Schmidt Mária egész fideszes intézethálózata alól kihúzta a szőnyeget a kormány

A közérdekű vagyonkezelő alapítványokról (kekva) talán mindenkinek a fideszes elitképző MCC és az állami felsőoktatás szinte teljes kiszervezése jut eszébe, pedig sok más érintettje is van annak, hogy Magyar Péter kormánya beszántja az Orbánék által felépített alapítványi rendszert. A Molnál százmilliókat mozgat meg a kekva-korszak vége, Lázár János és Csányi Sándor nagyratörő agráralapítványa is a történelem süllyesztőjében végzi.

A közérdekű alapítványok felszámolásának viszont az egyik legnagyobb vesztese Schmidt Mária lesz, aki az orbánizmus egész intellektuális hátországának megágyazni kívánó intézethálózatot hozott létre saját kekvájának ernyője alatt,

amelyek az 1500-as évektől napjainkig igyekeztek a Fidesz narratívájához alakítani a magyar és közép-európai történelmet. És amelyek nem mellesleg számos kormánypárti kommentátor-influenszer-propagandista fizetését is állták, az Orbán-kormányok hathatós támogatásával. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány múzeumot, irodalmi hagyatékokat, budai villákat és belpesti épületeket hagyott az államra, de hogy pontosan mi lesz a Schmidt Mária által felépített infrastruktúrával, azt még a kormányban sem tudják pontosan.

Emlékezetpolitikai nagyüzem

Schmidt Mária ingatlanmilliárdos és történész már több mint két évtizede dolgozik azon, hogy a XX. század történelmének narratíváját a Fidesz politikai diskurzusához igazítsa, különösen ami a kommunizmus és rendszerváltás történetét illeti. Ezen fáradozásait pedig szépen összefogja a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány (KKETKA), aminek történetén azt is végig lehet követni, hogyan vált a Schmidt-féle történelemszemlélet a kormányzat által milliárdokkal kitömött mainstream nézetté.

A KKETTK-t 1999-ben hívta életre az első Orbán-kormány, és 117 millió forintot is adott az új közalapítványnak, annak főigazgatójának pedig az akkor Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadójaként is dolgozó Schmidt Máriát nevezte ki. Az MCC-vel szemben tehát ez az alapítvány sosem volt semmilyen szinten független a Fidesztől, mindig is kormányzati hátszéllel, kormányzati pénzből működött.

Az alapítvány még elérhető weboldala szerint az „a példátlan szörnyűségekkel terhes huszadik századi kommunista diktatúrák kelet-közép-európai abroncsainak lehullásával közös múltunk bemutatása és megértése” iránti erős társadalmi elvárás hívta életre. Valójában inkább az hívhatta életre, hogy a Fidesz már akkor is a kulturális hegemóniája megalapozásán dolgozott, ami később, 2010 után teljesedhetett ki igazán.

Schmidt Mária projektje mindig is amolyan matrjoska-baba formában működött, egyszerre alakult meg ugyanis a KKETTK Alapítvány, az alatt pedig a XX. és XXI. Század Intézetek, amelyeknek mind Schmidt volt a főigazgatója. Ebből a kettőből amúgy legfeljebb egy foglalkozott azzal a kitűzött céllal, amivel a kormány létrehozta a közalapítványt, vagyis „a XX. századi magyarországi, valamint közép- és kelet-európai történeti, politikai és társadalmi kutatásokkal, ezen belül különösen a kommunizmus és a kelet-közép-európai diktatúrák XX. századi történetének feltárásával és bemutatásával”.

A KKETTK nem sokkal megalakulása után, 2000-ben az államtól kapott forrásokból megvásárolta és átalakította az előbb a nyilasok, majd az ÁVH és ÁVO székházaként működő Andrássy út 60-as, és 2002-re kialakította itt a Terror Háza Múzeumot, amelynek szintén Schmidt lett a főigazgatója.

Schmidt és a Fidesz viszonya nem volt mindig zökkenőmentes, sőt, 2007 elején a Magyar Nemzetben megjelent (később törölt) „Schmidt Mária ante portas” című cikkben azzal vádolták meg a Terror Háza vezetőjét, hogy Áder Jánossal Orbán Viktor ellen szervezkedik, ezután pedig pár évre kiesett a pikszisből. 2010 után azonban fokozatosan visszaverekedte magát a hatalom kegyeibe, és főszerepet kapott az orbánista emlékezetpolitika alakításában.

