magasabb szám valójában egy jó gyakorlatot jelent, de ez csak azt jelenti, hogy működött a módszer, mert ez kiderült).

Ezek alapján összeszedtük, hogy az összes vizsgálatban részt vett kórház közül hol volt alacsonyabb, és hol magasabb a fertőzések előfordulása mint a betegösszetétel alapján várható.

Várhatónál szignifikánsan alacsonyabb:

• Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház
• Szaplonczay Manó Marcali Kórház
• Bács-Kiskun Megyei Kórház, Kecskemét
• Békés Megyei Központi Kórház, Dr. Réthy Pál Tagkórház
• Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ
• Gróf Tisza István Kórház, Berettyóújfalú
• Szent Borbála Kórház, Tatabánya
• Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet, Orosháza
• Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézet, Hatvan
• Dr. Kenessey Albert Kórház – Rendelőintézet, Balassagyarmat
• Jászberényi Szent Erzsébet Kórház
• Kanizsai Dorottya Kórház, Nagykanizsa
• Dr. Bugyi István Kórház, Szentes
• Szent Lázár Megyei Kórház, Salgótarján
• Büntetés-Végrehajtás Egészségügyi Központ
• Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet
• Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet

Várhatónál szignifikánsan magasabb:

• Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórház
• Toldy Ferenc Kórház és Rendelőintézet, Cegléd
• Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet
• Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa
• Tolna Megyei Balassa János Kórház
• Szent Damján Görögkatolikus Kórház
• Mohácsi Kórház
• Magyar Imre Kórház, Ajka
• Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet, Eger
• Csongrád-Csanád Megyei Egészségügyi Ellátó Központ, Hódmezővásárhely – Makó
• Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet
• Koch Róbert Kórház és Rendelőintézet, Edelény
• Debreceni Egyetem Klinikai Központ

Az AMR-érték fontos jelzőszám

Egy másik fontos érték az összetett AMR-mutató. Az AMR az antimikrobiális rezisztencia rövidítése, és arra a jelenségre utal, hogy bizonyos baktériumok ellenállóak olyan antibiotikumokkal szemben, amikkel korábban még lehetett ellenük küzdeni. Ez a mutató arra szolgál, hogy számszerűen megmutassa, hogy a vizsgált mintákban lévő mikroorganizmusok – például baktériumok vagy gombák – milyen arányban ellenállóak az ellenük alkalmazott antimikrobiális szerekkel szemben, tehát a magasabb AMR-arány kedvezőtlenebb helyzetet jelez. Az összetett AMR-mutató esetében a kiemelt kórokozókat egyetlen, összefoglaló mutatóba tették. Ez azért fontos mérőszám, mert rezisztens kórokozó esetén szűkül a hatásos antibiotikumok köre, hosszabb és költségesebb a kezelés, súlyosabb a kimenetel. Ebben Magyarország európai uniós összehasonlításban nem áll jól.

Összeszedtünk néhány kórházat, ahol magas értékeket mértek. Például a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézetben az összetett AMR-mutató 20 százalék volt a vizsgálatkor, miközben a medián 13,3 százalék volt az azonos típusú intézmények adatai alapján. A medián érték azt jelenti, hogy az adott típusú intézmények körében mi volt a közepes AMR-mutató (mérve azzal, hogy mi az az AMR-százalék, amire igaz, hogy ugyanannyi kórház volt alatta és felette).

Érdemes lehet megnézni a magas összetett AMR-érték esetén a lehetséges okokat. Például a Bajcsy Kórház esetében azt látjuk, hogy 250 ágyra 0,5 teljes munkaidős infekciókontroll orvos jut, miközben itt a medián 1. Az infekciókontroll nővérek száma és az ápolók száma is alacsony az intézményben. Az infekciókontroll célja az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzése, felismerése, nyomon követése és terjedésük megakadályozása. Megnéztük a vizsgálatkor a kézfertőtlenítőszer-adagolók elérhetőségét a betegágyaknál, ami 31,5 százalék volt, itt a medián 85,1 százalék.

Szintén magas volt az összetett AMR-érték a Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórházában. Itt az összetett AMR-mutató 44,4 százalék volt a 13,3 százalékos mediánhoz képest. Az ápolók száma itt is nagyon alacsony volt a vizsgálatkor az intézményben. Egész pontosan 1,4 teljes munkaidős ápoló jutott 10 intenzív ágyra. Az ápolók alacsony aránya kedvezőtlen, mert összefügghet a zsúfoltsággal, és ezáltal a kórházi fertőzések terjedési kockázatával.

Szintén meg kell említeni az összetett AMR-mutatóknál a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházat (25 százalék), a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórházat Székesfehérváron (33,3 százalék) és a Semmelweis Egyetem Klinikai Központot (38,1 százalék), Debreceni Egyetem Klinikai Központ (32,8 százalék).

A Tolna Megyei Balassa János Kórházban ez az érték 45,5 százalék volt, miközben a korábban részletezett infekciókontroll orvosokból mindössze 0,5 teljes állású dolgozó jutott 250 ágyra. A segédápolók száma az intézményben 2,7 volt 100 ágyra, miközben itt a medián érték 5,7. Érdemes megemlíteni a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházat is, ahol az összetett AMR-mutató 42,9 százalék volt. Ez is összefüggésben lehet azzal, hogy alacsony az ápolók száma az intenzív osztályon, és például a kézfertőtlenítőszer-adagolók mindössze a betegágyak 2,7 százalékánál voltak kirakva, miközben a medián érték 85,1 százalék volt.

A Covid is szerepet játszhatott az eredményekben

Fontos megemlíteni, hogy a vizsgálat eredményeit több tényező is befolyásolja, így például a fekvőbeteg-ellátó intézmény típusa, az ellátott betegek jellemzői és kockázati tényezői. Vannak betegek, akik életkoruk, alapbetegségük, társbetegségeik miatt jobban ki vannak téve a fertőzés kockázatának. Az NNGYK külön is hangsúlyozta: az eredmények elsősorban a helyzetértékelést, a főbb problémák azonosítását és a fejlesztések tervezését szolgálják.

Illetve nem szabad elmenni amellett sem, hogy ez a vizsgálat 2022-ben készült, vagyis a koronavírus-járvány lecsengésekor, de még jócskán befolyásolhatta az eredményeket a vírus. Már csak azért is, mert a covidos betegeket magasabb progresszivitási szintre helyezték át, ami ezeken az osztályokon emelhette a kórházi fertőzéssel összefüggő eseteket.

Az Európai Unióban elvégzett vizsgálatban 2022–2023-ban 28 EU/EGT-ország és három nyugat-balkáni ország vett részt, és összesen több mint 300 ezer beteget vizsgáltak.

Az ECDC 2022–2023-as jelentése szerint az EGT-országokban évente nagyjából 4,3 millió betegnek lesz egészségügyi ellátással összefüggő fertőzése. Oroszi Beatrix tisztifőorvos szerint a döntő különbség az, hogy egy ország mekkora erőforrást fordít rá, hogy az adatokat gyűjtse, felismerje ezeket a megbetegedéseket, és utána, ezen adatok birtokában, megtegyen mindent, hogy a fertőzéseket megelőzze.

A következő hasonlóan széleskörű uniós vizsgálat 2027-ben várható.

A cikkben közreműködött: Bánáti Anna.