Nagy volt a jövés-menés a szalonnai polgármesteri hivatalban csütörtök délután. Egy rövid tanácskozás után a kassai önkormányzat szociális munkásai és az edelényi család- és gyermekjóléti központ munkatársai együtt mentek ki ahhoz a két, magyarul nem beszélő szlovákiai roma családhoz, amelyek nemrég költöztek be a borsodi faluba. Felmérték, hogy milyen irataik vannak, hány kiskorú gyerek van és milyen védőoltásaik vannak. Az egyik családdal sikerült beszélniük, a másik viszont teljesen elzárkózott ettől.
Szalonnán azóta áll a bál a kassai családok miatt, hogy az RTL Híradó múlt vasárnapi riportjából kiderült: a kassai Lubina nevű nyomortelepről költöztek a borsodi faluba, és azután jöttek el onnan, hogy elkezdték felszámolni az illegális bódévárost, ahol körülbelül kétszáz-háromszáz ember élhet jelenleg is.
A helyiek előtte is tudtak a két családról, az RTL riportja azonban lavinát indított el, attól félnek, hogy innentől majd tömegével telepítenek be szlovákiai cigánytelepekről kiköltöztetett családokat a településre.
A riadalom átgyűrűzött a környező településekre. Encs polgármestere, a volt jobbikos Mikola Gergely felszólította a lakosságot, hogy ne vegyenek részt az „illegális deportálásban”, azaz ne adják el az ingatlanukat a felszámolt kassai telepről kilakoltatott cigányoknak. A Mi Hazánk is rárepült a témára: Pósfai Gábor belügyminiszterhez fordultak a „kassai no-go zónából” Szalonnára költöztetett családok miatt, szerintük ez az eset is azt bizonyítja, hogy igenis szükség van a sokat kritizált önazonossági törvényre.
A jelek szerint azonban itt nem tömegesen szervezett betelepítésről, hanem egy kassai politikus partizánakciójáról van szó, aki kampánytémát csinált a nyomortelepen élő családokból.
Elővették a romakártyát
Lenka Kovačevičová több mint tíz éve vezeti polgármesterként Kassának azt a kerületét, ahol a bádogváros áll. Kassán októberben tartanak főpolgármester-választást, amin ő is indul. Azzal kampányol, hogy ő majd felszámolja a kassai illegális szegénytelepeket, amire a jelenlegi főpolgármester, Jaroslav Polaček nem volt képes, és a családok elhelyezését is megoldja. A reakciók alapján működik Kovačevičová akciója: napok óta ez az egyik fő téma a szlovák sajtóban, a közvélemény-kutatásokban pedig az egyik esélyessé lépett elő.
Teru Viktor szlovákiai roma aktivista, a romák érdekképviseletével foglalkozó RESDI civil szervezet vezetője arról beszélt, hogy Kovačevičová tizenkét éve vezeti a kerületét, eddig mégsem tett semmit a bódéváros felszámolásáért. 50-60 millió eurónyi kormányzati forrás áll rendelkezésre a kassai szegregátumok felszámolására, a polgármester azonban egyszer sem pályázott ezekre.
Teru Viktor olcsó, etikátlan kampányfogásnak nevezte a polgármester akcióját. Szerinte Kovačevičová a szlovák társadalomban is jelen lévő romaellenességet akarta meglovagolni ezzel, de közben veszélynek tette ki ezt a két családot. „Elővette a romakártyát, ami már lerágott csont, de azért hathat egy ideig. A kassaiak szeretik ezt a nyelvet.” Az aktivista szerint a romaügy „forró krumplinak” számít Kassán, a polgármesterjelöltek elítélik ugyan Kovačevičová akcióját, ugyanakkor nem mernek egyértelműen kiállni a roma családok mellett, mert félnek, hogy azzal szavazókat veszíthetnek, de hiányolja a civil szervezetek határozott fellépését is.