Ennek egyik csúcspontja volt 2016, amikor Schmidt és a KKETTK Alapítvány főszerepbe került az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára szervezett emlékévvel, amelyet Schmidt Mária kormánybiztosként is menedzselt. Schmidt nemrég a Mandinernek adott, búcsúzkodó hangulatú interjújában is azt emelte ki a munkásságából, hogy "56 örökségét be akarta építeni az emberek gondolkodásába. Igaz, a Fidesz emlékezetpolitikája az 56-os események összetett bemutatása helyett egyfajta antikommunista Dávid és Góliát mesévé egyszerűsítette le, miközben az EU-t próbálta egy új gonosz, elnyomó birodalom képében bemutatni, Oroszországhoz pedig gazdasági és politikai értelemben is egyre közeledett.

Az emlékévet nem sikerült komoly bakik és balhék nélkül sem lehozni, nagy vita alakult ki például abból, hogy Schmidt Máriáék helytelenül állították, hogy Dózsa László színművész látható gyerekként a forradalom idején készült, az emlékét plakátjaihoz felhasznált fotón, és azután is kötötték az ebet a karóhoz, hogy lényegében egyértelműen kiderült, hogy azon az azóta elhunyt Pruck Pál látható.

Amikor aztán Orbánék kitalálták és csúcsra járatták a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, vagyis a kekvák intézményét, akkor sok más Fidesz-közeli alapítványhoz hasonlóan Schmidt Mária közalapítványa is kekvásodott.

Ez nemcsak a szervezet működésének jogi hátterében jelentett változást, de a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, más kekvákhoz hasonlóan vagyonelemeket is kapott, 600 millió forintot készpénzben, további százmilliókat pedig ingatlanok formájában. Ezek felújítását később még milliárdokkal támogatták a magyar adófizetők. Az épületekről még lesz szó, de először nézzük meg, mivel is foglalkozott fő tevékenységeként Schmidt Mária kekvája.

Sok intézet, közös cél

2010 után a KKETTK alatt igazi intézethálózat alakult ki, amelyek az 1500-as évektől napjainkig igyekeztek közpénzből értelmezni a világot. A zászlóshajók a XX. és XXI. Század Intézet voltak, amelyek már 1999 óta működnek, de az évek során még számos más, sokszor egymás témáit lefedő intézet jött létre, amelyeknek nagyrészt mind Schmidt Mária a főigazgatója.

Ahogy nevéből is ki lehet következtetni, előbbi intézet inkább történeti fókuszú, célja az volt, hogy „újragondolja a XX. század történelmét”, ezen belül is „diktatúrák mélyreható elemzésére” fókuszáltak, bár a mérleg azért erősebben a kommunista rendszer történetének értelmezése felé billent (ugyan erre az Alapítványon belül később létrejött még egy külön intézmény, a Kommunizmuskutató Intézet).

A XXI. Század Intézet pedig egy klasszikus politikai think tank, azaz elemző központ, amely leginkább a 2010 után létrejött fideszes médiagépezetet látta el tartalommal és beszélő fejekkel. Olyanokkal, mint Galló Béla, Deák Dániel, Lánczi András (aki ugyan 2019-ben sok munkatárssal együtt, Schmidt szerint „puccsszerűen” felmondott), vagy újabban Halkó Petra. Az intézetet régi motoros kormánypárti ideológusok vezették, mint Békés Márton és G. Fodor Gábor.

A XXI. század intézet aztán még tovább osztódott, azon belül ugyanis létrejött két alintézet is, a Deák Ferenc Műhely és a Szabad Európa Intézet, amelyek olyan fideszes nagy öregeket foglalkoztatnak, mint Pokol Béla korábbi alkotmánybíró vagy a brüsszeli ereszes incidens után a politikai porondról is lecsúszott Szájer József.

2011-ben a kormány döntése alapján KKETTK megkapta az amúgy 2003 óta működő Habsburg Történeti Intézetet, aminek kutatásai esetenként már az 1500-as évekre is visszanyúlnak, így igazán kitágítva azt az időintervallumot, amit Schmidt Mária hálózata a fideszes nézőpont alapján újraértelmezhetett.

2013-ban a már amúgy is a XX. századi diktatúrák kutatására és bemutatására létrehozott Terror Háza és XX. Század Intézet mellé létrejött még dedikáltabban antikommunista Kommunizmuskutató Intézet, hivatalosan azért, hogy „a kommunista diktatúra hazai kiszolgálóinak, működtetőinek, magyarországi helytartóinak és haszonélvezőinek életrajzait bemutassa.” 2017-ben megkapták Kertész Imre hagyatékának egy részét és megalakították a Kertész Imre Intézetet, amely a Kertész-hagyaték mellett Arthur Koestler, Petri György, Pilinszky János és Pressburger György hagyatékának egy részét, valamint Sziveri János teljes hagyatékát kezeli. Az Eötvös József Intézet pedig pedagógusoknak szervezett továbbképzéseket olyan változatos témákban, mint a drámapedagógia, EU-s ismeretek vagy szexuális nevelés a közoktatásban.