Valójában Kovačevičovának egyáltalán nem sikerült megoldania a két mélyszegénységben élő kassai család helyzetét. Magyarországon is működtek olyan telepfelszámolási programok, ahol normális lakhatáshoz juttatták a szegregált, rossz körülmények között élő családokat. Szerencsés esetben ezeket a programokat szociális szolgáltatásokkal is megtámogatták, például szociális munkások segítették a családok beilleszkedését, és azt, hogy megfelelő oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz jussanak, el tudjanak helyezkedni a munkaerőpiacon.
A Szalonnára költözött családok esetében ilyesmiről szó sincs, semmi nem utal arra, hogy ez egy központilag irányított program lenne. Az sem világos, hogy miért pont a Kassától 65 kilométerre lévő 900 fős borsodi falut választották lakóhelyül. Magyarul nem tudnak, lakcímkártyájuk nincs, semmiféle szociális vagy egészségügyi ellátásra nem jogosultak, a gyerekeknek Kassára kéne óvodába és iskolába járniuk, az egyik családfő pedig jelenleg is a Kovačevičová által vezetett önkormányzatnál dolgozik polgárőrként. Életszerűtlen, hogy a családtagok napi szinten Szalonnáról ingázzanak Kassára, autójuk is csak egy van, miközben több mint tízen vannak.
Az persze létező jelenség, hogy a kassai szlovákok a határ menti magyar településeken vásárolnak ingatlant, akár hétvégi háznak, akár úgy, hogy onnan járnak be dolgozni Kassára, de ők jellemzően jómódúak. A mai napig nem derült ki, hogy a kassai családok önszántukból költöztek Szalonnára, vagy valamilyen nyomás hatására, a szlovák médiában olyan információk is megjelentek, amik az utóbbi forgatókönyvre utalnak. Kovačevičová azt állította csütörtökön, hogy a Magyarországra költöző családok teljesen önként, saját elhatározásukból döntöttek.
Van itt más furcsaság is. Ellentmondó információk keringenek arról is, hogy a mélyszegénységben élő családok vajon miből tudtak házat venni Szalonnán. Az egyik család elvileg egy jó szándékú belga rokontól kapott pénzt. A már említett családfő pedig a kerületi önkormányzattól kapott dolgozói kölcsönt, abból vette meg a szalonnai házat, amin élethosszig tartó haszonélvezeti jogot jegyeztek be a polgármester nevére. Már csak hab a tortán, hogy a hírek szerint egy komoly ingatlanberuházást terveznek a bódéváros helyére, ezért is lett ennyire sürgős a telep felszámolása. A kassai városháza közben elhatárolódott Kovačevičová kezdeményezésétől, külön felhívták a szalonnai polgármestert, hogy elmondják, nekik semmi közük az egészhez.
„Mintha valaki Karácsony Gergellyel menne házat venni. Elég átlátszó, hogy mi történt, ennél csak a nap világosabb” – mondta Dancs Mihály, a Magyarországi Romák Országos Önkormányzatának (MROÖ) nemrég megválasztott elnöke. A polgármester azzal védekezett, hogy kizárólag a kölcsön biztosítékaként szerepel a neve a tulajdoni lapon, hogy a család ne tudja idő előtt eladni a házat.
Az MROÖ vezetője a polgármester áldozatának tartja a Szalonnára költöztetett családokat, szerinte egyszerű kampányfogás volt ez a részéről. Dancs szerint azért számoltak be a nyilvánosságnak a kassai családokról, mert nem hagyhatták szó nélkül a történteket, kötelességük felszólalni a roma családok védelmében. Számoltak azzal, hogy az eset nyomán megint felerősödhet a romaellenesség és megjelenhet a Mi Hazánk, de bízik abban, hogy idővel lecsendesedik a botrány.
Inkább eladja, mert „ki akar ilyen emberek mellett élni”
A szalonnai önkormányzat nem sokat tehetett volna a családok beköltözése ellen, ez azonban nem nagyon érdekli a helyieket. Egy részük a szalonnai polgármestert kiáltotta ki bűnbaknak, azzal vádolják, hogy ő áll a családok beköltözése mögött, valamiféle ingatlanmutyi az egész. „Olyan rémhírek terjednek rólam, hogy az már fantasztikus. Olyan hívásokat kapok az ország legkülönbözőbb részéről, amit nem teszek zsebre” – mondta Balogh Zsolt, akinek még nem volt dolga ilyen zűrös üggyel a 16 éves polgármesteri pályafutása alatt.
A híresztelés alapját az adja, hogy nem sokkal a családok beköltözése után meglátogatta Lenka Kovačevičová. Balogh körbevezette a faluban, hogy megmutassa, náluk is van szegénység, amit nem azzal kell kezelni, hogy olyan helyre költöztetik a családokat, ahol nincs számukra megfelelő oktatás, egészségügyi ellátás és munkalehetőség. A faluban ez már úgy ment körbe, hogy biztos megvásárolható ingatlanokat mutogatott neki. A polgármester azért sem érti, miért őt kiáltották ki bűnbaknak, mert szalonnai lakosok adták el azokat az ingatlanokat, nem pedig ő.
„Tizenhat éve vagyok polgármester, a szívügyemnek tartom Szalonnát. Eddig is mindent megtettem a faluért, és ezután is mindent meg szeretnék tenni. Attól függetlenül, hogy egy köszönömöt nem kaptam érte. Nem is várom el, csak ne rúgjanak belém.”
A családokkal eddig egyébként nem volt gond, nem érkezett panasz. Nem is nagyon lehet őket látni a faluban, legtöbbször a boltban futnak össze velük. „Az idősek persze félnek, hogy majd megnő a bűnözés, és nem mernek kimenni este az utcára. A hozzátartozók is hívogatnak, hogy féltik az idős szüleiket, nagyszüleiket, és mi lesz, ha kirabolják őket az otthonukban” – mondta a polgármester.
Szerinte nem sok jövője van Magyarországon ennek a két családnak, hiszen nem beszélik a nyelvet, nincs lakcímkártyájuk, emiatt nem jogosultak szociális és egészségügyi ellátásra. „Ők ennek az egész ügynek az áldozatai, ahogy Szalonna is, meg szerintem én magam is. Sodródtak az árral egy jobb élet reményében, emiatt én nem ítélem el őket. Az ő élethelyzetüket Kassán kellett volna megoldani.”
A felháborodásra reagálva hétfőn rendkívüli képviselő-testületi ülést hívott össze, amin rögtön el is fogadtak egy önazonossági rendeletet, hogy megnehezítsék a további beköltözéseket. A rendelet értelmében az önkormányzatnak mostantól elővásárlási joga van a szalonnai ingatlanokra, ezenfelül fejenként 500 ezer forint betelepülési hozzájárulást kell befizetnie annak, aki a faluban akar lakcímet létesíteni.
Korábban nem tartották fontosnak, hogy legyen önazonossági rendeletük, bár tárgyaltak róla, mert több helyen is később törvénysértőnek mondták ki ezeket, mondta Balogh Zsolt. „A lakosság fejében az van, hogy ezt mindenhol meghozták, csak Szalonnán nem, de ez nem igaz. Egyik önkormányzat sem nyilatkozza, hogy visszavonatták velük a rendeletet, mert törvénysértő volt. Most meg naponta kap telefonhívásokat a jegyzőnk, hogy segítsünk megcsinálni az önazonossági rendeletüket.”
Azt reméli, hogy az övék majd törvényesnek bizonyul. Szerinte lecsupaszították annyira a feltételeket, ami még beleférhet. Ugyanakkor egyetért azzal, hogy ezt majd úgy is lehet értelmezni, hogy Szalonna is távol akarja tartani a romákat és a szegényeket, mivel sok helyen kimondva-kimondatlanul ilyen célzattal alkották meg az önazonossági rendeleteket. Ráadásul akár visszafelé is elsülhet a rendelet, mert felhajthatja az ingatlanárakat a faluban, az eladók pedig azzal zsarolhatják az önkormányzatot, hogy ha nem veszik meg tőlük az ingatlant, akkor olyanoknak adják el, akiket nem látnának szívesen.