Schmidt Mária tálalásában az intézményi hálót összekötő fonal a diktatúrák vizsgálata, működésének elemzése, emlékezetének föltárása és fenntartása, hogy a tanulságaiból tanulhasson az új generáció. Amint a Mandinernek adott exit interjújában elmondta, a XX. Század Intézet és a Kommunizmuskutató a diktatúrák történetével foglalkozik, „a Kertész Imre Intézet az irodalom felől közelíti meg a magyar történelem diktatúráinak feldolgozását”, „a XXI. Század Intézet dolga pedig az, hogy napjaink tükrén át mutassa meg, mit tettek velünk a diktatúrák”. Ez a gyakorlatban azt is jelentette, hogy az intézetek keresztbe is dolgoztak egymásnak, egymással, így a Kommunizmuskutató Intézet szervezett például olyan, a szigorú történelmi profiljába azért nehezen beilleszthető programokat, mint például a 2025 februárjában tartott „Meghalt a woke, éljen a normalitás” kerekasztal-beszélgetés a Terror Házában.

Az intézetek elvileg még működnek, túl sok aktivitást azonban nem mutatnak. Az aktuálpolitikával foglalkozó XXI. Század Intézet oldalán a legutolsó elemzés, podcast vagy bármilyen tartalom még a választások előtti napokban került ki, a XX. Század Intézet két, a Kommunizmuskutató egy bejegyzést közölt április 12. óta. Ez utóbbi az 1959-2026 kiállítás megnyitójáról szól, ahogy Schmidt Mária arról beszélt, hogy „ki kell állnunk a szabadságunkért és a függetlenségünkért, mert az önkény időről időre felbukkan a hétköznapokban”.

Vagyon, ami nincs

Schmidt Mária a Mandinernek tett egy nagyon érdekes állítás azzal kapcsolatban, hogy mekkora vagyont is kapott az államtól a kekvaként működő alapítvány. Mint mondja, az Országgyűlés arra hivatkozva szüntette meg más kekvákkal együtt a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítványt is, hogy „az alapítvány a vagyonát kivonta az állami vagyonkörből, és ezért azt vissza kell államosítani.” Schmidt szerint viszont „a mi alapítványunk nem kapott vagyont, kizárólag a törvény által előírt tőkeminimumot”.

Az igaz, hogy a KKETTK nem kapott akkora vagyonjuttatást, mint mondjuk az MCC, amely megkapta a Mol és a Richter részvényeinek 10-10 százalékát, ami egy ponton több mint 400 millió forintot ért. Az viszont tényszerűen nem igaz, hogy Schmidt ne kapott volna vagyont az államtól.

A kekvásodáskor valóban kapott 600 millió forintot az alapítvány, hogy a kekvás tőkeminimumnak is megfeleljen (117 milliót kapott megalakulásakor, szintén tőkeminimumra), ez jelentős összeg, de összhangban van Schmidt állításaival. A pénz mellé azonban „ingyenes vagyonjuttatásként” ingatlanokat is kaptak, ami, ahogy a neve is mutatja, vagyon, amit az alapítvány kapott. A KKETTK még közalapítványként 2020-ban megkapta a 12. kerületi Határőr út 35. alatt található villát, ami már addig is az alapítvány székházaként működött, és ehhez még egy védettség alatt álló villát az Istenhegyi úton. A Határőr úti épületet még 2002-ben vette az állam az első Orbán-kormány ciklusának végén, és oda rögtön Schmidt Mária intézetei költözhettek be. Akkor a vételár 273,5 millió forint volt, ehhez képest a KKETTK 2021-ben az Átlátszó.hu kérdésére azt mondta, az ingatlan értéke csak 182 millió volt akkor, amikor azt ingyen az alapítványnak adták.

A két villa felújítására aztán jelentős támogatás is jött a központi költségvetésből, összesen 2,2 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kaptak Schmidt Máriáék. Ahogy arról annak idején az Átlátszó.hu beszámolt, a felújításra kiírt közbeszerzést az orbáni belső körbe tartozó Garancsi István cége, a Market Zrt. nyerte. Érdemes megjegyezni, hogy Schmidt történész szakmája mellett egy ingatlanbizniszekben is utazó milliárdos, akinek magánvagyonát a Forbes 2025 végén 78,8 milliárd forintra tette.