Két szalonnai lakos már jelezte is, hogy ha maradnak a családok, akkor ők mennek. Egyikükkel sikerült is beszélnünk, ő pont az egyik család szomszédságában lakik. Nemrég fejezte be a háza felújítását, de úgy van vele, hogy inkább eladja, mert „ki akar ilyen emberek mellett élni”. Már kapott is egy jó ajánlatot, innentől az a kérdés, hogy az önkormányzat akar és tud-e élni az elővásárlási jogával. Amúgy sajnálja a családot, el tudja képzelni, milyen nehéz lehet olyan országban élni, aminek nem beszélik a nyelvét.
Szalonna lehet az első fecske
Nyilván mindenkit az izgat leginkább, hogy lesznek-e még áttelepülések a kassai nyomortelepekről. Kovačevičová tagadta, hogy 2500 embert akar Kassáról Szalonnára költöztetni, külön hangsúlyozta, hogy nincs és nem is volt ilyen terv. Balogh Zsolt szerint akkora botrány kerekedett a két kassai család ügyéből, hogy itt megáll a dolog. Nem akart jóslatokba bocsátkozni, hogy a jövőben esetleg tömegessé válhat a jelenség, de ha 30-50 család átköltözne Magyarországra, abból már migráció lenne. „Az egyik ember vonzza a másikat, ha a rokonom már itt van, akkor én is jövök utána. Ha ez így lesz, akkor a Kassa 50-60 kilométeres körzetében lévő elöregedő kistelepüléseken, mint amilyen a miénk is, ez mindenhol probléma lesz előbb-utóbb. Mi vagyunk az első fecske, de talán nem az utolsó.”
A kassai főpolgármestertől azt az információt kapta a hétfői megbeszélésükön, hogy körülbelül 2000-2500 fő él szegregált körülmények között Kassán, közülük már 1000 embernek sikerült jobb lakhatási körülményeket teremteniük. „Nagyon szégyellte magát, hogy ilyen helyzetbe kerültek, mégiscsak egy európai városnak tartja Kassát. Rajta vannak az ügyön, csak hát ciklusokon átívelő megoldásokra lenne szükség, és ez nem egy népszerű kampánytéma.”
A csütörtöki egyeztetésnek az volt az egyik célja, hogy tájékoztassák a szlovák felet: a kassai családoknak kötelezettségeik is vannak amiatt, hogy Magyarországon vettek ingatlant. Kilencven napjuk van, hogy magyarországi lakcímet létesítsenek, mivel életvitelszerűen élnek a megvásárolt ingatlanokban. Ha ezt nem teszik meg határidőig, akkor „karhatalmi szervekkel meg lehet oldani a kitelepítést”, fogalmazott a szalonnai polgármester.
„A kormány komolyan veszi a Szalonnán és a környező településeken élők aggodalmait és ugyanilyen komolyan veszi az érintett családok biztonságát és emberi méltóságát is”
– írta megkeresésünkre a Belügyminisztérium. Arról kérdeztük őket, hogy kaptak-e jelzéseket a kassai családok miatt, történt-e egyeztetés Szlovákiával az ügyben. A minisztérium közlése szerint tisztázni fogják, hogy ki finanszírozta és szervezte a költözést, milyen ingatlan- és hitelszerződések születtek, történt-e kényszerítés, megtévesztés, kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés, pénzügyi visszaélés vagy más jogsértés. Nem származási és etnikai kérdésről van szó, hangsúlyozták.
A kormány csak azt vizsgálja, hogy az ingatlanügyletek és a költözések jogszerűen, átláthatóan és az érintettek szabad akaratából történtek-e. „A problémákat nem elszigetelt települési megoldásokkal, hanem a magyar és a szlovák fél kormányzati és hatósági együttműködésével, jogszerű és emberséges módon kell rendezni. Amíg a vizsgálatok nem zárulnak le, a kormány nem kíván megalapozatlan számokat, minősítéseket és politikai vádakat tényként kezelni.”
A Külügyminisztérium pedig azt válaszolta nekünk, hogy a kassai konzulátus munkatársai figyelemmel kísérik a fejleményeket, eddig azonban nem kaptak hivatalos megkeresést a szlovák hatóságok részéről.