2021-ben aztán az KKETTK-t közalapítványból közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá alakító törvényben az Országgyűlés Schmidt Máriáék vagyonkezelésébe adott egy Budapest belterületi ingatlant, aminek címe nem szerepel a törvényben, helyrajzi száma alapján a Teréz körúton, a Nyugati pályaudvar környékén található. De nem ez az utolsó ingatlan, amihez az alapítványnak köze volt, a 2025-ös közhasznúsági jelentés szerint ugyanis tavaly vagyonkezelésbe kaptak egy épületet a Podmaniczky utcában, aminek felújítására egymilliárd forintot adott a költségvetés.

Korábban, még a kekvás idők előtt az Andrássy út 60-at is felújították, erre 60 millió forint jutott, a Benczúr utcában pedig 2 milliárd forint közpénzért újítottak föl egy épületet a Kertész Imre Intézetnek. Az alapítvány jelentéseiben nincs nyoma annak, hogy ez utóbbi kettő vagyonként az alapítványhoz került volna. A 2025-ös jelentésében az alapítvány 5,7 milliárd forintnyi ingatlanvagyonnal számolt el, a teljes eszközállomány pedig valamivel több, mint 23 milliárd forint volt.

Az ingatlanokon kívül Schmidt Mária alapítványai valóban nem kaptak „vagyont”, csak működésre kaptak támogatást a költségvetésből. Elég sokat. 2020 után évente 820 millió és egymilliárd forint közötti működési támogatást kapott az alapítvány, erre pedig még jönnek egyes programok, emlékévek, kiállítások, könyvprojektek és hasonlók támogatása, szintén több tíz- vagy százmilliós mértékben. A teljesség igénye nélkül, 2025-re jutott például

• 30 millió forint a József nádor emlékév előkészítésére,
• 1,5 milliárd forint szakmai továbbképzések szervezésére,
• 19 millió forint a Szuverenitás-index indikátor létrehozására,
• 40 millió forint Wittner Mária hagyatékának megvásárlására,
• és másfél évre összesen 5 milliárd forint a „Hajrá Magyarország Projekt” megvalósítására.

Akit nagyon furdalna a kíváncsiság, hogy mi is ez a projekt, ami 5 milliárd forintot ér az adófizetőknek: ez lényegében az előző Kormányinfókról ismert, Vitályos Eszter-féle termelési sikerhíradó digitális verziója, egy honlap, ahová összeszedték, hogy egyes településeken milyen fejlesztések történtek az elmúlt 16 évben.

Bizonytalan jövő

Schmidt Mária intézeteinek, és így szakmai/szellemi örökségének jövője egyelőre hatalmas kérdés. Az alapítvány július 31-én megszűnt, az által működtetett intézetek és a Terror Háza ettől viszont még nem szűnt meg, azok jövőjéről a Tarr Zoltán vezette Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumnak, az alapítvány jogutódjának kellene döntenie.

Kerestük az intézeteket, ahonnan az a válasz érkezett, hogy a TKKM még nem vette fel velük a kapcsolatot, így semmilyen kérdésre nem tudnak válaszolni. Arra persze válaszolhattak volna, hogy az alapítvány mekkora vagyon és milyen ingatlanokat adott át a minisztériumnak, de az ezekre vonatkozó kérdéseinkre sem kaptunk választ. Ahogy arra sem, hogy az MCC-hez hasonlóan tervezi-e a KKETTK vezetése, hogy sima alapítványi formában folytatja tovább a működését, és elindította ez időben az ehhez szükséges adminisztratív folyamatot. Viszont, ahogy már említettük, az MCC-vel vagy a Batthyány Lajos Alapítvánnyal és még több másik, nem felsőoktatási kekvával szemben Schmidt Mária alapítványa sosem működött magánalapítványi formában.

A minisztériumtól sem kaptunk választ az intézethálózat jövőjével kapcsolatban, mert, mint megtudtuk, még belső és külső egyeztetések zajlanak arról, mit is kezdjen ezekkel a TKKM.

„A munkát az teszi kifejezetten komplexszé, hogy az emlékezetpolitikai tematikájú intézetek más kekváknál is jelen voltak, így azok helyzetéről egységes koncepció szerint szeretnénk dönteni”

– írta a tárca sajtóosztálya.

Schmidt Mária mindenesetre a Mandinernek azt mondta, „én megvárom, amíg elküldenek. Addig nem megyek sehova, semmi okom nincs rá.”